A Jehova Tanúi miért olyan biztosak, hogy övék az igaz vallás, mivel evvel szemben a Biblia csak a Jézus Krisztusba vetett hitet ismeri el? Hogyan akarnak a Királyságba jutni, ha az odavezető utat elutasítják?

A név eltávolítása

Erre az időre azonban a Jézus által megjövendölt hitehagyás szemmel láthatólag már formát öltött, és a név, jóllehet a kéziratokban még előfordult, de már egyre inkább kiszorul a használatból (Máté 13:24–30; Cselekedetek 20:29, 30). Tulajdonképpen az a helyzet alakult ki, hogy sok olvasó egyszerűen nem ismerte fel, hogy mi az a négy betű, és Jeromos azt írja, hogy „az ő korában egyes műveletlen emberek a görög könyvekben előforduló Tetragrammatont a görög betűkhöz való hasonlatosság alapján ΠΙΠΙ-nek ejtették”.

A Septuaginta később készült másolataiból Isten nevét már kihagyták, és helyette „Isten” (Theosz) és „Úr” (Kyriosz) szavakat írtak. Ezt onnan tudjuk, hogy a Septuaginta töredékek fennmaradt legrégibb példányaiban még ott volt Isten neve, de ugyanennek a Septuaginta fordításnak ugyanezen szövegeiből készült másolataiból már hiányzott.

Ugyanez történt az „Újszövetséggel” vagy a Keresztény Görög Iratokkal. George Howard professzor a továbbiakban ezt mondja: „Amikor a Septuagintában az isteni név héber megfelelőjét eltűntették, és helyette egy görög szót írtak, a Septuagintából vett, de az Újszövetségben előforduló idézetekből szintén kimaradt ez a név . . . Az isteni név tehát hamarosan megszűnt létezni a pogány egyház számára, kivéve azt az esetet, amikor még az összevont alakokban fel-feltűnt, vagy ha tudósok felidézték.”

Eszerint, míg egyfelől a zsidók vonakodtak kiejteni Isten nevét, másfelől a hitehagyott keresztény egyház addig-addig ügyeskedett, míg teljesen eltávolította az egész Bibliáról készített görög nyelvű kéziratokból és minden más nyelvű fordításból.

A név szükségessége

Miként korábban már láttuk, a név a héber Szentírás sok fordításában helyre lett állítva. De mit mondhatunk a Görög Iratokról? Nos, a Biblia fordítói és kutatói rájöttek arra, hogy a Keresztény Görög Iratok bizonyos részeit Isten neve nélkül nem lehetne jól megérteni. A név visszaállítása az „Újszövetség”-i szövegbe nagy mértékben előmozdította az ihletett Biblia e részének tisztább és világosabb megértését.

Vegyük például Pál apostolnak a rómaikhoz intézett szavait az Ökumenikus fordítás szerint: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róma 10:13). Kinek a nevét kell tehát segítségül hívnunk? Mivel a Bibliában Jézust gyakran „Úrnak” szólítják, és írásszöveg konkrétan ezt mondja: „Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz”, vajon azt kell következtetnünk, hogy Pál a fenti szavakban Jézusról beszélt? (Cselekedetek 16:31, Károli).

Nem, semmiképpen! A Róma 10:13. [vers alatt közölt idézet a Károli fordításban] utal a Joel 2:32. versére a Héber Iratokban. Ha kikeressük ezt az írásszöveget, azt találjuk, hogy Pál tulajdonképpen Joel szavait idézi a Rómaikhoz írott levelében; és Joel az eredeti héber szöveg szerint ezt mondta: „Mindaz, aki segítségül hívja Jehova nevét, épségben megmenekül” (Új Világ fordítás). Igen, Pál értelmezése szerint itt Jehova nevét kell segítségül hívni. Noha hinnünk kell Jézusban, mégis megmentésünk Isten nevének helyes értékelésével kapcsolódik össze.

Ez a példa is szemlélteti, hogy Isten nevének szándékos kihagyásával mennyire összekeveredett sok ember tudatában az, hogy kit kell az Úr szón érteni: Jehovát-e vagy Jézus Krisztust? Nem vitás, hogy nagymértékben ennek tulajdonítható a háromság tanának a kialakulása is!

Szükséges-e a nevet helyreállítani?

Van-e joga a fordítónak, hogy visszaállítsa ezt a nevet az „Újszövetségben” arra való tekintettel, hogy a most meglevő kéziratok ezt a nevet nem tartalmazzák? Van! A legtöbb görög lexikon elismeri, hogy a bibliai „Úr” szó gyakran Jehovára utal. Robinson 1859-ben megjelent A Greek and English Lexicon of the New Testament című művében a görög Kyrios címszó alatt az alábbiak olvashatók: „E szó jelentése: Isten, mint legfőbb Úr, a világegyetem egyeduralkodója rendszerint a Septuagintá-ban héb[er] Jehova: יהוה megfelelője.” Következésképpen azokon a helyeken, ahol a Keresztény Görög Iratok írói a régebbi Héber Iratokat idézik, a fordítónak joga van a Kyrios szót Jehovával visszaadni minden olyan helyen, ahol az isteni név az eredeti héberben előfordul.

Sok fordító ennek megfelelően járt el. Legalábbis a XIV. századtól kezdve sok héber nyelvű fordítást készítettek a Keresztény Görög Iratokból. Mit tettek a fordítók, amikor olyan „ószövetségi” idézetekre bukkantak, amelyben Istennek a neve is benne volt? Úgy érezték, hogy kötelesek Isten nevét visszaállítani az eredeti szövegben. A Keresztény Görög Iratok részben vagy teljesen elkészült több héber nyelvű fordítása tartalmazza Istennek a nevét.

Sok mai fordítás ezt a példát utánozza, de különösen a misszionáriusok által használt fordításokban láthatjuk ezt. A Keresztény Görög Iratok számos afrikai, ázsiai, amerikai és csendes-óceáni szigetek nyelvén készült fordításai minden megkötöttség nélkül használják az Istennek a nevét. Az olvasó így világosan meg tudja különböztetni az igaz Istent a hamis istenektől. A név európai nyelveken készült fordításokban is megjelent.

Van egy fordítás, amely kellő megokolással bátran visszaállította Istennek a nevét. Ez a Keresztény Görög Iratok Új Világ fordítása. Ez a fordítás, amely jelenleg már 11 modern nyelven megkapható, helyreállította Isten nevét minden olyan helyen, ahol a Héber Iratokból vett idézetekben az isteni név eredetileg is előfordult, és ez mint idézet szerepel a Keresztény Görög Iratokban. Isten neve összesen 237-szer fordul elő a Keresztény Görög Iratok Új Világ fordításában, s mindenütt kellő indokkal.

A név ellenzői

Annak ellenére, hogy sok fordító igyekezett az isteni nevet a Bibliában helyreállítani, még mindig akadnak olyan vallásos egyének, akik a név eltávolítása mellett kardoskodnak. A zsidók ugyan meghagyták az isteni nevet a Bibliájukban, de kiejteni már nem voltak hajlandók. A II. és III. századi hitehagyott keresztények viszont eltűntették a görög nyelvű bibliai kéziratokból, és a bibliafordítás készítésekor egyszerűen kihagyták az Istennek a nevét. Napjainkban is akadnak olyan bibliafordítók, akik ugyanezt teszik annak ellenére, hogy fordításaikat az eredeti héber szövegből készítik, ahol majdnem 7000-szer szerepel Istennek a neve. Az 1984-es kiadású Szent Iratok Új Világ fordításában a héber szövegben 6973-szor találkozunk Isten nevével.

Hogyan tekinti Jehova azokat, akik nevét eltűntetik a Bibliából? Ha te lennél egy könyvnek a szerzője, hogyan érintene, ha azt tapasztalnád, hogy valaki odáig vetemedne, hogy az általad szerzett könyvből a nevedet eltűntetné? Azok a fordítók, akik ellenvetéseket hoznak fel a név használatával szemben, rendszerint kiejtésbeli problémákra vagy a zsidó hagyományra hivatkoznak. Ezek a személyek azokhoz hasonlítanak, akikről Jézus azt mondta, hogy „ti a szúnyogot megszűritek, de a tevét elnyelitek” (Máté 23:24). Fennakadnak jelentéktelen dolgokon, ugyanakkor azonban sokkal nagyobb problémákat idéznek elő maguknak azzal, hogy a világegyetem legnagyobb személyiségének a nevét eltűntetik abból a könyvből, amely az ő ihletése alapján jött létre.

A zsoltáros ezt írta: „Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja nevedet az ellenfél? (Zsoltárok 74:10, K.f.).

„Az ÚR” szó — vajon egyenértékű „Jehovával”?

Isten megkülönböztető személyes nevének eltávolítása a Bibliából és helyettesítése olyan címekkel, mint „Úr” vagy „Isten” szó, elhomályosítja és sok tekintetben pontatlanul adja vissza a Bibliának a szövegét. Például olyan szókombinációkhoz vezethetnek, amelyeknek semmi értelmük nincs. A Jeruzsálemi Biblia előszavában ezt olvashatjuk: „Azt mondani, hogy ’Az Úr az Isten’, egyszerűen tautológia [szükségtelen vagy értelmetlen szóismétlés]. Mennyivel értelmesebb, ha azt mondjuk, hogy ’Jahve az Isten’.”

E helyettesítő nevek miatt félreérthető mondatok születhetnek. A Zsoltárok 8:10. verse az Ökumenikus fordítás szerint így hangzik: „Ő URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” Mennyivel közérthetőbb, ha a Jehova nevet helyreállítjuk az eredeti szövegben. A Young-féle Literal Translation of the Holy Bible fordításában ez a vers így hangzik: „Ó Jehova, mi Urunk, mily tiszteletre méltó a te neved az egész földön!”

A név kihagyása a Szentírásból értelemzavarhoz is vezethet. A Zsoltárok 110:1. verse ezt mondja: „Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! (Ökumenikus fordítás). Nem tudjuk, ki szól itt kihez? Mennyivel pontosabban adja vissza ugyanezt a verset az Új Világ fordítás: „Ez Jehova kijelentése az én uramnak: ’Ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábadnak zsámolyául teszem.’ ”

Ezenfelül Jehova nevének „Úr” szóval való helyettesítése valami kulcsfontosságú dolgot tűntet el a Bibliából: Isten személyes nevét. The Illustred Bible Dictionary. (I. kötet, 572. oldalon) ezt mondja: „Szigorúan véve, Jehova a kizárólagos neve Istennek.”

The Imperial Bible-Dictionary (I. kötet, 856. oldalon) az „Isten” (Elohim) és „Jehova” közötti különbséget így írja le: „[Jehova] mindenütt tulajdonnév, személyes Istent jelöl, de kizárólagosan csak őt; Elohim viszont inkább egy közfőnév jellegét mutatja, amely rendszerint, de nem feltétlenül vagy kizárólagosan a legfőbb Lényt jelzi.”

J. A. Motyer, az angliai Trinity College igazgatója ezt fűzi hozzá: „Sok lényeges dolgot elveszítünk a Biblia olvasásakor, ha a helyettesítő nevek [Úr vagy Isten] miatt nem gondolunk Istennek személyes, bizalmas nevére. Pedig Istennek a szándéka az volt, hogy legbensőbb énjét tárja fel előttünk, amikor népével közölte nevét” (Eerdmans’ Handbook to the Bible, 157. oldal).

Ha csak címet említünk, ezzel nem neveztünk meg valakit konkrétan, egyedien. Egy cím sohasem tudja közvetíteni Isten eredeti nevének igazi, gazdag jelentéstartalmát.

Egyedül Isten imádandó (2Móz 20:4-5, Ézs 45:23, Mt 4:10, Jn 4:24, 1Kor 14:25, Jel 4:9-10, 19:10, 22:9). Imádandó az Atya (Jn 4:23-24), a Fiú (Jn 5:23, 9:35-38, Fil 2:6-11, Zsid 1:5-6) és a Szentlélek az Atyával és a Fiúval együtt (nincs konkrét ige, de vö. Jn 4:23-24, 2Kor 3:17, Mt 28:19), mégsincs három imádandó Isten, csak egy.

Helyes imádni Jézust?

Máté 2:1, 2 bölcsek érkeztek napkeletrol Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az o csillagát, amikor feltunt, és eljöttünk, hogy imádjuk ot.

Máté 2:8 majd [Heródes] elküldte oket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekrol; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!

Máté 2:11 Bementek a házba [a bölcsek], meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.

Máté 4:10 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tolem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat [Jehovát], a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Máté 14:33 A kik pedig a hajócskában valának, eljövének, és imádák ot, mondván: Bizonyára, Isten Fia vagy!

Máté 28:9 És íme Jézus eléjek jöve, mondván: Üdv nektek! Azok pedig hozzá járulának, és átfogák lábait, és imádák őt.

Máté 28:16, 17 A tizenegy tanítvány pedig Galileába méne ama hegyre, hová Jézus rendelte vala őket. És látván ot, imádák, némelyek pedig kételkedének.

János 9:38 Erre az ember így szólt: “Hiszek, Uram.” És leborulva imádta ot. [Felismerte Jézust, mint az Emberfiát – 35. vers]

Zsidók 1:6 Amikor pedig bevezeti az elsoszülöttet a világba, ismét így szól: “Imádja ot az Isten minden angyala!”

Jelenések 5:8 és amikor átvette a könyvet, a négy élolény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt.

Jelenések 14:7 és hatalmas hangon így szólt: “Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsoséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!” [lásd K1.]

Jézust sok esetben imádják az Újszövetségben, és az imádókat soha nem utasították rendre. Kétszer imádtak angyalt az Újszövetségben [Jelenések 19:10; 22:8, 9], és az imádókat mindkét esetben rendre utasították. Pétert egy esetben imádták [Cselekedetek 10:25], és az imádót rendre utasították.

Helyes Jézushoz imádkozni?

János 14:14 ha valamit kértek tolem az én nevemben, megteszem.

Cselekedetek 7:59, 60 Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott:Uram, ne ródd fel nekik ezt a bunt! És amikor ezt mondta, meghalt.

Cselekedetek 9:14 és ide is meghatalmazást kapott a fopapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te [Jézus, 17. vers] nevedet.

Cselekedetek 9:20, 21 és azonnal hirdetni kezdte [Saul] a zsinagógákban Jézusról, hogy o az Isten Fia. Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: Hát nem o az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a fopapok elé vigye oket?

Cselekedetek 22:16 Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le buneidet, segítségül híván az Úr nevét.

Cselekedetek 22:17-19 Történt azután, hogy visszatértem Jeruzsálembe, és a templomban imádkoztam… és láttam ot [Jézust], aki ezt mondta nekem… Erre így szóltam: Uram…

Róma 10:9, 11-13 Úrnak vallod Jézust… Az Írás is így szól: Aki hisz obenne, nem szégyenül meg.. Ugyanaz az Ura, és o bokezu mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

1Korinthus 1:2 az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket o elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az o Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják.

2Korinthus 12:8, 9 Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tolem. De o ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erom erotlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erotlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

1Timóteus 1:12 Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerosített engem…

Jelenések 22:20 Ámen. Jöjj, Uram Jézus!

Jézus mint ember imádkozhatott önmagához mint Istenhez; vagyis emberi lelke dicsőíthette a vele szoros kapcsolatban lévő, de tőle lényeg szerint tökéletesen különböző istenséget. Ebben semmi ellentmondás nincs, sőt ez természetes folyománya a két-természetűségnek.

A Biblia szerint Jézust az Atya szülte, és nem teremtette. Jézus nem teremtmény, ezért nevezi az Ige Őt számtalan helyen Theosznak, vagy egyszülött Istennek.

Jézus maga Yahweh, az Ószövetségi Isten megtestesülése.

Olvasd csak!

"Áldott az Úr, az Izrael Istene, hogy meglátogatta és MEGVÁLTOTTA az ő népét." (Lukács 1:68) Károlyi Gáspár fordítása

Tehát, a Megváltó személyében az Izrael Istene jött el! A már más kérdés, hogy a szektád ezt nem tudja elfogadni, ezért a Szent Lélek ihlette eredeti Bibliát rendesen átírta.

Az Ószövetség is az Izrael Istenét, Yahwét a Megváltónak nevezi!

Az Ószövetség Yahwét Alfa és Omegának hívja!

Az Ószövetség Yahwét a Kősziklának hívja!

Az Újszövetség szerint Jézus a Megváltó Isten, Jézus az Alfa és Omega, és végül Jézus a Kőszikla!

Olvasd csak, ki a Kőszikla!

"És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, az a kőszikla pedig a Krisztus volt." (1 Korintus 10:3-4) Károlyi Gáspár fordítása

Ki az Alfa és Omega!

A Jelenések 1:12-17 az EMBERFIA látomását írja le! Itt Jézus megjelent János apostolnak, és János mikor megfordult, hogy lássa Őt, Jézus maga mondja a saját száján ki, hogy Ő, Jézus az Első és Utolsó, azaz az Alfa és Omega!

Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;13És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.14Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng;15És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.16Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében.17Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, (Jelenések könyve 1:12-17)

Helyénvaló, ha Jézust imádjuk?

Az évszázadok során a kereszténységben sokan Mindenható Istenként imádták Jézus Krisztust, jóllehet maga Jézus kizárólag Jehova Isten felé irányította a figyelmet és az imádatot. Amikor például az Ördög arra igyekezett rávenni Jézust, hogy mutasson be előtte egy imádati aktust, ő ezt mondta: „Az Urat [Jehovát, NW], a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj” (Máté 4:10). Később Jézus így oktatta a tanítványait: „Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van” (Máté 23:9).

Jézus elmondta egy szamaritánus asszonynak, hogy az embereknek milyenfajta imádatot kell bemutatniuk Istennek. Az általuk bemutatott imádatnak szellemen és igazságon kell alapulnia. Valójában „az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul” (János 4:23, 24). Igen, tiszteletteljes imádat kizárólag Isten felé irányulhat. Bárki vagy bármi másnak bemutatott imádat bálványimádás, amit a Héber és a Görög Iratok egyaránt elítélnek (2Mózes 20:4, 5; Galátzia 5:19, 20).

Egyesek közbevethetik: „Vajon nem arra enged következtetni maga a Biblia is, hogy Jézust is imádnunk kell? Nem azt írta Pál a Zsidók 1:6-ban, hogy »imádják őt [Jézust] az Istennek minden angyalai«?” Hogyan kell értenünk ezt az írásszöveget annak fényében, amit a Biblia a bálványimádásról mond?

Mégegyszer a nyomaték kedvéért:

Az évszázadok során a kereszténységben sokan Mindenható Istenként imádták Jézus Krisztust, jóllehet maga Jézus kizárólag Jehova Isten felé irányította a figyelmet és az imádatot.

Ez a Biblia megmásíthatatlan ténye!

Imádat a Bibliában

Először is azt kell megértenünk, hogy mit értett itt Pál az imádat alatt. A görög pro·szkü·ne′ó szót használta. Egy bibliai szótár leírása szerint ez a szó betű szerint azt jelenti, hogy ’a tisztelet jeleként vagy hódolattal adózva kezet csókol valakinek’ (Unger’s Bible Dictionary). W. E. Vine egy másik műben azt írja, hogy a szó „a tiszteletadás megnyilvánulására utal, akár ember . . . , akár Isten felé irányul is ez a tisztelet” (An Expository Dictionary of New Testament Words). A bibliai időkben a pro·szkü·ne′ó jelentése gyakran arra is kiterjedt, amikor valaki ténylegesen meghajolt egy magas állásban lévő személy előtt.

Lássuk például Jézusnak azt a példázatát, amely egy rabszolgáról szól, aki képtelen volt visszafizetni urának egy igen nagy pénzösszeget. Ebben a példázatban ennek a görög szónak az egyik alakja szerepel, és a Vida fordítás szövegezésében így olvasható ez a gondolat: „Leborult ekkor a rabszolga, imádva [a pro·szkü·ne′ó egyik alakja] (hódolattal) kérlelte [a királyt], ezt mondva neki: légy hosszútűrő irántam és mindent megfizetek neked” (Máté 18:26, kiemelés tőlünk). Vajon ez azt jelenti, hogy amit ez a férfi tett, az bálványimádás volt? Egyáltalán nem. Csupán kifejezésre juttatta azt a hódolatot és tiszteletet, ami a királyt, azaz urát és feljebbvalóját megilleti.

A bibliai időkben Keleten meglehetősen gyakoriak voltak a tiszteletadásnak, illetve a tisztelet kifejezésének ilyen formái. Jákób hétszer meghajolt, amikor találkozott a bátyjával, Ézsaúval (1Mózes 33:3). József testvérei arccal a földre borultak, vagyis meghajoltak József előtt, és így mutatták ki az egyiptomi udvarban betöltött állása iránti tiszteletüket (1Mózes 42:6). Ilyen megvilágításban könnyebben megérthetjük, hogy mi történt, amikor az asztrológusok rátaláltak a gyermek Jézusra. Szavaikkal úgy ismerték el őt, mint aki „a zsidóknak most született királya”. A Vida fordítás szerint a beszámoló azt mondja, hogy „földre borultak és imádták [pro·szkü·ne′ó]” (Máté 2:2, 11).

Nyilvánvaló tehát, hogy a pro·szkü·ne′ó szó jelentése, amit néhány bibliafordítás „imádatnak” ad vissza, nem kizárólag azt a fajta hódolatot írja le, ami Jehova Istent illeti meg. Arra a tiszteletre is utalhat, amit egy másik személy iránt tanúsítunk. Mindennemű félreértés elkerülése végett néhány bibliafordítás a pro·szkü·ne′ó szót a Zsidók 1:6-ban a következőképpen fejezi ki: „boruljanak . . . lába elé” (Csia fordítás), „hódoljon előtte” (NW).