Ha Isten létezik, akkor miért vannak súlyosan beteg emberek, akiknek az életük szenvedés?

27: Nem, te nem Istent kérdezted. Csupán azt hitted, hogy hozzá beszélsz, amikor egy elképzelt formával próbáltál beszélgetni. Aztán az persze, hogy nem válaszolt. Ezzel az erővel letehetnél egy téglát magad elé, és várhatnád, hogy megoldjon egy másodfokú egyenletet.

Ha meg szeretnéd érteni Istent, nem elképzelni kell, hanem tanulni róla. Erre való az egyház, a Biblia. Ja, tudom, tudom, az vérciki, meg te különben is okosabb vagy annál, hogy holmi öt-hatezer éves dolgokat olvasgassál. Akkor viszont nem fogod érteni, és kész. Ellenben haragudhatsz a mesebeli Istenre, amiért nem létezik (és az tényleg nem).

Minden balul üt ki és egymás után érnek a szerencsétlenségek - panaszolta egy férfi -, pedig

én igyekszem Isten tetszése szerint élni.

Kedves Barátom - válaszoltam-, ha még nem ismered Isten útjait, ne zúgolódj. - Egy régi könyvben

olvastam ezeket.

Egy szegény napszámosnak leégett a vályog viskója, mely egyetlen menedéke volt neki és családjának. Mikor keserves verítékezéssel megragadta a csákányt, hogy szétverje a romokat és újat építsen, a csákány megkoppant egy vaskazettán, melyben Mátyás aranyak voltak.

Egy apa egyetlen elkényeztetett gyermeke meghalt. Mikor a fájdalomtól elcsigázva elalszik, azt álmodja, hogy felnőtt fiát rablógyilkosságért akasztó-

fára ítélik.

Ne zúgolódjál, ha nem ismered Isten útjait, de hidd, hogy azok csak javadat szolgálják, mert Ístentől csak jó jöhet, még akkor is, ha könnyes szemünkkel könnyeken keresztül még nem látunk messzebbre.

"Ne zúgolódjál, ha nem ismered Isten útjait"

Nem zúgolódunk.

Csak tudod: egy végtelen isten NEM kényszerül kompromisszumra. Soha. Egyszer sem.

#28: Meltdownnak hívják, és velem mostanában nem fordult elő. Igyekszem elkerülni.

[link]

[link]

[link]

30: egyáltalán nem vagyok dühös ember. :) Én békés vagyok (megbékéltem), bármi is jön.

Ha kiderül, hogy meg kell halnom, meghalok. Nem ágálok ellene. Ha rákos gyerekem születik, szeretem, amíg él, és igyekszem boldoggá tenni, és nem éreztetem vele minden percben... hogy meg fog halni, és ÉN ezért milyen végtelenül szomorú vagyok.

Hm. Azt hiszem... az ateistáknak érdemes megtérés-történeteket olvasniuk. Zsenik, cinikus ateista pszichológusok, filozófusok, egy ugrabugra ateista lányka... annyian megtértek. Egyszerűen másképp müxik ez a dolog, mint ahogy sokan képzelik, magasabb szinten.

Ateisták (megint sarkítok): Hawking azt mondta, az Univerzumban nincs "helye" Istennek, Hawking okos volt, szóval Isten nincs.

Anna vallásos életet él, hithű keresztény. A lánya mégis meghalt 2 évesen, rákban, sok szenvedés közepette - pedig Anna minden nap imádkozott. Szóval Isten nincs! Hát őő...

"az ateistáknak érdemes megtérés-történeteket olvasniuk"

Nem nagyon.

Az ateisták általában racionális emberek - ezek a történetek pedig tömény, nyers érzelmekről szólnak. Nem is szólhatnának másról, hiszen a hitben nincsen racionalitás.

Szóval, a hívőknek, akik MÁR megtértek, katarzist okozhatnak - egy ateista meg a fejét csóválja rajtuk. Jó esetben.

De, pontosan.

Értelem nincs benne semmi, és a többségük ráadásul kitalált történet.

Ezek arra valók, hogy egy érzelmi rohamot indítsanak el benned, aminek a hatására megtérsz.

De csak arra hatnak, aki hajlamos rá: ő pedig valószínűleg már hívő.