Mivel Ádám és Éva nem létezett, mi az az eredendő bűn?

Az eredendő bűn az egy biblikus fogalom.

Olyan mint a Harry Potterben a cikesz.

Kontextusban értelmezhető, anélkül nem.

A kérdező a 4. válasza egyértelműen ChatGPT generált.

Erre a kérdező a 8. válaszában azt írja az egyik válaszolónak, hogy:

"HM, Chatgpt szagú..."

Ezzel bőven jellemezte magát a kérdező. Értelmetlen bármit is írni neki.

Maga Jézus is létező valós személyként beszélt Ádámékról, ahogy mások is.

Mindenki úgy említi meg a két személyt, mint akik miatt jutott ide az emberiség.

Egyébként pedig más kultúrákban is megtalálható az a nézet, hogy a jó kezdetet elrontották némelyek. Tehát valós alapja van annak, hogy emberek hibáztak.

#13.

"Maga Jézus is létező valós személyként beszélt Ádámékról" 🤣

Akkor csakis létezniük kellett!

#11.

"Az eredendő bűn az egy biblikus fogalom."

Szerintem NEM!

Én az EVOLÚCIÓS ÖRÖKSÉGET tekintem annak:

- A faj- és létfenntartás kényszerét,

- és a dominanciáért vívott harcot.

#14

Az "evolúciós örökség"-et tekinted, bibliai fogalomnak?

Valamelyik pápa már elismerte, hogy nem léteztek Ádámék.

Ő azt mondta, hogy az eredendő bűnt az emberiség fokozatosan szerezte meg, ahogy kifejlődött. Nem köthető tehát konkrét személyhez.

Szerintem ez így nagy butaság, de hát ez ugye a kereszténység lényege.

Haver!

Az "igazi keresztény" nem azt jelenti, hogy tagadja a tudományokat!

Egy normális, értelmes ember elfogadja a tudományos eredményeket... még akkor is, ha ő keresztény.

Ateista vagyok. De ezt félretéve én a vallási koncepciót nem tudom elfogadni, a szimbolikus, allegorikus értelmezés az, aminek értelme van.

Mert hát az, hogy Ádám és Éva elkövetett egy bűnt, az miért tenne engem, téged vagy bárki mást (beleértve egy fél éves kislányt is) automatikusan bűnössé? Azt még érteni vélném – bár az én igazságról alkotott fogalmaim alapján igazságosnak aligha tartanám –, hogy Ádám és Éva büntetésének a része volt, hogy a leszármazottai is viseljék a tetteik következményét. De ez a büntetés, a következmény. Ettől még a bűnt Ádám és Éva követte el, a büntetés vagy a következmény az, ami eredendő/átöröklő, nem a bűn.

Szimbolikusan viszont sokkal észszerűbb ez a tanítás. Az állatoknak nincs tudatuk. A tetteiket ösztönök, reflexek, akár tanult, akár öröklött, de öntudatlan folyamatok határozzák meg a tetteiket. Egy állat nem lehet erkölcstelen, nem követhet el bűnt, hiszen nincs tudata, amivel jó és rossz között különbséget tudna tenni, és nincs tudata, amivel dönthetne hogy jót vagy rosszat, egyáltalán ezt vagy azt teszi. A tigris nem felelős a tetteiért, nem követ el bűnt, ha megeszik egy embert, hiszen csak a természete alapján „működik”, azon természete mentén, amit valaki vagy valami más határozott meg (és itt mindegy is, hogy Isten, vagy az evolúció).

Az embernek viszont van tudata. Képes megérteni, felfogni a tettei, döntései különböző szempontjait, azoknak a világra, másokra gyakorolt hatásait, következményeit. Az ember képes különbséget tenni jó és rossz között, így felelős a tetteiért. Az embernek van fogalma az erkölcsről, többek között ezzel is messze több, mint egy állat. (Oké, vannak fejlettebb állatok is, amikben már ott a tudat csírája, de ezt most hagyjuk ki a képből.)

Így számomra a jó és rossz tudásának fájáról való evés nem más, mint az embernek az öntudatra ébredése, tudatossá válása. Ezzel együtt jár, és egyben előfeltétele is ez annak, hogy az ember egyáltalán képes legyen bűnt elkövetni.

Hogy ez miért vezet eredendően bűnhöz? Pont azért, mert az erkölcs az, ami felülírja az ösztönös viselkedést. A legszívesebben lerúgnám a fejét az alsó szomszédnak és a vendégeinek, aki hangosan nevetgélnek, néha még kiabálnak is. Aztán persze észbe kapok, hogy nem vagyok én állat, tudom, hogy ez nem lenne szép és nem lenne arányos dolog, így inkább gyakorlom a türelem erényét, esetleg megpróbálva udvariasnak maradni megkérem, hogy próbáljanak meg halkabban vigadozni. Meg megpróbálnám értelmezni a dolgot, megérteni az ő szempontjait is, hogy számára a mai nap kiemelt fontosságú, szeretné ezt szűk körben a szeretteivel önfeledten megélni. Meg megpróbálhatok alkalmazkodni a helyzethez. Attól, hogy emberibb módon járok el – ami az én döntésem –, attól a világ kicsit jobb lesz, a szomszéd nem lesz fejbe rúgva, és nekem sem töri be az orromat viszonzásul. Mindkettőnknek jobb úgy, ha nem az ösztönök, indulatok irányítják a tetteinket.

Az emberben viszont nem minden esetben képes felülírni az erkölcs az ösztönöket, indulatokat, érdekeket. Nincs ember, aki életében egyetlen egyszer sem tenne olyat, ami nem helyes. Abból fakadóan, hogy az emberben működnek az ösztönök, indulatok is, de működik a tudat is, abból óhatatlanul következik az, hogy az ember fog elkövetni élete során kisebb-nagyobb bűnöket.

Én így tudom értelmezni az jó és rossz tudásának fáját (öntudatra ébredésként), és az eredendő bűnt (mint kvázi minden esetben megvalósuló potenciált arra, hogy bűnt kövessünk el). Ez a tanítás így mond valamit, emlékeztet, tudatosít valamit. Valamit, ami fontos, amiből tanulságokat lehet levonni. (Függetlenül egyébként attól is, hogy Isten vagy az első emberpár az most ténylegesen létezett-e vagy sem, hiszel-e ebben vagy sem.)