A Jehova Tanúi miért olyan biztosak, hogy övék az igaz vallás, mivel evvel szemben a Biblia csak a Jézus Krisztusba vetett hitet ismeri el? Hogyan akarnak a Királyságba jutni, ha az odavezető utat elutasítják?

Ezt írod: „Elismerjük, az „Újszövetség” legkorábbi időkből fennmaradt görög kéziratai nem tartalmazzák Isten személyes nevét.”

Ennyi! Ehhez már nem kell sem hozzátenni, sem elvenni belőle! Pont elég.

A legkorábbi hiteles kéziratok, mint a Sinaiticus, a Vatikáni Iratok, meg még egy jó pár, vagy teljes, vagy töredékes, de egyben mind megegyezik.

Egyetlenegyben sem szerepel, egyetlenegy helyen sem, a Biblia Újszövetség részében a Tetragrammaton JHWH, YAHWEH név, a Jehova középkori műszó pedig főleg nem. Viszont négy helyen szerepel a Jah rövidített forma pl. Hallelujah.

Ez a pontos, tárgyilagos, a valósághoz hű, torzítás mentes megállapítás,

Az Őrtorony Szervezet ezzel szemben 237 helyen meghamisította a Bibliát az Újszövetségben ezen témában is, és ezekre a helyekre a középkorban alkotott Jehova nevet, egy műszót illesztette be.

Nem kell ide semmilyen magyarázat, hogy az Őrtorony Szervezet szerint miért jogos meghamisítani a Bibliát, a hamisítást, helyreállításként állítva be.

Tudod hova kell majd a magyarázkodás, és kinek?

Ide:

Jelenések 22:18-20 „Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki HOZZÁTESZ EZEKHEZ, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; 19ha pedig VALAKI ELVESZ E PRÓFÉTAI KÖNYV IGÉIBŐL, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. 20Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: "Bizony, hamar eljövök". Ámen. Jöjj, URAM JÉZUS!

Jézus előtt kell majd felelnie a tévtanítóidnak, az Őrtorony Szervezetnek a Biblia meghamisításáért.

Biztos lehetsz abban, hogy Jézus nem fog félni az ítélkezéstől, mert ő nem Mihály arkangyal.

Mihály arkangyal Sátánt sem merte megítélni, Jézus viszont annál inkább. A végső ítéletet Jézus mondja ki Sátánról, és az Őrtorony Szervezetről is, mert joga van hozzá!

Nem a jövőben lesz joga, hanem már a távoli múltban is meg volt a joga hozzá, és a hatalma is.

Amikor az érdekeitek megkívánják, akkor szívesen idézitek a Máté 28:19 versét. Nézzük meg együtt:

Máté 28:19 „Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”

Most szépen kérlek, vedd le a fentebb említett Őrtorony szemüveget és próbáljuk együtt, a valóságnak megfelelően értelmezni ezt a verset.

Jézus szeretne neked valami nagyon fontosat elmondani, az Őrtorony Szervezet pedig szeretné, hogy te ne halljad meg:

Nekem adatott minden hatalom, égen és földön, már az első évszázadban. Nem részleges hatalom az égben 1914-től és a földön majd valamikor, amikor az Őrtorony Szervezet jónak látja.

Nini! Nem 1914-től, hanem már 2000 éve? Nem a hatalom egy része, hanem minden hatalom? Az összes hatalom? A mennyben és a földön is? Akkor az bizony minden hatalom, mindenhol. Akkor bizony, az Őrtorony Szervezet azon állítása, hogy 1914-től kapott Jézus hatalmat, az egy jó nagy Őrtornyos hazugság! Nézze meg az ember! Hamis tévtanítók, és még nekik áll feljebb!

Eljön az idő, amikor nagyon szeretnél a helyünkben lenni. Amikor Jézus személyesen visszatér a Földre. Mert nem a hatalmát terjeszti ki a Földre, (Isten a hatalmát soha, sehol nem ruházta át másra) Sátánnak meg főleg nem.

Jézus személyesen fog eljönni bármennyire is rettegtek tőle és tagadjátok, hogy ide nem jön. Jönni fog! Akkor majd szívesen lennél a helyünkben, de addigra késő lesz.

Minél előbb tegyél konkrét változtatásokat az életedben, hogy Jézus, ennyi káromlásod ellenére, mégis beengedjen a szívébe.

A szokásos szellemi eledelt pluszban, ezentúl minden hozzászólás után kapod.

Itt a következő:

"A monotonitás egy hosszú távú és alattomos eszköz. Ha az áldozat kellően gyakori rendszerességgel ugyanazt hallja és rá van kényszerítve, hogy azt elismételje, azzal minden egyéni gondolat, egyéni kezdeményezést a vallásos szervezet szolgálatába lehet állítani. Amikor ezt olvastam, nekem egyből a heti Őrtorony-tanulmányozás ugrott be. Lényegében ugyanaz az információ, ugyanaz a nyelvezet. Felolvassák, mi meg ismételjük. Olvasnak, ismételünk. Vég nélkül, hétről-hétre, soha, de soha nincs szünet." (JTinfo)

"Testvéreid egy torz és tragikomikus színjátékot adnak elő hetente, amit ti prózaian Őrtoronytanulmányozásnak hívtok. Láttam már ilyet, kivert tőle a víz. Rémisztő. ( azok kedvéért, akik voltak olyan szerencsések, és nem láttak még ilyet : a tanulmányozásvezető felolvas egy bekezdést az Őrtoronyból, majd a lap alján elolvassa a hozzá tartozó kérdést, ami tulképpen ugyanaz, csak más szórenddel, a kérdésre pedig jelentkezik egy remegő áldozat, és zombi módjára felolvassa az előbb már kétszer elhangzott bekezdést. Mindezt egy órán keresztül. Depressziós voltam tőle egy hétig. Felnőtt emberek mint riadt gályarabok egy stálinista horrorban.)"

A YAHWEH név NEM azt jelenti, hogy azzá válok amivé akarok!

Egyrészt a 3 Móz 14-ben NINCS BENNE a JHVH név.

Ott csak az vaN, ahogy Isten magát nevezi: "ehje" azaz VAGYOK.

A Septuaginta is ilyen értelemben fordította görögre.

Az "amivé akarok" rész abszolút nincs a szövegben.

A héberben: "ehje áser ehje" áll, mely azt jelenti VAGYOK AKI VAGYOK.

A JHVH név legközelebbi jelentése az, hogy örökkévaló.

Ennyit a tanításaitokról. Az alapoktól téves és hamis.

„Jehova” vagy „Jahve”?

„KORCS”, „hibrid”, „torz”. Mi indította a Bibliával foglalkozó hébertudósokat arra, hogy ilyen kemény kifejezéseket használjanak? Az őket foglalkoztató kérdés az, hogy vajon helyes-e Isten nevét úgy kiejteni, hogy „Jehova”. Ez a vita több mint száz évvel ezelőtt robbant ki. Ma a legtöbb tudós úgy tűnik, a két szótagos „Jahve” nevet használja szívesebben. De vajon tényleg igaz, hogy a „Jehova” kiejtési mód annyira „torz”?

A vita gyökere

A Biblia szerint maga Isten tárta fel nevét az emberiség előtt (2Mózes 3:15). A szentírási bizonyítékok azt mutatják, hogy Isten ókori szolgái szabadon használták ezt a nevet (1Mózes 12:8; Ruth 2:4, Komáromi fordítás). Isten neve más nemzetek előtt is ismert volt (Józsué 2:9, Kom). Ez különösen igaz volt azután, hogy a babiloni fogságból visszatért zsidók sok nemzettel kapcsolatba kerültek (Zsoltárok 96:2–10; Ésaiás 12:4; Malakiás 1:11). A The Interpreter’s Dictionary of the Bible ezt mondja: „Jelentős számú bizonyíték van arra, hogy a fogság utáni időszakban sok idegent vonzott a zsidók vallása.” Az i. sz. első századra azonban kezdte babona övezni Isten nevét. Végül a zsidó nemzet nem csupán felhagyott Isten nevének nyílt használatával, de néhányan még meg is tiltották e név kiejtését. A helyes kiejtés így feledésbe merült — vagy mégsem?

Mit tartalmaznak a nevek?

A héber nyelvben Isten nevét így írják: .יהוח Ezt a négy betűt, amelyet jobbról balra olvasnak, általában Tetragrammának hívják. A Bibliában említett sok személy- és helységnév tartalmazza az isteni név rövidített formáját. Lehetséges, hogy ezek a tulajdonnevek nyomra vezethetnek azt illetően, hogyan ejtették ki Isten nevét?

A washingtoni (USA) Wesley Teológiai Szeminárium nyugalmazott egyetemi tanára, George Buchanan professzor szerint a válasz igen. Buchanan professzor így magyarázza: „ Az ókori időkben a szülők gyakran az istenségeik után nevezték el gyermekeiket. Ez azt jelenti, hogy úgy ejtették ki gyermekeik nevét, mint ahogyan istenségeik nevét. A Tetragrammát használták az emberi nevekben, és mindig a középső magánhangzóval.”

Vizsgáljunk meg néhány példát azokból a tulajdonnevekből, amelyek a Bibliában találhatók, és amelyek tartalmazzák Isten nevének rövidített formáját. A Jonathán a héber Bibliában úgy fordul elő, hogy Jó·na·than′ vagy Jéó·na·than′, amelynek jelentése ’Jaho vagy Jahova adta’ — mondja Buchanan professzor. Illés próféta neve a héberben ’E·li·jah′ vagy ’E·li·ja′hu. Buchanan professzor szerint ez a név azt jelenti: ’Jahoo vagy Jahoo-vah az én Istenem’. Ugyanígy a Jósafát név héber megfelelője a Jéó-sa·phat′, ennek jelentése pedig ’Jaho ítél’.

A Tetragramma két szótagos kiejtése, a „Jahve” nem teszi lehetővé, hogy az o magánhangzó része legyen az isteni névnek. Viszont számtalan bibliai névben, amelyben szerepel az isteni név, szerepel ez a középső magánhangzó mind az eredeti, mind a rövidített formákban, ilyen például a Jehonathán és a Jonathán. Ezért Buchanan professzor ezt mondja az isteni névről: „Egyetlen esetben sem marad ki az oo vagy az oh hangzó. Néha a szót lerövidítik »Ja«-ra, de soha nem »Ja-ve«-ra . . . Amikor a Tetragrammát egy szótaggal ejtették ki, azt »Jah« vagy »Jo« formában tették. Amikor három szótaggal ejtették ki, »Jahova« vagy »Jahoova« lehetett. Ha bármikor is lerövidítették két szótagra, az valószínűleg a »Jaho« volt” (Biblical Archaeology Review).

Ezek a gondolatok segítenek nekünk, hogy megértsük, miért mondta Gesenius, XIX. századi héber-tudós a Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures című művében a következőt: „Azok, akik úgy gondolják, hogy יהוה [Je-ho-vah] volt [Isten nevének] helyes kiejtése, egyáltalán nem állítják ezt alaptalanul. Ha ezt a kiejtést használták, a rövidített szótagok, aיהו [Je-ho] és aיו [Jo], amely szótagokkal sok tulajdonnév kezdődik, sokkal kielégítőbb magyarázatot nyernek.”

Ennek ellenére a The Five Books of Moses című műben Everett Fox a következőkre mutat rá: „ A héber [isteni] név »helyes« kiejtésének felfedezésére tett egykori és jelenlegi próbálkozások sikertelenek; sem az időnként hallott »Jehova«, sem pedig a tudósok körében általánosan elterjedt »Jahve« formát nem lehet meggyőzően bizonyítani.”

A tudományos vita kétségtelenül tovább folytatódik. A zsidók felhagytak az igaz Isten nevének kiejtésével, mielőtt a maszoréták kidolgozták volna a magánhangzók jelölésének rendszerét. Így nem lehet egyértelműen megállapítani, mely magánhangzók kapcsolódtak a JHVH mássalhangzókhoz. Mégis, a bibliai személyek nevei, melyeknek a helyes kiejtése soha nem merült feledésbe, kézzelfogható módon nyomra vezetnek bennünket azt illetően, hogyan ejthették ki az ókorban Isten nevét. Ezért néhány tudós mindenképpen egyetért azzal, hogy a „Jehova” kiejtés valójában nem annyira „torz”.

Bármilyen hihetetlen számodra, de Istennek a kezdetektől fogva sok neve volt.

A YAHWEH név csak egyik a sok közül, bár az Ószövetségben a Tetragrammaton fordul elő a legtöbbször. Ez viszont nem cáfolja Isten többi nevének a jogosultságát. De kezdjük először a YAHWE névvel.

A Jehova szó teljesen rossz, nem biblikus és ezer évvel későbbi kitaláció, mint az Újszövetség kialakulása. Egy középkori műszóra nem lehet imádatot kialakítani, egy középkori műszó használatát nem lehet ilyen könyörtelenül megkövetelni Jézus követőitől, a keresztényektől.

Jehova, az nem Isten neve, hanem egy középkori műszó. Ilyen nevű Isten nincs a Bibliában.

1. Olyan nincs az eredeti Bibliában, hogy az imát egy Jehova nevű isten hallgatná meg.

2. Olyan viszont van, hogy Jézus meghallgatja az imát, és olyan is, hogy az Atya.

3. Segítségül hívni csak Istent, vagy a nevét lehet. Az első keresztények pedig JÉZUS nevét hívták segítségül.

Róma 10:13 „Mindenki, aki segítségül hívja Jézus nevét, az üdvözül.”

Az egész Róma 10. fejezet Jézusról szól és nem másról.

Jehova nevű istennek pedig a nevét sem emlegették. Sem az apostolok, sem Jézus a kereszten, sem az első keresztények.

Sőt egészen 1000 évig senki sem nevezte ilyen hamis néven Istent, amíg egy PETRUS GALATINUS nevű, katolikus szerzetes el nem kezdte terjeszteni.

Úgy ám! A Jehova nevet is a katolikusok találták ki, és nem Jehova Tanúi! Csakhogy ez egy rossz, téves névolvasat.

Azért, mert egy félművelt szerzetes kitalálta ezer évvel ezelőtt, akkor te egyből úgy érzed, hogy görcsösen ragaszkodnod kell a használatához. Járjál utána te is a dolgoknak, és akkor, majd kiderül számodra is a valóság.

Megint az Őrtorony kiadványokból gondolkodás nélkül bemásolt konzerv válaszokat vágod hozzám. Hidd el nekem, teljesen felesleges, mert legalább olyan jól ismerem őket, mint te, és már ezerszer meg is cáfoltam őket.

De lépjünk tovább. Beírok neked egy versidézetet, és magyarázatot hozzá, amelyet az Őrtorony Szervezet nem tanít Istenről, és ha hall róla, próbálja eltüntetni, kicsavarni, ledegradálni.

ELOIM!

Jefte bíró mondta:

Bírák könyve 11:24 "Nem úgy van-e, hogy amit birtokul adott neked a te istened, Kemós, az a te birtokod? Mi pedig birtokoljuk mindazoknak a földjét, akiket a mi Istenünk, az ELOIM űzött ki előlünk."

כָּל־אֲשֶׁ֨ר הֹורִ֜ישׁ יְהוָ֧ה אֱלֹהֵ֛ינוּ מִפָּנֵ֖ינוּ אֹותֹ֥ו נִירָֽשׁ׃

Kb. kétezer helyen szerepel az Elohim név. Ha tíz-húsz eltérés van, számolj te is utána, hogy pontosabb legyen.

Mi az Elohim név jelentése?

Szerintem megint rosszul leszel. Ez bizony egy többes számú szó. Nem Isten a jelentése így, hanem Istenség. Egy emelkedett hangú kifejezése, kinyilvánítása Isten nevének. Most képzeld el, már a Héber iratokban így írták, mert biztos a Szentháromságot akarta Isten ezzel is kihangsúlyozni. Megint jön a politeista vádaskodás már látom. Az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek a nevében…Teremtsünk embert a mi képmásunkra…. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige…. Mert hárman egy Istenséget alkotnak….. Ez a három egy….. Egy Isten van három személyben…. Akkor bizony még jobban alátámasztja a kifejezés Én, Elohim, „Én az Istenség teljessége”

Gondolom, már fizikai rosszullétet okoz a valóság felismerése számodra. Nem baj. Szerintem mazochista Tanú vagy, azért járkálsz ide, hogy könnyeid potyogtatva mártíromkodhassál. Akkor tessék.

Ennek a névnek egy változatát még Jézus is használta, amikor keresztre feszítették:

"Eloim, Eloim! Lama sabaktani!"

vagy: "Eli! Eli! Lama sabaktani!"

---------------------------------------------------------

Itt pedig Isten neveinek egy egész gyűjteménye van felsorolva, amelyek az Ószövetségben szerepelnek.

Elohim

El

Eloah

Elah (Aramaic form)

YHWH (Yahweh)

YHWH or YH

YHWH

YH (Yah, Yahu)

Adon

Adonai

Eheyeh asher Eheyeh

Eheyeh

El-Elyon

El-Roiy

El-Shaddai

El-Olam

Érdekes módon ezek közül egyikhez sem ragaszkodsz, csak a sehol nem szereplő Jehova műszót erőlteted. Vajon miért? Nem véletlenül Őrtornyos tévtanítóid görcsös téveszméi miatt? Le kéne szokni róla, hogy Istenhez imádkozva magad tudjad értelmezni helyesen a Bibliát, Isteni útmutatás, és nem Őrtorony útmutatás alapján.

És természetesen a prémium, amiért megéri idejárnod.

A plusz szellemi eledel:

"Ennek a kérdés-feleletnek nem az a célja, hogy igazi kérdések hangozzanak el, hanem:

1./ a kívülállókban az igazi kérdések látszata keletkezzen,

2./ a bennfentes viszont csak olyan kérdéseket tegyen fel, melyeket a "hű és bölcs" fogalmazott meg, írt le, hogy önállóan még gondolkodni se kelljen.

Itt a gondolkozás irányításáról van szó. Arról, hogy már később az alany önállóan ne is tehessen fel kérdéseket. Egyébként az egész Szervezet erre van beállítva. Aki már alámerítkezett, az nem tehet fel kérdéseket anélkül, hogy ne fenyegetné a "lázadó gondolkodás" bélyege. Ezért aztán a vének már csak gépszerűen hajtják végre azt a tevékenységet, amely egyébként úgy van megtervezve, hogy végrehajtásához csak egy minimális intelligencia szükségeltessék. Például az a kívülről jövő érdeklődő, aki betéved JT egyik előadására, meglepődik, hogy milyen jó előadást hall. Viszont a bennfentes tudja, hogy ez az előadás egy teljesen megtervezett valami, egyáltalán nem tükrözi az előadó véleményét - pardon: lényegében mégiscsak tükrözi, mivel az előadónak már csak az a véleménye, ami a régebbi Őrtornyokban megjelent. Egy kis életszerűség akkor kerül a dologba, ha az előadó olyan "igazságot" hangoztat, amely már elavult. De a lojális Tanú akkor is jó pofát vág hozzá, úgy tesz, mintha a régi "igazság" még aktuális lenne. Én úgy látom, hogy ennek az egész "tanulási" folyamatnak nem az a célja, hogy nagyobb bibliai ismeretet szerezzen a Tanú, hanem semmi más, mint hogy a feljebbvalóihoz lojális legyen. Valamiféle abszolút tekintélytisztelet, a hierarchia tisztelete. Persze ez úgy van kommunikálva, hogy Istenhez kell lojálisnak lenni, viszont a gyakorlatban ez mindig úgy néz ki, hogy konkrét emberekhez, vezetőkhöz, az éppen aktuális "igazsághoz", az éppen aktuális értelmezéshez kell lojálisnak lenni, tehát lényegében azokhoz, akik ezt az értelmezést kitalálták. Ehhez egyszerűen ilyen tipusú emberekre van szükség, akik megtanulnak nem kérdezni és nem gondolkodni - pontosabban gondolkodni, de csak valami előre meghatározott sablon szerint."

"Bármilyen hihetetlen számodra, de Istennek a kezdetektől fogva sok neve volt."

Bármilyen hihetetlen, de ismerjük Isten egyéb címeit, rangjait, de messze-messze ezt az általa személyesen kinyilatkoztatott tulajdonnevet használják az Írások a legtöbbször. Hogy más fogalmaknak a létjogosultsága megvan, SENKI SEM TAGADTA!. Viszont ez NEM HELYETTESÍTHETI azt az egyedülálló nevet, melyet a Mindenható adott magának, hogy "mindörökké ezen emlékezzenek rá".

"A Jehova szó teljesen rossz, nem biblikus és ezer évvel későbbi kitaláció, mint az Újszövetség kialakulása."

Mint a fenti fejtegetés is bizonyítja, ez a mese része. A Név természetes átalakulásának és fejlődésének egyik állomása volt csupán a Jehova. Nem "akkor találták ki", mert a Név már ősidők óta létezett, ilyen-olyan formában, de létezett - sőt mondok valamit: LÉTEZNI IS FOG! Na mit szólsz?

"Jehova, az nem Isten neve, hanem egy középkori műszó. Ilyen nevű Isten nincs a Bibliában."

Ézsiás nevű személy van-e a Bibliában? Jézus, vagy Dzsizőz nevű személy van-e a Bibliában? Semmi értelmes érved nincs, csak a gyerekes ellenvetések folyamatos ismételgetése.

"1. Olyan nincs az eredeti Bibliában, hogy az imát egy Jehova nevű isten hallgatná meg."

Éppen ezért ezzel nagy bakot lőttél, mert ezzel van tele a Biblia.

"2. Olyan viszont van, hogy Jézus meghallgatja az imát, és olyan is, hogy az Atya."

Nem, nem igaz! Kiforgatott féligazság. A Biblia egyértelműen csakis a Jehovához történő imákról beszél, vagyis csak a Mindenható Isten, Jézus Krisztus Atyja felé kimutatott dicsőítést tanítja!!!

(Róma 15:5, 6) "A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, 6 hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját."

Ez a vers nálad hogy van? Elmondom: ugyanígy. Ezek szerint Jézust kell dicsőíteni? Nem!

Ha erőnek erejével olyan verseket akarsz keríteni, ami látszólag ennek és még egy seregnyi ilyen egyértelmű szakasznak ellentmond - csak hogy "bizonyíthasd" a háromságos mítoszod - akkor vajon mennyire vagy becsületes Bibliakutató?!

"3. Segítségül hívni csak Istent, vagy a nevét lehet. Az első keresztények pedig JÉZUS nevét hívták segítségül."

Látod, éppen fent cáfolt meg téged a Biblia!

"Az egész Róma 10. fejezet Jézusról szól és nem másról."

Látod, MEGINT CSAK MEGCÁFOL téged a Biblia! Ezek szerint te nagyokat hantázol?

"Kb. kétezer helyen szerepel az Elohim név. Ha tíz-húsz eltérés van, számolj te is utána, hogy pontosabb legyen.

Mi az Elohim név jelentése?"

Kezdjük ott, hogy az Elohim NEM NÉV, nem tulajdonnév, így a Jehova alakkal össze sem lehet vetni. Kérlek szépen, az egy cím, mint az "Isten", semmi több, emberre is alkalmazták. Na mit szólsz?

Nem többes számú Isten

Jézus Istent „az egyedüli igaz Istennek” nevezte (János 17:3). Soha nem utalt Istenre, mint több személyből álló Istenségre. Ezért az egész Bibliában nincs senki, akit Jehován kívül Mindenhatónak neveznek. Máskülönben elveszítené ez a szó a „mindenható” értelmét. Sem Jézus, sem a szent szellem nem neveztetik soha mindenhatónak, mivel Jehova egyedül a legfőbb. Az 1Mózes 17:1-ben kijelenti: „Én Mindenható Isten vagyok.” És a 2Mózes 18:11 ezt mondja: „Jehova nagyobb, mint az összes többi isten.”

A Héber Iratokban az ’eloh’ah (isten) szónak kétféle többes száma van: az ’elo·him’ (istenek) és ’elo·heh’ (istenei). Ezek a többes számú alakok rendszerint Jehovára utalnak, de ezekben az esetekben egyes számú „Isten-nek fordítják. Vajon ezek a többes számú alakok a Háromságot akarják jelezni? Nem, semmiképpen! William Smith A Dictionary of the Bible (Bibliai szótár) című művében ezt mondja: „Az a fantázia szülte elképzelés, hogy [’elo·him’] egy Istenségen belüli három személyű istenségre utalna, aligha találna támogatókra a tudósok körében. Ez vagy fejedelmi többes, ahogyan ezt a nyelvészek mondják, vagy az isteni erő teljességének, az Isten által kinyilvánított hatalom egészének a kifejezője.”

A The American Journal of Semitic Languages and Literatures (A sémita nyelvek és irodalom amerikai szakfolyóirata) című folyóirat az ’elo·him’-ról ezt mondja: „Majdnem mindig egyes számú igei állítmány és egyes számú jelzői melléknév áll mellette.” Ennek szemléltetésére figyeljük meg, hogy az ’elo·him’ cím 35-ször fordul elő csupán a teremtési beszámolóban, és minden helyen az ige, amely jelzi, mit tett és mit mondott Isten, egyes számban áll (1Mózes 1:1–2:4). Ez a kiadvány ezzel zárja végkövetkeztetését: „Az [’elo·him’] tehát minden bizonnyal nyomatékosító és fokozó értelmű többesként fogható fel, amely a nagyság és méltóság leírására szolgál.”

Az ’elo·him’ szó betű szerinti jelentése: „istenek” és nem „személyek”. Azok tehát, akik úgy érvelnek, hogy ez a szó a Háromságot sejteti, politeistákká, azaz több istent imádókká lennének. Miért? Mert ez azt jelentené, hogy három isten volna a Háromságon belül. De majdnem mindenki, aki a Háromságot vallja, elveti azt a nézetet, amely szerint a Háromság három külön istenből állna.

A Biblia a hamis bálványistenekre vonatkoztatva is használja az ’elo·him’ és ’elo·heh’ szavakat (2Mózes 12:12; 20:23). De van, amikor csak egyetlen hamis istenre vonatkoztatja, mint például, amikor a filiszteusok a „Dágon istenükre [’elo·heh’]” utaltak (Bírák 16:23, 24). Baált is „istennek [’elo·him’]” nevezik (1Királyok 18:27). Ezenkívül, ezt a kifejezést emberekre is használják (Zsoltárok 82:1, 6). Mózesról is olvasható, hogy ő mint „Isten” [’elo·him’] kellett hogy szolgáljon Áronnak és a fáraónak (2Mózes 4:16; 7:1).

Nyilvánvaló tehát, hogy amikor az ’elo·him’ vagy ’elo·heh’ kifejezések címként utalnak hamis istenekre vagy akár emberekre, nem azt akarják sugallni, hogy mindegyik egy több személyből álló istenség; így a Jehovára utaló ’elo·him’ vagy ’elo·heh’ kifejezés sem jelenti azt, hogy ő több lenne egy személynél; különösen, ha figyelembe vesszük a Bibliának e tárgykörben elhangzó egyéb tanúságát.

„Az ÚR” szó — vajon egyenértékű „Jehovával”?

Isten megkülönböztető személyes nevének eltávolítása a Bibliából és helyettesítése olyan címekkel, mint „Úr” vagy „Isten” szó, elhomályosítja és sok tekintetben pontatlanul adja vissza a Bibliának a szövegét. Például olyan szókombinációkhoz vezethetnek, amelyeknek semmi értelmük nincs. A Jeruzsálemi Biblia előszavában ezt olvashatjuk: „Azt mondani, hogy ’Az Úr az Isten’, egyszerűen tautológia [szükségtelen vagy értelmetlen szóismétlés]. Mennyivel értelmesebb, ha azt mondjuk, hogy ’Jahve az Isten’.”

E helyettesítő nevek miatt félreérthető mondatok születhetnek. A Zsoltárok 8:10. verse az Ökumenikus fordítás szerint így hangzik: „Ő URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” Mennyivel közérthetőbb, ha a Jehova nevet helyreállítjuk az eredeti szövegben. A Young-féle Literal Translation of the Holy Bible fordításában ez a vers így hangzik: „Ó Jehova, mi Urunk, mily tiszteletre méltó a te neved az egész földön!”

A név kihagyása a Szentírásból értelemzavarhoz is vezethet. A Zsoltárok 110:1. verse ezt mondja: „Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! (Ökumenikus fordítás). Nem tudjuk, ki szól itt kihez? Mennyivel pontosabban adja vissza ugyanezt a verset az Új Világ fordítás: „Ez Jehova kijelentése az én uramnak: ’Ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábadnak zsámolyául teszem.’ ”

Ezenfelül Jehova nevének „Úr” szóval való helyettesítése valami kulcsfontosságú dolgot tűntet el a Bibliából: Isten személyes nevét. The Illustred Bible Dictionary. (I. kötet, 572. oldalon) ezt mondja: „Szigorúan véve, Jehova a kizárólagos neve Istennek.”

The Imperial Bible-Dictionary (I. kötet, 856. oldalon) az „Isten” (Elohim) és „Jehova” közötti különbséget így írja le: „[Jehova] mindenütt tulajdonnév, személyes Istent jelöl, de kizárólagosan csak őt; Elohim viszont inkább egy közfőnév jellegét mutatja, amely rendszerint, de nem feltétlenül vagy kizárólagosan a legfőbb Lényt jelzi.”

J. A. Motyer, az angliai Trinity College igazgatója ezt fűzi hozzá: „Sok lényeges dolgot elveszítünk a Biblia olvasásakor, ha a helyettesítő nevek [Úr vagy Isten] miatt nem gondolunk Istennek személyes, bizalmas nevére. Pedig Istennek a szándéka az volt, hogy legbensőbb énjét tárja fel előttünk, amikor népével közölte nevét” (Eerdmans’ Handbook to the Bible, 157. oldal).

Ha csak címet említünk, ezzel nem neveztünk meg valakit konkrétan, egyedien. Egy cím sohasem tudja közvetíteni Isten eredeti nevének igazi, gazdag jelentéstartalmát.

Tehát még egyszer, hátha ragad rád valami: „[Jehova] mindenütt tulajdonnév, személyes Istent jelöl, de kizárólagosan csak őt; Elohim viszont inkább egy közfőnév jellegét mutatja, amely rendszerint, de nem feltétlenül vagy kizárólagosan a legfőbb Lényt jelzi.”

A Héber Iratokban Istenre vonatkoztatott többes számú főnevek

Az 1Mózes 1:1-ben az „Isten” cím a többes számú héber ’Eló·hím′ lefordítása. A háromság szószólói azt mondják, hogy ez utalás a háromságra. Az 5Mózes 6:4 az ő magyarázatuk szerint szintén a Háromság tagjainak egységére utal, mivel ott ez áll: „ Az ÚR a mi Istenünk [az ’Eló·hím′ szóból], egyedül az ÚR!”

A héberben itt használt többes számú főnév esetében a királyi vagy fejedelmi többesről van szó. (Lásd: The New American Bible. St. Joseph kiadás, bibliai szótár, 330. o.; New Catholic Encyclopedia. 1967, V. köt., 287. o.) Egyáltalán nem az egyetlen istenségben tömörített több személy gondolatát tükrözi vissza. Hasonló módon a Bírák 16:23-ban a hamis Dágon istenre való utalásnál is az ’eló·hím′ cím egyik formáját használják; a hozzá tartozó ige egyes számban áll, ami mutatja, hogy csak egy istenről van szó. Az 1Mózes 42:30 Józsefet Egyiptom ’urának’ (’adhó·né′, fejedelmi többes) nevezi.