Miért van az, hogy jó pár utalás van a Bibliában arra,ami kissé arra utal, mintha a nő egy ellenség lenne?

53-as kommentelő: Békesség neked!

Kérlek téged, ne veszekedj, ne menj bele a csapdába, manipulációba. A fülek csukva vannak, és csak azt hallják meg, ami azokat simogatja. Igazul jelented ki, amit, és ennek köze nincsen a nemedhez, mivel aki NŐ, az maga is így látja. Vannak nők, akik maguk elismerik, hallottam már magam is, hogy a nőnél rosszindulattal telibb nem nincsen. Hogy nincsen rosszabb egy női vezetőnél főnöknél. Ismétlem, nem egy nő vallja ezt! Mint ahogyan azt sem, hogy inkább a férfiak társaságát keresik, mert nők között az ármánykodás megdöbbentő mértékű, még úgy is, ha barátnőkről van szó.

Ez az önkritika, de inkább lelki ismeretnek lehetne nevezni. Ezért lett fentebb írva, hogy ez nem a nők elnyomásáról szól, nem az ő megalázásukról, bántásukról, hanem arról, mi az igazság. A férfi is olyan, amilyen. Nem arról szól, hogy minden nő egy kalap alá vehető, hanem arról, hogy vannak közös metszéspontok, és a Bibliában a Teremtéstörténet erről is szól. Hogy megéljük azt, ki, mi is valójában elsődlegesen Ádám és Éva, hogy ezáltal szembesüljünk. Hogy meglássuk, mit okozott a világunkban, hogy nem Istent választottuk társul, hanem egymást! Nincs ilyen, hogy gonosz nő meg nem gonosz férfi. Emberek vagyunk, nemek, vágyakkal, és vannak sajátságos jellemzőink. És amikor egy nő, akinek támogatónak, nevelőnek, gyengédnek, ápolónak, hűségesnek, alázatosan volna szükséges lennie és így viselkedik, kiforgat, támad, cinikuskodik, káromkodik, keménykedik és még lehetne sorolni, akkor nem ráerősít arra, hogy miért Évától ered a bukás? Nem értjük már meg, az Isten áldjon már meg minket! És ez egy férfira is igaz. Nem egymás ellenségei vagyunk, hiszen férfi és nő egy, a lélek pedig nemtelen. De ameddig valaki nem éli ezt meg, hogy mi honol a szívében, addig élőhalott csupán és a kárhozata fel menetel.

Nem szerettem volna már írni, de a fentebbi kommentelő hozzászólása miatt van erre szükség. Akivel már beszéltem ezen az oldalon nagyjából egy éve. Talán nem emlékszik rám, de magam igen rá. Mint ahogyan arra is, hogy milyen minősíthetetlen stílusban írt nekem privát levelet. Ha már a bunkóságot említette. Igaz, kikérjük magunknak, nők vagyunk, áldozatok, a gazember férfiak bántanak minket, megaláznak (ok nélkül, ahogyan viselkedünk nőként, ahogy öltözködünk?), de azt nem vesszük észre, mi mit adunk! Hogy milyen gyűlölet van a szívünkben, fájdalmak, fel nem dolgozott traumák, sérelmek, indulatok, mennyi rosszindulat, áskálódás, pletyka, gonoszság, elégedetlenség, énképzavar, önbizalomhiány, megfelelési kényszer, kiégés, ami a mai világban rengeteg nőre igaz. Egyszerűen teljesen fel vannak lázadva a nők, ki van fordulva ez a nem főleg magából. A férfi is, de a nők változása megdöbbentő, mert ezt a feminista mocskos ingert követik és így gyűlölik meg a férfit egyre inkább és főleg magukat is. Ne tegyétek, hölgyek, kérlek titeket!

A fenti kommentelő, aki Odin áldását írja nekem. Odinét! Tudod te, ki az az Odin? Egy éve is ilyen indulat volt benned, amikor ugyan ezen traumáidat ide leírtad, ami nem ide tartozik. Ez a te magánügyed, és ezért kérlek mást ne büntess! A saját kiégését, fájdalmadat ne másra vetítsd rá, mert nincsen más ellenséged, csak a saját gyarló szíved. Odin, a sátán, a pogányság hamis bálványa, mint az összes más mitologikus istenség is meg a vallásé is. Ezeket említed, de csodálkozol, hogy nincsen lélekben békességed? Ezt okozza az a megbocsájtás hiánya, gyűlölet, ami emészti már kiskorod óta a szívedet. Ide vezet el téged is, a hazugságokba, a bálványimádásba. De azért te már Firenzében élsz. A jólét az szükséges, a luxus. Az, hogy Istennek szolgáljunk alázatos és szelíd, egyszerű élettel, Benne lelki nők és férfiak legyünk, az már nem, csak szolgálni a testi vágyainkat, a világ után rohanni.

Ennyi idő telt el, és egyre terjengőbb benned is a sötétség, amit fáj látni. Még mindig nem tudtál megbocsájtani a saját szüleidnek, de vádolni, káromolni tudsz. Ilyen a nők zöme, ezt hívják áldozatszerepnek, mint amilyen a fenti másik kommentelő is, aki a férfiak általi megalázásról írt. Ez megy. Sajnáltatás, áldozatszerep, minket mindenki bánt, mert gyengék vagyunk, elesettebbek, mint a gaz hímek. És kész is az életen át tartó gyűlölethullám az embertársaink iránt. Nem a saját szívünket utáljuk meg, hanem a másikban keressük a szálkát. Összefogunk, hogy mi erős nők vagyunk, kondizunk, tetováltatunk, harcművészeteket űzünk, kemények vagyunk. De azt nem éljük meg, mit okozunk a másiknak, hogy manipulálunk, lelkileg bántalmazunk, pletykálunk, áskálódunk, kibeszélünk, gáncsoskodunk, gyűlölünk. És így vállalunk gyereket, alapítunk családot.

Az életemben sosem kaptam annyi bántást egy nemtől sem, mint a nőtől, kiskoromtól kezdve! Nem általánosítok, de ez nem lehet véletlen. Mégsem vetem meg őket, hanem igyekszem Isten kegyelmével tárgyilagosan szemlélni. Mert magam is gyarló vagyok, telve hibákkal. A férfi sem különb. De vannak igazságok, mint ahogyan az is az, hogy a nő, amilyen szerető, gondoskodó, értékes is tud lenni, legalább annyira ennek az ellentettje is, sőt! És amely ingerek ebből a világból áradnak, csak rosszabb lesz. A nő, ha tetszik ha nem, a férfi kísértője.

Úgyhogy ne gyűlölködj, kérlek, és bocssás meg végre! A te lelked számára fontos ez, ezt éld meg. Mindannyian tudatlanok vagyunk, lélekbe betegek. Őket is megvezették, de te sem vagy tökéletes. Tudod az az érdekes az áldozat szerepű emberekben, főleg nőkben, hogy mindig csak vádolnak és a másik felet gyűlölik. Mindig a másikat ítélik el és azt sorolják fel, a másik fél miben vétkes, de azt nem, hogy ők miben. Hogy az ő felelősségük ebben hol van. És ez lett írva neked korábban is, hogy neked is van ebben felelősséged. Tudod mi? Az, hogy ne gyűlölj, kérlek. Nem őket veted meg valójában, hanem magadat, hogy akkor gyenge voltál. De örülj neki és örömködj, hogy gyenge vagy, fájdalmakkal, mert Isten ilyenkor tudna hozzád férni. De elbuktál te is, mert inkább a gyűlöletet választottad és így emészted a lelked már mióta. Nem a vallás Istenéről szólok, közöm nincs a valláshoz, és kérlek, engem ne említs együtt a hívőkkel. Bocsáss meg, és lesz lélekben békességed. Mert ez nem az, csak te hiszed annak és boldog életnek. Ez mind a félelemre épül, a tagadásra, a megvetésre, azaz hazugságra. Istenben viszont lehet még örömöd, szabadulásod. Győzd le az egódat, állj a szüleid elé, beszélj velük, nyíljatok meg egymásnak és legyetek békességben. Ha ők nem mennek hozzád, akkor te menj! Lehetséges, hogy szégyenlik magukat és megvetik magukat. Ezért szükséges,hogy valaki lépjen, hogy az ő szívük is megnyugodjon. Valakinek lépni szükséges, mert ebből sosem lesz kiút, és addig tedd meg, amíg még éltek! Mert ha már nem éltek és így mentek el, az lesz a pokol. Bocsásd meg te is, ha kemények a szavak, de szükségesek és nem ellened lettek írva akármit is gondolsz felőlem. Gyere ki te is a hazugságokból, ne sántikálj kétfelé, és Istenben légy NŐ. És megtapasztalod majd, milyen csoda is az. És az Odint messzire felejtsd el, ha élni akarsz.

Az emberiség Teremtőjének Lelke adjon neked is ehhez erőt, kegyelmet!

Üdv.

70-es: A nőbántalmazás az ókorban sem volt engedélyezve. Bizonyára volt ilyen eset, ahogy ma is van.

Az, hogy Dávid kiraly fia megerőszakolta a testvérét a mózesi törvényekkel is ellentétes volt, és a Biblia is negatív kontextusban említi. Az erőszakoló fiút, Ámnont agyon is verték a tette miatt.

72

Te miről beszélsz? A Biblia telis tele van nőbántalmazással.

Amnont NEM a törvények szerint ítélték el, mivel még az "isten szerint való férfi" is fosott rá, hogy A SAJÁT LÁNYÁT megerőszakoltak. A bátyja állt bosszút rajta.

És szerinted Jézus elé miért csak a parázna nőt hurcolták? Miért csak őt akarták megölni, a fërfit pedig, akivel rajtakapták, azt nem?

Jefte lányának miért kellett az apja nagyzolása miatt szenvednie?

A megerőszakolt nőket miért adták hozzá a megerőszakolójukhoz?

És sorolhatnám.

Hagyjuk már a meséket. Rettenetes életük volt a múltban élő nőknek.

74-es: Dávid nem volt feddhetetlen ember, volt bűne épp elég: hazassagot tört, egy árratlan embert megöletett. A Biblia ezeket elítéli, ahogy a megerőszakolást is.

A házasságtörés esetén a férfit ugyanúgy megkövezték, mint a nőt.

A megerőszakolt nőt el kellett vennie az erőszakolónak, és el kellett tartania egész életében. Ez az áldozat védelme miatt volt, mivel az erőszak után más nem vette volna el a nőt feleségül, így a törvény biztosította a megélhetését.