Ha a zsidók istene létezik, hol volt a holokauszt idején?

És újra megszólalt Eliú, és ezt mondta:

»Vajon helyesnek látszik-e neked felfogásod,

hogy mondod: ‘Inkább nekem van igazam, mint Istennek!’

Mert kérdezed: ‘Nem tetszik-e neked az, ami igaz?’

vagy: ‘Mi hasznod abból, ha vétkezem?’

Megfelelek tehát szavaidra

és veled együtt barátaidnak:

– Tekints az égre és nézd,

szemléld a mennyet, amely magasan van fölötted!

Ha vétkezel, mit ártasz Neki?

Ha számosak bűneid, mit teszel ezzel Neki?

Ha igaz vagy, mit adsz Neki,

és mit vesz ő kezedből?

Bűnöd a magadfajta embernek a kára,

és igazvoltod neked, ember fiának a haszna.

Kiáltanak az elnyomók sokasága miatt,

és keseregnek a zsarnokok erős karja miatt.

De nem kérdik: ‘Hol van Isten, az alkotónk,

aki dalokat ad éjjel,

aki többre tanított minket, mint a mező barmait,

aki bölcsebbé tett minket az ég madarainál?’

Nem hallgat ő rájuk, bárhogy kiáltanak akkor,

a gonoszok hivalkodása miatt.

De nem igaz, hogy Isten nem hall,

hogy a Mindenható nem tekint oda!

Mondd bár, hogy nem veszi észre,

az ítélet nála már megvan,

csak meg kell őt várnod.

Most pedig, mert haragját nem engedi szabadjára,

s a bűnt nem bosszulja meg nagyon,

Jób is hiába tátja ki száját,

és értelem nélkül szaporítja a szót.«

Jób 35

Az ilyen jellegű kérdésekre, hogy hol volt/van Isten ekkor és ekkor, a legjobb értekezés Jób könyve, ami a lehető legmélyebben bejárja ezt a témát. De alázattal kell elolvasni, nem előítéletekkel a fejben.

Hát , IGEN.

Undorító amit Isten Jóbbal tesz.

Ha egy gazda így bánik a kutyájával, azt a gazdát állatkínzásért börtönbe kell zárni.

"Mint irodalmi mű, remek. De a tartalma borzasztó."

De nem ilyen az élet is? Vagy az csupa móka és kacagás?

"Függetlenül attól, hogy csak irodalomi mű/mítosz nem megtörtént esemény."

Most lehet, hogy meg fogsz lepődni, de tudjuk. :)) Jób könyve a Bibliában a bölcsességirodalom része. Jób neve is azt jelenti, hogy "szorongattatott", "üldözött". Nem biztos, hogy valós személy, vagy legalább is ezt az alakot mintázhatták valakiről, de igazából nem is ez a lényeg- Ez a történet a zsidó néphagyomány egy nagyon régi példázata, egy tanító célzatú története.

"Az egész könyv arról szól, hogy Isten fogadást köt Sátánnal, aminek egy normális ember issza meg a levét."

Nem erről szól, amúgy. Sőt, pont, hogy nem erről szól. :)) Csak ehhez el kéne olvasni az egészet. Hanem arról, hogy a szenvedés hogyan épül bele az emberi létbe. A nagy konklúzió az, hogy a szenvedés nem szükségszerűen büntetés és ugyanígy a jó sors sem a jó emberek jutalma. Ókori keleti irodalom: tudod, a csattanó mindig a végén van.

A kérdésre válaszolva, én feltennék egy merészebb kérdést:

Hol volt Isten, mikor Krisztust két lator közt keresztre feszítették? Ha ezt megérted (de ez nem 10 perc lesz), akkor megérted azt is, amit kérdezni akartál.

@Kérdező, @Darkmoon80

Nyilvánvalóan nem olvastátok Jób könyvét, csak a premisszájáról van egy előítéletetek, így kissé oktondi dolognak tűnik megítélni a művet. Csak azért mondom, mert az összes ilyen kérdés őstípusát, hogy "hol van Isten", meg "miért hagyja ezt", Jób maga is felveti, és maga a történet egy párbeszéden, Jób és a "bölcsek" vitáján keresztül sorakoztat pro és kontra érveket, hogy most akkor Isten igazságos-e vagy sem, miközben valójában mindkét oldal téved, amire Eliú és aztán a legvégén maga Isten is rámutat.

Innen is látszik a szerző bölcsessége, ugyanis a legjobb érveket sorakoztatja fel saját magával szemben, és azokra válaszol, nem szalmabáboz.

"És ezek után a zsidók istenét világszerte imádják."

ÉS ezek után még mindig nem térsz meg, hanem imádod a bűnt ...

A véleményem változatlan.

Nincs mentség arra, hogy Isten megengedi a Sátánnak Jób kínzását.

„Számomra Jób könyve nem bizonyítja Isten igazságosságát, sem bölcsességét, hiszen a történet végén annyit tesz, hogy megmutatja Jónak "ki az Úr a háznál". Jób nem vitázhat Istennel, hanem el kell hallgatnia - én így értem a szöveget, de javítsatok ki, ha tévedek.”

Nem, nem ez történik. Ami Jóbbal történik a végén, az egy megvilágosodás-élmény. Jób azzal vádolta Istent, hogy Isten számára nincs jelentősége, hogy mi történik az emberrel. Ha erkölcsösen él, akkor ugyanúgy sorscsapások érhetik, és ha bűnös életet él, akkor is élhet gazdagságban és gond nélkül. Isten a nagy monológjában azt mutatja meg Jóbnak, hogy mennyi mindent nem lát és nem fog fel a világból, amire Istennek mind gondja van és semmi nincs Isten figyelme híján, azok a kis állatok sem a mezőn, amivel soha egyetlen ember sem találkozik, sem a távoli, beláthatatlan, kozmikus dolgok, amiket az emberi elme nem is fog fel. Isten mindennel, ami történik, ami létezik, teljesen tisztában van, és mindent az ő gondviselése tart fenn. Jób azért tartja igazságtalannak a szenvedését, mert nem látja úgy a világot, mint Isten. Mint egy történet szereplője, aki a történet szerzőjét vádolja a sztori közepén a megpróbáltatásokért, mert nincs tisztában azzal, hogy az egész egy nagyszerű mű része, és saját pillanatnyi szempontjait figyeli csak. Ha a legutolsó porszem és a legtávolabbi csillag, a legkisebb mezei álatt és a leghatalmasabb szörny is mind ismert Isten előtt, akkor pont az emberrel volna következetlen, és hagyná figyelmen kívül? Isten azt veti Jób szemére, hogy halvány fogalma sincs a világ működéséről, mindama hatalmas információmennyiségről, amit a körülötte lévő világ birtokol, és ily tudatlanul próbálja Istent vádolni, mintha őneki lenne bármi tekintélye kioktatni Istent, hogy hogyan kéne a dolgoknak működniük.

@Darkmoon80 Ki a fenét érdekel, hogy te mit gondolsz valamiről, amit nem is olvastál? Persze, nem mintha volna értelme ilyen erős ideológiai prekoncepciókkal bölcsességirodalmat olvasni. Ezt a kérdést már eldöntötted magadban, és inkább megmaradsz tudatlannak, mintsem teret adj a lehetőségnek, hogy tévedj. Csak ne a hívőket vádolnád szűklátókörűséggel. Másik szemében a szálkát...