Miért van szenvedés a buddhista felfogás szerint, ha mindenki számára elérhető az ún. tiszta tudat vagy más néven a megvilágosodás?

Egyrészt senki nem mondja, hogy bármikor bárki számára elérhető a tiszta tudatosság. Óriási erőfeszítéssel és kitartással érhető csak el, és a legtöbb ember számára egy élet során nem megvalósítható.

Az pedig, hogy ontológiailag mi szükség van a szenvedésre, miért nem eleve a tiszta tudatosságban létezünk, olyan kérdés, mint amikor keresztény kontextusban azt kérdezik, hogy Isten miért nem eleve csak mennyországot teremtett, vagy az embert miért nem úgy teremtette, hogy képtelen a bűnre. Ezekre a kérdésekre nem lehet válaszolni, egyszerűen adottnak kell venni, hogy van szenvedés, van bűn, van fizikai világ. Hogy ezeknek van-e oka és/vagy célja, az szerintem az ember számára megfejthetetlen rejtély. Lehet rajta filózni, és sokféle elméletet kitalálni (pl. hogy a szenvedés megtapasztalásával a tiszta tudatosság egy magasabb szintjét érhetjük el), de szerintem fölösleges, mert ellenőrizni úgysem tudjuk, hogy ennek az igazsághoz van-e köze.