Szeplőtlen fogantatás - van bármi bibliai alapja? Van aki hiszi?

Kedves Kérdező!

Szent Lukács evangélium 1. 28-ban ez áll arról, amikor Gábor angyal amikor hírül vitte Jézus születését Máriának így köszöntötte őt: "Üdvözlégy kegyelemmel teljes". Isten főangyala bizonyára tudta mit beszél. Ha Mária lelkét az átreredő bűn szennyezte volna, akkor nem mondhatta volna neki hogy kegyelemmel teljes. Ez a szentírási alapja Mária bűn nélkül való fogantatásának.

/ma 07:58-as válaszoló hozzászólására felelve:/

Mária Mennybe menetele, vagy Mennybe vétele mindegy, hogy fogalmazunk e téren. Ugyanis erről semmilyen írás nincs a Bibliában.

A SzentÍrás egész egyszerűen NEM foglalkozik Mária elköltözésével, hanem csak a Messiásra koncentrál.

Abszolút semmi utalás nincs arra nézve, hogy Mária - bárhogy is - felemeltetett volna a Mennybe.

Minthogy azonban Mária pünkösdkor megtért, és Istenfélő asszony volt, így nagy valószínűséggel a szelleme a Mennyben van.

De csak a szelleme: az 1. Kor 15/22-23 azt mondja, hogy mindenki a maga rendje szerint támad fel. Első zsenge a Krisztus, azután akik a Krisztuséi az ő eljövetelekor.

Az ige semmilyen kivételt ezzel kapcsolatban nem tesz.

Innentől kezdve Mária testben való mennybemenetele nem tartható hitelesnek, mivel szemben áll a Szentírásban kijelentett igazsággal.

/a ma 08.00-as válaszoló hozzászóláaára hivatkozva:/

Mint mondottam, a Róma-levélben részletesen (több helyen is) foglalkozik a bűn egyetemességével. Vagyis azzal, hogy mindenki átörökölte a bűnös Ádámi természetet, és a SzentÍrás nem ismeri el, hogy akárcsak egy teremtett lény is mentesült volna ettől. Ezzel foglalkozik a Róma 5/12-19.

Akkor nézzük meg a Lukács 1/28-at. Ez korántsem tartalmazza a bűn nélküliséget, csupán arról szól, hogy igen kegyelt volt Mária, hogy őt választotta ki Isten, hogy Jézus anyja lehessen.

E kegyelemmel teljesség Pál efézus 1/5-ban fordul még elő, amiben az van, Isten a kegyelmének gazdagsága, teljessége során minket a fiaivá fogad, Krisztus által. Vagyis ezt mindenkire vonatkoztatja Pál.

Tehát a kegyelemmel teljesség nem csupán Máriához szólt, hanem később - Efézusi levélben kinyilatkoztatva - mindenki számára megtörtént.

Nézzük tovább: tegyük fel, hogy valóban érvényesnek tekintjük Mária eredendő bűntőlvaló mentességét. Mária nem kimondottan hitt ebben, mert így köszönt Erzsébetnek: "Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én lelkem, az én megtartó Istenemben." (Lukács 1/46-47) > itt az ő megtartó Istenéről van szó, vagyis aki őt tartja meg (vagyis nem engedi hogy elvesszen). Ez a "megtartás" kifejezés egyenlő az "üdvözítés" szóval. Kérdezem: kinek van szüksége üdvözítésre? Hát a bűnösöknek! És ezt Mária tudta magáról.

A másik: Máriának a Jézus születése utáni tette azt mutatja, hogy ő saját magát bűnösnek tartotta. Ugyanis Jézus születése után Mária felment a templomba, és bemutatta azt az áldozatot, ami Mózes törvényeinek megfelelő. Mivel a Messiás vére ekkor még nem hullott ki, vagyis az engesztelő Krisztusi vér ekkor még nem jött el, így Mária - az áldozat bemutatása után - tiszta lett. Mária hogy ezt megcselekedte, kifejezte bűnösségét, és megtisztulásának szükségességét.

Mindezek tudatában - beleértve a Zsidó levelet is - hadd kérdezzem meg: tényleg nem voltak személyes bűnei Máriának? És mentes volt a SzentÍrás alól Mária, hogy Pál apostol nem említi őt - mint kivételt a bűn öröklése alól? .... Akkor hogy áll meg a szeplőtlen fogantatás tana Máriára nézve?

/A kérdező utóbbi kommentjére válaszolva:/

Jól látod a dolgokat. Valóban furcsa, hogyan alakulhatott ki Mária ilyen jellegű tisztelete. Mindezzel persze nem azt mondom, hogy felejtsük el Máriát, hiszen Istenfélése, szolgálatában való helytállása tény.

Ugyanakkor szellemi tekintélyként venni, hatalmasságot, titulusokat adni egy teremtett lénynek - ezt nem lenne szabad, Isten ilyet senkinek sem adott és az Ésaiás 42/8-ban el is határolódik ettől.

Ennek ellenére, katolikus egyházfők sorra tették kötelező érvényű tanítássá a Mária tisztelet nyilvánvalóan túlzott és hamis voltát. Dogmává könyvelték azt úgy, mintha az üdvösség függne tőle. Sajnos ma is ez megy...

------------------------

Ugyanakkor nem értem ezt a mondatodat: "Igaz közben elismerjük, hogy a közvetlen szemtanuk nem így látták."

Az általad írt szövegkörnyezetben ez a mondat nem igazán világos számomra...

/Zsozé válaszára írom (ma 16:12)/

Teljesen igazad van.

Semmi okunk és nem is szabad többet állítani Máriáról, mint amit a SzentÍrás tesz.

Ami az elköltözését illeti, a SzentÍrás egy szóval sem említi! Ennek hiányában viszont arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Mária úgy költözött el innen a Földről, mint bárki más.

És az 1.Kor 15/22-23 szellemében minden embernek a testben való feltámadása Jézus 2. eljövetekor fog bekövetkezni - beleértve Máriát is. Hadd hangsúlyozzam: a SzentÍrás egyáltalán nem említ semmilyen kivételt ez ügyben!

Ezt írod: "...ha hozzá imádkoznak az emberek akkor szintén a Biblia ellen cselekednek, hisz halotthoz imádkoznak"

Teljesen igazad van. A SzentÍrás üzenete az, hogy CSAK az Istenhez imádkozz, CSAK Őbenne bízzál: számos igehely van, ami ezt megerősíti (ezekre most nem térnék ki, de ha van rá igény, megtárgyalhatjuk). Innentől kezdve nincs helye olyan imának, ami nem Istenhez irányul.

Ezenkívül - mint említettem - Máriát feltámadása isa jövőben fog bekövetkezni, mégpedig Jézusnak a 2. eljövetelekor.

Ugyanígy szembenáll a SzentÍrás álláspontjával a halott lelkéért történő ima is - érthetetlen, hogy miért találták ki...

"Most már világos, hogy mit kifogásoltál Viktor 06 válaszában. Azt viszont a legcsekélyebb mértékben sem értem, hogy miképpen lehet elfogadnia bármely egyháznak olyan tanítás(oka)t, ami(k) szembe helyezkednek Isten Igéjével."

Nem kértem, hogy bárki is fogadja el, amit tanít az Egyház, legfeljebb azt, hogy teljesen mutassa be.

Igen, de mint már mondtam, nem Máriától kell elkezdeni az egészet, hanem bele kell olvadni az Újszövetség mondandójába. Akkor már Mária személye le van tisztázva.

Pál azt mondja, hogy a szentek társörökösei Krisztusnak, (Róm, 8:18), és ehhez Krisztus életében, szenvedéseiben, meg lényegében is hasonulni kell. Nem Krisztus Isten lényegéhez, hanem mint Istenemberhez, hisz Krisztus az, aki megtestesülése során Isten és ember összekötődött, amely által az ember teremtett mivolta tökéletesedett. Az emberi nem (nem véletlen) az Ige hasonlatosságára teremtetett, melyből következtethetjük, hogy az ember - nem véletlenül - a fizikai teremtés csúcspontja.

Nem beszélve arról, hogy betöltötte a törvényt, és el is szenvedte, pontosabban az ember általános, egyetemes "átkait" feloldotta (Jn 3:16). Jézus Krisztus nemcsak az emberiség királya , hanem a megboldogult emberiség mintaképe is. Ezért nem igazán kedvelem a "felekezet kifejezést".

Ezt Pál részletesen kifejti a Róm. 8 fejezetében.

Na már most a szentekről keresztény értelemben az üdvösségre jutó embert jelenti? De mi az üdvösség? Krisztus magáról azt mondta, hogy ő az Út, az Igazság és az Élet, amelynek páli magyarázata az, hogy az emberiségnek Krisztust kell követni, és az ő életében megújulni, hol külsőlegesebben, hol bensőségesebben.

Mária esetében mit gondolhatunk? Mária itt sokkal nagyobb szerepet kap (amely ezt az egész levezetést elmélyíti), mert itt ő Éva ellentéte (és ez már különlegességére magyarázatot ad); Éva a Sátánhoz volt hajlandó engedelmeskedni, nem Istennek; Mária - a sok gond, probléma ellenére, mely csak felmerülhetett - befogadta azt a húsbavágó feladatot, amelyet nő csak elviselhetett Éva óta. Éva halált (bűnt) szült, Mária életet. És mivel mi az élet gyermekei vagyunk, ezért Mária minden keresztény (=Egyház) édesanyja. Mária megváltása nem úgy történt, mint a többi szentnek, mert neki az Élet saját magában fogant meg (nem fogott rajta a halál [csakiscsak Jézus miatt]), ezért fogadható el Mária mennybevételének -> mennybeli működésének dogmája. A Társmegváltó (Co-Redemptrix) dogma pedig azt jelenti, hogy a megváltás nem jöhetett volna nélküle létre, Atya parancsa az volt, hogy Jézus az emberi nemet felöltse, semmi több. A mennybeli működést pedig más szentek esetében is érvényes, tehát az se speciell Mária-feladat. A Jelenések könyve Mária ill. a szentek mennybeli működéséről elég információnk van.

És ez a Szentírás alapelveivel teljesen megegyező tanítás, és nem későbbi "kitaláció". Két dolog van összekombinálva csupán: a páli antropológia ill. a Teremtés könyvének szavai. És ne a Biblia terjedelmi korlátait, hanem a sosem kimúló tartalmát vedd figyelembe kérlek, sajnos az előbbi hibába esnek a felekezetek.

"Akkor nézzük meg a Lukács 1/28-at. Ez korántsem tartalmazza a bűn nélküliséget, csupán arról szól, hogy igen kegyelt volt Mária, hogy őt választotta ki Isten, hogy Jézus anyja lehessen."

Csak minden szónak _belső_ jelentése van. Jézus anyja: az anyaság/nemzés és Krisztus lényegi értelmezése. Kegyelem értelmezése. És a Teremtés könyvével való szétválaszthatatlan kapcsolat. Erről a terjedelmi csekélységről beszélek.

"E kegyelemmel teljesség Pál efézus 1/5-ban fordul még elő, amiben az van, Isten a kegyelmének gazdagsága, teljessége során minket a fiaivá fogad, Krisztus által. Vagyis ezt mindenkire vonatkoztatja Pál."

Igen, de ennek is bensőséges jelentősége van: az ember lényegisége/teremtésben való jelentősége/Krisztus Istenemberi mivolta és feladata.

"Tehát a kegyelemmel teljesség nem csupán Máriához szólt, hanem később - Efézusi levélben kinyilatkoztatva - mindenki számára megtörtént."

Ezt is sokkal gazdagabb dolog, mint ahogyan te kinézetre látod: a kegyelem fajtái, az üdvösség egyetemes és specializált fogalma, szintén Krisztus lényegisége, az ember lényegisége, Ádám és Éva, a teremtés és Isten szerepe stb.

"Nézzük tovább: tegyük fel, hogy valóban érvényesnek tekintjük Mária eredendő bűntőlvaló mentességét. Mária nem kimondottan hitt ebben, mert így köszönt Erzsébetnek: "Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én lelkem, az én megtartó Istenemben." (Lukács 1/46-47) > itt az ő megtartó Istenéről van szó, vagyis aki őt tartja meg (vagyis nem engedi hogy elvesszen)."

Ezt is bensőségesebben kell nézni: az ádámi gyarlóság maradéka a Krisztus által újjászületett emberben, szintén Mária szerepe, és Krisztus lényegisége/szerepe.

"Ez a "megtartás" kifejezés egyenlő az "üdvözítés" szóval. Kérdezem: kinek van szüksége üdvözítésre? Hát a bűnösöknek! És ezt Mária tudta magáról."

Csakhogy a bűnös az ember: az ember lényegisége/ a teremtés metafizikai értelmezése /ill. a krisztusi erkölcs (itt pl. az alázatosság, Istenhez való ragaszkodás)/szentek szerepe/üdvösség

"A másik: Máriának a Jézus születése utáni tette azt mutatja, hogy ő saját magát bűnösnek tartotta."

Nem bűnösnek, hanem teremtménynek. A teremtmény Istenhez ragaszkodó, Isten által függő szabad akaratú lény, így Máriától is megkívánta az imádatot, a magasztalást és az erkölcsöt.

"Ugyanis Jézus születése után Mária felment a templomba, és bemutatta azt az áldozatot, ami Mózes törvényeinek megfelelő. Mivel a Messiás vére ekkor még nem hullott ki, vagyis az engesztelő Krisztusi vér ekkor még nem jött el, így Mária - az áldozat bemutatása után - tiszta lett."

Az ószövetségi áldozatnak a lényege az előkép volt, nem az ereje. Csupán segítség volt, hogy ezáltal az eljövendő Újszövetségről kellő analógiával rendelkezzünk. Isten bölcsességét fokozatosan nyilvánította ki az embernek.

"Mária hogy ezt megcselekedte, kifejezte bűnösségét, és megtisztulásának szükségességét."

Mivel a szertartásnak tényleges ereje nem volt, ugyanis a zsidók az Újszövetség analógiáját (ami alapján felismerhetjük az igaz vallást) és az egyistenhitet birtokolták, áldozatukra nem volt szükség se zsidónak se pogánynak se Istennek. Csak ez esetben engedhették el az apostolok Jeruzsálemben a szertartások jelentőségét.

A teremtmény Istenhez ragaszkodó, Isten által függő szabad akaratú lény, így Máriától is megkívánta az imádatot, a magasztalást és az erkölcsöt.

HELYETT:

Az ember, mint teremtmény Istenhez ragaszkodó, Isten által függő szabad akaratú lény, így Máriától is megkívánta az imádatot, a magasztalást és az erkölcsöt.