A Jehova Tanúi miért olyan biztosak, hogy övék az igaz vallás, mivel evvel szemben a Biblia csak a Jézus Krisztusba vetett hitet ismeri el? Hogyan akarnak a Királyságba jutni, ha az odavezető utat elutasítják?

(Ézsaiás 10:21) Csak egy maradék, Jákob maradéka tér vissza az Erős Istenhez.

Az Ézsaiás 10:20 elmondja, hogy ’támaszkodnak az Úrhoz, Izrael Szentjéhez hűségesen’. A 21. vers (IMIT) viszont rámutat, hogy csak kevesen lesznek, akik így tesznek: „Maradék tér meg.” Ez Ézsaiás fiára, Seár-Jásubra emlékeztet bennünket, aki jelként szolgál Izraelben, és a neve ezt jelenti: ’Maradék tér meg’ (Ézsaiás 7:3).

Ezek a versek jól leírják, mi történt i. e. 607-ben, amikor Jehova a Babiloni Birodalmat használta „botként”. A támadók az egész országot legyőzték, beleértve Jeruzsálemet is. A zsidókat hetven évre fogságba vitték Babilonba. Ezután viszont néhány személy — noha a népnek csak „maradéka” — visszatért, hogy helyreállítsa az igaz imádatot Jeruzsálemben.

Az Ézsaiás 10:20–23-ban olvasható próféciának volt egy további beteljesedése az első században, ahogyan erre a Róma 9:27, 28 rámutat. (Vesd össze: Ézsaiás 1:9; Róma 9:29.) Pál elmondja, hogy szellemi értelemben a zsidóknak egy ’maradéka visszatért’ Jehovához az i. sz. első században, ami azt jelentette, hogy a hűséges zsidók egy kicsiny csoportja Jézus Krisztus követője lett, és kezdte „szellemmel és igazsággal” imádni Jehovát (János 4:24). Később csatlakoztak hozzájuk hívő nem zsidók, s így egy szellemi nemzetet, „Isten Izraelét” alkották (Galácia 6:16). Ekkor beteljesedtek az Ézsaiás 10:20 szavai: a Jehovának átadott nemzet „többé nem” fordul el tőle, emberi forrásokból remélve segítséget.

Számtalan bibliai jelzőt alkalmaznak több személyre is, erről messzemenő következtetést levonni nem szabad. Erről már írtam világosan.

(Ézsaiás 54:5) „Mert nagy Alkotód a te férjurad, akinek seregek Jehovája a neve; és Izrael Szentje a te Megváltód. Az egész föld Istenének fogják hívni."

(Ézsiás 44:6) "Így szól Jehova, Izrael királya és Megváltója, a seregek Jehovája: »Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. Rajtam kívül nincs Isten."

Ez tán azt jelenti, hogy Jézus a Mindenható Isten, aki annak az "istenségnek" a "második személye"? Szó sincs róla! Abszolút ellentétbe kerülnénk Pál előbbi megállapításával, vagyis azzal, hogy világosan különválasztotta (a Mindenható) Istent Jézustól. De még sok más igehellyel is ütközne ez a demagóg gondolat, hiszen ezek egyértelműek.

Nem, itt arról van szó, hogy Jehova GONDOSKODOTT MEGVÁLTÁSRÓL a Fia révén, így Ő is nevezhető "Megváltónak", nem csak a Fiú. A háromság az egy sátáni és eretnek gondolat, amivel ilyen alattomosan kötötték össze Jehovát Jézussal.

"Csak egy MEGVÁLTÓ van a Bibliában, nem kettő. Csak JÉZUS! Az Ésaiás 54:5 a föld Istenének hívja. A földnek nincs több Istene, csak egy. Itt írja, hogy JÉZUS!"

A fentiekben válaszoltam erre - igenis Jehova, Jézus imádott Istene a fő Megváltó - Jézus csak azt tette, amit Atyja rábízott (azt viszont nagyszerűen, hűséggel tette, ezért méltán illeti őt dicséret). Persze jól össze is kavarod a verseket, hogy hol, kit írnak. A "föld Istene" természetesen szintén Jehova.

"„Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1:23)

„...Ennek láttán félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott.” (Mt 9:8)

Itt is a Fiúról beszél, akinek a neve "VELÜNK VAN AZ ISTEN! Isten csak egy van!"

Arra utal-e a Máté 1:23, hogy Jézus a földön Isten volt?

Vajon azt mondta Jehova angyala Jézus születésének bejelentésekor, hogy maga Isten lesz a gyermek? Nem. Az üzenet így hangzott: „Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik” (Luk 1:32, 35, Kár., kiemelés tőlünk). És Jézus sem állította soha, hogy ő az Isten, hanem azt mondta, hogy ő az „Isten Fia” (Ján 10:36, Kár., kiemelés tőlünk). Jézust Isten küldte a világba; Isten tehát ezen egyszülött Fia által volt az emberekkel (Ján 3:17; 17:8).

Semmi szokatlan nem volt abban, hogy a héber nevek az Isten szó megfelelőjét vagy akár Isten nevének rövidített alakját tartalmazták. Az Eliáta név például azt jelenti: ’Istenem eljött’; a Jéhu név azt jelenti: ’Jehova ő’; az Illés név azt jelenti: ’Istenem Jehova’. De egyik név sem jelentette azt, hogy viselője maga Isten.

"„"Hogy beszélhet ez így? Káromlást szól. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?"” (Mk 2:7)

Csak Isten bocsáthatja meg eredendő és szerzett bűneinket, gyógyíthat gyógyíthatatlant, és támaszthat fel halottat... Jézus mindezeket megcselekedte, tehát ebből IS látszik, hogy ő ISTEN"

Már írtam itt, de úgy látszik, hogy felesleges, miszerint Isten embereknek is megadta az első században a bűnök megbocsátásának a képességét! Tehát az sem igaz, amit itt írtál - vajon hányszor akarod még előadni a tájékozatlanságod?!

"A farizeusok is tudták, hogy csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket. Sok mindent lehet a farizeusokra mondani, de azt hogy ostobák, vagy tudatlanok voltak, azt nem."

És rád mit lehet mondani?....

"„Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: "Nagy prófétánk támadt", és: "Meglátogatta népét az Isten."” (Lk 7:16)

Meg bizony! Meglátogatta népét ISTEN. Meglátogatta népét JÉZUS, aki az ISTEN."

Látod ezek az egyoldalú és demagóg következtetések, melyek nem veszik figyelembe a Biblia teljességét.

(Lukács 7:16) "Ekkor félelem lett úrrá mindnyájukon, és dicsőíteni kezdték az Istent, ezt mondva: 'Nagy próféta támadt közöttünk', és: 'Az Isten a népe felé fordította figyelmét.'"

Jézus által, mint Megváltó és közvetítő által gondoskodott erről és tette ezt.

(2Mózes 4:31) "És hitt erre a nép. Amikor pedig meghallották, hogy Jehova Izrael fiai felé fordította a figyelmét, s hogy látta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak."

(Lukács 1:68) "Áldott legyen Jehova, Izrael Istene, mert a népe felé fordította figyelmét, és szabadítást szerzett neki."

(Lukács 8:39) „Térj haza, és mondd el, mi mindent tett érted az Isten.” Az tehát elment, és szerte az egész városban hirdette, mi mindent tett érte Jézus.

"Nagy jót tett vele az ISTEN, nagy jót tett vele JÉZUS. Itt is írja a Biblia, hogy JÉZUS az ISTEN."

Na, ez a hamis következtetés! Jézus Jehova Isten alázatos szolgájaként tette a "jót" - EZT MINDIG KIHANGSÚLYOZTA - igaz, vagy nem?! Nem beszélj mellé! Tehát végső soron ki tette az emberekkel a "jó dolgokat"??? Jehova Isten!

"Jn 1,1 – „Isten volt az Ige”"

Melyik a pontos fordítás, ha a nyelvtan lehetőséget ad egy szöveg többféle tolmácsolására? Az, amelyik a Biblia többi részével is összhangban van. Aki figyelmen kívül hagyja a Biblia más részleteit, s hitét valamelyik vers neki tetsző fordítására alapozza, annak hite a valóságban nem Isten Szavát, hanem a saját elgondolását vagy talán más, tökéletlen emberek gondolatait tükrözi vissza.

János 1:1, 2

Az ÚRB szerint így hangzik: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt.” (A Kat., a B.—D., a KNB és a Káldi hasonló megfogalmazást tartalmaz.) Az ÚV azonban ezt írja: „Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt. Ez volt kezdetben az Istennél.”

A szövegkörnyezet alapján a János 1:1, 2 melyik fordítása a helyes? A János 1:18 ezt írja: „Istent soha senki sem látta.” A 14. vers világosan kijelenti: „ Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét.” Az 1. és a 2. vers is azt mondja, hogy kezdetben „Istennél volt”. (Kiemelés tőlünk.) Lehet-e valaki valakinél úgy, hogy egyszersmind ő maga is az a személy? A János 17:3-ban Jézus úgy szólítja meg az Atyát, mint „az egyedül igaz Istent”; így Jézus mint „isten” csupán Atyjának isteni tulajdonságait tükrözi vissza (Héb 1:3).

Összeegyeztethető-e az „isten” fordítás a görög nyelvtan szabályaival? Néhány forrásmű kifejezetten síkraszáll amellett, hogy a görög szöveg úgy fordítandó, hogy „Isten volt az Ige”. De nem mindegyik ért ezzel egyet. Philip B. Harner a „Minősítő értelmű, névelő nélkül használt főnévi állítmánykiegészítők: Márk 15:39 és János 1:1” című cikkében azt mondja, hogy az olyan mondatok, mint amilyen a János 1:1-ben található mondat is, „névelő nélkül használt és az igét megelőző állítmánnyal elsősorban minősítő értelműek. Arra utalnak, hogy a logosznak theosztermészete van.” Ezt javasolja: „Talán így lehetne fordítani a mondatot: »a Szónak ugyanaz volt a természete, mint Istennek«” (Journal of Biblical Literature. 1973, 85., 87. o.). Ebben az írásszövegben tehát az a tény, hogy a the·osz′ szó a második előfordulásakor a (ho) határozott névelő nélkül jelenik meg, és az ige előtt áll a mondatban, a görög nyelvben nagy jelentőségű. Érdekes módon azok a fordítók, akik kitartanak amellett, hogy a János 1:1-et így kell fordítani: „Isten volt az Ige”, habozás nélkül elhagyják a határozott névelőt más szövegrészek fordításánál, ahol az ige előtt egyes számú, névelő nélkül használt főnévi állítmánykiegészítő van. A görög szövegben több példa is van erre: Ján 6:70, 9:17.

John L. McKenzie, S. J., ezt írja a Dictionary of the Bible című munkájában: „ A Ján 1:1-et szigorúan véve a következőképpen kellene lefordítani: »Az Ige az Istennél [= az Atyánál] volt, és az Ige isteni lény volt.«” (A zárójeles részt ő tette be. Nihil obstattal és a katolikus egyház nyomtatási engedélyével ellátva.) ([New York, 1965] 317. o.)

Ezzel összhangban a Kecsk., 1931 így fogalmaz: „és isten volt az íge.” A Jézus Krisztussá lett Igét ’istennek’ tekinteni összhangban áll a szó szentírási használatával. A Zsoltárok 82:1–6 például ’isteneknek’ (héberül: ’eló·hím′; a János 10:34-ben görögül: the·oi′) nevezi Izrael emberi bíráit, mivel Jehova képviselői voltak, és az ő törvényeit kellett szólniuk.

"„…az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.” (Jn 5:18)"

(János 5:18) Emiatt aztán a zsidók még inkább azon igyekeztek, hogy megöljék őt, mert nemcsak hogy megszegte a sabbatot, hanem Atyjának is nevezte az Istent, egyenlővé téve magát az Istennel.

Szeretitek egyoldalúan értelmezni ezt a verset is. De hogyan folytatódik, Jézus hogyan reagált?

A 19-es versben Jézus ezt mondta: "Jézus azért még ezt mondta nekik válaszul: „Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is."

Vajon ha Jézus helyben akarta volna hagyni a zsidók álnok érvelését, hogy "ezzel egyenlővé tette magát Istennel", akkor miért azt hangsúlyozta, hogy Ő csak alázatos szolgája Istennek??? NEM ÉPPEN AZ ELLENKEZŐJÉT bizonyította ezzel? De igen.

Ez is hazug álérv a háromság mítosza mellett!!!

"Jn 5,23 – „mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.” SENKI MÁST NEM LEHET UGYANÚGY TISZTELNI, MINT AZ ISTENT.TEHÁT EZ IS BIZONYÍTJA, HOGY JÉZUS AZ ISTEN."

Hol írja, hogy ugyanúgy imádd?!!!! Nyilván azt a személyt, akit a Nagy Király kiküld egy életfontosságú feladat végrehajtására, ugyanolyan tisztelet illeti, mint a küldőt, de milyen ostoba gondolat, hogy ez miatt ők egyek a háromság misztikus istenségében.

"„…de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis

kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.” (Jn 6:64)

Aki kezdettől tudja az eljövendőket, az egyedül Isten! Csakis ő és senki más! Mivel JÉZUS tudta itt is a bekövetkezendőket, ezért ebből is látszik, hogy ő az ISTEN!"

Csakhogy nem erről van szó!

Vajon nem félreérthetetlenül meg lett jövendölve, hogy Jézust egyik tanítványa el fogja árulni? Így igaz, de a jövendölések nem konkrétizálták, ki lesz a tanítványok közül az áruló. És ha Jézus előre tudta volna, hogy Júdás fogja őt elárulni, ez mit jelentett volna? Azt, hogy Jézus maga is „részes” lett volna Júdás árulásában, hiszen ő választotta ki apostolául. (Vö. 1Timótheus 5:22.) Sőt Isten is cinkostárs lett volna, mivel Jézus Júdás kiválasztása előtt buzgón Jehovától kért imában bölcs útbaigazítást (Lukács 6:12–16).

Jehova előtt persze „nem ismeretlenek Sátán cselszövései”. (Vö. 2Korinthus 2:11.) Azt világosan tudta, hogy Sátán, az Ördög már korábban is felhasznált egy meghitt barátot az árulásra; például Akitófelt Dávid ellen. Eszerint tehát Sátán, és nem Isten „ültette el Iskariótes Júdás, Simon fia szívébe azt a gondolatot, hogy árulja el Mesterét”, Jézus Krisztust (János 13:2; 2Sámuel 15:31). Júdás nem állt ellene a sátáni kísértésnek, hanem engedett a bűnnek, amely elhatalmasodott rajta. Jézus, a bűnnek ebben a szakaszában, tudott olvasni Júdás szívében, és ekkor már meg tudta jövendölni, hogy el fogja őt árulni (János 13:10, 11). Jézus tehát nem a Júdással való megismerkedésének „kezdetétől”, hanem az árulóvá válás gondolatának megszületésétől „kezdve” tudta, hogy Júdás őt el fogja árulni (János 6:64).

"MIVEL JÉZUS PONT OLYAN, MINT AZ ATYA, EZÉRT, AKI JÉZUST ISMERI, AZ, AZ ATYÁT IS ISMERI. MERT JÉZUS UGYANOLYAN, MINT AZ ATYA! NEM UGYANAZ, HANEM UGYANOLYAN!"

Igen, belső tulajdonságokban, DE NEM A HÁROMSÁGBAN!

És itt jönnek sorban még mindig a hamis és ostoba álérvek:

"Jn 8,58-59 – „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” (Vö. 2Móz 3,14-15)

AZ BIZONY! JÉZUS ITT IS AZT ÁLLÍTJA, HOGY Ő A "VAGYOK", AZAZ YAHWEH! ÉS JÓL MONDJA, MERT Ő IS AZ! ITT IS EGYÉRTELMŰ!"

(János 8:58) Jézus ezt mondta nekik: „Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én már voltam.”

János 8:58

Az ÚRB szerint így hangzik: „Jézus így felelt nekik: »Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok [görögül: e·gó′ ei·mi′].«” (A B.—D., Káldi, Kár., Kat. és KNB is azt írja: „én vagyok.” Egyes angol fordítások még nagybetűvel is írják, hogy egy fajta címet sugalmazzanak vele. Így próbálják meg összekötni a 2Mózes 3:14 kifejezésével, ahol az ő fordításuk szerint Isten a „Vagyok” nevet adta önmagának.) Az ÚV azonban a János 8:58 második részét így adja vissza: „mielőtt Ábrahám lett, én már voltam.” (Ugyanezt a gondolatot közvetíti a Czegl.)

Tehát ebben sem egységesek a fordítók.

Melyik fordítás van összhangban a szövegkörnyezettel? A zsidók kérdése (57. vers), amelyre Jézus válaszolt, az életkorára, és nem a kilétére vonatkozott. Jézus tehát logikusan a korával, létezésének hosszával válaszolt. Érdekes módon még soha nem próbálták meg az e·gó′ ei·mi′-t mint címet a szent szellemre alkalmazni.

Az A Grammar of the Greek New Testament in the Light of Historical Research című könyvében A. T. Robertson ezt írja: „ Az [ei·mi′] ige . . . Olykor, mint ez esetben [e·gó′ ei·mi′], más igékhez hasonlóan, állítmányként létezést fejez ki (Ján 8:58)” (Nashville, Tenn.; 1934, 394. o.).

A 2Mózes 3:14 így hangzik: "Isten erre ezt mondta Mózesnek: „AZZÁ VÁLOK, AMIVÉ VÁLNI AKAROK.” Majd hozzátette: „Ezt mondd Izrael fiainak: »Az AZZÁ VÁLOK küldött engem hozzátok.«”"

"Jn 10,30 – „én és az Atya egy vagyunk.” (vö. Kiv 3,14; 20,7; Lev 19,12; 24,14-16)

EGYEK BIZONY! HOMOUSZIOSZ, AZAZ JÉZUS EGYLÉNYEGŰ AZ ATYÁVAL! HA PEDIG EGYLÉNYEGŰ, AKKOR JÉZUS IS PONT ANNYIRA ISTEN, MINT AMENNYIRE AZ ATYA."

Jó nagy hazugság!

János 10:30

Amikor Jézus ezt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk”, vajon arra gondolt, hogy egymással azonosak? A háromság néhány szószólója ezt állítja. De a János 17:21, 22-ben Jézus így imádkozott a követőiért: „mindnyájan egyek legyenek”, majd hozzátette: „egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.” Az „egy” kifejezésére itt ugyanazt a görög szót (hen) használta mindegyik esetben. Jézus tanítványai nyilván nem részei a háromságnak. De úgy, mint Isten és Krisztus, ők is egyek az Atyával és a Fiúval a szándék tekintetében.

Tehát Jézus világosan megmagyarázta és érthetővé tette, hogyan érti az "egységet" Ő és Atyja között - akkor milyen alapon teszel te hozzá más mesét és magyarázol bele olyant, amiről ott szó sincs?!

"„…a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat."” (Jn 10:33)"

"Ahogy a zsidók, úgy ti sem ismeritek el JÉZUST ISTENNEK, PEDIG ITT IS ÍRJA A BIBILA, HOGY SAJÁT MAGA TESZI MAGÁT ISTENNÉ, ÉS EZÉRT VÁDOLJÁK KÁROMLÁSSAL. JÉZUSNAK NEM KELL ISTENNÉ TENNI MAGÁT, MERT EGYSZERŰEN AZ! ISTEN! EZ ILYEN EGYSZERŰ!"

Miért hazudsz bele a Bibliába? Mert most is hazudtál róla! Soha sehol sem nevezte magát Istennek és nem is ismerte el, hogy az lenne, csak "Isten Fiának".

(János 10:35-36) "Jézus így válaszolt nekik: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam: ,Istenek vagytok.’« Ha »isteneknek« nevezte azokat, akik ellen az Isten szava szólt — és az Írás nem tehető semmissé —, akkor nekem, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, azt mondjátok: »Káromlást szólsz«, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?"

Tehát Jézus határozottan szembeállítja a bűnös emberekre aggatott (egyébként jogos) "istenek" jelzőt vagyis címet azzal, hogy Ő CSAK(!) Isten Fiának nevezte magát, holott tökéletes ember, akit az Atyja megszentelt. Ez a nagy ellentét és a durva következetlenség, amit Jézus kihangsúlyozott a vádlóinak.

Mit bizonyít ez? Csak azt, hogy itt is elismerte, hogy Ő kizárólag Jehova hűséges szolgája, akit "Isten elküldött a világba". Nem "egyenrangú Isten", hanem Jehova imádója.

"Jn 10,38 – „az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”

EGYÉRTELMŰ BIZONYÍTÉKA A SZENTHÁROMSÁGNAK. JÉZUS AZ ISTENSÉGEN BELÜL VAN ÉS AZ ATYA IS.EGYLÉNYEGŰEK, DE NEM AZONOSAK. EZ A VERSIDÉZET EZT BIZONYÍTJA RAGYOGÓAN."

Ez sem igaz!

(János 10:38) De ha teszem, még ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok, és tudatában legyetek annak, hogy az Atya egységben van velem, és én is egységben vagyok az Atyával.”

Itt is ugyanaz a "hen" szócska van, amit az apostolaival való egységnél is használt, vagyis semmiféle háromságos "egységről" nincs szó.

"Jn 12,45 – „aki lát, azt látja, aki küldött.”

EGYÉRTELMŰ! HA JÉZUSBAN AZT LÁTJÁK, AKI ELKÜLDTE, AZAZ A TEREMTŐ ISTENT, AKKOR AZÉRT LÁTJÁK AZT MERT AZ IS.EGY TEREMTMÉNY NEM OLYAN, MINT AZ ISTEN, A KÜLÖNBSÉG ÓRIÁSI VOLNA."

(János 12:45) és aki engem lát, azt is látja, aki küldött engem.

(János 14:9-13) "Jézus így szólt hozzá: „Ennyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyhogy azt mondod: »Mutasd meg nekünk az Atyát.« Nem hiszed, hogy én egységben vagyok az Atyával, és az Atya egységben van velem? Amiket mondok nektek, azokat nem saját magamtól szólom, hanem az Atya, aki egységben marad velem, ő viszi véghez a cselekedeteit. Higgyétek el nekem, hogy én egységben vagyok az Atyával, és az Atya egységben van velem; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek. Bizony, bizony mondom nektek, aki hitet gyakorol bennem, az is véghezviszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek; és nagyobbakat tesz majd ezeknél, mert elmegyek az Atyához. És amit csak kértek az én nevemben, meg fogom tenni, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiú által."

Így beszél egy "nem teremtmény", aki a háromság szerinti "egységbe" és "egyenrangúságban" van az Istennel? Vagy sokkal inkább illik ez a beszéd egy teremtményre, aki a Mindenható Isten alázatos szolgája?!!!

"Jn 14,8-12 – Aki Jézust látta, az az Atyát látta.

AZÉRT, MERT PONT OLYAN. VELE MEGEGYEZŐ A "KINÉZETE". EGY TERMTMÉNY KINÉZETE NEM PONTOSAN OLYAN, MINT AZ ISTENÉ, FŐLEG NEM ANNYIRA, HOGY VALAKI RÁNÉZ, AKKOR AZ ISTENT LÁTJA. aKI RÁNÉZETT JÉZUSRA, AZÉRT LÁTTA AZ ISTENT, MERT JÉZUS AZ ISTEN. PONT."

Ekkora hülyeséget! Tehát Isten emberi alakban kószál? Nem gondolod, hogy nem a külsőségekről van itt szó? De fent válaszoltam rá.

"Jn 20,28-29 – Jézus elfogadja Tamás hitvallását: „Én Uram, és Istenem!”

OTT ÉS AKKOR MINDENKI TUDTA, ÉS NAPJAINKBAN IS MINDENKI TUDJA, HOGY JÉZUS AZ ISTEN. CSAK TI NEM. MEG LESZ ÉRTE A JUTALMATOK!"

Még mindig a hamis érveléses "Isten" címen lovagolsz, ez nem teszi Jézust a Mindenhatóvá, mint azokat az embereket sem tette azzá, akikre a Biblia alkalmazta.

"„Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"” (ApCsel 7:59)

EZEN IS NEVETGÉLTÉL. FOGSZ TE MÉG EZEN SÍRNI IS!"

(Cselekedetek 7:59) És miközben köveket hajigáltak Istvánra, ő könyörgött, és ezt mondta: „Úr Jézus, fogadd el szellememet.”

A bibliaversnek azt a részét, hogy „ő könyörgött”, egy angol bibliafordítás úgy fogalmazza, hogy István „Istenhez folyamodott” (King James Version). Érthető hát, hogy sokan ugyanarra a következtetésre jutnak, mint Matthew Henry bibliamagyarázó, aki ezt mondta: „István itt Krisztushoz imádkozik, és nekünk is ezt kell tennünk.” Ez azonban tévedés. Miért?

Egy forrásmű őszintén elismeri, hogy „az Isten szó nincs benne az eredeti szövegben, és a fordításban sincs semmi keresnivalója. Egyetlen régi [kézirat] és fordítás sem tartalmazza” (Barnes’ Notes on the New Testament). Akkor hogyan került bele az „Isten” szó ebbe a versbe? Abiel Abbot Livermore tudós „a fordítók egyik szektás elhajlásának” nevezte ezt az esetet. A legtöbb mai fordításban ezért nem található meg ez az Istenre való hibás utalás.

Azt viszont sok fordításban olvashatjuk, hogy István „imádkozott” Jézushoz. Az Új világ fordítás magyarázatos kiadásának a lábjegyzete is jelzi, hogy a „könyörgött” kifejezés segítségül hívást és imát is jelenthet. Ez talán arra utal, hogy Jézus a Mindenható Isten? Nem. Egy szómagyarázó szótár kifejti, hogy ebben a szövegkörnyezetben az eredeti görög szó, az e·pi·ka·le′o jelentése „folyamodik, segítségül hív . . . ; egy hatalomhoz fordul” (Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words). Pál ugyanezt a szót használta, amikor így szólt: „A császárhoz fellebbezek!” (Cselekedetek 25:11). A Vida-fordítás tehát helyesen írja, hogy István „segítséget hívott”.

Mi indította Istvánt a könyörgésre? A Cselekedetek 7:55, 56 szerint István „szent szellemmel telve az égre szegezte a szemét, és meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll az Isten jobbján”. A megszokott körülmények között István Jehovához fordult volna a kéréseivel Jézus nevében. De mivel látomásban látta a feltámasztott Jézust, nyilván úgy érezte, hogy közvetlenül hozzá intézheti szavait: „Úr Jézus, fogadd el szellememet.” István tudta, hogy Jézus hatalmat kapott a halottak feltámasztására (János 5:27–29). Ezért arra kérte Jézust, hogy őrizze meg a szellemét, vagyis életerejét addig a napig, amelyen feltámasztja őt halhatatlan égi életre.

Vajon István rövid kérése példát állít elénk, hogy Jézushoz imádkozzunk? Semmiképpen sem. Először is, István egyértelműen különbséget tett Jézus és Jehova között, hiszen a beszámoló szerint látta Jézust, „amint ott áll az Isten jobbján”. A körülmények is kivételesek voltak. Csupán egyetlen másik helyen olvasunk arról, hogy valaki ehhez hasonlóan közvetlenül Jézushoz szólt volna — János apostol tett így, amikor látta Jézust látomásban (Jelenések 22:16, 20).

Noha a keresztények ma helyénvalóan mindig Jehova Istenhez imádkoznak, ők is rendíthetetlenül hisznek abban, hogy Jézus „a feltámadás és az élet” (János 11:25). Az abba vetett hit, hogy Jézus fel tudja támasztani követőit, nekünk ugyanúgy segíthet és erőt adhat a próbák idején, ahogy Istvánnak.

ApCsel 20,28 – „igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.”

A KERESZTÉNYSÉG = JÉZUS EGYHÁZA AZAZ ISTEN EGYHÁZA. JÉZUS, MINT ISTEN A TULAJDON VÉRE ÁRÁN SZEREZTE EZT AZ EGYHÁZAT MAGÁNAK.ISTEN, A TULAJDON VÉRE ÁRÁN! NEM A TIEDÉN, A SAJÁTJÁN. MIVEL A VÉR JÉZUSÉ VOLT, EGYÉRTELMŰ, HOGY JÉZUS AZ ISTEN.

(Cselekedetek 20:28) "Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek az Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg."

(1Péter 1:17–19) "Ezenfelül, ha segítségül hívjátok az Atyát, aki részrehajlás nélkül ítél kinek-kinek a munkája szerint, félelemmel viseljétek magatokat jövevénységetek ideje alatt. Mert tudjátok, hogy nem romlandó dolgokon, ezüstön vagy aranyon szabadítottak meg titeket az ősatyáitoktól hagyományként kapott, gyümölcstelen viselkedésformátoktól, hanem értékes véren, mint egy szeplőtlen és szennyfolt nélküli bárányén, igen, Krisztusén."

Itt világosan külön van választva Jehova a báránytól, akinek a vérén vásárolt meg bennünket. A Mindenható Istennek szerinted van vére?

"Róm 9,5 – „Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.”

KRISZTUS AZ ÖRÖKKÉ ÁLDOTT ISTEN, EGYÉRTELMŰ, HIÁBA KAPÁLÓDZOL ISTEN ELLEN!"

Hamisított fordítás, éppen csak egy sereg fordító nem ért vele egyet.

(Róma 9:5) "övéik az ősatyák, és tőlük származott a Krisztus a test szerint. Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen."

Róma 9:5

A Kat. ezt írja: „Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.” (A B.—D. és a Kár. hasonlóképpen hangzik.) Az ÚV ezzel szemben így fogalmazza meg a vers második felét: „tőlük származott a Krisztus a test szerint. Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen.” (A Maszny., a Czegl. és a Kám. hasonló szóhasználattal él, mint az ÚV.)

Vajon azt fejezi ki ez a vers, hogy Krisztus „felette van mindeneknek”, s ezért ő az Isten? Vagy Istenre és Krisztusra mint egymástól különálló személyekre utal, s azt fejezi ki, hogy Isten az, aki „felette van mindeneknek”? A Róma 9:5 melyik fordítása van összhangban a Róma 15:5, 6-tal, mely először is különbséget tesz Isten és Krisztus Jézus között, majd felszólítja az olvasót, hogy ’dicsőítse Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját’? (Lásd még: 2Korintusz 1:3 és Efézus 1:3.) Vizsgáljuk meg, mit mond a Róma 9. fejezete a továbbiakban. A 6–13. vers rámutat, hogy Isten szándékának megvalósítása nem a test szerinti örökléstől, hanem Isten akaratától függ. A 14–18. vers megemlíti Istennek a fáraóhoz intézett üzenetét, ahogyan az a 2Mózes 9:16-ban fel lett jegyezve, aláhúzva azt a tényt, hogy Isten az, aki felette van mindeneknek. A 19–24. vers is Isten felsőbbségét szemlélteti egy hasonlattal, mely a fazekas és az általa készített agyagedények viszonyát írja le. Mennyire illő tehát az 5. versben kifejezésre jutó gondolat: „Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen” (ÚV).

A The New International Dictionary of New Testament Theology kijelenti: „Vita tárgya a Róma 9:5 . . . Könnyűszerrel és nyelvtanilag tökéletesen vonatkoztatható Krisztusra. A vers akkor így szólna: »Krisztus, aki Isten mindenek felett, áldott legyen mindörökké. Ámen.« Krisztus még így sem lenne teljesen egyenlő Istennel, hanem csak isteni természetű lénynek tekinthetnénk a leírás alapján, mivel a theosz szó névelő nélkül áll . . . A sokkal valószínűbb magyarázat viszont az, hogy a kijelentés Istenre vonatkozó doxológia [Istent dicsőítő ima, illetve ének]” ([Grand Rapids, Mich.; 1976] németből fordítva, 2. köt., 80. o.).

Tehát ahol lehet csalni és belelehet csempészni a szövegbe a sátáni háromság dogmát, ott ezt megtették.

Ezt írod: „Jézust is nevezi a Biblia ’istennek’, sőt ’Erős Istennek’ (Ján 1:1; Ézs 9:6). Sehol sem mondja viszont róla, hogy Mindenható, ahogyan Jehova”

Tényleg? Ennyi vagy? Hát ez nem sok! A két versidézetet szépen írtam neked, nem így, ahogy te próbálod Jézust és a Biblia által írt szerepét, pozícióját ledegradálni.

Akkor nézzük meg még egyszer mit írtam:

„…gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.” (Ézsaiás 9:6)

Jézus A FIÚ, JÉZUS az ERŐS ISTEN, Jézus az ÖRÖK ATYA! Itt írja a Biblia! ISTEN! Érted?! Isten pedig csak egy van!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

„Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak.” (Ézsaiás 54:5)

Csak egy MEGVÁLTÓ van a Bibliában, nem kettő. Csak JÉZUS! Az Ésaiás 54:5 a föld Istenének hívja. A földnek nincs több Istene, csak egy. Itt írja, hogy JÉZUS!

Jn 1,1 – „Isten volt az Ige”

Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Egyértelmű bizonyíték arra, hogy Jézus = ISTEN.

Nem isten, hanem Isten. Érted?

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Már hogyne mondaná a Biblia Jézust Mindenhatónak. Figyelj csak:

Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása:

Jelenések 1:7-8 „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. 8Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.”

Jelenések 1:17-18 „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, 18és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”

1 János 5: 20 „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő AZ IGAZ ISTEN és az örök élet.”

Ideje volna felfognod,nem arról van szó, hogy mert csak egy Isten van, akkor Jézus az egyedül igaz Isten. Egyedül igaz Isten, de nem magában.

A Szentháromság Istenségén belül a második személy.

A sorrend a következő: Atya, Fiú, Szentlélek

Tetetitek magatokat, hogy nem értitek, de amikor hivatkozni kell rá, akkor rögtön előveszitek a Máté 28:19 versét: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,”

Még a sorrendiség is helyes, ahogy a Biblia írja. Nem véletlenül van ám odaírva, most már el kellene gondolkoznod rajta, nemcsak ezeket az Őrtornyos konzerv válaszokat kell ide lökni.

Ez pedig rátok vonatkozik keményen. Jézus így beszél rólatok:

János 9:41 "Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök."

"„...egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk.” (1Kor 8:6)

AKI ÁLTAL MINDEN VAN, AZ A TEREMTŐ ISTEN. EZ A VERS JÉZUSRA MONDJA EZT.JÓ NAGY ARCÚNAK KELL LENNI ANNAK, AKI RÁVÁGJA, HOGY: AKKOR SE! AKKOR SE! AKKOR SE!

AMIKOR OTT FOG ÁLLNI A TEREMTŐ ISTEN ELŐTT, JÉZUS MAJD ÍGY SZÓL EZEKHEZ A TÉVELYGŐ EMBEREKHEZ: "NA MOST MONDJÁTOK!" GONDOLOM KUSSOLNI FOGTOK!"

Mekkora hazug érv ez is! Hogy van a teljes vers?

(1Korintusz 8:6) számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala.

EGY ISTEN VAN, aki nem a Jézus Krisztus Pál szerint. Ne tagadd le a tényeket! A "Teremtő Isten" végső soron Jehova, aki Jézuson, mint "mestermunkásán" keresztül teremtett, így "általa van minden".

A Kol 1:15-20 ugyanerről ír.

(Kolosszé 2:9) mert őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg.

BENNE BIZONY! MÁRMINT JÉZUSBAN. HA BENNE LAKIK AZ ISTENSÉG EGÉSZ TELJESSÉGE, AKKOR BIZONY JÉZUS AZ ISTEN.

Kolosszé 2:9

A Kár. ezt írja: „Ő benne [Krisztusban] lakozik az istenségnek [görögül: the·o′té·tosz] egész teljessége testileg.” (A B.—D., Kat. és ÚRB hasonló gondolatot közvetít.) Az ÚV ezzel szemben ezt írja: „őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg.” Egyes angol és német fordítások az ’istenség’ helyett ’isteni természetet’ írnak. Vesd össze: 2Péter 1:4.)

Való igaz, hogy a Kolosszé 2:9-et nem mindenki magyarázza azonosan. De melyik fordítás van összhangban a kolosszéiaknak írt ihletett levél többi részével? Van-e valami Krisztusban, ami azért a sajátja, mert ő Isten, egy háromság része? Vagy a ’teljesség’, amely benne lakozik, másvalaki döntése alapján lett az övé? A Kolosszé 1:19 (B.—D., Káldi, Kár., Kat.) szerint azért lakozott Krisztusban az egész teljesség, mert az „tetszett az Atyának”. A Maszny. azt írja, hogy „az Isten úgy akarta”.

Figyeld meg a Kolosszé 2:9 közvetlen szövegkörnyezetét. A 8. vers óva inti az olvasókat attól, hogy hagyják magukat félrevezetni filozófiákhoz és emberi hagyományokhoz ragaszkodó személyek által. Azt is közli, hogy Krisztusban „van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve”, és felszólítja az olvasókat, hogy ’éljenek is őbenne, meggyökerezve és felépülve benne és megerősödve a hit által’ (3., 6., 7. vers). Benne, és nem az emberi filozófiák létrehozóiban vagy tanítóiban lakozik az a bizonyos értékes „teljesség”. Azt mondja talán itt Pál apostol, hogy a Krisztusban levő „teljesség” Krisztust magává Istenné teszi? A Kolosszé 3:1 szerint nem, mert itt azt olvassuk Krisztusról, hogy „az Isten jobbján ül”. (Lásd: B.—D., Káldi, Kat., Kár.)

Az Ógörög—magyar szótár szerint a the·o′tész (alanyeset, amelyből a the·o′té·tosz származik) jelentése: „istenség, isteni természet” (Györkösy Alajos, Kapitánffy István és Tegyey Imre szerkesztésében, Budapest, 1990, 497. o.). Istensége vagy isteni természete nem teszi Jézust mint Isten Fiát az Atyjával egyenrangúvá és hasonlóan örökkévalóvá, mint ahogy az „emberiség” vagy az „emberi természet” sem jelenti azt, hogy minden ember egyenrangú vagy egyidős.

"Zsid 1:8 „de a Fiúról így szól: "A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.”

ITT IS LEFIKÁZTAD AZ ISTENT, LEFIKÁZTAD JÉZUST, MONDVÁN, HOGY Ő NEM ISTEN. JÉZUS SZEMÉLYÉT ÉRT SÉRTEGETÉSEITEKÉRT NAGYON CSÚNYÁN RÁ FOGTOK FIZETNI. NEM LENNÉK A HELYETEKBEN."

(Héberek 1:8) De a Fiúról: „Az Isten a trónod örökkön-örökké, és királyságod jogara az egyenesség jogara.

Héberek 1:8

Az ÚRB ezt mondja: „a Fiúról így szól: »A te trónusod örökké megáll, ó Isten.«” (A B.—D., Kár., Kat., Káldi, Soós, KNB hasonlóképpen hangzanak.) Az ÚV azonban így fordítja: „De a Fiúról [ezt mondja]: »Az Isten a trónod örökkön-örökké.«” (A Szep. ugyanezt a gondolatot közvetíti.)

Melyik fordítás van összhangban a szövegkörnyezettel? Az előző versekből megtudjuk, hogy Isten a beszélő, tehát nem ő a megszólított. A következő vers ezt a kifejezést használja: „az Isten, a te Istened”, ami rámutat, hogy a megszólított nem a legfelségesebb Isten, hanem ennek az Istennek az egyik imádója. A Héberek 1:8 a Zsoltárok 45:7 (45:6, ÚV) szavait idézi, amely eredetileg Izrael egyik emberi királyához szólt. Ennek a zsoltárnak az írója nyilvánvalóan nem tekintette azt az emberi királyt a mindenható Istennek. Ehelyett a Zsoltárok 45:7 ÚRB szerint így hangzik: „Trónod Istentől való.” (A Kám. úgy írja, hogy „Isteni széked”.) Salamonról — feltehetően ő volt a 45. zsoltárban megszólított király — azt mondták, hogy „leült Jehova trónjára” (1Krón 29:23, ÚV). Azzal összhangban, hogy Isten a ’trónja’, vagyis forrása és fenntartója Krisztus királyságának, a Dániel 7:13, 14 és a Lukács 1:32 rámutat, hogy a hatalmat Isten adományozta Krisztusnak.

A Héberek 1:8, 9-ben idézett Zsoltárok 45:7, 8-cal (45:6, 7, ÚV) kapcsolatban a bibliatudós B. F. Westcott kijelenti: „A LXX [Septuaginta] kétféle fordítást tesz lehetővé: a [ho the·osz′] felfogható megszólító esetként mindkét előfordulásakor (A trónod, ó Isten, . . . ezért ó Isten, a te Istened . . . ), vagy alanyként (illetve állítmányként) az első esetben (Isten a trónod vagy trónod az Isten . . . ) és a [ho the·osz′ szu] értelmezőjeként a második esetben (ezért Isten, sőt, a te Istened . . . ) . . . Igen valószínűtlen, hogy az eredetiben használt [’Eló·hím′] a királyra vonatkoztatható. A valószínűség ellentmond annak a felfogásnak, hogy a [ho the·osz′] a LXX-ban megszólító eset lenne. Mindent egybevetve az látszik a legjobb megoldásnak, ha az első mondatot így fordítják: Isten a trónod (vagy: trónod az Isten), ami azt jelenti, ’királyságod Istenre, a rendíthetetlen Kősziklára van alapozva’” (The Epistle to the Hebrews. [London, 1889] 25—6. o.).

"„Így dicsőül meg Urunk Jézus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.” (1Tessz 1:12)

EZ A VERS IS ISTENNEK MONDJA JÉZUST! PRÓBÁLD CSAK FIKÁZNI JÉZUST, HOGY NEM ISTEN! LESZ NEKED NE FÉLJ!"

(2Tesszalonika 1:12) hogy Jézusnak, a mi Urunknak a neve megdicsőüljön bennetek, ti pedig ővele egységben, a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvességével összhangban.

Titusz 2:13

Az ÚRB ezt írja: „várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.” (A Soós hasonlóan fogalmaz.) Ezzel szemben az ÚV ezt mondja: „mialatt várjuk a boldog reménységet és a nagy Istennek és a mi Megmentőnknek, Krisztus Jézusnak a dicsőséges nyilvánvalóvá válását.”

Melyik fordítás van összhangban a Titusz 1:4-gyel, amely utal ’Istenre, a mi Atyánkra és a Krisztus Jézusra, a mi Üdvözítőnkre’? Bár a Szentírás Istent is nevezi Üdvözítőnek, azaz Megmentőnek, ez az írásszöveg világos különbséget tesz közte és Krisztus Jézus között, aki által Isten a megmentésünkről gondoskodik.

Egyesek úgy érvelnek, hogy a Titusz 2:13 arra utal, hogy Krisztus Isten is, és Üdvözítő is. Érdekes, hogy a Kár., a B.—D. és a Káldi a Titusz 2:13-at úgy adja vissza, ami lehetővé teszi az ilyen jellegű magyarázatot, ám a 2Tesszalonika 1:12 esetében már más szabály szerint végezték a fordítást. Henry Alford a The Greek Testament című könyvében ezt állítja: „Szeretném kijelenteni, hogy [az a fordítási mód, amely a Titusz 2:13-ban világos különbséget tesz Isten és Krisztus között] a mondatszerkesztés minden nyelvtani követelményének megfelel: mind szerkezetileg, mind a szövegösszefüggés szerint sokkal valószínűbb és sokkal inkább összeegyeztethető az apostol írásmódjával” ([Boston, 1877] III. köt., 421. o.).

Lásd még: Jegyzetes Biblia (angol), 1984, Függelék, 1581—2. o.

(1Timóteusz 3:16) Igen, az Isten iránti odaadás szent titka elismerten nagy: „Ő nyilvánvalóvá tétetett testben, igazságossá nyilváníttatott szellemben, megjelent angyaloknak, prédikáltak róla a nemzetek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.”

„Az isteni önátadás szent titka elismerten nagy.” Valóban nagy, mert Jehova elküldte a földre egyetlen nemzett Fiát e titok feltárása végett, hogy bemutassa, mi is valójában az isteni önátadás, mennyire életbevágó az, milyen fontos tényező az igaz imádatban. Ennek az isteni önátadásnak szent titkát világította meg Jézus életpályája itt a földön. Mindazoknak, akik szeretik Jehovát, a hitüket Krisztusra kell felépíteniük, aki az isteni önátadásból példát mutatott.

Mivel a Sinaiticus az egyik legrégebbi, eredeti nyelven írt kézirat volt, nemcsak az derült ki belőle, hogy a Görög Iratok alapvetően változatlanok maradtak, hanem abban is segítségére volt a tudósoknak, hogy leleplezzék azokat a hibákat, melyek becsúsztak a későbbi kéziratokba. A Sinaiticusban például így olvasható az 1Timótheus 3:16-ban található utalás Jézusra: „Ő nyilvánvaló lett testben.” Az akkoriban jól ismert kéziratok többségében az „ő” helyén egy, az „Isten”-re vonatkozó rövidítés volt megtalálható, melyet úgy hoztak létre, hogy az „ő”-nek megfelelő görög szót egy kissé módosították. A Sinaiticust azonban még sok évvel azelőtt készítették, hogy egyetlen görög nyelvű kéziratban is „Isten” állt volna. Így kiderült belőle, hogy a szöveget később rontották el, melyet nyilván azért tettek, hogy támogassák a Háromság tanát.

Csalások sora az sátáni háromság tana kedvéért! Ezek miatt nem nekem lesz félnivalóm.

(1János 5:20) Ám tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmi képességet adott nekünk, hogy megszerezzük az igaznak ismeretét. És mi egységben vagyunk az igazzal az ő Fia, Jézus Krisztus által. Ez az igaz Isten és az örök élet.

Ki „az igaz Isten és az örök élet”?

A Háromság tanának támogatói azt állítják, hogy az „ez” mutató névmás (hou′tosz) a legközelebbi főnévre, Jézus Krisztusra utal vissza. Szerintük Jézus „az igaz Isten és az örök élet”. Ez az értelmezés azonban ellentétben áll a Szentírás többi részével. Ezenkívül számos neves tudós nem fogadja el a Háromságban hívőknek ezt a nézetét. B. F. Westcott, a Cambridge-i Egyetem tudósa a következőket írta: „A legkézenfekvőbb az, hogy [a hou′tosz névmás] nem a hozzá helyileg legközelebb álló alanyra utal, hanem arra, amely leginkább foglalkoztatta az apostolt.” János apostol tehát itt Jézus Atyjára gondolt. Erich Haupt német teológus ezt írta: „Meg kell vizsgálni, hogy a következő állításban [a hou′tosz] a közvetlenül előtte álló, legközelebbi alanyra utal-e vissza . . . , vagy a távolabbira, Istenre . . . Úgy tűnik, hogy az egyedüli igaz Isten melletti bizonyságtétel jobban kapcsolható a bálványokat helytelenítő, befejező figyelmeztetéshez, mint Krisztus istenségének az igazolása.”

Még a Rómában működő Pápai Bibliaintézet egyik kiadványa is, amely nyelvtani szempontok szerint elemzi az Újszövetséget (A Grammatical Analysis of the Greek New Testament), ezt írja: „[Hou′tosz]: a 18–20. [versek] csúcspontjaként majdnem teljesen biztos, hogy Istenre utal, a valódira, az igazira, akinek semmi köze a pogánysághoz (21. vers).”

A hou′tosz, melyet általában az „ez” névmással adnak vissza, gyakran nem a közvetlenül előtte álló mondatrész logikai alanyára utal vissza. Ez több írásszövegből is kitűnik. A 2János 7-ben ugyanaz az apostol, aki az első levelet írta, így fogalmazott: „sok ámító ment ki a világba, olyanok, akik nem vallják Jézus Krisztus testben való eljövetelét. Ez [hou′tosz′] az ámító és az antikrisztus.” Itt a névmás nem utalhat a legközelebbi logikai alanyra, Jézusra. Az „ez” egyértelműen azokra utal, akik megtagadták Jézust. Ők alkotják együttesen ’az ámítót és az antikrisztust’.

Az evangéliumában János apostol ezt írta: „András, Simon Péter testvére volt az egyik a kettő közül, akik hallották, amit János mondott, és követték Jézust. Ez [hou′tosz] először a saját testvérével, Simonnal találkozott” (János 1:40, 41). Nyilvánvaló, hogy az „ez” nem a legutolsó személyre utal, akiről a vers említést tesz, hanem Andrásra. Az 1János 2:22-ben az apostol hasonlóképpen használja ugyanezt a névmást.

Lukács is így használja a hou′toszt, ahogyan azt a Cselekedetek 4:10, 11-ben láthatjuk: „a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti oszlopra feszítettetek, de akit az Isten feltámasztott a halottak közül, őáltala áll itt előttetek épségben ez az ember. Ez [hou′tosz′] az »a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a szeglet fejévé lett«.” Az „ez” névmás egyértelműen nem a meggyógyított férfira utal, noha róla van szó közvetlenül a hou′tosz előtt. Kétségtelen, hogy a 11. versben az „ez” a názáreti Jézus Krisztusra utal. Ő az „alapszegletkő”, melyre a keresztény gyülekezet épül (Efézus 2:20; 1Péter 2:4–8).

Egy másik példa a Cselekedetek 7:18, 19-ben található, ahol ez áll: „egy másik király támadt Egyiptom fölött, aki nem tudott Józsefről. Ez [hou′tosz] ravaszul bánt nemzetségünkkel.” Nem József volt, aki elnyomta a zsidókat, hanem Egyiptom királya, a fáraó.

Ezek a részletek alátámasztják Daniel Wallace-nek, a görög nyelv tudósának azt a megállapítását, miszerint a görög mutató névmások esetében „a szövegben legközelebbi alany nem feltétlenül egyezik meg azzal, amire az író gondol”.

’Az igaz’

Ahogy János apostol írta, Jehova, Jézus Krisztus Atyja ’az igaz’. Ő az egyedüli igaz Isten, a Teremtő. Pál apostol ezt a bizonyságot tette: „számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden” (1Korintusz 8:6; Ézsaiás 42:8). Azért is Jehova ’az igaz’, akiről az 1János 5:20 beszél, mert ő az igazság Forrása. A zsoltáríró azt írta Jehováról, hogy Ő az „igazságnak Istene”, mert Ő minden cselekedetében hűséges, és nem hazudhat (Zsoltárok 31:5; 2Mózes 34:6; Titusz 1:2). Égi Atyjára utalva a Fiú kijelentette: „a te szavad igazság.” Saját tanításairól pedig ezt mondta: „Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (János 7:16; 17:17).

„Az örök élet” is Jehova. Ő az élet Forrása, aki ki nem érdemelt ajándékként adja azt Krisztuson keresztül (Zsoltárok 36:9; Róma 6:23). Figyelemre méltó Pál apostolnak az a kijelentése, hogy Isten a „megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). Isten azzal jutalmazta meg a Fiát, hogy feltámasztotta a halottak közül, és Ő, az Atya örök élettel fogja megjutalmazni azokat, akik teljes szívvel szolgálják Őt (Cselekedetek 26:23; 2Korintusz 1:9).

Milyen végkövetkeztetést vonhatunk le? Azt, hogy egyedül Jehova „az igaz Isten és az örök élet”, senki más. Csakis Ő méltó a teremtményei kizárólagos imádatára (Jelenések 4:11).

(2Péter 1:1) "Simon Péter, Jézus Krisztus rabszolgája és apostola, azoknak, akik olyan hitre tettek szert, amely a miénkkel egyenlő kiváltságként van meg nekik, a mi Istenünknek, és Jézus Krisztusnak, a Megmentőnek igazságossága által"

"„"Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)" - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható. [...] Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. ” (Jel 1:8.18)

ITT IS MEGHAZUDTOLTAD JÉZUST, PEDIG A VERSEK EGYÉRTELMŰEN BIZONYÍTJÁK, HOGY JÉZUS MONDJA MAGÁRÓL, HOGY Ő AZ ELSŐ ÉS AZ UTOLSÓ, HOGY Ő MAGA AZ ISTEN, AKI MEGHALT, ÉS MÉGIS ÖRÖKKÉ ÉL."

Az Istenről, vagyis Jehováról Biblia azt mondja, hogy "soha nem halhatsz meg"! Jézus meghalt, vagyis nem volt a Mindenható.

"ÚGYHOGY ILYEN BŐSÉGES BIZONYÍTÉKOK HATÁSÁRA MELYEK BIZONYÍTJÁK, HOGY JÉZUS IGENIS AZ ISTEN..."

Ezek egy dolgot bizonyítanak: az üres csalások sokaságában vesztegelsz!