A Jehova Tanúi miért olyan biztosak, hogy övék az igaz vallás, mivel evvel szemben a Biblia csak a Jézus Krisztusba vetett hitet ismeri el? Hogyan akarnak a Királyságba jutni, ha az odavezető utat elutasítják?

Ha Jehova ’az egyedüli igaz Isten’, milyen „Isten” Jézus?

Maga Jézus nevezte az Atyját ’egyedüli igaz Istennek’ (Ján 17:3). Maga Jehova pedig ezt mondta: „Rajtam kívül nincs Isten” (Ézs 44:6). Pál apostol azt írta, hogy az igaz keresztények számára „e g y Isten van, az Atya” (1Kor 8:5, 6). Jehova tehát páratlan, senki sincs ugyanabban a pozícióban, mint ő. Jehova éles ellentétben áll az imádat egyéb tárgyaival, például a bálványokkal, istenített emberekkel és Sátánnal. Ezek mind hamis istenek.

Jézust is nevezi a Biblia ’istennek’, sőt ’Erős Istennek’ (Ján 1:1; Ézs 9:6). Sehol sem mondja viszont róla, hogy Mindenható, ahogyan Jehova (1Móz 17:1). Jézusról azt olvassuk, hogy „az Isten dicsőségének visszatükröződése”, de e dicsőség forrása az Atya (Héb 1:3). Jézus semmiképpen sem törekszik az Atyja pozíciójára. Ezt mondta: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” (Luk 4:8). Ő „Isten formájában” létezik, és az Atya megparancsolta, hogy ’Jézus nevében minden térd hajoljon meg’, de mindez „az Istennek, az Atyának dicsőségére” történik (Fil 2:5–11.

Filippi 2:5, 6

A Kár. szerint így hangzik: „az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, a ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő.” (A Csia és az ÚRB hasonlóképpen fogalmaz. A Kat.-ban ez olvasható: „az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell.”) Az ÚV azonban így adja vissza a részlet második felét: „aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás [görögül: har·pag·mon′] gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen.” (Az angol RS és TEV is ugyanezt a gondolatot közvetíti.)

Melyik gondolat illik bele a szövegkörnyezetbe? Az 5. vers azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy az ott említett területen utánozzák Krisztust. Vajon felszólíthatók arra, hogy ’ne zsákmánynak’, hanem jogosnak tekintsék ’azt, hogy Istennel egyenlők’? Semmiképpen sem! Viszont utánozni tudnak valakit, aki „nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen” (ÚV). (Vesd össze: 1Mózes 3:5.) Ez a fordítás azzal is összhangban van, amit maga Jézus Krisztus mondott: „az Atya nagyobb nálam” (Ján 14:28).

A The Expositor’s Greek Testament ezt írja: „Nem találunk egyetlen olyan írásszöveget sem, ahol a [har·pa′zó] vagy valamilyen képzett alakja [beleértve a har·pag·mon′ formát is] ’birtokol’, ’visszatart’ értelemben szerepelne. Kivétel nélkül ’bitorolni’, ’erőszakkal elvenni’ jelentéssel fordul elő. Nem megengedhető tehát átsiklani a helyes értelmű ’elragad’ kifejezésről egy olyanra, amely teljesen más jelentésű, azaz ’erősen fog’” ([Grand Rapids, Mich.; 1967] W. Robertson Nicoll szerkesztésében, III. köt., 436—7. o.).

Tehát a Biblia teljesen világosan beszél. A háromság pogány mítoszát erőltető álkereszténység akarja mindenáron a sátáni taktika szerint elhitetni a híveivel, hogy Isten csak egy homályos és érthetetlen háromság!!!

(1Korintusz 8:5-6) "Mert még ha vannak is, akiket „isteneknek” neveznek, akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok „isten” és sok „úr”, számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala."

Tehát Pál szerint "EGY ISTEN van, az Atya" - tán csak nem az, akiről Jézus annyiszor beszélt? Az lenne az az Atya? Akkor Pál szerint is csak "egy Isten" van és az NEM JÉZUS KRISZTUS!

Vagyis abban az értelemben, ahogy te szeretnéd látni Jézust "Istenként", Ő valójában nem Isten? A Biblia nem hazudik, igaz? Akkor lehet, hogy csak "egy isteni tulajdonságokkal rendelkező" teremtett lény?

„…gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.” (Ézsaiás 9:6)

„A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez.” (Ézsaiás 10:21)

„Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak.” (Ézsaiás 54:5)

„Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1:23)

„...Ennek láttán félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott.” (Mt 9:8)

„"Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?"” (Mk 2:7)

„…és szívem ujjong megváltó Istenemben…” (Lk 1:17)

„Hitük láttán így szólt: "Ember, bűneid bocsánatot nyertek." Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban és mondták: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint az Isten?"” (Lk 5:20-21)

„Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: "Nagy prófétánk támadt", és: "Meglátogatta népét az Isten."” (Lk 7:16)

„"Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!" Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.” (Lk 8:39)

Jn 1,1 – „Isten volt az Ige”

„Istent sosem látta senki. Az egyszülött Isten, Aki az Atya keblén nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki.” (Jn 1:18)

„…az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.” (Jn 5:18)

Jn 5,23 – „mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.”

„…de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.” (Jn 6:64)

Jn 8,19 – „Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”

Jn 8,58-59 – „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” (Vö. 2Móz 3,14-15)

Jn 10,30 – „én és az Atya egy vagyunk.” (vö. Kiv 3,14; 20,7; Lev 19,12; 24,14-16)

„…a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat."” (Jn 10:33)

Jn 10,38 – „az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”

Jn 12,45 – „aki lát, azt látja, aki küldött.”

Jn 14,8-12 – Aki Jézust látta, az az Atyát látta.

Jn 20,28-29 – Jézus elfogadja Tamás hitvallását: „Én Uram, és Istenem!”

„Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"” (ApCsel 7:59)

ApCsel 20,28 – „igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.”

Róm 9,5 – „Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.”

„...egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk.” (1Kor 8:6)

„Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2:6-8)

„Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött az egész teremtés fölött. Mert benne teremtetett minden a mennyben és a földön [...]. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.” (Kol 1:15-20)

Kol 2,9 – „benne lakik testi formában az istenség egész teljessége”

Zsid 1:8 „A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.”

„Így dicsőül meg Urunk Jézus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.” (1Tessz 1:12)

„És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben” (1Tim 3:16)

Tit 2:13 „…várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét”

1Jn 5:20 „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.”

„Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.” (1Jn 2:22)

2Pét 1:1 „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által”

„Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.” (Júd 1:4)

„"Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)" - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható. [...] Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. ” (Jel 1:8.18)

A fenti válaszban számtalan bibliai vers tanúskodik arról, hogy Jézus minden hazug tagadás ellenére Isten. Nem egy isten a sok közül, hanem az egyedül igaz Isten. A Teremtő, a Mindenható, az Örökkévalóság Atyja, a Megváltó Isten stb.

Hiába hajtogatod az ariánus, pogány eretnekségeidet, maga a Teremtő Isten cáfol meg benneteket Szent Szaván keresztül is.

Ezt írod: „Sehol sem mondja viszont róla, hogy Mindenható, ahogyan Jehova”

Na, ne nevettesd ki magad most már!

Most csak egy példát írok rá, de az pont elég lesz neked:

„"Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)" - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható. [...] MEGHALTAM, s íme, mégis élek, örökké. ” (Jel 1:8.18)

Jehova, az nem Isten neve, hanem egy középkori műszó. Ilyen nevű Isten nincs a Bibliában.

1. Olyan nincs az eredeti Bibliában, hogy az imát egy Jehova nevű isten hallgatná meg.

2. Olyan viszont van, hogy Jézus meghallgatja az imát, és olyan is, hogy az Atya.

3. Segítségül hívni csak Istent, vagy a nevét lehet. Az első keresztények pedig JÉZUS nevét hívták segítségül.

Róma 10:13 „Mindenki, aki segítségül hívja Jézus nevét, az üdvözül.”

Jehova nevű istennek pedig a nevét sem emlegették. Sem az apostolok, sem Jézus a kereszten, sem az első keresztények.

Sőt egészen 1000 évig senki sem nevezte ilyen hamis néven Istent, amíg egy Petrus Galatinus nevű szerzetes el nem kezdte terjeszteni.

Látod, ez a súlyos hiba, amikor nem veszel tudomást a temérdek egyértelmű Írásszövegről, melyeket egy kis részét idéztem csak, de EGYÉRTELMŰEN tanúskodnak arról, hogy Jehova, vagyis Jézus Atyja és maga a megváltó két különböző lény, nem csak személyükben (mint a hamis háromság állítja). Nem egyenlőek a háromság általi szempontokban, hanem EGYSÉGESEK, mint ahogy nekünk is egységesnek kellene lennünk velük. Ezt mondta Jézus, vagy nem?!

Ne kerüld ki a kérdést: EZT MONDTA JÉZUS VAGY SEM???

Ha ezt mondta és ellenkezőleg sehol sem nyilatkozott, akkor miféle evangéliumról regélsz itt?

Egy jellemző példa a hazug érveitekre - persze már eddig is többet lelepleztem, de rólatok lepörög:

"„"Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?"” (Mk 2:7)"

Ezzel akarod "bizonyítani", hogy Jézus a Mindenható? Komolytalan vagy! Nem tudod netán, hogy Isten még embereknek is adott olyan képességet az első században, amivel bűnöket tudtak megbocsájtani? Akkor mire "bizonyíték" eme idézeted? Arra, hogy nem látod át egészében a teljes Írásszövegeket és egyoldalúan, a teljes szövegösszefüggés figyelembevétele nélkül érvelsz.

Mondjuk ezt tetted eddig is, nem csoda.

Mind, az összes hamis érved ilyen jellegű lerágott csont, melyeket ezeken az oldalakon már bőséggel megválaszoltunk, nem is foglalkozom velük tovább. Már csak azért sem, mert nem tisztességes az érvelésed. Az általam leírt egyértelmű bizonyítékokat teljesen figyelmen kívül hagyva hablatyolsz ide millió hamis érvet, mikor világosan tudjuk, hogy a Bibliaírók egyértelmű különbséget tettek a Jézus által imádott (vagyis általuk is imádott) Mindenható Isten, Jehova (akit EGYEDÜL neveztek Mindenható értelemben Istennek) és Jézus között.

Ez le van írva és egyértelmű. Az álnok ellenkező érvek, melyeket ide másoltál, mind ennek az egyszerű igazságnak mondanak ellent, tehát hazugok!

Még egy-két buta érvet idézek tőled:

"Jn 10,30 – „én és az Atya egy vagyunk."

Amikor Jézus ezt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk”, vajon arra gondolt, hogy egymással azonosak? A háromság néhány szószólója ezt állítja. De a János 17:21, 22-ben Jézus így imádkozott a követőiért: „mindnyájan egyek legyenek”, majd hozzátette: „egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.” Az „egy” kifejezésére itt ugyanazt a görög szót (hen) használta mindegyik esetben. Jézus tanítványai nyilván nem részei a háromságnak. De úgy, mint Isten és Krisztus, ők is egyek az Atyával és a Fiúval a szándék tekintetében.

Kérdésem: Jézus nyilvánvalóvá tette és világosan megmagyarázta, hogyan kell "egynek" lenni? Igen vagy nem??? Ha igen, akkor hogyan mersz te mást belemagyarázni?!!!

Jn 12,45 – „aki lát, azt látja, aki küldött.”

A Biblia jó néhány helyen egyértelműen kijelenti, hogy Istent sohasem látta senki fizikai szemekkel, Jézust pedig sokan látták. Akkor hogyan kell a fenti szöveget érteni? Tán szó szerint, ahogy a háromságimádók csinálják? A saját lelkiismeretük meghatározza a sorsukat.

"Róm 9,5 – „Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.”"

Az ÚV a fentivel szemben így fogalmazza meg a vers második felét: „tőlük származott a Krisztus a test szerint. Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen.” (A Maszny., a Czegl. és a Kám. hasonló szóhasználattal él, mint az ÚV.)

Látod? Nem csak Jehova Tanúi jutottak erre az igazságra!

(Róma 9:5) "övéik az ősatyák, és tőlük származott a Krisztus a test szerint. Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen."

Vajon azt fejezi ki ez a vers, hogy Krisztus „felette van mindeneknek”, s ezért ő az Isten? Vagy Istenre és Krisztusra mint egymástól különálló lényekre és személyekre utal, s azt fejezi ki, hogy Isten az, aki „felette van mindeneknek”? A Róma 9:5 melyik fordítása van összhangban a Róma 15:5, 6-tal, mely először is különbséget tesz Isten és Krisztus Jézus között, majd felszólítja az olvasót, hogy ’dicsőítse Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját’? (Lásd még: 2Korintusz 1:3 és Efézus 1:3.) Vizsgáljuk meg, mit mond a Róma 9. fejezete a továbbiakban. A 6–13. vers rámutat, hogy Isten szándékának megvalósítása nem a test szerinti örökléstől, hanem Isten akaratától függ. A 14–18. vers megemlíti Istennek a fáraóhoz intézett üzenetét, ahogyan az a 2Mózes 9:16-ban fel lett jegyezve, aláhúzva azt a tényt, hogy Isten az, aki felette van mindeneknek. A 19–24. vers is Isten felsőbbségét szemlélteti egy hasonlattal, mely a fazekas és az általa készített agyagedények viszonyát írja le. Mennyire illő tehát az 5. versben kifejezésre jutó gondolat: „Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen” (ÚV).

(Róma 15:5, 6) "A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját."

Kit kell dicsőíteni? Miért nem azt mondja, hogy Jézust?! Vagy legalább azt mondhatta volna, hogy mindkettőt, igaz?

DE NEM MONDTA! Helyette egyértelműen azt mondta, hogy Jézus Atyját kell dicsőíteni!

Sok ilyen egyértelmű vers van ám az Bibliában.

Nem zavar ez téged?

Szemlátomást nem zavar, mert csak a szemfényvesztő álérvek tömegén jár az eszed, de el nem tudom képzelni, hogyan vagy képes szembe menni a nyilvánvaló igazsággal?

Annyira haragszol ránk, hogy ez elvakít?

"„"Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)" - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható. [...] MEGHALTAM, s íme, mégis élek, örökké. ” (Jel 1:8.18)"

(Jelenések 1:8) „Én vagyok az Alfa és az Omega — ezt mondja Jehova Isten —, aki van, aki volt, és aki eljön, a Mindenható.”

(Jelenések 1:18) és az élő; és halottá lettem, de íme, örökkön-örökké élek, és nálam vannak a halál és a hádesz kulcsai.

Az első valóban Jehováról szól, mivel az "Alfa és az Omega" mindig rá vonatkozik.

Írásszövegek, amelyekben a Jehovát megillető címeket állítólagosan vagy ténylegesen Jézus Krisztussal kapcsolatban használják

Alfa és Omega: Kit illet meg valójában ez a cím?

1. A Jelenések 1:8 szerint a Mindenható Istent. A Kár.-ban viszont a 11. vers ezt a címet arra a személyre alkalmazza, aki a további leírás folyamán Jézus Krisztusnak bizonyul. A bibliatudósok azonban elismerik, hogy a 11. versben az Alfára és Omegára történő utalás nem hiteles, és ezért a Kat., ÚRB, B.—D., KNB és Káldi nem tartalmazza.

Na puff! Megint egy hiteltelen hamisítás.

2. A Jelenések könyvét héberre lefordítók közül sokan elfogadják, hogy a 8. versben Jehováról van szó, ezért itt feltüntetik Isten nevét. Lásd: Jegyzetes Biblia (angol).

3. A Jelenések 21:6, 7 rámutat, hogy a szellemi győzelmet arató keresztények az Alfa és az Omega néven ismert személy ’fiai’. Így soha nem utalnak a szellemmel felkent keresztények és Jézus Krisztus kapcsolatára. Jézus a ’testvéreinek’ nevezte őket (Héb 2:11; Máté 12:50; 25:40). Jézusnak ezeket a ’testvéreit’ azonban az ’Isten fiainak’ nevezik (Gal 3:26; 4:6).

4. A KNB a Jelenések 22:12-höz fűzött lábjegyzetében azt írja, hogy „ezek Jézus Krisztus szavai”, ezáltal azt a benyomást keltve, mintha a 13. versben említett Alfa és Omega őrá vonatkozna. A görög szövegben azonban itt nem szerepel Jézus neve, és más fordítások sem teszik be.

5. A Jelenések 22:13 azt mondja, hogy az Alfa és az Omega egyben „az első és az utolsó”, mely megjelölést a Jelenések 1:17, 18 Jézus Krisztusra alkalmazza. Ehhez hasonlóan az ’apostol’ megjelölést egyaránt alkalmazzák Jézus Krisztusra és egyes követőire. De vajon ez bizonyíték arra, hogy egyazon lényről vagy egyenrangú személyekről lenne szó? (Héb 3:1). A tényekből tehát arra következtethetünk, hogy az „ Alfa és Omega” cím a mindenható Istenre, az Atyára vonatkozik, és nem a Fiúra.

Tehát még egyszer a egyik kulcsmondat, hogy jobban megértsd (nem is tudom miből gondolom, hogy ez lenne a szándékod):

A Jelenések 21:6, 7 rámutat, hogy a szellemi győzelmet arató keresztények az Alfa és az Omega néven ismert személy ’fiai’. Így soha nem utalnak a szellemmel felkent keresztények és Jézus Krisztus kapcsolatára. Jézus a ’testvéreinek’ nevezte őket (Héb 2:11; Máté 12:50; 25:40).

Vagyis Jézusnak az első századi tanítványai, akiket a szellem felkent, TESTVÉREI voltak. Ellenben Istennek a FIAI! Ez a szóhasználat is sokat elárul Jézus mibenlétéről, bocsi.

"Jehova, az nem Isten neve, hanem egy középkori műszó. Ilyen nevű Isten nincs a Bibliában."

Akkor miért használod az "Izajás", vagy "Ézsaiás" neveket, vagy bármelyik másik ókori héber nevet (Jézusét is beleértve), hiszen az akkor élők valószínűleg rá sem ismernének a saját nevükre?!

Ha eredeti Bibliát akarsz olvasni menj vissza az időben pár ezer évet és tanuld meg a hébert, az arámit és a görögöt. De nem hinném, hogy ez a feltétele Jézus követésének!!!

A mai rendelkezésre álló Szentírásban pedig több ezerszer fordul elő Isten neve.

"2. Olyan viszont van, hogy Jézus meghallgatja az imát, és olyan is, hogy az Atya."

Hol hallgatja meg Jézus az imát? Ne etessük egymást!

3. Segítségül hívni csak Istent, vagy a nevét lehet. Az első keresztények pedig JÉZUS nevét hívták segítségül.

Nem igaz!! Pont a fentiekben írott egyértelmű versek a cáfolat rá. Jézus nevét segítségül hívni, NEM EGYENLŐ ŐT DICSŐÍTENI.

(Róma 10:13) Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”.

Itt NEM JÉZUS NEVÉRŐL VAN SZÓ. Ez idézet a Héber Iratokból, ahol az állításoddal ellentétben Jehova nevének a segítségül hívásáról van szó.

(Jóel 2:32) "És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül; bizony Sion hegyén és Jeruzsálemben lesznek a megmenekültek, ahogyan Jehova megmondta, és az életben maradottak között, akiket elhív Jehova."

(Sofóniás 3:9) "Akkor tisztává változtatom a népek nyelvét, hogy mindannyian segítségül hívják Jehova nevét, hogy vállvetve szolgálják őt."

Isten neve és az „Újszövetség”

ISTEN nevének pozíciója a Héber Iratokban, az „Ószövetségben megingathatatlanul helyreállt. Bár a zsidók még mindig nem ejtik ki Isten nevét, vallásos hitük megóvta őket attól, hogy eltávolítsák Isten nevét a Bibliának az általuk készített régi kéziratainak másolataiból. A Héber Iratokban — valójában — minden névnél többször szerepel Isten neve.

A Keresztény Görög Iratokkal, az „Újszövetséggel” más a helyzet. A Jelenések könyvének, a Biblia utolsó könyvének kéziratai tartalmazzák Isten nevét — csak rövidített formában: a Jah alakban (például a „Hallelujah” szóban). Ettől eltekintve, egyetlen ma meglevő kézirat — kezdve Máté evangéliumától egészen a Jelenések könyvével bezárólag — nem tartalmazza Isten teljes nevét. De ez azt jelenti, hogy eredetileg nem volt ott Isten neve? Nem! Ez azért lenne felettébb meglepő, mert Jézus követői elismerték Isten nevének a fontosságát, és Jézus arra tanította őket imádkozni, hogy szenteljék meg Isten nevét. Mi történt hát?

A helyzet megértéséhez emlékeznünk kell arra, hogy a most birtokunkban levő Keresztény Görög Iratok kéziratai nem eredeti példányok. Máté, Lukács és más bibliai írók könyvei annyira olvasottak voltak, hogy hamar tökrementek a használat következtében. Ez indokolta a másolatok készítését. De amikor a másolatok is tönkrementek, újabb példányokat kellett készíteni a másolatokról. Ez azért látszik ésszerű következtetésnek, mert a másolatok mindennapi olvasására és nem megőrzésére készültek.

A Keresztény Görög Iratoknak ma több ezer másolata létezik, de legtöbbjük vagy az i. sz. IV. századában, vagy egy későbbi időben készült, ami egy eshetőséget sejtet: Kellett valaminek töténnie a Keresztény Görög Iratok szövegével a negyedik század előtt, ami az isteni név elhagyásához vezetett. Történt ilyesvalami? Igen, a tények ezt bizonyítják.

A név benne volt

Abban biztosak lehetünk, hogy Máté apostol belefoglalta Istennek a nevét a róla elnevezett evangéliumba. Miért? Mert eredetileg ezt az evangéliumot héberül írta. A VI. században Jeromos, a Latin Vulgata fordítója ezt írta: „Máté, vagy más néven Lévi, aki vámszedőből lett apostol, elsőnek állította össze héberül a Krisztusról szóló evangéliumot Júdeában . . . Arról nincs megbízható tudomásunk, ki fordította le később görögre. A héberül írt evangélium azonban napjainkig fennmaradt a cezáreai könyvtárban.”

Mivel Máté héberül írt, elképzelhetetlen, hogy ne használta volna Istennek a nevét, főleg az „Ószövetségből” vett idézetekben, ahol ez a név előfordult. A Biblia második részének írói — Mátén kívül — az akkori nemzetközi nyelven, vagyis görögül írtak nagyszámú hallgatóiknak. Ennélfogva nem az eredeti írásokból idéztek, hanem a görög Septuaginta fordításból. Máté evangéliuma is le lett fordítva görögre. Vajon Isten neve szerepelt ezekben a görög nyelvű írásokban?

Nos, a Septuaginta fordításnak egyes igen-igen régi töredékei, amelyek Jézus napjaiban is léteztek, fennmaradtak mindmáig, és figyelemre méltó, hogy Isten személyes neve is előfordult bennük. The New International Dictionary of the New Testament Theology (2. kötet, 512. oldalon) ezt mondja: „A legújabb szövegfeltárások kétséget támasztanak a tekintetben, hogy a LXX (Septuaginta) összeállítói a Tetragrammatont (JHVH-t) kyriosz-szal [κύριος] fordították volna. A rendelkezésünkre álló legrégibb LXX MSS (töredékek) szerint a Tetragrammatont héber betűkkel írták át a görög szövegbe. Ezt a szokást követték a későbbi, i. sz. első századában élő Ósz[övetségi] Szentírás zsidó fordítói is.” Ezért Jézus és tanítványai akár héberül, akár görögül olvasták a Szentírást, mindenütt találkoztak az isteni névvel.

George Howard, a Georgiai Egyetem (USA) professzora ezt a kommentárt fűzi ehhez: „Amikor az újszövetségi egyház által használt és idézett Septuaginta tartalmazta az isteni név héber alakját, az Újszövetség írói idézeteikben kétségtelenül átvették a Tetragrammatont” (Biblical Archeology Review, 1978 március, 14. oldal). Milyen jogalapon tehettek volna mást?

Isten neve az „Ószövetség” görög nyelvű fordításaiban még jó sokáig megmaradt. A II. század első felében a zsidó prozelita Akvila készített egy új görög nyelvű fordítást a Héber Iratokból, és ebben az Isten nevét az ősi héber írásjegyekkel jelölte a Tetragrammaton formájában. A III. században Origenész ezt írta: „A leghitelesebb kéziratokban is megtaláljuk a nevet héber betűkkel leírva, de nem a mai alakkal, hanem a legrégibb betűalakkal.”

Sőt Jeromos még a negyedik században is azt írja a Sámuel és Királyok könyveihez írt bevezető előszavában: „Isten nevét, a Tetragrammatont: ,יהוה bizonyos görög kötetekben még ma is megtaláljuk az ősi betűk szerint leírva.”