Szerinted a kereszténység, Biblia nélkül nem lehet valaki erkölcsös, jó ember?

A hit nélkül is lehet valaki rendkívül erkölcsös, jó ember.

Ami egy erkölcsös, jó emberből mégis képes egy gyűlölködő, másoknak ártó embert kihozni, az a vallás.

Nézd csak meg, én ateista, humanista emberként igyekszek segíteni rászoruló embertársaimon. Megértően fordulok a honfitársaimhoz és elfogadom másságukat (legyen az nemi, szexuális, vallási alapú). De tagadhatatlanul sokan vannak azok, akik a hétköznapi életben kedves, odafigyelő emberek, viszont amint olyanról látnak valamit, ami a vallásuk tanításával ellentétes, kifordulnak magukból, kirekesztők lesznek.

"Volt egy tanárom, aki szerint csak a hívő embereknek van lelke... Hát nem voltunk túl jó viszonyban."

Kezdjuk ott hogy be sincs bizonyitva hogy egyaltalan letezik lelek

Én sok muszlimot ismerek akik annyira erkölcsös és jóravaló életet élnek, hogy olyanról korábban még könyvben sem olvastam !

Bár a kérdés felvet bizonyos kérdéseket: például milyen erkölcs szerint tekintünk valakit "jónak". Például a kereszténység vagy az Iszlám erkölcsöt tekintjük-e ehhez etalonnak.

De nem akarok mellébeszélni értem a kérdés lényegét, és az a határozott válaszom hogy NEM egyáltalán nem kell ahhoz kereszténynek lenni hogy valaki jó ember legyen.

Abdullah

A "jó ember" egy egy elemű halmaz, csak Jézus Krisztus fér bele. Ha nem így gondolod, olvasd el a "Gazdag ifjú" történetét a Bibliában (Mk 10:17-27). Ő tökéletesen megtartotta Mózes törvényét ifjú kora óta, tehát ha élt a földön valaki, aki joggal pályázhatott volna a jó ember titulusra, az ő volt. Jézus szerint mégis hiányzott belőle valami, hogy az Ő követője, vagyis keresztény legyen. Az ószövetségben Isten többek között anyagi áldásokkal is megáldotta azokat, akik Mózes törvényének engedelmesen éltek. Ez az ember gazdag volt, Isten megtartotta az ígéretét az anyagi áldásra vonatkozóan. (Mellesleg ma, az újszövetséág alatt már ez nincs így, ma Isten szellemi áldásokkal áldja meg azokat, akik az "új Mózes", vagyis Jézus "törvényének", vagyis tanításának engedelmeskednek.)

A gazdag ifjú azonban nem látott túl az áldásain, látta az áldásait, de nem látta hogy ki van mögöttük (Isten). A gazdagságában bízott, nem Istenben, akitől a gazdagsága volt. Jézus (az egyedüli jó ember) tehát kihívást adott neki, hogy ossza szét a vagyonát a szegényeknek, és kincse lesz a mennyben, majd kövesse Őt. Itt ez a "jó ember" választás elé került: feladni a gazdagsággal járó kényelmet és élvezeteket, hogy egy vándortanító tanítványa legyen? Ő nemmel döntött, holott a történet elején úgy szaladt Jézushoz, hogy "Jó mester,..."! Pedig a vagyonában való bizalom volt az egyetlen akadálya az üdvösségének! Legtöbb ember üdvösségének egynél több akadálya is van, és több dolgot is fel kell(ene) adniuk, tehát ha ez az gazdag ifjú nem ment át a "jó ember" vizsgán, a legtöbb ember még annyira sem megy át rajta, mint ő.

Teljesen férevezeti magát az ember, ha úgy határozza meg a saját (vagy barátai) jóságát, hogy keres rosszabb, vagy rosszabbnak tűnő embereket. Az egyetlen helyes viszonyítási alap Jézus. Ez azt jelenti, hogy aláírom, hogy jó ember vagy, ha az ellenségeidért önként vállalod a testi és lelki kínhalált.

Remélem, ez segített.

üdv Stefán

Az erkölcs szubjektív. Mindenkinek más elképzelése van arról, hogy mitől lesz valaki erkölcsös vagy erkölcstelen.

Az én világképem szerint abszurd, hogy a hit keveredik az erkölccsel. Szerintem a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz.

Mit jelent az, hogy "halálos bűn"?

Mitől lesz egy bűn "halálos"?

Ha nem azért, mert fizikai halállal kapcsolatos, akkor mi köze a halálhoz?

#14

Egy keresztény számára valóban nem lehet valaki igazán jó ember, csak ha Istent, Jézust szereti. Talán egy megtért bűnös ember még értékesebb is nekik, mint aki jó ember de nem keresztény.

Az iszlám hívője szerint meg nem lehet jó ember, aki bár hallotta a próféta tanítását, mégis hamis vallású.

Szerintem nincs jelentősége milyen vallású vagy, ha jó ember vagy, akkor jó ember vagy. Ez ennyire egyszerű.

"Az iszlám hívője szerint meg nem lehet jó ember, aki bár hallotta a próféta tanítását, mégis hamis vallású."

Én mint muszlim "jó embernek" tekintek minden keresztényt aki mondjuk a keresztény erkölcsöknek megfelelően él.

Annyi van hogy hitünk szerint a jócselekedeteik nem fogadtatnak majd el nekik. In Sha Allah.

De ez más kérdés, én attól még "jónak" tekintem őket az evilági életben.

Abdullah

A keresztény hit szerint Isten illetve Krisztus adja a Szentlelket s vele az erőt, hogy Istennek tetsző életet élhessünk, illetve hogy arra törekedjünk és egyre inkább növekedjünk benne. Isten a Krisztusba vetett hit által bennünk él és formálja bennünk a Krisztusi jellemet. A krisztusi jellemet csak és kizárólag Krisztus formálhatja bennünk.

Természetesen Krisztus annak adja az erejét, akinek csak akarja, éppenséggel hitetleneknek is adhatja, talán például éppen azért, hogy megszégyenítse azokat a hívőket, akik nagy hívőknek tartják magukat, de ez mégsem látszik nagyon rajtuk. Ugyanakkor Krisztus alapvetően mégis a hit által akar nekünk segíteni, tehát ha segíti is a nem keresztényeket, az is valahol a keresztény hitet akarja így vagy úgy erősíteni és előmozdítani.

Természetesen a nem keresztények is lehetnek többé-kevésbé erkölcsösek keresztény értelemben is. Egyes nem hívők nagyon is lehetnek magasabb erkölcsi szinten, mint egyes hívők, ha történetesen olyan szerencsés természetet örököltek. De ez olyan, mint az áramból kihúzott ventilátor, forog ugyan, de lassulva. Míg egy szerencsétlen rozsdás ventilátor áram alatt is csak nagy nehezen forog csikorogva, de azért mégis gyorsulva. Az egyikben épül a krisztusi jellem a másikban fogyatkozik.