Mikor józanodnak ki az emberek ezekből a vallási maszlagokból végre?

Kedves, hogy kérdezed, igen beszéltünk. Az imádkozás nem egy telefonbeszélgetés, nem hangokat hall az ember, amikor Istennel kapcsolatot teremt, hanem embereken keresztül, az igéjén keresztül, eseményeken keresztül, a Szent Lelken keresztül választ ad a kérdésekre, és tanít dolgokra, és valahogy mindig arra kapok választ amit keresek, azt tapasztalom meg amire szükségem van. Mondok egy példát. A minap nem volt semmi dolgok, itthon voltam, reggel Istennel időt töltöttem (olvastam az igét, és imádkoztam) és azon elmélkedtem, hogy mi értelme van annak, hogy ma is közelebb kerültem Istenhez, ha ma nem is nagyon fogok kimozdulni a házból, csak az itthoni dolgaimat intézem. Nem fogok senkinek segíteni, senkit sem bátorítani, megvigasztalni. Fél perc sem telt bele, és csöngött a telefon, egy barátom volt, aki nagyon padlón volt, és kérdezte, van-e kedvem vele menni amíg elfuvaroz pár dolgot. Az egészből egy jó beszélgetés lett, és sokkal jobban érezte magát a végén, mert meg tudtam vigasztalni.

Le voltam döbbenve, Isten pontosan rávezetett arra, hogy ha én meg teszem az én részemet, ő is meg teszi az övét, nem kell aggódnom a dolgok felől. És ez folyton megtörténik, állandóan tapasztalom Isten bölcsességét és humorát. Tudom hogy elérhetetlennek tűnik a teremtővel kapcsolatba lépni, de nem az, ha az ember őszintén keresi.

Kedves Mastodon!

Nem szeretnék önjelölt ügyvéd lenni, de azt hiszem, félreértetted az előtted szólót.

"Ez amit te elmondasz, mind szép, de nekem nincs szükségem hinni egy nem létező személyben ahhoz, hogy ott legyek a barátommal amikor szüksége van rám, amikor a munkatársamnak rossz kedve van, amikor egy idős embernek segítek leszállni a buszról."

Ő sem azért teszi. Csak azt gondolja, hogy azért került abba a helyzetbe. Érzed a különbséget? Imádkozunk, hogy Isten használjon fel a munkájában. És hálát adunk az Úrnak, hogy így lett.

A történet mindig ugyanaz. Ami nem, az az, hogy egy hívő minden eset mögött Istent látja. Aki nem hívő, az pedig azt mondja, szerencsém volt, véletlenül történt, stb.

manju

Szia!

Sajnos valós probléma amit feszegetsz, még ha nem is az a megoldás amit javasolsz. Nagyon sok vallásos ember él a világiasokat is sokszor megszégyenítő világi életet, és ezt a Biblia is valós problémaként hozza fel, hogy sokaknál "megvan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét". Ha valaki figyelmesen elolvassa Jézus tanításait, az szembesülhet azzal, hogy a vallásosság még veszélyesebb lehet a hitetlenségnél, mert ez utóbbiból meg lehet térni, de aki hiszi, hogy jó ember, de nem úgy él az nem képes a változásra.

Magukat kereszténynek valló tömegek élnek úgy ma a világban, hogy nincsenek meg náluk a hitüknek a gyümölcsei, csak a látszat. Viszont visszakérdezek: ha nem vagy hívő, miért legyél jó? Vajon a természeti törvényszerűségek azt mutatják, hogy a jóknak jobb az élete? Vajon nem azt látjuk a világban, hogy aki lop, csal és hazudik, annak sokkal jobban megy?

Üdv. Péter

"Viszont visszakérdezek: ha nem vagy hívő, miért legyél jó? Vajon a természeti törvényszerűségek azt mutatják, hogy a jóknak jobb az élete? "

Sajnos ez így van. Ebben még mindig hasonlítunk az állatokhoz. A legtöbb ember szeretne minél előbbre jutni a társadalmi hierarchiában, az sem zavarja őket, ha ezzel kárt okoznak másoknak. Sokan hozzák fel a természetet annak igazolásául, hogy akkor az emberek világában is rendben van ez a fajta viselkedés. Nincs rendben. Az állatok számára nem adottak olyan lehetőségek, mint az embereknek. Egy oroszlán pl. nem teheti meg, hogy nagylelkűen nem zavarja el a hiénákat egy frissen elejtett állat teteme mellől, mert majd legfeljebb hazamegy, és levág egy-két zebrát a karámból. Tehát részben ez a probléma, hogy az emberi társadalom még mindig a természeti törvények alapján működik.

Mindemellett nem hinném, hogy azért kellene jónak lenni, mert félünk valamilyen büntetéstől (akár pl. a rendőrség, akár egy túlvilági hatalom részéről). Pl. a tízparancsolatban ismertetett olyan tiltások be nem tartásának, mint "Ne ölj!", "Ne lopj!", Ne paráználkodj!" lehetnek ám egyéb következményei is, mint bármilyen büntetés.

16:57 Ez most nekem szólt?

14:54 voltam

Sokan kérdik ma, néha kissé megvető hanghordozással; ugyan mire való a vallás? Van-e még jelentősége? Nem fontosabb-e a gazdasági élet, a politika, a nemzet, a család, az egyéni boldogulás itt a földön? A vallás szerintük: sötétség és babonaság, maradiság és fanatizmus. Papi uralom és a klérusnak való behódolás. Dajkamesék és gyermekes elképzelések halmaza, amellyel komoly ember nem is foglalkozik többé. Vagy legjobb esetben: szép és erkölcsnemesítő önmegnyugtatás, felemelő érzések és sejtések sajátságos gondozása, amelyet mindenki művelhet a kedve és igényei szerint, de amelynek tartalmi valósága, komoly, ingathatatlan igazságai, törvényei, minden körülmények közt tiszteletben tartandó jogai nincsenek és nem is lehetnek.

Mire való a vallás, kérdezzük mi is; de erre a kérdésre mindjárt pozitív feleletet adunk.

1. A vallás arra való, hogy komoly értelmet adjon az életnek. Mi is lenne az élet vallás, Isten, lélek, örökkévalóság nélkül? Esetleges, érthetetlen és céltalan véletlenek, megmagyarázhatatlan és megfejthetetlen talányok szövedéke. Egyesekre, kevesekre nézve élvezetes körséta, de a legtöbb emberre nézve terhes, fáradalmas és gyötrelmes hányattatás itt a földön, 10 évig, 40 vagy 60 évig, esetleg 80 vagy 90 évig. Lázas és esztelen törtetés valami el nem érhető ködkép; a boldogság felé s utána csalódott és kétségbeesett leroskadás a sírba. Egy őrült hajsza, amely szükségképen és végképen a semmiségbe hull, a pusztulásba és halálba torkollik. Csak a vallás ad az emberi létnek fönséges értelmet, elfogadható magyarázatot, gyönyörű célt, tartalmat és nagyszerű rendeltetést.

2. A vallás arra való, hogy általa kifejezésre juttassuk és elismerjük azt a valóságos helyzetet, amely a nagy világrend közt és miköztünk, szorosabban: a világrend alkotója, egyben a mi Alkotónk és Teremtőnk és miköztünk fennáll. Nem lehet tagadni: mi emberek nem magunk alkottuk önmagunkat, Minket más valaki alkotott. Azzal pedig, hogy megalkotott, határozott viszonylatba is lépett velünk: a mi Atyánk lett, Urunk és Törvényhozónk, Vele mint Alkotónkkal szemben kötelességeink vannak; a hála, az engedelmesség, a szolgálat s a szeretet kötelességei. Csak akkor vagyunk egész emberek, csak akkor töltjük be az elénk tűzött legfőbb hivatást, ha mindenekelőtt ezeket a kötelességeket teljesítjük, ha az Alkotónkkal való viszonyunkat elismerjük s a gyakorlatba átvisszük. Vagyis: a vallás által.

3. A vallás arra való, hogy általa felsőbbrendű erkölcsi életet éljünk s ezzel megkülönböztessük magunkat az oktalan állattól. Az állat csak érzéki ingerek és ösztönök szerint cselekszik, mert esze nincsen. Az embernek azonban értelmet is adott az Isten s ennek az értelemnek a világánál fel kell ismernie az eszmei és erkölcsi világ nagy törvényeit s a szerint kell berendeznie életét. Vagyis: jónak kell lennie, becsületesnek, erkölcsösnek, mert e nélkül sem emberi méltóság, sem az embertársakkal való békés és emelkedett együttélés, sem a teremtő Isten iránt való hűség és szolgálat nincsen. Csak az az emberhez méltó élet, amelyben a lelkiismeretesség, a tekintély- és jogtisztelet, az erkölcs és a szeretet állnak legelső helyen. Ennek azonban mindnek egyetlen biztos és végső alapja a vallás, vagyis a tudat, hogy ezekre a dolgokra Isten akaratából van szükség és Isten az, aki végső alapja minden jognak, tekintélynek, törvénynek, erkölcsnek és szeretetnek, Ahol vallás nincs, ott tapasztalás szerint az emberi társadalom s az emberi méltóság legfőbb törvényei talajt vesztenek.

4. A vallás arra való, hogy az egyetlen e földön elérhető igazi boldogságot megszerezni segítsen. Az egyetlen igazi emberi boldogság: egyfelől a tudat, hogy a legfőbb és leghatalmasabb lénnyel, az Istennel, békében élünk s gyermeki, szeretetteljes hűségben Őt édes mennyei Atyánknak nevezhetjük, másfelől a hit, hogy a szörnyű vég, a halál, nem oltja ki végleg a létezésünket, hanem a síron túl, Isten csodálatos országában, egy felsőbb és tisztább létrendben örökké tartó és végtelen boldogság vár azokra, akik Istent ezen a földön hitték, szerették és híven szolgálták. Aki nem vallásos, annak az élete csupa aggasztó kérdőjel; szenvedéseiben nincs vigasza, kísértéseiben nincs erős támasza, nyugtalanságában nincs nyugtató reménye s főleg a halállal szemben nincs semminemű komoly menedéke. A vallásos ember: nyugodt, boldog, lehiggadt ember; a vallástalan: zavart lelkű, háborgó, boldogtalan, kapkodó és pályájavesztett ember.

5. A vallás arra való, hogy biztonságba helyezzen a legnagyobb veszedelemmel szemben, ami embert érhet: az Alkotó Isten számonkérésével, ítéletével és büntető igazságszolgáltatásával szemben. Minden felsőbb fórum, minden törvényhozó, minden uralkodó kell hogy érvényt is tudjon szerezni akaratának, azáltal, hogy az ellenszegülőket, a törvény megvetőit megbünteti. Az Isten végtelen fölségéből folyik, hogy azokat, akik az ő szeretetét visszautasították s vele szemben megvetést, törvényeivel szemben engedetlenséget tanúsítottak, ugyancsak megbüntesse, mégpedig végtelen fölségének megfelelő mértékben, minden evilági büntetést árnyékba állítóan. A kinyilatkoztatás tele van annak kijelentésével, hogy Isten ezt az ő büntető szándékát teljes szigorral végre is akarja hajtani azokon, akik megtagadták tőle az önkéntes, gyermeki engedelmességet. Ha tehát vallásos nem vagyok, kiteszem magamat a legrettentőbb lehetőségnek, sőt bizonyosságnak: az örök büntetésnek és bűnhődésnek.

6. A vallás végül arra is való, hogy általa meg tudjuk őrizni legfőbb emberi, művelődési és nemzeti értékeinket. A vallás teremtette meg a kultúra legnemesebb termékeit, részesítette a keresztény művelődés kincseiben a világot. Ma is a vallás őrzi és ápolja azokat a magasztos eszméket, amelyekből az emberi, családi és nemzeti jólét, az igazságosság és szociális szeretet, a honpolgári erkölcs és eszményiség kivirágzik, Viszont az emberi szabadság, méltóság és erkölcs eltiprói szintén mindig a vallásban látják eltipró, erőszakos és megtévesztő uralmuk egyik legfőbb akadályát. Innen a vallásüldözések sorozatos láncolata a római cézároktól a bolsevizmusig s más mai elnyomó rendszerekig. A zsarnokok, a lelkiismeretek kerékbetörői, a zavarosban halászók, népek ámítói semmiben sem látnak akkora veszedelmet a maguk szempontjából, mint abban a vallásban, amely tiszta, szilárd és hajlíthatatlan erkölcsi elveket hangoztat, amely védi a személyiség s a lelkiismeret jogait, amely leleplezi az ámítást és lelkiismeretlenséget. Ha erősen, szabadon, emberhez méltón akarunk élni, ha nemzetünket is ezen az úton akarjuk megőrizni, ha a legmagasabb emberi értékekhez komolyan ragaszkodni kívánunk: már ezért is vallásosaknak kell lennünk,

Mire való tehát a vallás? Mindenre, ami jó, nagy és magasztos. Kinek nem való a vallás? Csak annak nem, akiben vagy értelem nincs e felsőbbrendű szempontok megértésére, vagy becsületes jóindulat nincs az emberiség legszentebb értékeinek fenntartására.