A Jehova szó az egy értelmetlen, rosszul összeolvasott szó?

Kérdés:

Kedves Uram !

Azt szeretném Öntol kérdezni, hogy miért nem használják az Isteni nevet, amely a héber tetragamma szerint JHVH - magyar megfeleloje Jahve, ill. JEHOVA.

Ez az egyedülálló név,

több mint 7000-szer szerepel az eredeti héber iratokban, ill. teljes bibliában, és a legfontosabb volt úgy Mózes idejében, mint Jézus imájában ( akit tudom Önök nem fogadnak el...)

JEHOVA - egy név, amelyrol elfeledkeztek, vagy csupán a szellemi Izrael ("Isten választottjai ") viselhetik napjainkban? :-)

Válaszol: Raj Tamás

Válasz:

Tisztelt Olvasó! (Mindenekelott sajnálom, hogy nem tudom megszólítani, mert elfeledkezett bemutatkozni.) A Bibliában található talán legfontosabb isteni név, a négybetus JHVH Örökkévalót jelent, mi ezt igen gyakran használjuk, de héberül helyette imában az Adonáj nevet mondjuk, amelynek jelentése: Uram. Ennek oka igen egyszeru: a JHVH kimondhatatlan szimbólum. A Jehova és a Jahve téves olvasat csupán. Üdvözlettel: R.T.

"A Jehova és a Jahve téves olvasat csupán."

Ott van a végén, olvasd el az egészet! Ők semmit nem fordítanak!

A Jehova (יְהֹוָה) szó és kiejtés egy nyelvészeti furcsaság, mely egy helytelen értelmezés és olvasat eredményeként jött létre[1] a 16. század elején, mivel a kor keresztény héber grammatikusai még nem voltak teljes mértékben tisztában a héber olvasatok rendszerével. (Az első keresztény héber nyelvtan Johannes Reuchlin 1526-ban megjelent De rudimentis hebraici című munkája volt.) A szó 1520-ig nem volt ismert, ekkor vezette be Galatinus, amit azonnal meg is támadtak nyelvészeti, valamint történeti-teológiai alapokon.

A héber bibliaszöveg hagyományozási tradíciójának egyik alapja, hogy a szövegben szereplő valamennyi szó kap pontokat. A szövegben vannak olyan szavak, melyeknek más az olvasatuk (qeré), mint ahogyan le vannak írva (ketív). Ezekben az esetekben az olvasandó szó magánhangzói (pontjai) kerülnek a szövegbe írt „helytelen” alak alá, míg a a szó „helyes” írott alakja a margón szerepel. Ekkor a szövegben a szó alatt található magánhangzókat és a margón szereplő mássalhangzós alakot kell összeolvasni – ez lesz a helyes olvasat. (Másként: a javítás a szövegben lévő helytelennek tartott alak megváltoztatása nélkül úgy történt, hogy a helyes szót megbontották: mássalhangzói kerültek a lapszélre, magánhangzói a rontott alak alá. A szövegben eredetileg található szónak tehát nincsenek meg a magánhangzói. Az így kapott – immár kipontozott – szövegbeli alak neve scriptio mixta vagyis kevert írás és egybeolvasása súlyos hiba. (Legegyszerűbben onnan ismerhetőek fel, hogy a héber olvasás szabályi szerint kiolvashatatlanok, de a szövegben lévő szó felett mindig ott áll a lapszéli jegyzetre utaló circellus masoreticus, a maszoretikus köröcske is: ° .)