Biblia ellenes a Szentháromság tanítása?

Ezt a Biblia előre jelezte!

Pál apostol figyelmeztetett arra, hogy némelyek el fogják hagyni az igaz keresztényi hitet. Azt mondta, hogy a halála után a magukat kereszténynek vallók közül „elnyomó farkasok” támadnak majd, „akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30). „Nyilvánosan kijelentik, hogy ismerik Istent, de a cselekedeteikkel megtagadják őt” (Titusz 1:16). Péter apostol ugyancsak felhívta a figyelmet arra, hogy hamis tanítók „romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket”. Helytelen viselkedésük miatt az emberek „becsmérlően beszélnek majd az igazság útjáról” (2Péter 2:1, 2). W. E. Vine görögtudós szerint Krisztus megtagadása itt azt jelenti, hogy valaki „megtagadja az Atyát és a Fiút, azáltal hogy hitehagyottá válik, és bomlasztó tanításokat terjeszt”.

Mikor kezdték el megtagadni Krisztust az álkeresztények? Jézus halála után nem sokkal. Jézus előre megmondta, hogy Sátán, az Ördög nem vesztegeti majd az idejét, és „gyomot” (álkeresztényeket) vet a ’jó mag’ (az igaz keresztények) közé, melyet Jézus a szolgálata alatt vetett (Máté 13:24, 25, 37–39). Pál apostol pedig arra figyelmeztetett, hogy már az ő korában ténykedtek megtévesztő tanítók. Alapjában véve azért tértek el Jézus Krisztus tanításaitól, mondta, mert nem volt bennük igazi ’szeretet az igazság iránt’ (2Tesszalonika 2:10).

Erre a történelem, a vallástörténészek feltárásai jó bizonyítékok.

Dr. Alvan Lamson azt írja a háromság tantételéről, hogy „a zsidó és keresztény Írásoktól teljesen idegen forrásból ered; hogy a Platón eszméit valló atyák keze révén nőtt fel és olvadt bele a kereszténységbe” (The Church of the First Three Centuries). Kik voltak ezek a „Platón eszméit valló atyák”? Hitehagyott papok, akik rajongtak a pogány, görög filozófus, Platón tanításaiért.

A háromságtan beolvasztása „mesterfogás” volt az antikrisztustól, hiszen titokzatossá tette vele Istent, és elhomályosította a Fiúval való kapcsolatát (János 14:28; 15:10; Kolosszé 1:15). Gondolj csak bele! Hogyan tud valaki ’Istenhez közeledni’ — ahogy arra a Szentírás buzdít —, ha Isten egy felfoghatatlan titok? (Jakab 4:8).

Hogy még nagyobb legyen a zűrzavar, sok bibliafordító kihagyta a fordításából Isten „Jehova” nevét, noha az eredeti szövegben több mint 7000-szer szerepelt! Az arra tett kísérlet, hogy a Mindenhatót ne csak titok, de névtelen titokzatosság övezze — mondjuk ki —, durva tiszteletlenség a Teremtőnk és ihletett Szava iránt! (Jelenések 22:18, 19). Megjegyzendő még, hogy az isteni név helyettesítése olyan címekkel, mint az „Úr” és az „Isten”, Jézus mintaimáját is sérti, amely részben így hangzik: „szenteltessék meg a neved” (Máté 6:9).

A következő négy bekezdés nem hosszú, ezért mindenkit arra kérek, ne felületesen olvassa el, legfőképpen ne a versek elolvasása nélkül, köszönöm!

VAJON JÉZUS MINDENHATÓ ISTEN?

Sok vallásos ember szerint Jézus az Isten. Egyesek abban hisznek, hogy Isten egy háromság. E szerint a tanítás szerint „Isten az Atya, Isten a Fiú, és Isten a Szentlélek is, de még sincs három Isten, csak egy Isten”. Úgy vélik, hogy mind a három személy „egyformán örökkévaló és egyenrangú” (The Catholic Encyclopedia). Helytállóak az ilyen nézetek?

Jehova Isten a Teremtő (Jelenések 4:11). Neki nincs kezdete, sem vége, és ő mindenható (Zsoltárok 90:2). Ám Jézusnak volt kezdete (Kolosszé 1:15, 16). Jézus a következőket mondta, amikor úgy utalt Istenre, mint az Atyjára: „az Atya nagyobb nálam” (János 14:28). Jézus azt is kifejtette, hogy vannak olyan dolgok, melyekről sem ő, sem az angyalok nem tudnak, csak az Atyja (Márk 13:32).

Továbbá Jézus így imádkozott az Atyjához: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd” (Lukács 22:42). Vajon kihez imádkozott Jézus, ha nem egy magasabb rangú Személyhez? Továbbá Isten támasztotta fel Jézust a halálból, nem Jézus saját magát (Cselekedetek 2:32). Nyilvánvaló tehát, hogy az Atya és a Fiú nem voltak egyenlőek, mielőtt Jézus a földre jött, vagy amíg itt élt a földön. De mi lett azután, hogy Jézus feltámadt, és visszament az égbe? Az 1Korintusz 11:3 kijelenti: ’Krisztus feje az Isten.’ Igen, a Fiú mindig alá lesz rendelve Istennek (1Korintusz 15:28). Tehát a Szentírás feltárja, hogy Jézus nem mindenható Isten. Ő Isten Fia.

A háromság tanában emlegetett harmadik személy, a szent szellem pedig nem is személy. A zsoltáríró Istenhez intézett imájában így fogalmazott: „Ha szellemedet kibocsátod, megteremtetnek” (Zsoltárok 104:30). Ez a szellem nem maga Isten; ez egy tevékeny erő, amelyet Isten küld vagy használ fel, hogy véghezvigye a szándékát. Ezzel az erővel teremtette meg Isten a fizikai egeket, a földet és minden élőlényt (1Mózes 1:2; Zsoltárok 33:6). Isten arra is felhasználta a szent szellemét, hogy ihletést adjon azoknak a férfiaknak, akik a Bibliát írták (2Péter 1:20, 21). A háromság tehát nem Biblián alapuló tanítás. „Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova” — olvashatjuk a Bibliában (5Mózes 6:4).

Tertullianus életéről nem sokat tudni. A legtöbb tudós egyetért abban, hogy i. sz. 160 körül született Karthágóban.

Tertullianus leghíresebb írása a Védőbeszéd. Ezt az alkotást tartják a névleges kereszténység védelmében írt egyik legerőteljesebb irodalmi műnek. A Védőbeszéd egy olyan időszakban látott napvilágot, amikor a keresztényeknek lépten-nyomon babonás emberek csőcseléktámadásaival kellett szembenézniük. Tertullianus a védelmükre kelt ezeknek a keresztényeknek, és felszólalt oktalan bántalmazásuk ellen. Elmondta, hogy az ellenségeskedők „szerint minden nyilvános szerencsétlenségnek, a népre zúduló valamennyi csapásnak a keresztények az okai . . . , ha a Nílus nem árad szét a szántóföldeken, ha változatlan az időjárás, ha megmozdul a föld, ha éhínség, ha járvány lép föl, rögtön halljuk az üvöltést: »Oroszlán elé a keresztényeket!«”

Tehát a 2-ik század második fele az az időszak volt, amikor a keresztények még sok mindent megtartottak abból, amit krisztusinak nevezhetünk (pl. a katonai semlegességet), de már erőteljesen kezdtek beszivárogni a Jézusi, bibliai tanokban görög és más pogány filozófiák.

Bár rengeteg vád érte a keresztényeket, hogy hűtlenek az államhoz, Tertullianus igyekezett bebizonyítani, hogy valójában ők a birodalom legmegbízhatóbb alattvalói. Miután felhívta a figyelmet a római kormány ellen intézett puccskísérletekre, arra emlékeztette ellenségeit, hogy az összeesküvők egytől egyig pogányok voltak, és keresztény nem volt köztük. Rámutatott, hogy amikor egy keresztényt kivégeznek, igazából az államot éri veszteség.

Tertullianus más művei a keresztényi életről szólnak. A látványosságokról című írásában például azt taglalja, hogy mennyire fontos az embernek távol tartania magát egyes szórakozóhelyektől, pogány játékoktól és színházi előadásoktól. Az új hívők közül néhányan egyáltalán nem tartották összeegyeztethetetlennek azt, hogy először összejöjjenek a Biblia tanulmányozására, azután pedig pogány játékokon vegyenek részt. Tertullianus próbálta gondolkodásra késztetni őket: „Micsoda dolog az, hogy Isten egyháza a Sátán közössége felé igyekszik, a mennyből a koszba?” — írta. Továbbá így érvelt: „amit cselekedetben elvetünk, azt beszédben sem fogadhatjuk el.”

De sajnos Ő is megmásítja az igazságot, miközben védelmezi azt.

Tertullianus a következő szavakkal nyitotta a Praxeas ellen című esszéjét: „A Sátán változatos módokon versengett már az igazsággal. Néhányszor megvédése látszatát keltve zavarta össze.” Hogy ki volt az a Praxeas, arra nem derül fény, Tertullianus mindenesetre nem értett egyet az Istenről és Krisztusról szóló tanításaival. Szerinte Praxeas kezes bárányként engedelmeskedett Sátánnak, aki arra használta fel őt, hogy titkon megfertőzze a keresztényiséget.

A legnagyobb fejtörést akkoriban egyebek között az okozta a névleges keresztényeknek, hogy vajon mi lehet a kapcsolat Isten és Krisztus között. Egyesek — különösen a görög neveltetésű keresztények köréből — nem voltak képesek összeegyeztetni az egy Istenben való hitet Jézus Megmentőként és Megváltóként betöltött szerepével. Praxeas azzal a tanításával próbálta eloszlatni kételyeiket, hogy Jézus tulajdonképpen az Atya volt, csak egy másik alakban, és hogy igazából nincs is különbség az Atya és a Fiú között. E szerint a modalizmusként emlegetett teória szerint Isten „a teremtésben és a Törvény megalkotásában az Atyaként, Jézus Krisztus alakjában a Fiúként, Krisztus mennybemenetele után pedig szent szellemként” jeleníti meg magát.

Tertullianus rámutatott, hogy a Szentírás határozott különbséget tesz az Atya és a Fiú között. Miután idézi az 1Korintus 15:27, 28-at, a következőképpen érvel: „aki aláveti magát és akinek aláveti magát, szükségképpen kettő.” Tertullianus magának Jézusnak a szavait emelte ki: „Az Atya nagyobb nálam” (János 14:28). Héber Iratokból vett idézetek, köztük a Zsoltárok 8:6 segítségével megmutatta, hogy a Biblia úgy festi le a Fiút, mint aki „kisebb”. „Így az Atya is más, mint a Fiú, amikor nagyobb a Fiúnál — vonja le a következtetést Tertullianus —, mivel más aki szül, más aki születik, mert más aki küld, más aki küldött, mert más az, aki tesz, más az, aki által az megtörténik.”

Vagyis a fiatal, már nem is annyira keresztényi kereszténységet olyan külső filozófiai hatások érték, melyeknek nehéz volt elfogadni az "egy Isten" fogalmát. Körülöttük mindenfelé többistenhit dívott, így nem véletlen, hogy a névleges keresztények, akik között sok politeista gondolatokon felnőtt is volt, a háromszemélyű istenség mítikus, de az Ő felfogásukhoz közelebb álló gondolatát népszerűsítsék.

Jóllehet Tertullianus úgy gondolta, hogy a Fiú alá van rendelve az Atyának, ám miközben arra törekedett, hogy megcáfolja a modalizmust, ’túlment azokon, amik írva vannak’ (1Korintus 4:6). Egy másik teóriát alkalmazva tévesen megpróbálta bebizonyítani, hogy Jézus egy istenség része, s eközben alkotta meg azt a tételt, mely szerint „a három összetartozóban . . . egy lényeget” lehet találni. Ennek az elgondolásnak a segítségével azt igyekezett alátámasztani, hogy az Isten, a Fia, valamint a szent szellem három különböző személy, akik egy isteni lényegben léteznek. Így Tertullianus volt az első, aki a „háromság” szó latin formájával utalt az Atyára, a Fiúra és a szent szellemre.

Hogyan tudott Tertullianus a „három összetartozóban . . . egy lényeg” teóriával előállni? A válasz megint csak abban keresendő, hogy egy ellentmondásokkal teli emberrel van dolgunk. A paradoxon ez alkalommal a filozófiáról alkotott nézőpontjában található. Tertullianus szerint a filozófia „emberi és démoni tanításokból” épül fel. Nyíltan bírálta a keresztény igazságok filozófiával való magyarázását. Arra intett, hogy óvakodjunk azoktól, „akik sztoikus, platonikus és dialektikus kereszténységet találtak ki”. Ugyanakkor Tertullianus bőven merített a világi filozófiából, amikor az összhangban volt a saját elképzeléseivel (Kolosszé 2:8).

Egy forrásmunka elmondja: „A Háromság tantételének kialakulásához és kifejeződéséhez hellenisztikus fogalmak és fogalomkörök alkalmazására volt szükség.” A The Theology of Tertullian című könyv pedig megjegyzi: „Tertullianus különböző jogi és filozófiai fogalmak és kifejezések sajátos egyvelegével volt képes a Háromság tantételének egy olyan formáját megalkotni, mely az abban fellelhető hiányosságok és hibák ellenére alapul szolgált ahhoz, hogy a tantételt később a niceai zsinat elé terjesszék.” Így Tertullianus azon alaptétele, mely szerint három személy egy isteni lényegben egyesül, kiemelkedő szerepet játszott egy olyan vallási tévhit elterjedésében, mely a kereszténység egészét megfertőzte.

Tertullianus azzal vádolt másokat, hogy összezavarják az igazságot, miközben próbálják megvédeni azt. Ám ironikus módon ő ugyanebbe a csapdába esett, hiszen az Isten által ihletett bibliai igazságokat emberi filozófiával vegyítette. Fogadjuk hát meg a Biblia figyelmeztetését, és ne figyeljünk „félrevezető ihletett kijelentésekre és démonok tanításaira” (1Timóteus 4:1).

Akár kereszténynek vallod magad, akár nem, a Biblia Istenéről és Jézusról, valamint a keresztényiségről alkotott elképzeléseidet talán nagyban befolyásolták. Az egyiküket Aranyszájúnak nevezték, egy másikukat pedig Nagynak. Együttesen úgy beszélnek róluk, mint „Krisztus életének páratlan megtestesüléseiről”. Kik ők? Ókori vallási gondolkodók, írók, hittudósok és filozófusok, akik a ma elterjedt „keresztény” gondolkodást nagymértékben befolyásolták — vagyis az egyházatyák.

ISTEN szava nem korlátozódik csupán a Biblia lapjaira — állítja Demetriosz J. Konsztantelosz, valláskutatással foglalkozó görög ortodox professzor. — A Szentlélek tevékenysége, amely feltárja Isten szavát, nem korlátozható egy könyv lapjaira.” Mi lehet egy másik megbízható forrása az isteni kinyilatkoztatásnak? Konsztantelosz az egyik könyvében kijelenti: „A szent hagyományt és a Szentírást úgy kell tekinteni, mint ugyanannak az éremnek a két oldalát” (Understanding the Greek Orthodox Church).

Ennek a „szent hagyománynak” az alapját képezik például az egyházatyák tanításai és írásai. Ezek a személyek kiemelkedő hittudósok és „keresztény” filozófusok voltak, akik az i. sz. második és ötödik század között éltek. Mennyire befolyásolták a modern „keresztény” gondolkodást? Szorosan ragaszkodtak-e a Bibliához a tanításaikban? Minek kell a keresztény igazság szilárd alapjának lennie Jézus Krisztus követői számára?

Az i. sz. második század közepén az úgynevezett keresztények javában védelmezték hitüket a római üldözőktől és az eretnekektől. Olyan korszak volt ez, amikor hitkérdésekben rengeteg nézet kapott szárnyra. A Jézus „isteni voltáról”, valamint a szent szellem természetéről és működéséről folytatott vallási viták nem csupán intellektuális megosztottságot idéztek elő. A politikai és kulturális életbe heves nézeteltérések és jóvátehetetlen megosztottság szivárgott be a „keresztény” tantételek miatt, olykor zendüléseket, lázadásokat, polgárháborúkat, sőt nemzetek közötti háborúkat idézve elő. Paul Johnson történész ezt írja: „A [hitehagyott] kereszténység a zűrzavar, vitatkozás és egyházszakadás korszakában fogant meg, és ez rányomta a bélyegét a későbbi tevékenységére is . . .

Ebben a korban kezdett elterjedni az írók és a gondolkodók körében az a nézet, hogy filozófiai fogalmakkal kell magyarázni a „keresztény” tanításokat. Hogy kielégítsék a keresztény hitre újonnan áttért, művelt pogányok igényeit, ezek a vallási írók nagymértékben az antik görög és régi zsidó irodalomra támaszkodtak. A műveit görög nyelven író Jusztin vértanúval (kb. i. sz. 100—165) kezdődően az állítólagos keresztények egyre tökéletesebben alkalmazkodtak a görög kultúra filozófiai örökségéhez.

Ez az irányzat egy Alexandriából származó görög író, Órigenész (kb. i. sz. 185—254) írásaiban jutott teljességre. Órigenész De principiis című értekezésében találunk első ízben módszeres erőfeszítést arra, hogy valaki a „keresztény” teológia fő tanításait a görög filozófia kifejezéseivel magyarázza meg. A niceai zsinat (i. sz. 325), melyen megpróbálták kifejteni és elfogadottá tenni Krisztus „isteni voltát”, mérföldkő volt, új lendületet adva a „keresztény” dogma értelmezésének. Ez a zsinat egy olyan korszak kezdetét jelezte, melyben az egyetemes zsinatokon igyekeztek a dogmákat még pontosabban meghatározni.

Nemrégiben a pizidiai görög ortodox metropolita, Metodiusz könyvet írt To elliniko ipovatro tu hrisztianiszmu (A keresztény hit hellén alapjai) címmel annak bemutatására, hogy a görög kultúra és filozófia határozza meg a modern „keresztény” gondolkodást. Ebben a könyvben köntörfalazás nélkül beismeri: „Csaknem az összes jelentős egyházatya nélkülözhetetlennek tartotta a görög elemeket. Ezeket a görög klasszikus ókorból kölcsönözték, és arra használták, hogy megértsék és megfelelően kifejezzék a keresztény igazságokat.”

Vegyük példának azt az elképzelést, hogy az Atya, a Fiú és a szent szellem Háromságot alkot. A niceai zsinat után sok egyházatya rendíthetetlen Háromság-hívő lett. Írásaik és szónoklataik nagyon nagy szerepet játszottak abban, hogy a Háromság a kereszténység jellegzetes tanításává váljon. Ám találunk-e utalást a Bibliában a Háromságra? Nem. Akkor honnan vették az egyházatyák ezt az elképzelést? Az A Dictionary of Religious Knowledge című mű megjegyzi, hogy sokak szerint a Háromság „egy olyan elferdített tanítás, melyet a pogány vallásokból vettek át, és beoltottak a keresztény hitbe”. A The Paganism in Our Christianity című könyv pedig megerősíti: „A [Háromságnak] teljesen pogány az eredete” (János 3:16; 14:28).

Vagy gondoljunk a lélek halhatatlanságának tanítására, arra a hitnézetre, hogy az ember egy része túléli a test halálát. Az egyházatyáknak újfent nagy szerepük volt abban, hogy ez az elképzelés belekerüljön egy vallásba, mely korábban nem tanította, hogy a lélek túléli a halált. A Biblia egyértelműen rámutat, hogy a lélek meghalhat: „a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!” (Ezékiel 18:4). Mi az alapja az egyházatyák halhatatlan lélekbe vetett hitének? „A keresztény filozófia hosszú fejlődésének a gyümölcse az a keresztény elképzelés, hogy Isten teremt egy szellemi lelket, és belehelyezi a testbe a fogantatáskor, hogy az embert élő egésszé tegye. Keleten Órigenész, nyugaton pedig Szt. Ágoston befolyására vált a lélekről mint szellemi alkotórészről szóló tanítás általánosan elfogadottá, és az ő munkájuk eredményeként alakult ki filozófiai eszmefuttatás a természetéről . . . [Ágoston tantételeinek] . . . (és néhány tévedésének is) sokszor az újplatonizmus volt a forrása” — jegyzi meg a New Catholic Encyclopedia. A Presbyterian Life című folyóirat pedig ezt írja: „A lélek halhatatlansága görög elképzelés, mely az ősi misztériumvallásokig vezethető vissza, és amelyet Platón, a filozófus dolgozott ki.”

Az egyházatyák, valamint tanításaik történetének a rövid áttekintése után helyénvaló feltenni a kérdést: egy őszinte kereszténynek az egyházatyák tanításaira kell-e alapoznia a hitnézeteit? Hadd válaszoljon erre a Biblia.

Először is maga Jézus Krisztus elítélte az olyan vallási címek használatát, mint az „atya”, amikor ezt mondta: „senkit se hívjatok atyátoknak a földön, mert e g y a ti Atyátok, az égi” (Máté 23:9). Az „atya” szót egy vallási személy megnevezéseként használni nem keresztényi, és Írás-ellenes. Isten Szava János apostol írásaival i. sz. 98 körül elkészült. Ezért az igaz keresztényeknek nem kell egyetlen embert sem az Istentől származó kinyilatkoztatások forrásának tekinteniük. Vigyáznak arra, hogy ne ’tegyék érvénytelenné Isten szavát’ emberi hagyományok miatt. Szellemileg halálos megengedni, hogy emberi hagyományok vegyék át Isten Szavának a helyét. Jézus erre figyelmeztetett: „Ha . . . vak vezeti a vakot, mindketten beleesnek a verembe” (Máté 15:6, 14).

A keresztény igazság Isten Szavában, a Bibliában rajzolódik ki (János 17:17; 2Timóteus 3:16; 2János 1–4). Pontos megértéséhez nincs szükség világi filozófiára. Azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik megpróbáltak emberi bölcsességet használni az isteni kinyilatkoztatás megmagyarázására, helyénvaló megismételni Pál apostol kérdéseit: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol a dolgok ezen rendszerének vitázója? Nem tette-e bolondsággá az Isten a világ bölcsességét?” (1Korintus 1:20).

„Az ortodox egyház . . . rendkívüli módon tiszteli a negyedik század íróit, különösen pedig »a három nagy püspököt«, Nazianzoszi Gergelyt, Nagy Baszileioszt és Khrüszosztomosz Jánost” — jelenti ki az író és szerzetes Kallisztosz. Vajon ezek az egyházatyák az ihletett Bibliára alapozták a tanításaikat? Nagy Baszileioszról ezt jelenti ki egy könyv: „Írásai azt mutatják, hogy egy életen át kötődött Platónhoz, Homéroszhoz, valamint a történészekhez és szónokokhoz, és ezek a személyek minden bizonnyal hatással voltak a stílusára . . . Baszileiosz »görög« maradt” (The Fathers of the Greek Church). Ugyanez mondható el Nazianzoszi Gergelyről. „Úgy érezte, hogy az egyház győzelme és felsőbbrendűsége akkor mutatkozik meg a legjobban, ha teljesen elfogadja a klasszikus kultúra hagyományait.”

Erről a három férfiról ezt írta Panagiotisz K. Hrisztu professzor: „Noha olykor figyelmeztettek a »filozófia és üres megtévesztés« [Kolosszé 2:8] veszélyeire, hogy összhangban legyenek az Újszövetség parancsával, mégis szorgalmasan tanulmányozták a filozófiát és a hozzá kapcsolódó szabályzatokat, sőt még másokat is erre buzdítottak.” Ezek az egyházi tanítók nyilvánvalóan azt gondolták, hogy a Biblia nem elég a nézeteik alátámasztására. Vajon távol állnak a tanításaik a Bibliától amiatt, hogy más tekintélyt kerestek? Pál apostol erre figyelmeztette a héber keresztényeket: „Ne ragadjanak el benneteket különféle és idegen tanítások” (Héberek 13:9).

Ez van!

De akkor miről is vitáztok Ti itt???

Most akkor valóban belemagyarázzák az Írásokba azt, ami nincs benne? Minden bizonnyal!

Kicsit olvasni kellene még utána némelyeknek. Ezért írtam e szövegeket ide, hátha mások nem férnek hozzá ezekhez.

Egyetértek egy csomó érvvel, ami az utolsó néhány hozzászólásban olvastam, de azt elkerülném, hogy ítéletet mondjak a korábbi századok keresztényeiről... Azért, mert időben össze lehet mosni a háborúkat és a dogmatikus kereszténységet (az az intézményesedésből adódik - és nyivánvalóan a hatalomból, ami mögötte állt), nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lettek volna VALÓDI keresztények. Ők bizonyára nem vettek részt a háborúkban, és inkább meghaltak, mintsem hogy feladják az igaz hitet. Róluk nem olvashatsz az idézetekben...

Amit még érdemes lenne tanulmányozni, az az eretnek mozgalmak története. Meglepődnétek, hogy hány első századi keresztény elv miatt öltek halomra embereket. Ezen kívül voltak az egyháznak is képviselői, akik igaz hívők voltak, születésüktől fogva Istennek szentelték magukat, szerzetesrendet alapítottak, stb. Róluk sem szabadna megfeledkezni, hogy teljes legyen a kép.

A Sátán nyilván erősen dolgozik, és ez valóban meg lett jövendölve a Bibliában. Ez viszont ma is érvényben van, egyik egyház (felekezet) sem érezheti magát biztonságban arra vonatkozóan, hogy beépül-e a tagjai közé az ellenség... ezért azt gondolnám, hogy valamilyen szinten kritikusnak kell lenni a saját egyházi tanításainkkal is, nem szabad más véleménye alapján kapásból elutasítani más hitnézeteket, hanem a Biblia alapján meg kell azokat is vizsgálni. Mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy valóban nem tévedek (tévednek a tanítóim)? Ez persze azt jelenti, hogy ehhez NEKED SZEMÉLY SZERINT állndóan keresned kell az Atya akaratát, és kérned a bölcsességét a Bibliatanulmányzás (értelmezés) közben. Senki sem engedheti meg magának, hogy "készen kapott" válaszokkal megelégedjen.

2Tesszalonikiaknak1:7-9;2:1-12.-akik elkárhoznak,mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna.1Timóteus2:3-7.1Péter4:11……..1KORINZSIAKNAK 1:20-31.János 15:1-17…..JÁNOS17:17-JÉZUS ELISMERTE HOGY AZ ATYA TANITÁSA IGAZSÁG.János17:25,26-igaz követöi Jézusnak felismerik hogy JÉZUST AZ EGYEDÜLI IGAZ ISTEN KÜLTE….János 17:3 …..JÉZUS MEGISMERTETTE KÖVETÖINEK AZ ATYA NEVÉT ÉS EZUTÁN IS MEGFOGJA ISMERTETNI ..Máté6:9-igy megszetelik az életükel,mert elismerik és szentnek tarják és elfogagyák azt amit képvisel a neve a lenni héber gyökböl ered יהוה Zakariás 14:9-Isten egy a neve is egy……1Korintusz15:28-az ISTEN LEGYEN MINDEN MINDENKINEK…JÉZUSNAK AZ A RÓMA 6:10-JÉZUS AZ ÉLETET PEDIG ,AMELYET ÉL ,ISTENNEK ÉLI. ÉLVE JÉZUS ISTENNEK ÉL.CSAK AZ A KÉRDÉS HOGY KÖVESÜK-E A PÉLDÁJÁT

ROMA6/9,10,11-Jézus a feltámadása után és elöte is az életét ISTENNEK ÉLTE ÉS ÉLI MOST IS.Én ezt hiszem hisz Jézus monta feltámadása után hogy felmegy ISTENÉHEZ ,ATYÁJÁHOZ….ÉS gyakorletilag ö el volt küldve a földre JÉZUS meg is kérdezte tanitványait hogy ki a nagyobb a küldö vagy a küldöt vagyis mikor megmosta tanitványai lábát …monta JÁNOS 13/16-bizony ,bizony,mondom nektek .Nem nagyobb a szolga uránál,sem a küldött annál ,aki külte.JÁNOS 8/29-JÉZUS KÜLDÖTT-ERGO AZ ATYA NAGYOBB Ö KISEBB ….VOJON JÉZUS nem elsö szülöt ?de a biblia szerint .. az ö Atya nem esöszülöt mert neki nincs kezdete,PLDÁUL..MIKOR SZÜLETETT A SZENT LÉLEK HA JÉZUS AZ ELSÖ SZÜLÖT?A fiunak ás az atyának van neve a szentlélaknek mért nincs?LÉTEZIK VAJON OJAN SZEMÉLY AKINEK NINCS NEVE?…..KÜLÖNBEN IS A HÁROMSÁG ütközik a bibliai ALAPELVEKEL pld.1KORINTHUSBELIEKHEZ IRT LEVÉL11/3,…..1KORINTH….15/27,28.stb

Jézus Krisztus ezt mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:32). Jézus nemcsak arra mutatott rá, hogy megtalálható az igazság, hanem azt is megmutatta, hogy a megtalálása követelmény ahhoz, hogy imádhassuk Istent. Ezt mondta egy szamaritánus asszonynak: „az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát” (János 4:23).

Az igazság ismerete szabadokká tesz minket a hazugságoktól, tévedésektől és babonáktól. Amikor az igazság szerint élünk, az megerősít minket, hogy kitartsunk a nehézségek közepette, és olyan reménnyel tölt el, amely lehetővé teszi számunkra, hogy kiálljuk a próbákat.

Ha Isten egy Háromság, és mindig is az volt, akkor a zsidók vajon megtalálták ezt a tanítást a Héber Iratokban („Ószövetségben”)?

(5Mózes 6:4; Zsoltárok 145; Zakariás 14:9).

. Úgy utalnak a Héber Iratok a szent szellemre mint személyre vagy mint Isten tevékeny erejére? (Bírák 14:6; Ésaiás 44:3).

A Héber Iratok bármelyik írásszövege egyenlővé teszi-e a Messiást Istennel? (Zsoltárok 2:2, 4–8; Ésaiás 45:18; 61:1).

Ésaiás 44:6; 46:9, 10).Dániel 9:25, 26).

Ki küldte Jézust a földre? Akkor ki a feljebbvaló? (János 5:19, 23, 30; 8:42; 14:28; 17:3)

Sokan látták Jézust, de látta-e valaki Istent? (János 1:18; 6:46

Mondta-e valaha is Jézus, hogy ő Isten? (János 7:28, 29; 14:6

Mondta Jézus valaha is, hogy egyenrangú az Atyával? (János 14:28; 20:17

Vajon azok a szavak, hogy „én és az Atya egy vagyunk”, a Háromságot bizonyítják? (János 10:30; 17:21; Máté 24:36).

Hogyan tekintették a korai tanítványok Jézust? (János 1:29, 34, 42, 50; 6:69; 1Korinthus 11:3)

Hogyan tekintette Isten Jézust? (Márk 9:7; Lukács 2:9–11).

Vajon a Görög Iratok („Újszövetség”) ellentmondásban vannak a Héber Iratokkal azzal kapcsolatban, hogy a szent szellem Isten tevékeny ereje? (Máté 3:11; Lukács 1:41; János 14:26; Cselekedetek 1:8; 4:31; 10:38).

Jézus megkeresztelkedésekor hol volt az Atya, a Fiú és a szent szellem? Hárman egyek voltak? (Máté 3:16, 17).

Vajon Isten magára töltötte ki a szent szellemet?

A The Encyclopedia of Religion bevallja: „Napjaink teológusai egyetértenek abban, hogy a héber Biblia sehol sem tanítja kifejezetten ezt a tantételt.” A New Catholic Encyclopedia szintén ezt mondja: „ A Szentháromság dogmáját nem tanítja az Ósz[övetség].”

Milyen pozíciót foglalt el a feltámasztott Jézus az egekben? (Cselekedetek 7:55, 56; Róma 8:34; Kolossé 3:1; Zsidók 12:2).

Ki biztosította Jézusnak ezt a felmagasztalt pozíciót? (Filippi 2:9–11

Ez vajon Istenné tette Jézust vagy a második személlyé Isten után a világegyetemben? (1Korinthus 11:3; Filippi 2:9–11).

Ki a világegyetem Legfelsőbb Szuverén Ura? (5Mózes 3:24; Cselekedetek 4:24–27; 1Korinthus 15:28).

Vajon „Isten Fiának” vagy „Fiúistennek” nevezte magát Jézus? (János 10:36; 1János 4:15; 5:5, 13).

Jézus mindig azt tette, ami helyes. Nem mondta magát másnak, mint aki volt. Nem állította azt az emberek előtt, hogy ő Isten. Gábriel angyal azt mondta Máriának, hogy Jézust Isten Fiának fogják hívni. Maga Jézus is azt mondta, hogy ő Isten Fia. És nem állította azt, hogy többet tud, mint az Atyja. Ezt mondta: „az Atya nagyobb nálam” (János 14:28)

Ha levelet írsz egy kedves ismerősödnek vagy hozzátartozódnak, valamennyire meg van kötve, hogy mennyit írhatsz, ezért jól megfontolod, mit is foglalj a levélbe(János 21:25)

A Biblia úgy lett megírva, hogy felszínre hozza, mi van a szívünkben.Zsidókhoz irt levél 4:12.

A Biblia üzenete mélyre hatol, és feltárja igazi gondolatainkat és indítékainkat.

 Eszerint Isten Szavát csak úgy érthetjük meg, ha őszinte szívvel és nyitott elmével olvassuk és tanulmányozzuk.

Intelligens emberek tudnak olyan könyveket írni, amelyeket csak „a bölcsek és a műveltek” képesek felfogni. De olyan könyvet írni, amelyet csak helyes indítékkal lehet megérteni — nos, ehhez Isten bölcsességére van szükség! (Máté 11:25).

Ami nincs benne a Bibliában azt ugy kell tekinteni mint szándékosan kihagyott a Szavából.Ha IGY TEKINTJÜK olyannak fogjuk látni, amilyennek a Biblia egésze bemutatja. Így hát nem nyugtalankodunk, ha egy konkrét beszámoló olyan kérdéseket vet fel, amelyekre nem találunk mindjárt választ. Hasonló ez ahhoz, mint amikor egy nagy kirakójátékot próbálunk összerakni. Lehet, hogy először nem találunk meg egy darabot, vagy nem látjuk még, hogy egy darabka hová fog kerülni. De talán már összegyűjtöttünk annyi darabkát, hogy látjuk, milyennek kell majd lennie az egész képnek.

EZÉRT VAN AZ HOGY NEM SZABAD AZ Ő BESZÉDÉHEZ HOZÁTENI VAGY ELVENI . Pldabeszédek30:6;János Jelenéskről 22:18,19.JÉZUS IS BETARTOTTA……JÁNOS EVANGÉLIUM 8:26-32;14:24;15:10,12,13,14,15-mert mindazt,amit az én Atyámtól hallottam,tudtul adtam néktek .-monta JÉZUS .1Korintus 4:6-„Ne menjetek túl azokon, amik írva vannak”

(Márk 12:30-Akkor szeretjük egész elménkkel, ha gondolatainkat az övéi alá rendeljük. Törekszünk rá, hogy az ő nézőpontjából lássuk a dolgokat, minden döntésünkben figyelembe vegyük őt, és bízzunk abban, hogy az ő útja a legjobb (Példabeszédek 3:5, 6; Ézsaiás 55:9; Filippi 2:3–7)

(Példabeszédek 4:7). Hogyan merítheted a legtöbb hasznot a Biblia olvasásából?

Ha teheted, akkor olvasd, amikor a legjobban tudsz figyelni. Ne csak átfusd a verseket. Azzal a céllal olvass, hogy megtöltsd az elmédet Isten gondolataival, és megemészd az olvasottakat. Miután elolvastál egy részt, gondolkodj el rajta, és vesd össze azzal, amit már tudsz. Így egyre jobban meg fogod érteni a Bibliát, és az értékelésed is mélyülni fog (Zsoltárok 143:5)Ne ess te is abba a hibába, hogy azt hiszed, elég csak az úgynevezett Újtestamentumot olvasni. Ne feledd, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos” (2Timóteusz 3:16).

Különösen úgy lesz eredményes a bibliaolvasásod, ha témakörök szerint tanulmányozod.

BIBLIAOLVASÁS TÉMAKÖRÖK SZERINT

Az élet kezdete és az ember bűnbeesése: Mózes első könyve

Az ókori Izrael megalapítása: Mózes második könyvétől az ötödik könyvéig

Eseménydús beszámolók: Józsué könyvétől Eszter könyvéig

Megindító költői versek és énekek: Jób könyve, Zsoltárok és Énekek éneke

Életbölcsességek: Példabeszédek és a Prédikátor könyve

Próféciák és erkölcsi útmutatás: Ézsaiás könyvétől Malakiás könyvéig és a Jelenések könyve

Jézus élete és tanításai: Máté evangéliumától János evangéliumáig

A keresztényiség megalapítása és terjedése: Cselekedetek könyve

Levelek a gyülekezeteknek: A rómaiaknak írt levéltől Júdás leveléig

MELYIK BIBLIAFORDÍTÁST OLVASSAM?

Sok nyelven számos bibliafordítás létezik. Némelyik nyelvezete nehezen érthető, régies. Más fordítások elrugaszkodnak az eredeti szövegtől, mert nem a pontosságra törekszenek, hanem arra, hogy könnyed olvasmányt nyújtsanak. Akadnak szó szerinti, szinte tükörfordítások is.

Kérdezd meg magadtól: „Mi a célom a Biblia olvasásával? Könnyed olvasmányra vágyom, mely nem annyira pontos? Vagy olyan gondolatokat akarok olvasni, amelyek a lehető legpontosabban közvetítik az eredeti, ihletett szöveget?” (2Péter 1:20, 21). A célod határozza meg, hogy melyik fordítást választod.

A 03-14 16:32-nek:

Igen, nagyon jól látod. Biztos voltak olyanok is, akik ragaszkodtak a Krisztusi úthoz. Sőt, biztosan lehet tudni, hogy voltak olyanok is.

Azok a kommentek, amelyek részletesen tárgyalták a háromság nem Bibliai eredetét, Jehova Tanúi irodalmaiból származtak. De máshol arról is szó van, hogy voltak minden időben olyanok, akik hűek maradtak. Maradtak fent sok korszakból olyan dokumentumok, melyek beszámolnak erről.

De nem ez a lényeg, hiszen az intézményesített és hatalmat kapott egyház, amely később világvallássá vált, szörnyű dolgokat művelt. Ezen az sem segít, ha voltak, akik ezeket a szörnyűségeket őszintén, teljes buzgalomból művelték. Persze, voltak, akik igyekeztek kimaradni ezen dolgokból, és jól tették! Ma már mindenki választhatja azt az oldalt, amelyik imtézményesen elhatárolódik minden, a múltban elkövetett szörnyűségtől és nem tekinti a kereszténység alapvető részének őket!

"A kérdező kommentje:

Alig várom hogy hallhassak valami fogósabb érvelést."

____________

a háromságot úgy emlegetik, mint — Atya, Fiú, szent lélek (mostanában már úgy fogadják el sok vallások, szent szellem pontosabb fodításként)

Akárhol olvasol róluk azt nem olvasod, hogy "egy személy", csak annyit, hogy "egy", pl. a 1Ján 5:7-ben "Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy."

miként a tanítványok úgy

"egyek legyenek mi bebnnük" a tanítványok

Ján 17:21 "Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem."

"az én Atyám nagyobb nálamnál"

Ján 14:28 "Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál."

??Én nem tudom, hogy kell e ennél megyőzőbb, aki keresi az igazságot??