Szervek felajánlásáról halál után? Adod vagy nem? Milyen indíttatásból/ vallási vagy egyéb okokból?

A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 22:07

igen, ez tény, de azért gondolom kevesen vennék jo néven ha az emésztőbe dobnák miután meghalt, vagy a dögkútba stb. mert "nahát azt azért ne..." és mivan akkor hogyha valakiben ugyanilyen borzongást vált ki mondjuk a boncolás? miért kell kényszeriteni mindenkit, szerintem el kellene tudjam dönteni hogy akarok e és ha megöltek akkor igy jártam. Mindenkinek megvan a maga "azt azért ne" elképzelése, csak itt az enyém 'kötelezö' ... képzelj olyat ami neked lenne borzalmas gondolat. És gondold hogy kötelezö. Nem jó, nem? És már mondtam én egyetértek a szervek felajánlásával, én a sajátomat nem akarom. Kötelezni hála az égnek nem kötelezték még, és remélem nem is fogják soha. Főleg hogy szép gondolat hogy valaki kikötné hogy csak ennek vagy annak vagy csak vegetáriánusnak meg csak olyannak akinek két kutyája van vagy épp egysincs, csak hogy ezt nem lehet kikötni. Biztos megnyugtató érzés egyeseknek,hogy legalább a halálukkal segíthetnek másokon. Bocs, de engem ez nem motivál mivel egy lényeges momentum zavar benne, ami történetesen az én halálom, másrészt tudom, hogy nagyon kevés az esélye annak hogy a szerveim jók lesznek. (Ezért van kevés szerv, mivel tényleg sok dolognak kell klappolnia.) Ezen kívül a keblemre ölelem a világot és hirtelen mindenkit nagyon szeretek és bárkin nagyon szívesen segítenék, mert minden ember nagyon fontos lett hirtelen nekem. Szép gondolat, csak hazugság. Ennél sokkal jobban tennénk ha az életben gondolkodnánk igy, halál után már könnyű! Azt megértem, hogy a rokonnak, szeretett ismerősnek odaadná az ember, nade bárkinek? BÁRKINEK??! Rokonnak én is adnám. Bárkinek nem. Plusz én még nem az a fajta vagyok aki ha hall egy történetet, egy beteg emberről vagy gyerekről, akinek nagyon kellene valami és különben meghal, fátyolos szemmel elérzékenyülve meditálok rajta még jópár hétig. És az igennel válaszolók többsége sem ilyen. Én úgy gondolom, hogy születünk, élünk, meghalunk. Ki elöbb, ki később, ki ebben, ki abban. Hogyha nem szeretett ismerős, engem olyan nagyon nem bánt. Felőlem meghalhat. Most rossz ember vagyok? Nem hinném. Max őszinte. Nyílván ha nem keresnének mindenkinek szervet vagy gyógyszert, ha kell, családom sem kaphatna, ezért elméletben támogatom az ügyet. Gyakorlatban amíg nekünk nem kell, addig én nem adom. Majd megoldják, ugy is "sokan adnák" és még mindig a nemmel válaszolok vannak kisebbségben, de a legtöbben azok vannak akik nem tudnak erről semmit és amugyis tojnak az egészre.

Még hozhat az élet furcsát. Ha kell, meghalok. De boncolást nem akaroooooooooooooooooooooook :'-(