A Jehova Tanúi miért olyan biztosak, hogy övék az igaz vallás, mivel evvel szemben a Biblia csak a Jézus Krisztusba vetett hitet ismeri el? Hogyan akarnak a Királyságba jutni, ha az odavezető utat elutasítják?

Most pedig a plusz szellemi eledel.

Jár neked!

Értő Olvasás!

A Máté 24:44-47 „EZÉRT legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" KI TEHÁT a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.”

Ez, Jézus egyik példázata, míg az Őrtorony Szervezet vezetői, önmagukra vonatkoztatott próféciaként értelmezik. A kettő, nagyon nem ugyanaz.

Az is nagyon érdekes, hogy kétezer éven keresztül mindenki példázatnak értette, és érti, csak az Őrtorony Szervezet értelmezi hamisan, próféciának.

Ha elolvassuk a Máté 24. és 25. fejezetét, akkor látható, hogy az egész Jézus második eljöveteléről szól. Az Őrtorony Szervezet, a 45. verstől kezdi a hivatkozást, holott a 44. verstől van összefüggően írva. A 44. vers pedig úgy kezdődik, hogy

„Ezért legyetek…”

Tehát ez is visszautal valamire. Egyértelmű, hogy mire, a többi előtte lévő példázatsorra:

A fügefa, Noé napjaiban, éjjeli tolvaj, ketten a malomban, ketten a mezőn…

Ezeket összegzi a Máté 24:44. vers: „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"

A 44. vers után Jézus három példázatban figyelmezteti a tanítványait, melynek lényege a következő: Azért, mert Jézus második eljövetelének időpontja ismeretlen, attól még a tanítványok nem cselekedhetnek kényük-kedvük szerint. Sáfársággal vannak megbízva Uruk által, és egy napon számadást kell tenniük, hogyan gazdálkodtak a rájuk bízott dolgokkal.

A Máté 24:45-51 A hű és bölcs szolga példázata

A Máté 25:1-13 Az eszes és a bolond szüzek példázata

A Máté 25:14-30 A talentumok példázata

Mind a három példázat ugyanarra hívja fel a figyelmet más-más helyzetekben.

Teljesen egyértelmű, hogy Jézus példázatai mire vonatkoznak, és mire nem.

Éberek, bölcsek legyünk, a ránk bízott Szent Utasítások, Isten Igéinek hű sáfáraként viselkedjünk, így int bennünket.

Szó sincs arról, hogy bárkit is a javai fölé helyezne, főleg nem egy brooklyni hamis próféta, tévtanító, istenkáromló Őrtornyos Vezető Testületet.

Jézus itt nem prófétál semmiről, hanem példázatokban int mindannyiunkat.

Bocsika, de amit csinálsz, szemlátomást szemfényvesztés. Manipuláció, csúsztatás és még sorolhatnám. Semmiféleképpen nem egy korrekt válasz és érveléssorozat, hanem a neked tetsző néhány rész kiemelése és néhány romlott konzervvel való "megtámogatása". Amit leírtam, az átfedi a teljes Írást és rengeteg vers bizonyítja ugyanazt - ezért koherens egész. Te - "jó" szokásodhoz híven, kiragadsz egy-egy szűk területet és azt hamis érvekkel igyekezed cáfolni, de közben NEM VESZED FIGYELEMBE A TELJES BIBLIÁT!

Miért állíthatjuk határozottan, hogy a nagy sokaság ennek a modern kori, önátadott keresztény csoportnak a tagjaiból áll, akik abban reménykednek, hogy örökké élnek majd Isten földjén? Előzőleg János azt az égi csoportot látta látomásban, amelyet ’megvettek Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből’ (Jelenések 5:9, 10). A nagy sokaságnak azonos az eredete, de más a rendeltetése. Az Isten Izraelétől eltérően számuk nincs előre meghatározva. Senki sem képes előre megmondani, hányan lesznek. Köntöseik fehérre vannak mosva a Bárány vérében, ami azt jelképezi, hogy igazságos állapotban vannak Jehova előtt a Jézus áldozatába vetett hitük alapján (Jelenések 7:14).

Az égben vagy a földön?

Honnan tudjuk, hogy „a trón előtt . . . álltak” kifejezés nem azt jelenti, hogy a nagy sokaság az égben van? Emellett számos egyértelmű bizonyíték szól. Például az itt „előtt” szóval fordított görög kifejezés (e·nó′pion) szó szerint azt jelenti, hogy ’a színe előtt’, és gyakran használják ezt olyan emberekkel kapcsolatban, akik Jehova „előtt”, illetve a „színe előtt” vannak (1Timóteusz 5:21; 2Timóteusz 2:14; Róma 14:22; Galácia 1:20). Egy alkalommal, amikor az izraeliták a pusztában voltak, Mózes így szólt Áronhoz: „Mondd Izrael fiai egész közösségének: »Járuljatok Jehova elé, mert meghallotta zúgolódásotokat!«” (2Mózes 16:9). Az izraelitáknak nem kellett az égbe menniük ahhoz, hogy Jehova elé álljanak. (Vesd össze: 3Mózes 24:8.) Ott a pusztában Jehova tekintete előtt voltak, és a figyelme rájuk irányult.

Továbbá ezt olvassuk: „Amikor az Emberfia megérkezik dicsőségében . . . eléje gyűjtik az összes nemzetet”. Amikor ez a prófécia beteljesedik, nem lesz az égben az egész emberiség. Azok, akik „elmennek az örök levágatásra”, nyilván nem lesznek az égben (Máté 25:31–33, 41, 46). Ehelyett az emberiség itt a földön van Jézus tekintete előtt, ő pedig a figyelmét a megítélésükre fordítja. Ehhez hasonlóan a nagy sokaság abban az értelemben áll „a trón előtt és a Bárány előtt”, hogy Jehova és az ő Királya, Krisztus Jézus tekintete előtt van, és kedvező ítéletben részesül.

A leírás szerint a 24 vén és a 144 000 felkent csoportja Jehova ’trónja körül’ és az égi „Sion-hegyen” áll (Jelenések 4:4; 14:1). A nagy sokaság nem papi osztály, és nem kerül ebbe a felmagasztalt helyzetbe. Igaz, a Jelenések 7:15 később úgy írja le őket, mint akik Istent szolgálják a „templomában”. Ez a templom azonban nem a belső szentélyre, a szentek szentjére utal. Inkább Isten szellemi templomának a földi udvaráról van itt szó. A görög na·osz′ szó, amelyet itt ’templomnak’ fordítanak, gyakran arra a tágabb értelemben vett teljes építményre utal, amelyet Jehova imádatára emeltek. Ez napjainkban egy szellemi építmény, amely mind az eget, mind a földet magában foglalja. (Vesd össze: Máté 26:61; 27:5, 39, 40; Márk 15:29, 30; János 2:19–21.)

Ezeket a verseket illene elolvasni, mert tökéletesen alátámasszák az egységes magyarázatot.

"De bizony azonos! A görög szövegben ugyanaz a szó jelöli mindkét helyen a nagy sokaságot. Tehát ha a 19. fejezetben a nagy sokaság angyalokból áll, akkor a 7. fejezetben is szükségszerűen angyalokról szól az írás. Így pedig már értelmetlen lenne. Szó sincs sehol angyalok nagy sokaságáról, csak a saját képzeletedben."

A 21:34-nek a végén választ adtam a Jel 19:1-l kapcsolatos mesédre. Azt akarod állítani, hogy a bibliában minden "nagy sokaság" kifejezés ugyanarra a helyzetre és sokaságra utal? És csodálkozol, mikor azt írom, hogy ez hülyeség? Értelemszerűen a szövegösszefüggés meghatározza, hogy miről van szó - de tudom, hogy ezt nektek nem erősségetek kutatni. Bár még a kutatással nem is lenne gond, csak azzal, amikor az eredménye MEGCÁFOL évszázados emberei téveszméket és hagyományokat!!!

Na, ez, már odavág a teológiátoknak rendesen, ezért nem óhajtanak változtatni rajta - de viszont minden hazugság le lesz leplezve egyszer.

Jak 1:1 Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus rabszolgája, a szétszórt tizenkét törzsnek: Üdvözlet!

Mit jelent itt a . . . tizenkét törzsnek . . .?

Itt nem a betű szerinti Izrael 12 törzséről van szó, hiszen a természetes Izraelnek azok a törzsei nem voltak Jakab „testvérei”, akik „megtartják a mi Urunk Jézus Krisztus hitét”. (Vö. Jakab 1:2; 2:1, 5). Földön létekor Jézus Krisztus utalt arra, hogy a zsidókat mint nemzeti egységet el fogják vetni. Megmondta, hogy „az Isten Királyságát elveszik tőlük, és olyan nemzetnek adják, amely megtermi annak gyümölcsét (Máté 21:43). A szellemi Izrael bizonyult e „nemzetnek”, „Isten valódi Izraelének”, amely kereszténnyé lett zsidókból és hívő nem zsidókból tevődött össze (Galata 6:16). Mivel a természetes Izrael tizenkét törzsből állt, ebből ésszerűen következik, hogy a szellemi Izraelről is úgy történik említés, hogy 12 törzsből áll, ami arra mutat, hogy itt teljes szellemi nemzetről van szó, amelyből nem hiányozhat, egyetlen rész vagy törzs sem. Semmilyen számszerű egyenlőtlenség sincs a szellemi Izraelen belül, mert a Biblia a Jelenések könyvében jelképesen feltárja, hogy azonos számú egyént — 12 000 személyt — pecsételtek el minden törzsből (Jelenések 7:4–8). Ahhoz, hogy valaki tagja lehessen ennek a szellemi Izraelnek, szívében kell körülmetélkeznie, és Ábrahám hitével kell rendelkeznie. Ez jellemzi az igazi izraelitát vagy igazi zsidót (Róma 2:29; 4:16, 17; 9:6–8; Galata 3:7, 29; 4:21–31; Filippi 3:3).

Ez a Bibliai tanítás az egyik legvilágosabb. Nem testi zsidókról van szó.

"Isten soha nem vetette el a népét teljesen"

A Biblia egyértelmű a kérdésben - ma ez jobbára politikai kérdés, mintsem bibliai.

Hányan vannak elpecsételve?

Jézus így szólt az elpecsételés várományosaihoz: „Ne félj, kicsiny nyáj, mert a ti Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot” (Lukács 12:32). Más írásszövegek, például a Jelenések 6:11 és a Róma 11:25 azt mutatják, hogy e kicsiny nyáj tagjainak a száma korlátozott, valójában előre meghatározott. János következő szavai is megerősítik ezt: „És hallottam az elpecsételtek számát: száznegyvennégyezer, Izrael fiainak minden törzséből elpecsételve: Júda törzséből tizenkétezer elpecsételt, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer, Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Issakár törzséből tizenkétezer, Zebulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer elpecsételt” (Jelenések 7:4–8).

Vonatkozhat-e ez az utalás a szó szerinti, testi Izraelre? Nem, mert a Jelenések 7:4–8 eltér a szokásos törzsi felsorolástól (4Mózes 1:17, 47). Nyilvánvaló, hogy az itt található felsorolás nem azt a célt szolgálja, hogy a test szerinti zsidókat azonosítsa törzsenként, hanem hogy rámutasson a szellemi Izrael hasonló szervezeti felépítésére, amely egyensúlyban van. Ennek az új nemzetnek pontosan 144 000 tagból kell állnia, a 12 törzs mindegyikében 12 000 tag. Az Isten Izraelében egyetlen törzs sincs, amely kizárólagosan csak királyi vagy csak papi törzs lenne. A nemzet minden tagjának királyként kell uralkodnia, és a nemzet minden tagjának papként kell szolgálnia (Galácia 6:16; Jelenések 20:4, 6).

Jóllehet elsőként a test szerinti zsidók és a zsidó prozeliták kaptak lehetőséget arra, hogy a szellemi Izrael választottai legyenek, a nemzet tagjai közül csupán egy kisebbség élt ezzel a lehetőséggel. Jehova ezért a nem zsidókra is kiterjesztette a meghívást (János 1:10–13; Cselekedetek 2:4, 7–11; Róma 11:7). Miként az efézusiak – akik egykor ’elidegenedettek voltak Izrael államától’ –, úgy most a nem zsidók is elpecsételésre kerülhettek Isten szelleme által, és a felkent keresztény gyülekezet részévé válhattak (Efézus 2:11–13; 3:5, 6; Cselekedetek 15:14). Helyénvaló tehát, hogy a 24 vén ezt énekeli a Bárány előtt: „véreddel embereket vettél meg az Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és királyokként fognak uralkodni a föld felett” (Jelenések 5:9, 10).

A keresztény gyülekezet „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet” (1Péter 2:9). A test szerinti Izrael helyébe lépve – mint Isten nemzete – új Izraellé válik, vagyis „valóban »Izrael«” lesz (Róma 9:6–8; Máté 21:43). Ezért nagyon is helyénvaló volt, hogy Jézus féltestvére, Jakab a pásztori levelét „a szétszórtan levő tizenkét törzsnek” címezte, más szóval a felkent keresztények világméretű gyülekezetének, amelynek idővel 144 000 tagból kell állnia (Jakab 1:1).

A 144 000 mind zsidó?

„Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal 3:28, 29).

„Nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése” (Róma 2:28, 29).

Te valójában itt tényleg az Írással vitatkozol!

A mai test szerinti zsidók Isten választott népének tekinthetők?

Sok zsidó ezt hiszi. Az Encyclopaedia Judaica (Jeruzsálem, 1971, 5. köt., 498. h.) ezt mondja: „VÁLASZTOTT NÉP, az Izrael népének általános megjelölése, amely azt a gondolatot fejezi ki, hogy Izrael népe különleges és egyedülálló kapcsolatban van a világegyetem istenségével. Ez az elképzelés központi helyet kapott a zsidó gondolkodás egész történelmében.” (Lásd: 2Mózes 19:5; 5Mózes 7:6–8.)

Sok keresztény hasonló nézetet vall. Az Atlantában megjelenő Journal and Constitution (1983. január 22., 5-B o.) a „Vallás” című rovatában ezt írta: „ Az egyházak több évszázados tanításaival ellentétben, miszerint Isten ’Izrael népét elvetette’, és ’új Izrael’ lépett a helyére, ő [Paul M. Van Buren, a philadelphiai Temple Egyetem teológusa] azt mondja, hogy az egyházak napjainkban azt állítják, hogy »az Isten és a zsidó nép szövetsége örök. Ez a feltűnő véleményváltozás mind a protestánsoknál, mind a katolikusoknál, az Atlanti-óceán mindkét partján végbement.«” A The New York Times (1983. február 6., 42. o.) ehhez még hozzáfűzi: „»A vakbuzgó jobboldal elragadtatással beszél Izraelről, és azt az álláspontot képviseli, hogy mindenben támogatni kell Izraelt, mert Isten Izrael oldalán áll« — mondta Timothy Smith, wesleyanus protestáns, a Johns Hopkins Egyetem teológiaprofesszora.” A kereszténységben egyesek az egész test szerinti Izrael megtérésére és végső megmentésére számítanak. Mások azon a véleményen vannak, hogy Isten és Izrael mindig is elválaszthatatlan kapcsolatban álltak egymással, és úgy érvelnek, hogy csak a nem zsidóknak kell megbékéltetniük Krisztus által.

Vegyük fontolóra: A babiloni fogságot követően, amikor Izrael népe visszatért hazájába, az Istentől kapott földön helyre kellett állítaniuk az igaz imádatot. A visszatért nép első ténykedésének egyike Jehova jeruzsálemi templomának az újjáépítése volt. Miután azonban i. sz. 70-ben a rómaiak ismét elpusztították Jeruzsálemet, a templomot soha többé nem építették fel. Sőt, ma iszlám szentély emelkedik a templom helyén. Ha azok a zsidók, akik azt állítják, hogy a Mózesi Törvény alatt vannak, ma Jeruzsálemben Isten választott népe lennének, vajon nem lenne újjáépítve az Istenük imádatának szentelt templom?

Máté 21:42, 43: „Jézus így szólt hozzájuk [a papi elöljárókhoz és a jeruzsálemi zsidók véneihez]: »Hát soha nem olvastátok az Írásokban: ,A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő. Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben.’ Ezért mondom nektek, hogy az Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely megtermi gyümölcseit.«”

Máté 23:37, 38: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megöli a prófétákat, és megkövezi azokat, akik hozzá küldettek — mily gyakran akartam egybegyűjteni gyermekeidet, miként a tyúk a szárnya alá gyűjti csibéit! De ti nem akartátok. Íme! Elhagyatottá lesz nektek a házatok.”

Az Új Jeruzsálem lélegzetelállítóan szép:

„Úgy ragyogott, mint egy igen értékes drágakő, mint egy kristálytisztán ragyogó jáspiskő. Nagy és magas fala és tizenkét kapuja volt, a kapuiban pedig tizenkét angyal, és nevek voltak a kapukra felírva, melyek Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei. Keleten volt három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. A város falának tizenkét alapköve is volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve”

(Jelenések 21:11b–14). Érthető, hogy Jánost először a fénylő ragyogás látványa fogja meg, és ezt jegyzi le. Az Új Jeruzsálem ragyogó, mint egy menyasszony, méltó feleség Krisztus számára. Igen, fénylik, ahogy az ’az égi világosság Atyjának’ alkotásához illik (Jakab 1:17).

A város 12 kapujára Izrael 12 törzsének a neve van felírva. Vagyis ez a jelképes város a 144 000-ből áll, akiket „Izrael fiainak minden törzséből” pecsételtek el (Jelenések 7:4–8). Ezzel összhangban az alapköveken a Bárány 12 apostolának neve látható. Igen, az Új Jeruzsálem nem azonos a testi Izraellel, mely Jákob 12 fiától származik. Ez a szellemi Izrael, amely ’az apostolokra és a prófétákra’ épül (Efézus 2:20).

Ezt írod: „A leírás szerint a 24 vén és a 144 000 felkent csoportja Jehova ’trónja körül’ és az égi „Sion-hegyen” áll (Jelenések 4:4; 14:1). A nagy sokaság nem papi osztály, és nem kerül ebbe a felmagasztalt helyzetbe. Igaz, a Jelenések 7:15 később úgy írja le őket, mint akik Istent szolgálják a „templomában”. Ez a templom azonban nem a belső szentélyre, a szentek szentjére utal. Inkább Isten szellemi templomának a földi udvaráról van itt szó. A görög na•osz′ szó, amelyet itt ’templomnak’ fordítanak, gyakran arra a tágabb értelemben vett teljes építményre utal, amelyet Jehova imádatára emeltek. Ez napjainkban egy szellemi építmény, amely mind az eget, mind a földet magában foglalja. (Vesd össze: Máté 26:61; 27:5, 39, 40; Márk 15:29, 30; János 2:19–21.)

Ezeket a verseket illene elolvasni, mert tökéletesen alátámasszák az egységes magyarázatot.”

Illene bizony! Úgy neked is elolvasni! Meg azt is, amire a fentieket válaszoltad. A nagy sokaság nem a földi udvarban szolgál, hanem az égi „naos”-ban, már az előző hsz-ben bizonyítottam a Biblia szerint.

Ezt írod: „A görög na•osz′ szó, amelyet itt ’templomnak’ fordítanak, gyakran arra a tágabb értelemben vett teljes építményre utal, amelyet Jehova imádatára emeltek.”

Nem igaz! Sehol, soha nem írta a Biblia, hogy a „naos” a teljes építmény volna, mert a teljes építmény a HIERON! Ezt már írtam neked, miért nem figyelsz?

Akkor még egyszer:

"A HIERON a teljes épületet - annak környékével együtt, illetve némely részt abból - mint a naos-tól, a belső szentélytől elkülönülőt jelenti."

Hieron, amit mondasz. Érted okoska? Fent a mennyben, a belső szentélyről, a naos-ról beszél a Jelenések 7:9, ahol a nagy sokaság van.

A templom szentélye, a „naos”, a mennyet ábrázolja a Bibliában.

„A Máté 21:12, Márk 11:15, Lukács 19:45 és János 2:14 bibliaversek írják azt le, hogy Jézus miként űzte ki a pénzváltókat a templomból. A saját KIT fordításotokat megvizsgálva, láthatjuk, hogy ott ezekben a szövegrészekben a „hieron” szó szerepel, nem pedig a „naos”.

Jelenések 11:1-2

„Ekkor bírói pálcához hasonló, mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: "Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát (naos), az oltárt és az ott imádkozókat; de a templom külső udvarát (hieron) hagyd ki, és ne mérd meg, mert megadatott a pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.”

A templom külső udvarát az igaz imádat elnyomása egy időszakának ábrázolására szokásos alkalmazni, mert azok, akik elfoglalják azt, "tiporni fogják a szent várost". Aligha tekinthető olyan helynek, ahol az igaz imádók egy "nagy sokasága" örömteli, szent szolgálatot végez éjjel és nappal.

Nem kellene hazug csűrés-csavarásokkal ilyen istenkáromló tanokat terjeszteni, mint amit ti csináltok. Nagyon csodálkozok rajtatok, hogy nem féltek a Mindenható Isten haragjától!

Folyton emlegeted a más juhokat, ezért ideje, hogy megtudd, és megértsd róluk a valódi, helyes értelmezést is, ne csak az Őrtornyos hazugságot.

János 10:16 „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.”

Ebben a versben hol beszél Jézus arról, hány féle reménységű juha van, vagy lesz neki?

Beszél Jézus arról, hogy azoknak a juhoknak egy része, akikért Jó Pásztorként életét adja, 1935 után nem fog az Új Szövetségbe tartozni?

Hol is?

Mit is mond jézus: „Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók”

Ez a kijelentés jelen időben van, és nem jövő időben. Vannak juhai, más akolból valók, és nemcsak lesznek.

Tehát, amikor Jézus mindezeket mondta, már akkor is létezett más akol, és léteztek más juhok. A Jézus által akkor említett más juhok, tehát nem utalhatnak egy jövőbeli, 1935 utáni elhívott nagy sokaságra.

Jézus azt mondta ott és akkor, hogy a más juhok, másik akolból valók. Szerinted kik tartoztak ebbe az „akolba”, a Máté 15:24 fényében? (Csak Izráel házának elveszett juhaihoz küldetett.)

Kezdetben a tanítványait is Izráel házának elveszett juhaihoz küldte, (Máté 10:5-6), és a tanítványait is juhainak nevezte, ( János 21:16, Máté 26:31, Máté 10:16) .

Az egyik akol tehát, egyértelműen a zsidók, közülük kerültek ki az apostolok is, a másik akolban lévő juhok pedig a nem zsidók, akik közül majd ugyanúgy lesznek tanítványai. (Efézus 2:14)

Ezek a más juhok már Jézus idejében is léteztek, Jézus mégis azt mondta: „Azokat is vezetnem kell” Ezt is jelen időben említi. Viszont Jézus arról beszél, hogy a jövőben fogja megszólítani őket: „és hallgatni is fognak a hangomra, és lesz egy akol, (egy nyáj), és egy pásztor”

Jézus, ott és akkor, nem az 1935 utáni távoli jövőre gondolt, hiszen a Máté 28:19 és a Cselekedetek 2:39 szerinti misszió parancsa már akkor előírta, hogy minden népet tanítvánnyá kell tenni.

Jézus döntötte le a zsidó választott nép, és a többi nép közötti éles határvonalat, még az első században. (Efézus 2:11-18)

Kicsiny nyáj Lukács 12:32

Hol olvasod ki ebből, hogy Jézus arról beszél, csak kevés számú tanítványa fog az égbe jutni?

A kicsinységük nem egy korlátozott számot jelöl, hanem a az adott, akkori helyzetüket.

Ha a szöveg előzményeit is megnézed, akkor láthatod, hogy Jézus végig bátorítja a tanítványait. A tanítványoknak volt mitől félniük, ezért nem csoda, hogy kicsinynek, azaz kiszolgáltatottnak, és elveszettnek érezték magukat. Mesterük megjósolta a saját kínhalálát, a vallási vezetők is egyre jobban bekeményítettek.

„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"

Én tudom, hogy az Őrtorony Szervezet azt szeretné, hogy itt ti, egy adott helyre gondoljatok az ország szót értelmezve, hogy bele lehessen szőni a 144000 égbe jutását a dogmájába.

Csakhogy van más jelentése is például a Róma 14:17-18 „ Az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség, és Szent Lélek általi öröm.”

Tehát Isten országa lehet szívbéli állapot is. Ha szívbéli állapot, akkor lőttek a 144000 kizárólagosan kisajátított égi reménységének, mert Jézus arról beszélt, hogy nem kell félni az őt követőknek, az Atya mindezt nekik adja.

Személyválogatás nélkül.

János látta a „nagy sokaságot”, amint szent szolgálatot végez Jehova templomában. Vajon a templomnak melyik részében szolgál ez a csoport? (Jelenések 7:9–15).

Az a válasz tűnik ésszerűnek, hogy a nagy sokaság Jehova nagy szellemi templomának az egyik földi udvarában imádja Őt, konkrétabban a Salamon temploma külső udvarának megfelelő részben.

Volt, amikor úgy gondoltuk, hogy a nagy sokaság a Jézus napjaiban létezett pogányok udvarának szellemi megfelelőjében, vagyis ellenképében szolgál. További kutatások azonban rávilágítottak legalább öt okra, amiért ez nem így van. Először is, Heródes temploma nem minden vonásának van ellenképi megfelelője Jehova nagy szellemi templomában. Például Heródes templomában volt nők udvara és izraeliták udvara. A nők udvarába a férfiak is, és a nők is bemehettek, de az izraeliták udvarába csak a férfiak léphettek be. Jehova nagy szellemi templomának földi udvaraiban viszont nincsenek szétválasztva a nők és a férfiak az imádatot illetően (Galácia 3:28, 29). Ezért a nők udvarának és az izraeliták udvarának nincs megfelelője a szellemi templomban.

Másodszor, Salamon templomának és Ezékiel látomásbeli templomának az Istentől kapott építészeti tervében nem volt pogányok udvara, de még abban a templomban sem, amelyiket Zerubbábel újjáépíttette. Így hát nincs okunk azt feltételezni, hogy Jehova imádatra vonatkozó nagy szellemi templomelrendezésében kell lennie egy pogányok udvarának, főleg akkor nem, ha figyelembe vesszük még a következő pontot is.

Harmadszor, a pogányok udvarát az edomita Heródes király építtette azért, hogy saját magát dicsőítse, és hogy elnyerje Róma kegyét. Heródes i. e. 18-17 táján kezdte felújítani Zerubbábel templomát. A The Anchor Bible Dictionary című könyv kifejti: „A nyugati világ [vagyis Róma] . . . császári uralma által kedvelt klasszikus stílusnak csak olyan templom felelt meg, amely nagyobb volt a keleten található, hasonló jelentőségű városok templomainál.” A templom mérete azonban már adott volt. „Bár magának a templomnak ugyanakkorának kellett lennie, mint elődeinek [vagyis mint Salamon és mint Zerubbábel templomának], a Templom-hegy méreteire nem vonatkoztak ilyen kikötések” — magyarázza az előbb említett szótár. Így aztán Heródes kibővíttette a templom területét, megtoldva azzal a résszel, melyet a modern időkben pogányok udvarának hívnak. Miért lenne egy ilyen múltú építménynek ellenképi megfelelője Jehova szellemi templomelrendezésében?

Negyedszer, szinte mindenki beléphetett a pogányok udvarába, a vakok, a sánták és a körülmetéletlen nem zsidók is (Máté 21:14, 15). Igaz, hogy ez az udvar sok körülmetéletlen nem zsidó érdekeit szolgálta, aki szeretett volna áldozatot bemutatni Istennek. Ugyancsak ezen a helyen szólt időnként Jézus a tömeghez, és innen űzte ki kétszer is a pénzváltókat meg a kereskedőket, azzal érvelve, hogy szégyent hoztak az Atyja házára (Máté 21:12, 13; János 2:14–16). A The Jewish Encyclopedia azonban ezt írja: „Ez a külső udvar a szó szoros értelmében nem tartozott a templomhoz. Nem volt szent föld, bárki beléphetett oda.”

Ötödször, a „templomnak” fordított görög szó (i·e·ron’), melyet a pogányok udvarára használnak, „az egész épületegyüttesre utal, nem csak kimondottan magára a templom épületére” — írja Barclay M. Newman és Philip C. Stine A Handbook on the Gospel of Matthew című műve. Ezzel szemben Jánosnak a nagy sokasággal kapcsolatos látomásában a „templomnak” fordított görög szó (na·osz’) konkrétabb értelmű. A jeruzsálemi templomot illetően ez a szó általában vagy a Szentek Szentjére, vagy a templom épületére, vagy a templom területére utal. Olykor „szentélynek” van fordítva (Máté 27:5, 51; Lukács 1:9, 21; János 2:20).

A nagy sokaság tagjai hitet gyakorolnak Jézus váltságáldozatában. Szellemileg tiszták, mivel „megmosták köntösüket, és megfehérítették a Bárány vérében”. Ezért igazságosnak vannak nyilvánítva azzal a kilátással, hogy Isten barátai lehetnek, és túlélhetik a nagy nyomorúságot (Jakab 2:23, 25). Sok vonatkozásban olyanok, mint a prozeliták voltak Izraelben, akik alárendelték magukat a Törvényszövetségnek, és az izraelitákkal együtt imádták Jehovát.

Természetesen a prozeliták nem a belső udvarban szolgáltak, ahol a papok végezték a feladataikat, így a nagy sokaság tagjai sem a belső udvarban tartózkodnak Jehova nagy szellemi templomában. Ez az udvar Jehova ’szent papsága’ még földön lévő tagjainál a tökéletes, igazságos emberi fiúság állapotát jelképezi (1Péter 2:5). Ám ahogy az égi vén mondta Jánosnak, a nagy sokaság valóban a templomban van, nem a templom egész területén kívül egy olyan helyen, amelyet szellemi értelemben pogányok udvarának tekintenek. Micsoda kiváltság! És mennyire kitűnik ebből, hogy a nagy sokaság minden tagjának folyamatosan meg kell őriznie a szellemi és erkölcsi tisztaságát!

Valóságos kormányzat-e Isten Királysága?

Vagy az emberek szívbeli állapotát jelenti?

Luk 17:21, Kár.: „Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek [a Káldi és a Csia szintén így írja; de: „közöttetek”, Kat., ÚRB; „köztetek”, B.—D., KNB] van.” (Figyeld meg, hogy a 20. vers szerint Jézus a farizeusokhoz beszélt, akiket már előbb képmutatókként is kipellengérezett. E szavakon tehát nem érthette azt, hogy a Királyság az ő szívükben van. Ehelyett a Királyság úgy volt közöttük, hogy Krisztus képviselte azt. Ezért a Magyarázatos Károli Bibliának az ehhez a vershez tartozó lábjegyzete ezt írja: „Isten országa jelen van a király, Jézus személyében.”)

Valóban úgy beszél a Biblia Isten Királyságáról, mint kormányzatról?

Ézs 9:6, 7, Kár.: „gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom [Kat. és ÚRB szintén (9:5); „fejedelemség”, Káldi, Kom.; „fejedelmi uralom”, ÚV] az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége.”

Kik a Királyság uralkodói?

Jel 15:3: „Nagyok és csodálatosak a cselekedeteid, Jehova Isten, aki a Mindenható vagy. Igazságosak és igazak az útjaid, örökkévalóság Királya.”

Dán 7:13, 14: „egy emberfiához hasonló valaki [Jézus Krisztus; lásd: Márk 14:61, 62] jött az egek felhőivel. Bebocsátást nyert az Öregkorúhoz [Jehova Istenhez], és egészen elé vitték. Majd [Jézus Krisztus] uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot kapott, hogy a népek, nemzetek és nyelvi csoportok mind őt szolgálják.”

Jel 5:9, 10: „levágattál [Jézus Krisztus], s véreddel embereket vettél meg az Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és királyokként fognak uralkodni a föld felett.”

A Jelenések 14:1–3 szerint 144 000 lesz azok száma, „akiket a földről vettek meg”, hogy a Báránnyal együtt uralkodjanak majd az égi Sion-hegyen.

Mikor kellett Isten Királyságának megkezdenie az uralkodást?

Az első században?

Kol 1:1, 2, 13: „Pál, Krisztus Jézus apostola Isten akarata által, és Timóteusz testvérünk a . . . szenteknek [az égi Királyság örököseinek]! [Isten] megszabadított bennünket a sötétség hatalmából, és átvitt minket [a szenteket, vagyis a keresztény gyülekezet tagjait] szeretett Fiának királyságába.”

Így bár Krisztus az első században — még a fenti szavak leírása előtt — kezdte meg uralmát a keresztény gyülekezet fölött, de az egész lakott föld feletti uralommal felruházott Királyság felállítása még váratott magára.

1Kor 4:8: „Szóval ti már beteltetek! Szóval már gazdagok vagytok! Szóval elkezdtetek királyokként uralkodni nélkülünk! Bárcsak el is kezdtetek volna királyokként uralkodni, hogy mi is királyokként uralkodhatnánk veletek!”

Nyilvánvaló, hogy Pál apostol itt dorgálja őket a helytelen álláspontjuk miatt.

Jel 12:10, 12: „Most lett meg a megmentés, az erő és a királyság a mi Istenünktől, és az ő Krisztusának hatalma, mert levetették testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolja őket a mi Istenünk előtt! Ezért örvendjetek, ti egek, és ti, akik azokban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van.”

Isten Királyságának felállítása itt kapcsolatban van azzal, hogy Sátánt levetik az égből. A Jób 1. és 2. fejezete rámutat, hogy ez nem az édeni lázadás idején történt meg. A Jelenések könyve i. sz. 96-ban íródott, és a Jelenések 1:1 tudtul adja, hogy a leírt események — a megíráshoz képest — még a jövőben fognak csak bekövetkezni.

Láthatóvá vált, hogy nem vagy képes a Isten Szava, a Biblia helyes értelmezésére. Bármilyen helyreigazítást, tanácsot, hiteles bizonyítékot kaptál, továbbra is az Őrtorony Szervezet hamis bibliaferdítéseit, tévtanításait, hamis bibliaértelmezéseit, istenkáromló megtévesztéseit ömleszted ide.

Mivel a Biblia igaz gyöngyeit hamisaknak mondod, ezért nem szórom eléd azokat, mert a földbe taposod, istenkáromló módon értéktelennek mondod és még vissza is támadsz.

Ennek okán stílusváltást vagyok kénytelen végrehajtani. A kérdező kérdésével összhangban maradva, az Őrtorony Szervezet hazugságait, hamis próféciáit, tévtanításait, farizeusi törvényeskedéseit fogom innentől kezdve a fókuszba emelni.

Ott fogom cáfolni az Őrtorony Szervezet „Istentől eredő, egyetlen igaz keresztény szervezet stb” önigazolásait, ahol nem tudsz másokra mondani semmit, mert a saját kiadványaitokból fogok idézni bizonyítékul.

El is kezdem apránként adagolva, hogy jó sokáig eltartson a hazugságok felszínre hozása, azért, hogy mások is lássák, és értsék, akik olvassák.

„Az igazság új szemlélete sohasem mondhat ellent egy korábbi igazságnak. Az „új világosság” soha nem oltja ki a korábbi „világosságot”, hanem növeli azt.”

Zion's Watch Tower, February, 1881 (p. 188)

Igaznak lenni Isten előtt. Mi az Őrtorony Szervezet központi tanítása erről?

Egyértelmű-e ez a kérdés és a rá adandó válasz, vagy lehet Isten nevében, isten igaz prófétájaként kijelenteni, hogy egyszer így, egyszer úgy, ahogy az Őrtorony Szervezet teszi?

Lássuk hát!

Kicsoda „igaz” Isten előtt, és mennyire?

1899 Minden hívő igaz Isten előtt

1935 A Jonadábok, vagy más juhok nagy sokasága nem igaz Isten előtt. Annak a Tanúnak, aki nem értett vele egyet kiközösítés járt

1966 A más juhok nagy sokasága nem igaz Isten előtt, és soha nem is lesz az.Annak a Tanúnak, aki nem értett vele egyet kiközösítés járt.

1986 A más juhok nagy sokasága bizonyos fokig, viszonylag igazak (Jehova barátai). Annak a Tanúnak, aki nem értett vele egyet kiközösítés járt, ez most is így van.

Szerintük. A fenti Őrtorony kiadvány fényében ez a váltakozó tanítás, egy erősödő fényű

igazság, vagy egy oda-vissza, egymást kioltogató hazugság?

Az a vallásszervezet, amely hol ezt, tanítja, hol azt, az Isten egyedül igaz vallásszervezete?

Melyik tanítása szerint, és melyik évben?

Mi a garancia arra, hogy holnap nem tanít-e megint mást?

Egy „Új Világosságot” „Isten szerint”.

Vagy nem Isten szerint?

Vagy egy új hazugságot, a Sátán szerint?

Akkor, az Őrtorony Szervezet, a fentiek fényében, Isten egyedül igaz vallásszervezete, vagy sem?

Kedves mindenki, különösen a segítségre váró háttérolvasók, gondolkodjatok el rajta!