Jézus melyik tanítványát szerette (hitt benne) a legjobban? És miért pont őt?

Én értem a kérdezőt is, nekem az egyik legnagyobb dilemmám, hogy mi bizonyítja a feltámadást? Én legalábbis nem látok konkrét bizonyítékokat erre sehol leírva. Amit bizonyítéknak vélnek, az szerintem egyáltalán nem bizonyíték a feltámadásra.

Azt pedig végképp elég nehéz elképzelni, hogy 8-9 milliárd ember mind Isten színe előtt fog felelnie a tetteiért, ugye ez képtelenség, sok egyéb képtelenségek mellett.

Jézus feltámadása után, megjelent nagyon sok ember előtt! Tehát nem csak az Apostolok előtt hanem többszáz embernek!

Igen! Isten elött mindenki ott fog állni! Ez lehet, hogy nekünk embereknek elképzelhetetlen, hisz mi csak emberek vagyunk! Istennél viszont minden lehetséges! Ha a Vörös-tengert ketté tudta választani, nehogy-már ne tudná azt megtenni, hogy a sok nép mind elötte álljanak!

A János evangéliumban pontosan 6 helyen szerepel ez az utalás: "az a tanítvány, akit szeret vala Jézus", és mindig ugyanarra az emberre vonatkozik: magára Jánosra.

Ezek közül kettőt idézek is:

"Ján 13:23 Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus."

"Ján 21:20 Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, aki elárul téged?"

Egyik apostolra utalva sincs így külön kiemelve, és csak egy ember nyugodott a kebelén az utolsó vacsorán. És nem azt mondja egyik helyen sem: "az egyik tanítvány azok közül, akiket szeretett", hanem "az a tanítvány, akit szeret vala". Én azt gondolom, hogy itt annál többről van szó, mint hogy János nem akarta a saját nevét leírni az evangéliumban ott, ahol ő volt a szereplő, és ezért egy általános formulát helyettesített volna be. Ezeken az igehelyeken nem a phileó (kedvel, szeret, kedvét leli), hanem az agapaó (a görögben a szeretet legnemesebb formája, magyarul csak kedvel, szeret, szívesen lát, nincs más szavunk rá) szerepel. (Míg pl. amikor Pétertől kérdezi, hogy "szeretsz-e engem", ott a phileó van.)

Ezenkívül további megjegyzésre érdemes, hogy egyedül János nem halt mártírhalált Jézus tizenkét apostola közül (természetesen itt Júdás helyén Pált értve), hanem természetes halált halt közel százéves korában egy szigeten, ahova azért száműzték, mert a rómaiaknak nem sikerült forró olajban megsütni, mivel Jézus még attól is megőrizte szeretett tanítványát. :)

Viszont azt nem értem, hogy a "hitt benne" mit keres a kérdésben. Jézusnak nem kell hinnie emberekben, nem kell hinnie senkiben.

A "miértre" viszont egyszerűen nincs válasz. Ezek a Szeretet elrejtett, titkos dolgai, amit ésszel nem lehet megérteni. Miért szereti Isten Jeruzsálemet jobban, mint bármelyik másik helyet itt a földön? Mitől olyan különleges az a hely? Semmitől, nincs benne semmi különleges. Egyszerűen azt választotta, és kész: azt szereti. Ezt nem én találtam ki, hanem Ő:

"Zsolt 132:13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem."

Ugyanez van az embereknél is. Ha valakit érdek nélkül szeretsz, akkor egyetlen okot sem tudsz megnevezni, ha az illető megkérdezi, hogy "miért szeretsz engem?". Szeretlek, és kész. Téged választottalak.

És mindez nem jelenti azt, hogy Jézus személyválogató, vagy hogy a többi tanítványt nem szerette. De János valamiért különösen kedves és fontos volt neki. Van ilyen.

a bibliai legendákat többször átválogatták, egyeseket kidobtak belőle, másokat megváltoztattak, de igy is sok ellentmondás maradt.

hogy mit kelljen gondolni erről, azt a papok csak egy későbbi zsinaton döntötték el.

a legendák egy részének van történelmi háttere, kivéve persze a hit által megálmodott csodákat.

volt pld egy vulkánkitörés valahol a mai Etna környékén, ami hatalmas cunamit inditott, ez lehetett akár vizözön is, bizonyos széljárásnál a Vörös tenger gázlói szárazra kerülhettek. stb. ezek pár száz év alatt össeálltak legendákká.

Amúgy Jézust nem emlegeti a holt-tengeri tekercsek azon része, amely Jézus feltételezett korában született, tehát nem történt akkor semmi különös. A történeti Jézus egy lehetett a sok messiás és szektaalapitó közül, a hitbeli jézust a papok övezték később legendákkal.

Akár igaz, akár nem, vagy csak részben igaz, de azért az élet normális élhetősége szempontjából a Biblia nagyon sok útmutatást ad, én sajnos részleteiben nem olvastam a Bibliát, de a tanmesék (pl. Káin és Ábel története), vagy az egyes idézetek, amik onnan származnak (pl."Mindent a maga idejében") ezek nagyon nagy segítségek és kapaszkodók az útját kereső ember számára, és a mindennapjaink szempontjuából is, a gyerekeknek is.

Nekikezdtem a Biblia olvasásának, de nagyon nehéznek és szövevényesnek találtam a szöveget, egy könnyedebb változatot biztos szívesen elolvasnék.

Figyelj, a Biblia egy olyan könyv, amit nem azzal a céllal írtak, hogy tudományosan be legyen bizonyítva minden állítása, mert aki elhiszi, hogy Istentől származik, annak erre nincs szüksége. Azzal a céllal írták, hogy aki Istent akarja követni, annak legyen egy "kézikönyve" az élethez, amiből minden élethelyzetben tanácsot, bölcsességet és erőt meríthet élete során. Aki nem akarja Istent követni, annak nem muszáj elhinnie, hogy minden állítása igaz, és nem érdemes azon fáradoznia, hogy tudományosan igazolni vagy cáfolni próbáljon belőle dolgokat. Ez nem sérti azokat, akik hisznek abban, hogy minden állítása igaz, sőt nem zavarja őket, ha a tudomány jelenlegi állása néhány részét cáfolni látszik, mert az ilyen hívők szerint Isten személyesen fogja igazolni a Bibliában leírtak hitelességét a jövőben.

Szerintem egyes vallásos körök részéről a legnagyobb képmutatás úgy "mentegetni" a Bibliát, hogy "hát igen, van benne néhány képtelenség, meg azok biztos allegóriák meg jelképek (ez Szent Ágoston tradíciója a róm.kat. egyházban, h. egy csomó mindent allegóriaként értelmez, amit szó szerint kellene), de azért van benne olyan, amit elfogadunk belőle". Innentől kezdve, ha elfogadom, hogy hiteltelen dolgokkal van tele, akkor hogyan hiszek bármelyik állításában?

Én csak azt tudom javasolni, hogy ha valaki hisz a Bibliában, higgyen benne teljesen, ne kössön kompromisszumot a tudománnyal, mert pont ez a könyv mondja ki az "epilógusában" saját magáról, hogy nem érdemes belőle az embernek kénye-kedve szerint válogatni:

"Jel 22:18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: [Hogy] ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra, És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak."

Akik pedig nem hisznek, azoknak meg azt javaslom, hogy ettől még tiszteletben tarthatják azoknak a véleményét, akik e könyv alapján akarnak élni, és ne fáradjanak a megcáfolásával, mert ha száz bizonyítékkal is megcáfolják a tudományosan vizsgálható részeket, akkor is ezt tartjuk szem előtt: "Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem az embereknek." (ApCs 5:29.)

Ilyenkor kell hallani, és cselekedni azt az igét, hogy "ne támaszkodj az elmédre, mert megtántorodhatsz!"

Én hiszem a Biblia összes szavát, és cselekszem!

Dicsőség az Úrnak!