Ha Ádám és Éva meséje az egyház szerint nem szó szerint értendő, akkor a nem valóságos lények által elkövetett eredendő bűn miatt mi értelme van istennek feláldozni a fiát (saját magát)?

"Ádám és Éva bűne az Istennel szembeni engedetlenség volt. Ez pedig rajtuk kívül kb. minden emberre igaz."

De itt az ellentmondás, mert azt mondják, hogy csak metaforikusan kell értelmezni Ádám és Éva sztoriját. Hogyan szegülhettek szembe istennel ha nem is léteztek? Másik dolog, hogy ez egy nagyon barbár gondolkodás, hogy a leszármazott felel az ősök bűnéért.

"ez a kérdés most úgy hangzik, mintha a világtörténelem során csak ez a mitikus messzeségben lévő alma-ügy lenne csak a bűn a Földön. De ha jól körülnézel és magadba is figyelsz, láthatod, ez nem így van."

Nem hangzik úgy, szó sincs arról, hogy ez lenne csak a bűn a Földön. Csak a logikátlanságára kérdeztem rá.

"Valóban. De ha úgy vesszük, akkor előbb-utóbb mindenkinek meglesznek a saját bűnei. Senki sem tökéletes.

Gondolom ezt is valahogy így kell érteni. A tökéletlenséget adjuk tovább."

De isten teremtette meg a tökéletlenségre való hajlamunkat. És ha mindentudó, akkor tudja ki az aki kárhozatra van ítélve. Tehát eszerint az embereknek már a születése előtt megvan, hogy a pokolra jut-e vagy sem. Ebből az következik, hogy nem lehet egyszerre mindenható és végtelenül jóságos.