A hívők miért hisznek bármiben is? Van vmi bizonyítékuk, vagy tapasztalatuk Isten létére? Érzik, látják, vagy hogy van ez?

13:38

Bocs, de most bevállalom a kockázatot:

Biztos, hogy tényleg értetted? :))

Olvass a sorok között! :)

Vagy lehet, hogy én nem értettelek Téged... :)

Most, hogy így másodszorra is elolvastam a válaszod, tényleg így tűnik. :)

Ez esetben elnézésedet kérem. Figyelmetlen voltam. Sorry.

(A kérdező legalább kérdez.)

Nem hívő szempontjából a hitet leginkább úgy lehet megérteni, ha elegendő gondolkodással eljut odáig, hogy minden tudásunk is "csak" hit.

Talán valamivel könnyebb úgy megérteni, hogy az ateizmus is csak hit.

Nemcsak Isten létére nincs bizonyíték a hiten kívül de Isten nem létére sincs bizonyíték a hiten kívül !

Más kérdés, hogy ugyanarról amit Istennek nevezünk hányféle nézet, vallás, elképzelés és belső képünk van...

Az ember alapbeállítottságától függően, hogy ateista hitű-e vagy Isten hívő - előbbinek minden dolog amit valamiképp megmagyaráz bizonyíték Isten nem létére - pontosabban a Isten feleslegessége - hogy a maga felfogóképessége és szükségei által korlátolt világában Isten nélkül is eligazodni vél - bizonyíték is, hogy nincs Isten - míg az Istent hívő számára minden amit felfog és megért - Isten létére bizonyíték.

Azaz ami egyik számára (feleslegesség okán) cáfolat a másiknak (puszta lét okán) a bizonyíték.

Vagyis a hozzáállástól függ ki miben hisz...

Az ember tudása korlátolt és ez a tudás nem ad magyarázatot élete céljára értelmére sőt okára se nagyon... s a tudásán csak hittel lát túl - tudatosan, ha hívő - ösztönösen ha ateista... ám ha ez irányban túl mélyre vájkál és legalább kétségei fel nem merülnek a maga ateizmusa iránt - akkor veszélyben van hogy depresszióba esik és esetleg önmaga ellen fordul - ilyesmi van leírva Az Ember Tragédiája végefelé - sőt ugyanerről szól Jézus 3. megkísértetése a pusztában (Lukács evangéluma 4. rész, ha jól emlékszem) amikor is a sátán 3x megkísérti Jézust minden kísértéssel - a szükség és nyomorúság, a hatalom és gazdagság kísértései után a(z élet)céltalanság kísértésével (biztos tudás híján tedd próbára hitedet - ha van Isten és kellesz neki - megment ha leugrasz is a templom párkányáról - különben meg jobb meghalnod és önkézzel véget vetni ez értelmetlen földi nyüglődésnek).

No szóval a dolog nyitja az, hogy aki a tudásban hisz nem érzékeli eléggé annak korlátoltságát - mások ismereteibe bebugyolálva él - mindennapos tapasztalata, hogy az ember TUD dolgokat csinálni problémákat megoldani... Egyfajta tudásjárókában él ismeri zegét-zugát- s ha rázza a csörgőt csörög... ennyi elég az átlagember szintjén.

Ha azonban kutatóként a tudás frontján van - tapasztalja az ismeretlent...

Olyan ez - ha az ember tudása pici pontszerű - kis felületen találkozik az ismeretlennel és arról is úgy éli meg, hogy az csak számára ismeretlen - mások ismerik...

Ha ettől felbuzdulva okul- tanul- kutat bővül az ismerete mint a buborék - és ő maga fel is fuvalkodik - ám ha eléri a HATÁRT folymatosan megéli az ismeretlent - elméleteket gyárt melyeknek tapasztalja vagy sejti korlátoltságát - egyszercsak rádöbben, hogy minden tudása is csak hit - a buborék kipukkad az ismert és ismeretlen egy hitben egyesül... nincs azért az embernek hiténél nagyobb tudása. (Mi "biztosnak" tűntek a Newtoni fizika törvényei Einsteinig - s amit ő kitalált azt már előrelátóan szerényebb óvatosságból inkább elméletként emlegetik...)

Ismeretünk a valóságnak csak vetülete - a valóságról alkotott képünk korlátolt a valóság méretei és részletei miatt is. Ahogy a vak is csak vetületét ismerheti a "fehér" fogalmának - ha cukor - édes - ha hó - hideg - és mindkettő fehér - ugyanígy a valóságnak sok tulajdonságára lehetünk mi vakok emberi mivoltunk okán...

Hát úgy is illik hozzáállnunk ezekhez a dolgokhoz...

Egyes vallásokban Isten megtiltotta, hogy nevén nevezzük... csak (rész)tulajdonságokkal volt szabad utalni rá mint pl. a Mindenható, a Seregek Ura stb. talán épp ezért... ha az ember elnevez valamit az az illúziója lesz, hogy magáévá tette, skatulyába zárta, bálványt csinál belőle, amit valamennyire uralhat... és ezt a tévedést megelőzendő volt tilos nevet adni neki...

Isten, az a megismerhetetlen, a tudáson túli, aki csak hittel és alázattal közelíthető - emberi tudással, okossággal közelíteni illetlenség és megközelíthatetlen is... először porba kell hullni mindenféle gőgnek, hiúságnak amit mi "emberi méltóságként" szeretünk emlegetni beleálmodva mindenfélét az önistenítést is...

A hit: az élet iránti bizalom - tudás híján.

Az élet - annak végső értelme és célja pedig Istennél van - az részletkérdés milyen szemüvegen át nézzük a felfoghatatlant - tudatában kell lenni, hogy nincs az a szemüveg (vallás) ami ne lenne túl homályos...

Jobban járunk azért, ha időnként a szemünket is behunyjuk - jobban látjuk, ha nem zavar a látvány, és jobban halljuk, ha nem zavar amit beszélnek (akár szószékről) - mégis jó és kell nézni és hallani róla... máskülönben leragadunk az első két kísértésnél: a szükség és a birtoklásnál... márpedig ember anélkül, hogy a harmadik is meg ne érintené - teljessé nem lehet.

A kérdező kommentjére komment:

Miért te talán meggyőződtél Isten nemlétéről ?

Hogy csináltad ?

Tán együtt nevetsz valakikkel ?

S fordított felállásban a te ateista hiteden vajon miért nem nevetnek ?

Az igazságot nem érdekli, nevetnek-e rajta... fölötte áll...

Az igazság tudással csak korlátoltan közelíthető - a tudás határán kezdődik a hit...

Ennek nincs értelme! Azt hiszik ettől minden jobb lesz.

És a sok vallási háború? Sok országban ezek mai napig tartanak és naponta sok száz ember hal meg az ilyenek miatt, nők, gyerekek egyaránt. Sokkal jobb lenne egy vallás nélküli világ.

Aki keresi az Istent az érezni fogja.

Ez így van. Erre talán a legjobb a Zsoltárok könyve 23.

Valami hasonlót érzel, de nem szó szerint, hanem akinek van füle a hallásra az hallja meg.