Isten miért tesz ilyen dolgokat?Az interneten rábukkantam egy olyan oldalra, hol olyan pár napos, hónapos, sőt magzati korukban meghalt kis babák vannak. Miért teszi ezt Isten?

Én csak röviden vàlaszolnék!

Istennek szüksége van a menyorszàgban babàkra,gyerekekre,fiatalokra,àrtatlanokra egyarànt.

Nem csak idösekre,nem csak àllatokra,nem csak apàkra.

Mindenki vegyesen.

Mármint melyik isten?

100000 fölött van az istenek száma, és ebből csak egy a keresztények "végtelenül" igazságos és "végtelenül" jó istene.

Ha valamelyik másik istenben hinnél, akkor nem kérdeznéd ezt: hiszen sok közöttük közömbös, vagy kifejezetten gonosz. Ott természetes, hogy a világ igazságtalan.

Én már azt is hallottam,hogy genetikailag benne van az emberben,hogy valaki hajlamos a vallásos hitre,vagy sem.

Ha te konkrét magyarázatot akarsz,hogy miért higyj Istenben szerintem az már régen rossz. Vagy lesz egy olyan tapasztalat ami afelé fog vinni, vagy már eleve olyan alkatúnak kell lenned.

Ha nem vagy ilyen alkat a legegyszerűbb,ha ateista maradsz és megkiméled magad az ilyen lelkiismeretfurdalásoktól azon felül,hogy még a csecsemőkért is aggódsz. Van erkölcs Isten nélkül is.

A másik: Nincs válasz arra,hogy Isten milyen mértékben adott szabad akaratot, illetve az idők folamán is folyamatosan változott az álláspont.

Mondok példát:

- Isten mindenható,jóságos,mindent előre lát. Ha mindent tud,akkor minden cselekedetet is előre látja,tehát nincs szabad akarat. Ha rossz történik az is Isten "kedvére" való.

-Isten megteremtette a világot,és az embert ,de szabad akaratot adott.

Mind2 támadható. És ez még csak 2 felvetés. Évezredek óta vitatkoznak filozófusok erről,mégse jutnak dűlőre. Vajon miért? költői kérdés

Én magam ateista vagyok,mert képtelen vagyok magyarázatot találni,akár istenre, akár valamiféle Isteni erkölcsre sem. Ez az ember,és a természet műve.

A természet törvényei működnek, nincs mit tenni. El kell fogadni. Törekedni kell a jóra,de mindenki a természet törvényeinek engedelmeskedik. Amit a tudomány igyekszik maga alá vonni.

Én csodálom a természetet,és el kell fogadjam a törvényeit,még ha nehezemre is esik. Mást nem tehetek.Ha jól belegondolok ez is olyan hit,mint Istené,de legalább nem kreálok hozzá Istent,és nem kell hozzá egyház sem.

Szerintem mielott hivo lennel, kezdjel el jarni hitoktatasra, es ott megkapod a pontos valaszokat az atyatol. Gondolom van meg tobb kerdesed is, hiszen nemcsak ez a szamodra erthetetlen fajdalom van a vilagban.

Persze, ez csak az en velemenyem, de sokkal jobb, hogy beteg gyerekek nem szuletnek meg (ismerem az oldalt amirol irsz). Amikor egy beteg gyerek szuletik egy csaladba, hidd el hogy sokkal de sokkal nagyobb fajdalom, mint egy magzatot elvesziteni.

Hatalmas fajdalom az is, amikor egy gyerekrol kiderul 3-7 eves koraban, hogy gyogyithatatlan betegsegben szenved. Nemcsak o, de az egesz csaladja szenved! Hidd el, hogy sokkal nagyobb fajdalom egy anyanak naponta latni a beteg gyereket, akin senki a vilagon segiteni nem tud. A csaladomban sajnos megtapasztaltam.

Azon az oldalon is amit irsz, a legtobb csaladban szuletett egeszseges gyerek kesobb.

A kerdesedre pedig pontosan egy atyatol fogod megkapni a valaszt, ha tenyleg hivo szeretnel lenni, akkor keressel fel egyet, es beszelgessel vele, hiszen o az, aki Isten hazaban oktatja a hiveket, o tudja a valaszokat igazan. Mi csak elmondjuk a velemenyunket.

Nem tudom pontosan melyik része a fontosabb a kérdésnek?

1. Létezik-e Isten? vagy

2. Miért történnek rossz dolgok, mikor "Isten vigyáz ránk."

Azoknak a válaszolóknak írnám, hogy sokkal jobb, ha magzati korban elhal a gyermek, ha életképtelen, mondanám:

A kérdés szempontjából részemről MINDEGY, hogy Isten azokat "bünteti", akiknek nem lehet gyerekük, vagy azokat, akik egész életükben értelmi/testi fogyatékos gyereket nevelnek.

Mi van a hajléktalanokkal? Ha Isten mindenkit szeret, miért nem kaphatnak ők is esélyt a boldog, de ha azt nem is, mondjuk a létfentartáson túli életre?

Mi van azokkal, akik önpusztító életet folytatnak?

Az alkoholisták, a kábszeresek többsége NEM szórakozásból fordul efelé, hanem mert mondjuk már az Istentől sem kapnak vigaszt?

Ne térjünk ki ennyire konkrét példákra, más gonoszság is van a Földön, és én azt hiszem, h igenis korlátozva van az a "szabad akarat", meg az bizonyos jóság is.

Összegezve: egyetértek a kérdés feltevőjével, ha valaki meg tudja mondani, miért? Elmegyek gyónni.

És próbáltam hinni benne, jártam hittanra, feltettem a kérdéseket papnak is. Úgy érzem, nem voltak kielégítőek a válaszok, és félek kedves kérdező, sosem lesznek azok.

A feltétlen hit talán arról szól, hogy nem kérdőjelezzük meg a létét, mert pont, hogy nem lehet bizonyítani.

Feltétlen hitre képesek az emberek, mint ahogy sokan soha nem tudnák elképzelni, hogy valaha megcsalná őket a párjuk. Szerintem ehhez hasonló - bocsánat a kifejezésért - "naívságot" takar az egész.

Ateista vagyok, le lehet pontozni, de én nem érzem magam rosszabb embernek attól, hogy nem hiszek benne, és nem tudom mennyire jóságos egy mindennap imádkozó sorozatgyilkos. Mégis úgy érzem, ha a gyilkos TÉNYLEG őszintén meggyónja bűnjeit, akkor is kevésbé lesz megvetve (akár Isten, akár a papok által - legalábbis nekem ezt jött le a kérdéseimről kapott válaszban), mint aki azt mondja, köszönöm nem kérek belőle...

És ez szerintem nagyobb gonoszság.

09:05

Már nem haragudj, de a mesédnek mi köze istenhez ? Miért kell mindent mögé istent gondolni ?

Különben is szabad akaratot adott az embernek, mint mondjátok, akkor a mese úgy is véget érhetett volna, hogy a rablók szabad akaratukból adódóan leölik a királyt (nehogy az visszabosszuljon), aztán keresnek alkalmas, hibátlan áldozatot.

12:52 -től idézet „Megteremtett minket, segít nekünk, de nem avatkozhat bele az életünkbe, akár mennyire is szeretnénk.”

Ha segít nekünk, akkor azzal már bele is avatkozott az életünkbe !

ÉN ATEISTA VAGYOK ezért isten gonosz tréfái nem hatnak

söt semmijen körülöttem lévö jo embereknek sem árt persze ezek is mind ateisták

de van egy mondás miszerint isten mindig a jokat viszi el

na hát ez én rám nem igaz

csak higgyetek istenben éljetek félelemben

ti tudjátok a ti életetek

ja és a menyországba már tulnépesedés van oda felkerülni maga a nyomor:-D:@

nektek

fáraszto lehet nektek ez a hiszékenység

isten meg röhög a markába rajtatok

Szia, érdekes kérdést tettél fel, amit röviden nem lehet megválaszolni, ezért szeretném ha nem unnád elolvasni:

Amikor különböző vallású emberek a vallási vezetőikhez és tanítóikhoz fordulnak azzal a kérdéssel, hogy miért van annyi szenvedés, gyakran azt a választ kapják, hogy a szenvedés Isten akaratából van, és hogy ő már régen mindent előre megszabott, még a tragikus eseményeket is. Sokaknak azt mondják, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, vagy azt, hogy azért veszi el az emberek — sőt akár gyermekek — életét, hogy vele legyenek az égben.A Biblia ezt írja: „Távol legyen az igaz Istentől, hogy gonoszul cselekedjen, és a Mindenhatótól, hogy igazságtalanul járjon el!” (Jób 34:10).

Tudod, miért követik el az emberek azt a hibát, hogy a világon tapasztalható minden szenvedésért Istent okolják? Sokszor azért hibáztatják a mindenható Istent, mert azt hiszik, hogy ő a világ igazi uralkodója. Nincsenek tisztában egy egyszerű, ám fontos igazsággal, melyet a Biblia tanít. A világ igazi uralkodója Sátán, az Ördög.

A Biblia félreérthetetlenül kijelenti: „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Ez logikus is, nem? Ez a világ annak a láthatatlan szellemteremtménynek az egyéniségét tükrözi vissza, aki „az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9). Sátán gyűlölködő, álnok és kegyetlen. Ezért a befolyása alatt álló világ tele van gyűlölettel, megtévesztéssel és kegyetlenséggel. Ez az egyik oka a tömérdek szenvedésnek.

Egy másik ok az, hogy az emberek az éden-kerti lázadás óta tökéletlenek és bűnösök. A bűnös emberek hajlanak arra, hogy harcoljanak az uralkodásért, ami háborúkhoz, elnyomáshoz és szenvedéshez vezet (Prédikátor 4:1; 8:9). A szenvedés harmadik oka ’a bajokkal teljes idő és az előre nem látható események’ bekövetkezése (Prédikátor 9:11). Egy olyan világban, amelyet nem véd meg Isten mint Uralkodó, az emberek szenvedésnek lehetnek kitéve, mivel éppen rosszkor vannak rossz helyen.

Vigasztaló az a gondolat, hogy nem Isten okozza a szenvedést. Nem ő felelős a háborúkért, a bűncselekményekért, az elnyomásért, de még a természeti katasztrófákért sem, amelyek miatt az emberek szenvednek. Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogy miért engedi meg Isten ezt a sok szenvedést. Ha ő a Mindenható, megvan hozzá a hatalma, hogy véget vessen a szenvedésnek. Akkor miért nem teszi meg? A szerető Istennek, akit megismertünk, biztosan jó oka van erre (1János 4:8).

FELVETŐDIK EGY FONTOS VITAKÉRDÉS

Ahhoz, hogy megtudjuk, miért engedi meg Isten a szenvedést, gondolatban vissza kell mennünk addig a pontig, amikor elkezdődött a szenvedés. Amikor Sátán rávette Ádámot és Évát, hogy szegüljenek szembe Jehovával, felmerült egy fontos kérdés. Sátán nem Isten hatalmát vonta kétségbe, hiszen azt ő is tudja, hogy Jehova korlátlan hatalmú. Inkább azt vitatta, hogy van-e joga uralkodni. Azáltal, hogy hazugnak állította be Istent, olyannak, aki visszatart valami jót az alattvalóitól, lényegében azzal vádolta Jehovát, hogy rossz uralkodó (1Mózes 3:2–5). Sátán azt sugallta, hogy az embereknek jobb dolguk lenne Isten uralma nélkül. Megtámadta Jehova szuverenitását, azaz uralkodási jogát.

Ádám és Éva fellázadt Jehova ellen. Voltaképpen ezt mondták: „Nincs szükségünk Jehova uralmára. Magunk is el tudjuk dönteni, hogy mi helyes, és mi helytelen.” Hogyan tudta rendezni Isten ezt a vitakérdést? Hogyan adhatta az összes értelmes teremtmény értésére, hogy a lázadóknak nincs igazuk, és hogy valóban az ő eljárásmódja a legjobb? Valaki talán felvethetné, hogy Istennek egyszerűen el kellett volna pusztítania a lázadókat, és elölről kellett volna kezdenie az egészet. De Isten már kijelentette, hogy az a szándéka, hogy Ádám és Éva leszármazottai töltsék be a földet, és azt akarta, hogy földi paradicsomban éljenek (1Mózes 1:28). Isten mindig valóra váltja a szándékait (Ézsaiás 55:10, 11). És ha megölte volna az édeni lázadókat, nem született volna válasz az uralkodási jogát érintő kérdésre.

Nézzünk egy szemléltetést! Tegyük fel, hogy egy tanár elmondja a tanulóknak, hogy hogyan kell megoldani egy bonyolult feladatot. Egy okos, de lázadó tanuló azt állítja, hogy a tanár megoldása téves. Bizonygatja, hogy ő tud egy sokkal jobb megoldást, arra célozva ezzel, hogy a tanár nincs a helyzet magaslatán. Néhányan az osztályból igazat adnak neki, és ugyancsak fellázadnak. Mit tegyen a tanár? Milyen hatással lenne a többi tanulóra, ha kiküldené az óráról a lázadókat? Nem az lenne a benyomásuk, hogy az osztálytársuknak és a hozzá csatlakozóknak igazuk van? Lehetséges, hogy mindnyájuk tisztelete megrendülne a tanár iránt, mert úgy tűnne, fél attól, hogy rábizonyítják a tévedését. De most tételezzük fel, hogy a tanár megengedi a lázadónak, hogy mutassa be az osztály előtt, ő hogyan oldaná meg a feladatot.

Isten valami ehhez hasonlót tett. Ne feledkezz meg arról, hogy nemcsak az édeni lázadókra hatottak ki a történtek. Angyalok milliói figyelték az eseményeket (Jób 38:7; Dániel 7:10). Az, ahogyan Jehova a lázadásra reagált, nagyon is érintette őket, és végső soron minden értelmes teremtményt. Nos, mit tett Isten? Megengedte Sátánnak, hogy mutassa meg, hogyan uralkodna ő az emberiség fölött. Azt is hagyta, hogy az emberek önmagukat kormányozzák Sátán irányításával.

A példánkban említett tanár tudja, hogy a lázadó tanuló és a támogatói tévednek. De azt is tudja, hogy ha lehetőséget ad nekik a bizonyításra, az az egész osztálynak a javára válik. Ha kudarcot vallanak, minden becsületes tanuló látni fogja, hogy egyedül a tanár alkalmas az osztály vezetésére. Megértik majd, hogy később miért küldi ki az óráról az esetleges lázadókat. Isten ugyanígy tudja, hogy minden tiszta szívű embernek és angyalnak jó lesz az, ha láthatják, hogy Sátán és lázadó társai kudarcot vallanak, és hogy az emberek képtelenek önmagukat kormányozni. A régen élt Jeremiáshoz hasonlóan ők is megtanulják a következő fontos igazságot: „Jól tudom, ó, Isten, hogy a földi embernek nincs hatalmában az ő útja. Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jeremiás 10:23).

MIÉRT ILYEN SOKÁIG?

De miért engedte meg Isten, hogy ilyen sokáig tartson a szenvedés? És miért nem akadályozza meg a tragédiákat? Gondoljunk arra, hogy milyen két dolgot nem tenne a szemléltetésünkben szereplő tanár. Először is, nem akadályozná a lázadó tanulót abban, hogy bizonyítson. Másodszor, nem segítene neki abban, hogy kifejtse az érveit. Most vizsgáljuk meg, milyen két dologról határozta el Isten, hogy nem fogja megtenni. Először is, nem akadályozza meg, hogy Sátán és a támogatói megpróbálják bebizonyítani az igazukat. Ehhez hagynia kellett, hogy teljen az idő. Az emberi történelem évezredei során az emberiség az önkormányzás mindenféle formáját kipróbálhatta. Ért el némi fejlődést a tudományban és más területeken, de az igazságtalanság, a szegénység, a bűnözés és a háború egyre súlyosabb gondot jelent. Mára bebizonyosodott az emberi uralom kudarca.

Másodszor, Isten nem segített Sátánnak a világ fölötti uralkodásban. Ha Isten útját állná például a rettenetes bűntényeknek, azzal éppen a lázadók ügyét támogatná, nem? Nemde azt a gondolatot táplálná az emberekben, hogy képesek önmagukat kormányozni, és ennek nem lesznek végzetes következményei? Ha Isten így tenne, azzal bűnrészessé válna egy hazugságban, holott „lehetetlen, hogy Isten hazudjon” (Héberek 6:18).

De mit mondhatunk arról a sok kárról, amely az Isten elleni lázadás hosszú ideje alatt érte az embereket? Ne felejtsük el, hogy Isten mindenható, így képes jóvátenni az emberi szenvedés következményeit, és ezt meg is fogja tenni. Amint már tanultuk, a környezet pusztítása úgy lesz helyrehozva, hogy a föld paradicsommá alakul. A bűn hatásai megszűnnek a Jézus váltságáldozatába vetett hit által, és a halál okozta sebeket begyógyítja a feltámadás. Isten így arra használja majd fel Jézust, „hogy lerontsa az Ördög munkáit” (1János 3:8). Isten mindezt pontosan a megfelelő időben fogja véghezvinni. Boldogok lehetünk, hogy nem cselekedett hamarabb, mivel a türelme lehetővé tette, hogy megismerjük az igazságot, és szolgáljuk őt (2Péter 3:9, 10). Isten mindeközben őszinte imádók után kutat, és segít nekik elviselni minden szenvedést, amely ebben a zűrzavaros világban érheti őket (János 4:23; 1Korintusz 10:13).

Isten maga az univerzum anyaga és energiája. Nem ellenséges, nem barátságos, hanem közömbös. Nem akar tőlünk semmit, nincsenek emberi értelemben vett szándékai, nincsenek gondolatai, nincs tudata, pusztán az anyag és az energia tulajdonságai szerint változik. Ezek az ember számára megismerhetők. A genetika az élet megismerésének a kulcsa. Jelenleg olyan kezdeti stádiumban van mint pl. a repülés volt Bleriot idejében. Még száz év sem kell ahhoz hogy az élet számtalan, jelenleg a hitviták kategóriájába tartozó témájára pontot tegyen. Még élő szervezet előállítását is elképzelhetőnek tartom DNS láncok rakosgatásával. (Ugye ki gondolta volna 1910-ben hogy sokszoros hangsebességre képes repülök röpdösnek ?)

A CERN pedig az anyag-energia kérdésére fog egy sor választ adni. A Hubble ürteleszkóp.... stb...stb nem folytatom. Egy biztos, a hívő lelki békéjére amit hitgyakorlásban lelt meg, ezek az eredmények vagy inkább bizonyítékok semmilyen hatással nem lesznek. A hit az Ő élete.

Amíg fehér foltja van a tudásnak addig istennek is lesz szerepe az ember lelkében.

A tudás végső állapotában sok-sok száz vagy ezer év múlva találjuk meg a világ és az élet pontos müködését és ekkor a hitvita megszünik. (Ötzi és Armstrong között csak 5300 év van, az előttünk álló beláthatatlan sok százezer évben a gyorsuló tudomány eredményeit még csak felbecsülni sem tudjuk.)