Szeplőtlen fogantatás - van bármi bibliai alapja? Van aki hiszi?

/Gábor bátyó válaszára felelve:/

Köszönöm a hozzászólásodat,ami mindenképp hasznos.

Világosan rámutat arra, hogy már a IV. század végétől indult az az eltávolodás a SzentÍrástól, hiszen ekkor indult el a Mária-felé fordulás. Ez pedig, - ha enyhébb formában is, de - a későbbi kultusznak a táptalaja.

Mert annak ellenére, hogy a SZentÍrás nem foglalkozik Mária fájdalmával, és CSAK a Messiásra koncentrál - a katolikus egyház egyre jobban elkezdett Máriával foglalkozni /túlzásokba esve/.

(mindez persze nem azt jelenti, hogy mi magunk érzéketlenek legyünk Mária fájdalmát illetően, de nem szabad, hogy ebben tovább menjünk a SzentÍrástól).

De ez a Máriára immár azzal teljesedett ki, hogy olyan titulusokat adtak neki, és olyan tanításokat közöltek (egyre nagyobb fontossággal), amik teljesen idegenek a SzentÍrással.

Nézzétek meg Viktor, Péter és az én hozzászólásaimat: mi hárman sorra cáfoltuk meg a SzentÍrás alkalmazásával a Mária-kultuszt, bebizonyítva hogy - az az egy kivételével, hogy Mária szűz volt, amikor Jézus megfogant a méhében - hazugság az egész.

Maximum emberi következtetésekkel lehet bennük némi "igazságot" felfedezni, de ez csak megtévesztés.

Vagyis lehet ezekkel a tanításokkal látszólag logikusan érvelni, de akkor sem lesz több hazugságnál, mivel a SzentÍrás egyáltalán nem osztja ezeket a tanokat; köszönő viszonyba sincs velük, nemhogy dogmaként emelné őket...

Mint olvashattuk Gábor bátyó válaszában, Mária ilyesformán való tisztelete (mint ami ma is megy a katolikus egyházban), sokkal inkább táplálkozik okkult, mitológiai elemekből (Minerva, Vénus, és ilyen mítoszokból), mintsem a SzentÍrásból. És az a felháborító, hogy a magát kereszténynek valló egyház tette (és sajnos teszi a mai napig is) mindezt: amelyiknek kötelessége lenne a SzentÍrás talaján megállni és azt közvetíteni, bizony továbbra is fenntartja - érthetetlen, szükségtelen módon - az igencsak megkérdezhető tanításait.

Na erre mond borzalmas ítéletet Jézus a Máté 7/23-ban: érdemes lenne megszívlelni!

És nem csak ennyiről van szó: más olyan tanítások is vannak, amik hasonlóképpen nem állják meg a helyüket a SzentÍrás függvényében: különböző kegytárgyak használata, purgatórium tana, vezeklés.

Ezek a dolgok eredetileg arra lettek, hogy megkönnyítsék a hívők Jézus felé fordulását. A valóságban azonban más történt: minthogy fizikálisan akarják (illetve akarják most is) megragadni a Szentséget (erre lettek kitalálva a különböző kegytárgyak,a keresztvetés, az összekulcsolt kéz, stb.) és nem szellemi módon, ezért nincs meg az a függőségekből való szabadulás (APcsel és Jézus tanítása)és a SzentSzellemmel való betöltekezés (Apcsel 2. rész), nyelveken szólás (ugyancsak azapcsel 2.rész, de Pális foglalkozik vele) - ezek viszont okvetlenül fontosak ahhoz, hogy Istent méltó módon tudjuk keresni.

Gábor bátyó: Hú, a legnagyobb szaktekintélyt választottad ki, komolyan. [ezt nem rosszindulatból írom, hanem azért, mert ennél minimum egy katolikus hittudós véleménye]

De szerintem ott kéne elkezdenünk, hogy hol írja a Szentírás, hogy ő egy tökéletes szaktekintély? Tehát a protestánsok Sola Scripturája hogyan érvényesült a korai egyház életében? Az első apostoli zsinaton Pál úgy érvelt a Bibliából, hogy semmi konkrét nem volt magáról a témáról, amiért összejöttek. Csak kiválasztott a Szentlélek tetszésére egy olyan passzust, amely arról szólt, hogy új sátrat ver az Úr a régi helyére. És már ez igazolta azt, hogy csupán a mindenkire vonatkozó parancsokat kell a pogányoknak megtartania. Ez a zsinat nem volt több, mint talán negyed óra.

Én meg itt gürcölök nap mint nap veletek az Írásból és Pál exegéziséből bizonyítani, hogy igazoljam Mária mivoltát, és még mindig nem jutunk semmire.

"Gal 4:26:

"De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja...""

Ha nem a semmiből választottad volna ki ezt a szöveget, akkor tudnád, hogy ez a Jeruzsálem Isten országát jelenti, amely újjáteremtettség újabb jelképem, hisz mi hamu és por vagyunk, a Paradicsom az első "anyánk", hisz Éva közvetlenül a porból teremtett Ádámból származott. A Jeruzsálem szó pedig azt jelenti, hogy ez a kontrasztja, ellentéte az antikrisztusi és hitehagyó Jeruzsálemnek, a Sátán zsinagógájának. De ez nem azt jelenti, hogy Éva ne lenne testi, és Mária ne lenne lelki édesanyánk.

"Márcsak azért is, mert Máriának, illetve bárki másnak is az érettünk történő közbenjárása súlyosan sérti az 1.Tim 2/5-öt: "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" (vagyis az emberré vált Krisztusról beszél)."

Itt nem Krisztus-Atya, hanem szent-Krisztus kapcsolatról van szó. És ezt Pál levelei 101%-osan igazolja:

1, Krisztust mindenkibe bele kell "szülni" (Gal. 4, 19), amely jelképesen utal a fájdalmakra, amelyet egy kereszténynek egy megtérőért el kell szenvedni.

2, Pál többször is azt mondta, hogy testben kiegészíti azt, amely Krisztus szenvedéséből hiányzik, az egyház javára. (Kol 1,24) Ez nem azt jelenti, hogy Jézus Krisztus szenvedése véges és nem végtelen áldozat, hanem azt, hogy a megváltáshoz Krisztussal való átalakulással kezdődik, DE utána azt gyümölcsöztetnie kell, mert a mag nem hoz termést. Szerintem nem kell ezt reprezentálnom, hiszen Jézusnak a példabeszédeinek nagyobb része erről szól.

"A zsidó 4/14-16 azt mondja, hogy Krisztus a mi főpapunk, és mivel mindenben megkísértetett miérettünk, ezért bizalommal fordulhatunk hozzá. Ja, a zsidó 2/17-18 leírja, hogy miért volt szükség arra, hogy Krisztus hasonló legyen mihozzánk: hogy könyörülő és hív főpap legyen az Isten előtt való dolgokban > vagyis teljesen világos, hogy azért történtek Jézus megpróbáltatásai, hogy miérettünk esedezzen (hív főpapunk legyen).

(18.:) segíthet azokon, akik megkísértetnek."

Igen, de ő nem véletlenül FŐpap, és nem csupán a Pap. Mi vagyunk Isten másodpapjai, aki Krisztus áldozata által segítjük a megváltást gyümölcsöztetni. És ez egy egyetemes, és nem pártokra szakadt Egyház. Jézus Krisztussal való kapcsolatunkat mások kegyelmeiből való részesedés csak elmélyítheti az Istennel való kapcsolatot. A visszaélések nem szellemi téren történtek (azokat csak a protestánsok tették hozzá), hanem az ereklyékkel kapcsolatban, melyből kialakultak a nem-kanonizált legendák.

"Sehol sem szerepel senki másnak a szolgálata. Nem ír Máriáról."

Dehogynem. A szentek szolgálata, amelyek közül az első Mária. Így már érthető szerintem.

"És ide tartozik a zsidó 7/25: ... mert mindenkor él, hogy esedezzék miérettünk."

Ez nem cáfolja a gyümölcsözést és az elmélyítést.

"Máté 11/28-30: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan..." Jézus itt az ő tökéletes közbenjárásáról beszél, menetünk hozzá mind, akik bármiféle szükségben, teherben vagyunk."

Csak Pál gondolja másképp. Mondtam, ez szükséges segítség az Egyház részéről, csak a mennyisége viszonylagos.

"És nem azt mondja Jézus, hogy Máriához menjünk, hanem Őhozzá!"

Az Egyház által. Ennyi erővel nem is kellett volna elindítania az Egyházat missziós útjára. :)

"A katolikus enciklopédia azt írja, hogy sem a tanítványok sem az I.sz. keresztények nem tartották Máriát bűntelenek!"

Az az enciklopédia biztosan nem katolikus. Vagy akkor ilyen "Hans Küng" reformerek.

"Isteni kinyilatkozás - pápa hivatalos beszédei.

A pápa személyében nem tévedhetetlen, hanem joga van arra, hogy a Hagyomány bizonyos tanításait megkösse, hogy a viták véget érjenek. Tehát a dogma kimondásához kell a pápa hivatalos Krisztus által kapott hatalma az Egyház nevében, és nem a sajátéban; és az, hogy csak hit kérdésében, a Hagyomány írásos és szóbeli formája keretei között emelhet bizonyos dogmákat fel. Ezt tették az első apostoli zsinaton is.

Pl. 19. században mondták ki Isten létezésének dogmáját, csak azért, mert az akkori materialista vagy idealista filozófusok teljességében kizárták a hagyományos keresztény filozófiát, amely a józan észre és a valóságra épül.

"Ezzel az a problémám, hogy a pápa hivatalosan kijelentette, hogy a boszorkányokat magján el kell égetni ill. kijelentette, hogy a föld a világegyetem középpontja, a szent földet fel kell szabadítani..."

Ez nem igaz, ezek nem pápai, hanem világi rendeletek. Az inkvizíció koránt sem volt olyan démonizált, mint amiképpen beállítják. De a korai eretnekek nem természetjáró, békeszerető emberek, hanem templomromboló, törvénytelen lázadók voltak. Az inkvizítor először egy hónapig kiöntötte a lelkét (addig érvelt ellene, amíg a szája bírta) az "áldozatnak", utána pedig elengedték és az adott állami törvények alapján hol barbár kegyetlen, hol más szankciókkal illették - de ugyanígy a rablókat, gyilkosokat, paráznákat, akik hajthatatlanok voltak, hogy lecsillapodjanak bűneik miatt.

Akik az Egyház ellen mozgolódtak, részükről sokkal kegyetlenebb retorziókkal szembesülhetünk, ld. a francia forradalom kegyetlensége (a szerzetesek felakasztásáról, az apácák megerőszakolásáig).

Giordano, Galilei és barátai: a középkori tudományelmélet elsősorban tekintélyelvű volt, amely azt jelentette, hogy az alapvető axiómákat leggyakrabban Arisztotelész műveiből (Metaphysis, Phsysis, Ethice, Poesis etc.) vagy Ptolemaioszéiból oktatták, amelyek csupán a dolgot elméleti oldaláról közelítették meg, pontos empírikus mérések akkor még nem léteztek. Ptolemaiosznak is az akkori tapasztalatok alapján teljesen pontos mérései voltak, de rossz mércéhez kötötte a vizsgálódás.

A heliocentrikus világképet Kopernikusz alkotta meg, a pápa nem lépett fel ellene. Galilei ezt továbbpontosította, azonban a korabeli újpogány reneszánsz szellemiséghez hasonlóan nem állhatta meg, hogy ne csináljon a pápa személyéből bolondot, ezért kihallgatták és a könyvet betiltották, utána folytatta katolikus életét. De semmi nem történt ezután, sőt, a "legsötétebb pápa" (VI. Sándor) oldotta fel a tilalmát.

Giordano Brunónak csak annyira lett igaza, hogy nem a Nap áll a középpontban, de a világegyetem végtelensége máig nem bizonyított sejtelem. És az ő kivallatásához semmi köze sem volt a tudományának, hanem ő sátánista és okkult nézeteket vallott [ld. a vallatódokumentumot], amiért többszörös figyelmeztetés ellenében a máglyahalál járt neki.

/A "ma 12:36"-os válaszadó hozzászólására felelve:/

Ha jól értettem. Mária szellemi anyaságát a Galata4/26-ban véled felfedezni.

Nos, mint azt tudjuk, a hit atyja Ábrahám, és Sára - aki mint feleség, egy testet képezett vele - mint a hit anyjaként szerepel. És míg a mostani Jeruzsálemben megosztottság van a zsidók és nem zsidók hite között, a magasságos Jeruzsálem szabad ebben a tekintetben.

A "mindnyájunknak" anyja a hitből ered, Ábrahám hitéből, mellyel Sára - mint feleség - teljesen azonosult. Vagyis a galata 4/26 szövege nem Máriára, hanem Sárára vonatkozik.

----------------------

Ezt írod: "De ez nem azt jelenti, hogy Éva ne lenne testi, és Mária ne lenne lelki édesanyánk."

A fizikiai lét valóban Máriától ered. Ő általa jött be Krisztus a Földi világba. De szellemi értelemben az Atyától ered minden, amit Jézus hirdetett. Máshogy fogalmazva: az újjászületés, amit Jézus Krisztusban kaptunk, szellemi természetű (János 3/3-8), ami viszont az Atyától van. Mi az életet - ami az újjászületett, szellemi embert jelenti - Krisztustól kapjuk, egy olyan forrásból, ami az Atyától, és nem Máriától indul ki - Jézus mindig ezt hangsúlyozta.

Máriát, az anyját pedig csak 'asszony'-nak nevezte. Jellegzetes példa erre: János 2/4 - a lelki anyának mondott ilyet Jézus? Nem. Jézus nem tekintette az anyját szellemi-lelki tekintélynek: számára az ilyen tekintély az Atya volt.

Nem beszélve arról hogy olyan utalás a Bibliában, hogy Mária az egyház édesanyja, vagy lelki anya - iyen nincs.

------------

Ma 12:17-nek!

Nem választottam szaktekintélyt.Kérdezted Viktortól,hogy "dokumentum?" én meg bemásoltam,nehogy

válasz nélkül maradj.

"De szerintem ott kéne elkezdenünk,hogy hol írja a Szentírás,hogy ő egy tökéletes szaktekintély?"

Kérdezem:Kire gondolsz ő alatt???

Előbbi hozzászólásomat (galata 4/26) annyiban pontosítanám, hogy a Sára hite példa értékűnek tekinthető. Ilyesformán Sára a hit anyjának számít, Ábrahámot követve.

Ugyanakkor Viktor06-nak igaza van: a szöveg a Mennyei Jeruzsálemre is érthető. Szellemi tekintetben ez is tekinthető anyánknak.

Úgy látom, ez a kérdés már lecsengett, de találtam egy régebbi jegyzetet, amit bemásolok ide, mert van benne néhány érdekesség:

"A szeplőtelen fogantatás tana 1854-ben vált hivatalossá. Ez azt állítja, hogy Mária fogantatásától kezdve mentes volt az eredendő bűntől (a pogány „istennők” esetében is a magasabbrendűség feltétele volt a természetfeletti fogantatás, belépés a világba). A tan kialakulása egy folyamat eredménye volt. A Kat. Enc. elismeri, hogy a dogmára nincs bizonyíték az Írásokban.

A római katolikus egyház tanításai = az Írások + az egyházatyák által hátrahagyott tradíciók és eszmék + a pogányságtól kölcsönvett, keresztényivé formált hittételek → összevegyítés, fejlesztés, a zsinatokon dogmává tétel. Ez erősen ellentétes a protestáns Sola Scriptura tételével.

„Mindnyájan vétkeztek…” – Mária is ember volt, Ádám leszármazottja, így szüksége volt a megváltásra.

Máté 12:46-50 alapján az, aki Isten akaratát cselekszi, azonos szinten van Máriával, tehát Mária nem nagyobb.

A Lukács 1:28-ban szereplő kifejezés, az „áldott ... az asszonyok között” nem egyedi. – Bírák 5:24-ben „áldott legyen az asszonyok felett Jáhel”.

Pünkösdkor Mária a tanítványokkal együtt imádkozott, várta a Szent Szellem kitöltését. – Katekizmusbeli ábrázolásokon Mária áll középen, feje felett galamb van, a tanítványok körülötte. → A Szent Szellem galamb formában csak Jézusra szállt le, viszont több pogány istennőt ábrázoltak a fejük fölött galambbal.

Az örök szüzesség tana ~330-ban jelent meg, 451-ben ismerték el hivatalosan. ↔ Máté 1:23 – Jézus természetfeletti módon fogantatott, földi apa nélkül, de később Mária több gyereket is szült. Máté 1:25 – Jézust nem egyetlen fiának mondja, hanem elsőszülöttjének; ebből következik, hogy volt másod-, harmad-, stb.-szülött is.

Máté 13:55-56 szól Jézus 4 öccséről, ill. min. 3 lánytestvéréről („mind az Ő lánytestvérei” – többes szám, és nem „mindkettő”, tehát: 3 vagy több).

Mária mennybemenetele testben történt – 1951 óta hivatalos tanítás. Nincs igei alapja."