Biblia ellenes a Szentháromság tanítása?

Sok tudós, beleértve a trinitáriusokat is, elismeri, hogy a Biblia nem tartalmaz a Háromságra vonatkozó egyetlen tényleges tantételt sem. A The Encyclopedia of Religion például megállapítja:

„Napjaink szövegmagyarázói és teológusai egyetértenek abban, hogy a héber Biblia sehol sem tanítja kifejezetten ezt a tantételt . . . Bár a héber Biblia úgy festi le Istent, mint Izrael Atyját és Istenre olyan megszemélyesítéseket használ mint a Szó (davar), Szellem (ruah), Bölcsesség (hokhmah), és Jelenlét (shekhinah), az Ó Testamentum mondanivalójától és szellemétől távol állna, hogy ezek a fogalmak kapcsolatban legyenek a későbbi Háromság tantételével.

Továbbá a szövegmagyarázók és a teológusok azzal is egyetértenek, hogy az Új Testamentum sem tartalmazza a Háromság kifejezett tantételét. Isten, az Atya a forrása mindennek, ami van (Pantokrator), és ő Jézus Krisztus atyja is; az ’Atya’ nem egy cím, amely a Háromság első személyét jelenti, hanem az Isten szó rokon értelmű kifejezése . . .

Az Új Testamentumban nem található átható tudatosság Isten természetfeletti lényére vonatkozóan (’benső háromság’), sem nem tartalmazza az Új Testamentum a későbbi tantételre vonatkozó szaknyelvet (hupostasis, ousia, substantia, subsistentia, prosōpon, persona) . . . Vitathatatlan, hogy a tantételt nem lehet létrehozni egyedül szentírási bizonyíték alapján.”9

A történelmi tényekre vonatkozóan a The New Encyclopædia Britannica ezt a megállapítást teszi ezzel kapcsolatban:

„Sem a Háromság szó, sem a kifejezett tantétel nem szerepel az Új Testamentumban . . .

A tantétel több évszázadon keresztül fokozatosan fejlődött ki sok vita árán . . .

A negyedik század előtt nem alkották egybe egyedülálló ortodox tantétellé a három személy különbözőségét és egységét, mely szerint egy lény és három személyről van szó.”10

A Háromság eredetéről a New Catholic Encyclopedia hasonló megállapítást tesz:

„A szövegmagyarázók és bibliai teológusok, beleértve az állandóan növekvő számú római katolikusokat is, elismernik, hogy nem beszélhetnek az Új Testamentumban a Háromság elméletéről komoly fenntartások nélkül. Ezzel szoros összefüggésben a dogma történészei és a rendszerező teológusok is elismerik, hogy ha valaki fenntartás nélküli Háromság hitről beszél, az a személy a keresztény eredet időszakából a negyedik század utolsó negyedébe helyezte át magát. Mert csak ebben az időben kezdett a keresztény életbe és gondolkodásba alaposan beleolvadni az, amit kifejezetten Háromság dogmának lehet nevezni: ’egy Isten három személyben’ . . .

Maga a formula nem tükrözi vissza a keletkezés időszakának a közvetlen tudatosságát; a tan 3 évszázad tantételi fejlődésének a terméke volt.”11

Na, a bemásolós őrtornyista kötelességének érezte, hogy elhozza nékünk a Watchtower Libraryt. Kicsit mosolygok azon, hogy méltatlankodnak, hogy a háromságtan csak a 4. században lett dogmatikusan megfogalmazva (nem pedig kitalálva!), amíg az ő alapvető tantételeiket csak a 20. században találták ki, és ma is változóban van.

Ajánlott olvasmány:

[link]

[link]

[link]