Isten miért tesz ilyen dolgokat?Az interneten rábukkantam egy olyan oldalra, hol olyan pár napos, hónapos, sőt magzati korukban meghalt kis babák vannak. Miért teszi ezt Isten?

A 11:53-as válaszolónak, és a kérdezőnek:

Vajon késlekedik Isten ítélete?

Képzeljétek magatok a következő helyzetbe: látogatót vártok egy másik városból, de a látogatótok csak érkezésének napját jelölte meg, az óráját viszont nem. Az idő közben telik, és a várt vendég nem érkezik meg. Magatokban töprengeni kezdtek: késni fog? Illetve megérkezik-e még aznap? Talán az is lehetséges, hogy félreértés történt. És ahogy fokozódik nyugtalanságotok, végül erőt vesz rajtatok a kételkedés.

Péter apostol ezt írta: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” (2Péter 3:9)

Gondoljátok el, ha Isten már korábban véget vetett volna ennek a rendszernek, ti sem tehetnétek fel a kérdéseteket, mert nem is léteznétek! Igen, Istennek határozott időterve van, és azt csak Ő ismeri egyedül.

Gondoljatok bele, ha valakinek a gyermeke életveszélyes sebészeti beavatkozásra szorul, vajon késlekedne-e ezt választani, ha szereti a gyermekét? Pedig az pillanatnyilag nem lesz kellemes a gyerekének, fájdalmas lehet a műtét, és a felépülés is, de szükséges. Kételkedik-e valaki, hogy az a szülő szeretetből engedte meg ezt a fájdalmat, azért hogy később egészséges legyen a gyermeke?

Isten hasonló módon, okból türelmes! Mellesleg Ő mindent helyre is tud állítani.

17:54

Hol lehet a Bibliáról tudományosan megalapozott elemzéseket olvasni?

Nekem van Angyalkám azon az oldalon amiről írsz! A kis Bóbitánk 2009. január 4-én a terhességem 17. hetében született a világra, de már angyalkaként.

Karácsonykor még nem tudtuk, hogy baj lesz, és amikor imádkoztam Istenhez, és arra gondoltam, hogy köszönöm, hogy a következő karácsonykor már egy gyermekkel több lesz velünk, akkor egy belső hang azt mondta, hogy lesz még egy gyermek a következő karácsonykor, de nem ez a gyermek lesz az. Magamra is haragudtam a negatív érzésért, ám 30-án felhívtak, hogy vérvétel eredményem alapján szinte biztos, hogy a magzatomnak élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenessége van. Nagyon sokat imádkoztam, hogy a további vizsgálatok során derüljön ki, hogy valami tévedés van, és legyen egészséges a kicsim, mert nem szeretnék olyan döntést hozni, hogy a dobogó szívű magzatom életét elvegyem, pedig ha a vizsgálati eredmény igaz, akkor nem élhet a méhen kívül, és amíg nem hal meg, addig is nagy szenvedés (görcsök stb.) várnának rá. Kérésemet meghallgatta az Úr, igaz nem úgy, ahogyan én elképzeltem. A 17. héti UH vizsgálaton már nem dobogott a kicsi szíve.

A történtek nem ingatták meg Istenbe vetett hitemet, bár én úgy érzem, nekem nem is hitem van, mert én tudom, hogy van Isten – és az Isten jó -, mert életemben már többször bizonyosságot szereztem róla, és hogy nem kell hozzá egyház vagy pap, hogy kapcsolatba kerüljünk Vele. Igaz aztán ezen kívül semmi mást nem tudok. Nem tudom hogyan kell imádkozni hozzá (pedig sokat imádkozom), nem tudom, hogy hol van, hogy néz ki, teremtette-e a világot és az embert, vannak-e angyalok és szentek, van-e élet a halál után stb... Ezekről fogalmam sincs, és nem is kutatom, nem zavar, hogy tudatlan vagyok. Jobban zavarna, ha azt kellene hinnem, amit más emberek kitaláltak, és állítják róla, hogy az Istentől ered. Mikor én gondolkoztam azon, hogy csatlakozzak-e valamelyik vallási közösséghez, nálam is felmerült a katolikus vallás (is), mert elismerem és dícsérendőnek tartom amit tesznek a szebb világért, a békéért, a szegényekért, éhezőkért, a rászorulókért, betegekért, fogyatékosokért, öregekért, nagycsaládosokért, árvákért, fiatalokért, az emberek Istenhez vezetéséért stb... tudnám még sorolni. Úgy érzem, aki csatlakozik hozzájuk, az találhatna magának feladatot a segítésben, és amiért vallás a vallás, közelebb kerülhetne Istenhez. Na ezzel az utolsó gondolattal lett problémám, bennem valami nem akarta, hogy szentek és boldogok közbenjárásáért imádkozzak az Úrnál, továbbá hogy a papok nem házasodhatnak, hogy nők nem lehetnek a papok stb... Úgy éreztem, hogy ezeket emberek találták ki, és ha hozzájuk csatlakoznék, akkor ezeket is el kellene fogadnom, amire képtelennek éreztem magam. Ennek ellenére úgy érzem, valamilyen közösséghez tartozni jó, és az ember számára szükséges is. Szerintem aki katolikus vallásúvá lesz, jó helyre kerül.

Egyszer ültünk az autóban négyen, az a négy ember, akik a legjobban szeretik egymást. A fiam, az édesanyám, az édesanyám férje, és én. Négy ember „6 féle” „vallás”. Az édesanyám vallását gyakorló katolikus, a férje reformátusnak lett keresztelve, de ateista, a fiam muzulmán vallást kapott az édesapjától, engem evangélikusnak kereszteltek édesapám után, konfirmáltam is, de nagy utat jártam meg a mai vallásomig, ami a „tudom, hogy van Isten – és az Isten jó – mást nem tudok”. Én végül – eddig – nem csatlakoztam egyik egyházhoz sem, de ha szükség van az imára, együtt imádkozom a katolikussal, az evangélikussal, a reformátussal, a muzulmánnal, a hit gyülekezetessel, de bárki más vallásúval is, nincs feltétele, hogy milyen valláshoz kell tartozzon valaki ahhoz, hogy én vele együtt imádkozzak az Úrhoz. Azt, hogy az Úr a mi életünkben a saját tervét valósítja meg és nem a miénket, néha nehéz tudomásul venni. Különösen olyan esetekben, amiket Te is írtál, hogy valakik (én is) a magzatukat, gyermeküket veszítik el. Téged ez érintett meg, de láttam, hogy ezen az oldalon van aki arra kérdezett rá, hogy miért engedi az Úr a háborúkat, a betegségeket, a katasztrófákat. Erre nem tud neked választ adni senki, hogy aztán végre „tiszta szívvel léphess be a katolikus egyházba”. Én sem tudom, de „tudom, hogy van Isten – és az Isten jó”, mert már bizonyosságot szereztem erről az életemben. Nem érthetünk mindent, nem ismerhetjük Istennek a világra, más emberekre, vagy ránk vonatkozó tervét.

A "ha lenne Isten, nem engedné..." kezdetű érvelések mindig felbukkannak, pedig semmi értelme. Teljesen egy oldalról, méghozzá torz oldalról nézve mindenfélét mondanak Isten ellen.

Már volt szó róla, de mégegyszer: ha egy késsel gyilkolnak, az bizonyítja-e, hogy a kést nem tervezte senki???

Ha az ember (szabad akarata, és sok egyéb oknál fogva) a rosszra is képes, az bizonyítja-e, hogy nincs tervezője???

A kedves 22:11-es hölgynek őszinte részvétem!!

Engedj meg egy észrevételt, amit nem értek. Racionálisan indokoltad, miért nem fogadtad el bizonyos egyházak hitelveit. Az indokaid között az is szerepelt, hogy szerinted sok "emberi tanítás" került bele pl. a római katolikus teológiába. Ezzel biztosan nem tévedtél, de ha már olyan szép ÉSZÉRVEKET sikerült csokorba gyüjtened ellene, miért nem alkalmazod azokat máshol is?!

Arra gondolok, hogy mire alapozod azt, hogy "angyalka" lett Istennél a magzatod? Ez vajon nem emberi vélemény? De tovább megyek! Ez vajon nem egy istenkáromló tanítás, mely sehol sincs a bibliában??! Egy olyan hazugság, ami Istent borzalmas színben tünteti fel? Az ilyennel egy hívőnek nagyon vigyáznia kellene.

Bizony a hit nem egyenlő a hiszékenységgel!

16:02-nek 22:11 :-)

Köszönöm a részvétnyilvánítást. Valóban nem gondolom, hogy konkrétan angyalka lett az elvesztett magzatomból. Az oldal gondalat-érzés és kifejezés világához igyekeztem igazodni a megfogalmazással, mert itt többen írták így, hogy már angyalkaként született a kicsi, és ez nekem megtetszett.

Írásodra ismét gondolkodtam a saját álláspontomon, és rájöttem, hogy valóban raktam bele illetve szeretnék belerakni egy olyan gondolatot, amit nem tudok, hanem "csak hiszek". Ez pedig az, hogy azt hiszem, hogy nem ér minden véget a halállal. Értem, hogy ez nem illik bele az eddig általam írtakba, ezért mostantól figyelni fogom, hogy el tudom-e engedni ezt az érzést, vagy esetleg ez is tud-e olyan bizonyossággá alakulni, mint hogy azt mondom, "tudom, hogy van Isten". Azt, hogy mi történik velünk a halál után, azt eddig is a "nem tudom" kategóriába soroltam magamban.

A világ összes fájdalma, bűne és katasztrófája nem Isten műve.Ezek csak úgy jönnek.Illetve a fájdalom azért van , hogy Isten lássa ezekben is kitartassz mellette.Meg a rosszak azért vannak mert mi se tesszük Isten akaratát.Megvolt mondva , hogy akkor fogcsikargatás lesz és atöbbi. Ezt szerintem nem ittkéne megbeszélni.Kérdezz meg egy papot.Aki nem a legprűdebb.Én se tudtam teljesen válaszolni.Remélem sikerült.

Sok siekrt a katolikus létedhez,