Jehova tanui tévhitek?

"Ezt felnőtt emberként te sem gondolhatod komolyan, hogy mint teológiai bizonyíték előterjeszthető? Elhiszem, hogy a kisembernek ezek alapvető igények, de ilyen élményekre gyakorlatilag bármely vallásfelekezetben rá lehet lelni."

Látod? Ezért tartasz ott, ahol tartasz!

Ezek szerint csupa "gyerekes kisember" írta a Bibliát, akiket mellesleg Isten ihletett rá, hogy leírják, minek kell (mondom még egyszer: kell!) jellemeznie azokat, akik Krisztus valódi szolgáinak bizonyulnak.

Nem egy történelmet tanultunk mi ketten? Pedig ha csak az elmúlt 100 évet vesszük, olyan sok eltérés nem lehet.

Én ez idő alatt, a magát kereszténynek valló világ legnagyobb részében számtalan külső, belső háborút, egymás tömeges és módszeres elpusztítását, üldözését, és mindenfajta kizsákmányolását tapasztaltam (részben tapasztaltam, mivel nem vagyok még 120 éves).

Az ilyesféle "élményekről" beszélsz, mint olyanról, ami mindenhol megtalálható?

Vagy te csak igen-igen szűk körű, lokális "élményekről" beszélsz? Hogy megvan-e nemzetközileg az, amiről Krisztus beszélt, az már mellékes?

Pedig ebben van a lényeg!

(Aki Őrtorony-bemásolással válaszol, az kiállította magáról a bizonyítványt: vitaképtelen biológiai magnetofon.)

Kérdések, melyeket Jehova Tanúi nem szeretik, ha feltesznek

1. Ha a szervezet valójában nem prófétált világ végét 1925-re és 1975-re, akkor hogy lehet, hogy olyan sok Tanú távozott el közvetlenül 1925 és 1975 után? ("A mozgalom nagyjából háromnegyed része veszett el 1925 és 1928 között, majd hatalmas veszteségeket szenvedett el 1975 után, amikor nem jött el a vég, amire újra és újra hivatkoztak" mondta Jim Penton exTanú, aki Jehova Tanúiról az Encyclopedia Americana-ban elkészítette a szócikket.)

2. If the Watchtower organization rejects others calling them "inspired" yet the Watchtower organization does call themselves "God's Spirit-directed Prophet" what is the difference? Ha az Őrtorony szervezete elutasítja, ahogy mások állítják, hogy „ihletett” lenne, akkor mi a különbség az „Isten Szelleme által irányított próféta” és az ihletett között? Van olyan, hogy „szellemtelen” próféta?

3. Volt-e valaha is Írásellenes tanítása a Társulatnak?

4. A Társulatnak most van valamilyen Írásellenes tanítása?

5. Mivel a szervezett „új világosságot” kapott az 1914-es nemzedékről és teljesen megváltozott erről a véleménye, ez azt jelenti, hogy azok a Jehova Tanúi, akik az új világosságnak megfelelő értelmezés miatt korábban ki lettek közösítve, most automatikusan vissza lesznek fogadva? Tehát ezek az egykori Jehova Tanúi az igazság miatt lettek kiközösítve? Tudta ezt a Vezető Testület vagy nem?

6. Lehetséges-e hogy egy Jehova Tanúja hívő nyíltan folytasson diskurzust más Jehova Tanújával, ha véleménye eltér az Őrtorony tanításától?

7. Lehetséges-e önmagában, csak a Bibliát olvasni és érteni vagy szükséges ehhez a szervezet és a kiadványai?

8. Hogyan tudod bizonyítani a Bibliából, hogy 1935 volt az az év, amikor az égi reménységre való elhívás általánosan lezárult? Mi az eltérés a katolikus hívő december 25. Jézus születésnapjaként történő megjelölésében és egy Jehova Tanúja 1935-ös dátummal kapcsolatos hite között? Nem képmutató dolog kigúnyolni a „szegény megtévesztett katolikust”, mert az ő hite nem a Bibliára épül, amikor 1935-tel kapcsolatban ugyanez a helyzet áll elő?

9. Ha Jézus először az első századi keresztényeknek ajánlotta fel a 144000 helyet, akkor honnan lehet tudni, hogy mennyi üres hely van még? Hogyan lehetséges, hogy a szervezet tudja, hogy még van üres hely, ha nem készültek erről fejegyzések az első században?

10. Miért Jehova Tanújának hívnak, miért nem keresztényeknek? Mivel Jehova Tanúi az elnevezésüket az Ésaiás 43:12 és 44:8-ra hivatkozva indokolják, akkor mi az új név, amit az Ésaiás 62:2 megjövendölt? Jehova Tanúi nem lehet az „új név”, mert az 20 fejezettel korábban volt. Lehetne vajon az az új név keresztény, a Megváltónk, Krisztus miatt?

11. Miért ne lehetne Isten népét kereszténynek nevezni, amikor a Cselekedetek 11:26 azt mondja, hogy „a tanítványokat először Antiochiában nevezték keresztényeknek”? Miért van az, hogy a „Jehova Tanúi” elnevezést sehol nem találom az Újszövetségben, ha Isten népe az Újszövetség népe? Miért várt Isten ezzel a névvel 2000 évet? Ez azt jelenti, hogy Krisztus követői nem Jehova Tanújaként voltak ismertek?

12. Ha Isten Jehova neve annyira fontos, akkor miért nem használja sehol a görög Újszövetség? Ha az Újszövetség másolása során a másolók eltávolították a JHVH-t a szövegből (ahogy a szervezet állítja), akkor hogyan legyen bizalmunk az Újszövetség iránt? Nem kellene megválni az Újszövetségtől? Vagy az szervezet állítása a megbízhatatlan?

13. Ha a Jehova név annyira fontos, akkor a Cselekedetek könyve 4:12 miért Krisztusra utal, miért nem a JHVH valamilyen formában, például Jehova alakban szerepel ott?

14. Mi a helyes írásmód, a Jahve vagy Jehova? Ha Jehova Tanúi azt állítják, hogy a Jahve megfelelőbb, akkor miért a helytelen Jehova alakot használják? Ha Isten neve annyira fontos, akkor nem csupán a kimondására, hanem a helyesen való leírására is érdemes figyelni? A kiejtés sokkal fontosabb, minta helyes leírás?

15. Mivel Jehova Tanúi elutasítják az alapító Russell legtöbb tanítását valamint az 1942-ig vezető Rutherford legtöbb tanítását, hogyan lehetünk biztosan abban, hogy 25 év múlva a szervezet nem utasítja el a mai tanításait?

16. Mennyire megbízható egy olyan szervezet, amely elutasítja alapítóját, első két vezetőjét és történelmének első 63 évét? Ez %-ban kifejezve is jelentős idő! (az angol megadja, hogy 53%-át a létezésének, de ez ma már 48% lenne; ha 1879-től 1975-ig számolom az elutasított időszakot, akkor a szervezet a létezésének több, mint 73%-át megtagadja).

17. Mivel a szervezet kijelenti, hogy van apostoli öröklés, ki adta át a Isten Szellemének fáklyáját Russellnek, amikor alapította a szervezetet? Mi volt a neve ennek az egyénnek?

18. A „proskuneo” szót az Új világ fordítás minden alkalommal úgy fordítja, hogy „imádják” (Jel 05:14, 07:11, 11:16, 19:04, Jn 4:20, stb.), ha Istenről van szó. Amikor Jézusról ír a Biblia (Mt 14:33, 28:9, 28:17, Lk 24:52, Zsid 1:06, stb), akkor meghajolnak adják vissza, pedig ugyanarról a görög szóról van szó. Különösen érdemes ezt összehasonlítani a görög „prosekunhsan” szóval, ami Istenre utalva Jelenések 5:14, 7:11, 11:16, és 19:04, Krisztus esetében Máté 14:33, 28:9, 28:17. Mi az oka ennek a következetlenségnek? Az Új világ fordítás készítői tudják, hogy a „proskuneo” szó helyes alakja az imádják, akkor milyen lenne Krisztusról így olvasni az előbbi verseket?

19. Az Új világ fordítás a görög „kuriosz” szót több, mint 25 esetben az Újszövetségben Jehovának fordítja. Miért nem jelenik meg a Jehova szó a görög szövegben? Miért nem következetes a fordítás abban, hogy mindenhol Jehovát használjon? Mt 14:33, 28:9, 28

20. Jézusra utaló kifejezés „ez a templom” a János 2:18-19-ben? Nézd meg a János 2:21-et!

21. Ha a Szent Szellem csupán Isten hatékony ereje, akkor miért szólal meg közvetlenül és hivatkozik magára, mint „én” a Cselekedetek 13:2-ben?

22. Az Új világ fordítás a görög „ego emi” kifejezést minden egyes alkalommal „vagyok”-ként fordítja le (Jn 6:34, 6:41, 8:24, 13:19, 15:05, stb.), kivéve a János 8:58-at, ahol a fordításban a „voltam” igét használja. Mi ennek az ellentmondásnak az oka? A többi helyről nem derül ki, hogyan kell fordítani ezt a kifejezést?

23. A Jelenések 22:12-13-ben Jézus Krisztus, aki "gyorsan jön", mondja magáról: "Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég". A Jelenések 1:17-18-ban Jézus, aki "már meghalt, de nézd! Élek örökkön örökké" szintén magára utal, mint az első és az utolsó. A Jelenések 21:6-ban Isten azt mondja: "... Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég ...". Az Ésaiás 44:6 és az Ésaiás 48:12 szintén ezt mondja Istenről. Ezek szerint nem csupán egyetlen első és egyetlen utolsó van?

24. A János 1:3 azt mondja, hogy Jézus teremtett mindent, de az Ésaiás 44:24 azt állítja, hogy Isten egyedül teremtett. Hogy lehet ez?

25. A Kolossé 1:16 azt mondja, hogy minden dolgot általa és érte hoztak létre. Ha Jézus Mihály arkangyal lenne, akkor minden egy angyalért lett megteremtve? Ésaiás 43:17-tel hasonlítsd össze ezt az elképzelést (az angol idézi, de nem akarom most kibogarászni, hogy melyik fordítás mit ír – bocsánat).

26. Az Őrtorony Társulat azt tanítja, hogy a 144000 a Jelenések 7:4-ben szó szerint értendő. Mi van ez esetben a Jelenések 7:5-8 szó szerinti értelmezésével?

27. Ha a lélek maga a test, akkor Jézus a Máté 10:28-ban miért tesz különbséget test és lélek között?

28. Az Új világ fordítás a János 1:1 esetén Jézusra úgy utal, mint istenre. Ha Jézus csak isten, akkor miért mondja nagy betűvel megjelölt Isten a Deut 32:39-ban azt, hogy nincs más Isten?

29. Jézus Krisztusra úgy utal az Ésaiás 9:6, mint „Hatalmas Isten”. Jehovára szntén így utal az Ésaiás 10:20,21. Hogyan lehet ez, ha csak egy Isten van? (1 Kor 8:4, Ésaiás 43:10 és Ésaiás 44:6)

30. Ha Jézust kínoszlopon végezték ki, két kezét a feje fölé szegezve, akkor miért mondja a János 20:25, hogy „ha látom a kezein a szegek helyeit”, akkor az nem egynél több szöget jelez? (a magyarban úgy fordították vagyis ferdítették, hogy „kezén a szegek nyomát”, ami elég furcsa képet idéz fel bennem.)

31. Jézus a „bizony mondom nektek” kifejezést 50-nél is többször használja a Bibliában. A Lukács 23:43 esetén a vesszőhasználat teljesen eltér az összes ilyen helytől. Miért nem használták a fordítás készítői mindig ugyanúgy a vesszőt? Miért csak ezen az egy helyen? Ha következetesen mindig ugyanúgy fordítanánk, akkor hogyan nézne ki a Lukács 23:43? Mit olvasnál ki belőle?

Látod milyen nemtelen eszközökkel érvelsz? Egyetlen sort sem másoltam, mégis azt írod, hogy "bemásolgatással válaszolok". Sokkal kevesebbet másoltam korábban is, mint sok más vitapartner.

A sok "okosnak tűnő" kérdésedre pedig Jehova Tanúi kiadványaiban mindre megvan a válasz.

Nevetséges, de valahol sokkal inkább silány kérdések ezek, melyek azt bizonyítják, hogy az összeállítója nagyon szegényes ismeretekkel rendelkezett Jehova Tanúiról! Nem átgondolt, sokszor a kérdésben is tévedő ember volt az illető.

Egy példa:

"27. Ha a lélek maga a test, akkor Jézus a Máté 10:28-ban miért tesz különbséget test és lélek között?"

Mit is jelent a "lélek"? Jó lenne tudni. Volt már erről itt kérdés. Helyes válasz is volt rá.

Nem tekintélyt kell bizonyítani a CD-vel, hanem azt, hogy átléphessünk végre az unalmas körökön, hogy ahhoz, hogy érdemi kritika tárgyává vehessem az Őrtorony-teológiát, egyből jön az, hogy "te nem ismerheted őket!" Mi az, hogy "őket"? Engem nem az emberek érdekelnek, hanem az Őrtorony által propagált teológiai nézetek a Biblia mérlegén.

Jól ki van ez találva:

- Aki még nem volt tag: felvetéseire lesöpörhetőek azzal, hogy tudatlanok, és nyomatékosan fel kell szólítani, hogy "tanulmányozzon", értsd vegyen részt az indoktrináción, hiszen ő nem tudhatja, nem értheti, meg mert különben ő cask hiszékeny, hallomásból ítélgető alak.

- Aki tag, az nyilván nem fog egy rossz szót se szólni, mert akkor kiradírozzák a kockás füzetből, aztán átlép a következő kategóriáa.

- Aki VOLT tag, azt a "hitehagyott" ellenségmegjelölő varázsszóval söprik le, felfedezéseit nem szabad meghallgatni, mert ujjujuj.

Mellesleg az, hogy valamiféle magyarázatot közöl rá az Őrtorony-CD az még nem jelenti az, hogy az a magyarázat nem valami logikai bakugrásokkal, kiragadott idézetekkel terhelt vacak. Tudod, nem mindenkinek tekintély az a hülye duma, hogy "ezt a bölcs rabszolga osztály adta ki, TEHÁT igaz".

Mellesleg a lélekkel kapcsolatos felvetés is ott dől be, hogy a JT-k túlságosan leszűkitk a lélek fogalmát, csak két értelmet ismernek el: az ember maga és az élete. Pedig igazából a harmadik értelem lenne a lélek tulajdonképpen maga, és ezt lőtték ki egy hamis dilemmával: VAGY a test VAGY az élet. Csakhogy például a Máté 10:28-ban nem a test értendő alatta, és nem is az élet. Püff.

Egyszerűen szólva a Biblia azt tanítja, hogy a lelked te magad vagy. Ez következik abból, amit az 1Mózes 2:7-ben olvashatunk. Emlékezz vissza arra, hogy Isten a porból formálta meg az ember testét. Aztán Isten életet adott neki és az élet fenntartásához szükséges lélegzetet. Mi lett az eredmény? Isten saját Szava szerint „az ember élő lélekké [héberül: nephesh] lett” (1Mózes 2:7). Ádám nem kapott lelket, nem is volt lelke; ő vált élő lélekké, ő volt egy lélek. Ez a tanítás vonul végig következetesen az egész Biblián.

A fenti helyeken előforduló héber nephesh és görög psziché szavakat különbözőképpen fordították le. Megfigyelheted, hogy az Ezékiel 18:4-ben és a Máté 10:28-ban sok bibliafordítás a „lélek” szót alkalmazza. Más helyeken ugyanezeket a szavakat „lény”, „teremtmény” vagy „személy” szóval fordítják. Ezek az eredeti szavak korrekt fordításai, és az összehasonlításuk során kitűnik, hogy a lélek a teremtmény, illetve a személy maga és nem az ember valamilyen láthatatlan része. A Biblia ugyanezeket a héber, illetve görög szavakat használja az állatokkal kapcsolatban is, amivel rámutat arra, hogy ezek éppúgy lelkek, vagy mint lelkek élettel rendelkeznek (1Mózes 2:19; 3Mózes 11:46; Jelenések 8:9).

Különösen felhívnám a figyelmed a Jelenések 8:9-re! Azt olvassuk, hogy az állatoknak is "van lelkük" (tán csak nem halhatatlan?) - ezt a Károli pl. életnek fordítja nagyon helyesen (Ja, hogy ez itt életet jelent?!). A Máté 10:28-ban pedig miért a "halhatatlan lelket" jelenti?

Tudsz követni?

Mint lélek, Ádám éppen úgy tudott enni, megéhezni és elfáradni, mint közülünk bárki. Az eredeti héber szöveg szerint a Biblia kijelenti, hogy a lélek mindezt képes megtenni (5Mózes 23:24; Példabeszédek 19:15; 25:25). Amikor Isten megtiltotta az izraelitáknak egy bizonyos napon a munkavégzést, egy másik fontos tényt említett meg a lélekkel kapcsolatban. Azt mondta: „Bármely lélek, amely ezen a napon bármiféle munkát végez, azt a lelket elpusztítom a népe közül” (3Mózes 23:30). Így tehát a Biblia itt és sok más helyen arra utal, hogy a lélek meg tud halni (Ezékiel 18:4, 20; Zsoltár 33:19).

A „lélek” szó alkalmanként a személy vagy az állat által élvezett életre utal. Ez nem másítja meg a Biblia meghatározását a lélekről, amely maga a személy vagy az állat. Szemléltetésül: Azt mondjuk, hogy valaki él, vagyis élő személy. Úgy beszélhetünk róla, hogy neki élete van. Ugyanígy az élő személy maga a lélek. Amíg azonban él, azt mondhatjuk, hogy „lelke” van.

Isten például ezt mondta Mózesnek: „Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már mindenki meghalt, aki a lelkedre vadászott.” Világos, hogy Mózes ellenségei az életét akarták elvenni. A „lélek” szó hasonló használatát figyelhetjük meg az alábbi kijelentésekben:

"Mi pedig igen féltettük a lelkünket tőletek." (Józsué 9:24)

"és menekültek, hogy mentsék a lelküket." (2Királyok 7:7)

"Az igazságos törődik háziállatának lelkével" (Példabeszédek 12:9)

"Az embernek Fia . . . azért jött . . . hogy lelkét sokakért odaadja váltságul" (Máté 20:28, Csia fordítás)

Vajon itt Jézus a „halhatatlan lelkét” adta oda váltságul? Vagy az életét? 10 fejezettel korábban, a 10:28-ban akkor miért nem 'élet'-et jelent?

"A halálhoz jutott közel, s a lelkét tette ki veszélynek" (Filippi 2:30, Cs)

A „lélek” minden egyes esetben ’életet’ jelent.

Bele kell nyugodnod, de a Máté 10:28 is ’élet’ értelemben használja a „lélek” szót!

A kérdező kiírására:

Ismered a "kereszténységet"? Nagyszerű! Akkor már csak a Biblia megismerésével vagy adós, mivel a felvetett témáid mind benne vannak.

Ember! Ennyire nem lehetsz kicsinyes! Az 'Érveljünk az Írásokból' volt az első JT könyv, amit életemben elolvastam, és ezt akarod nekem, mint állítólagos tudatlannak lobogtatni?! Nekem te ne másolgassál semmit, hanem kezdj bele valami egészen új és meglepő dologba: kezdj el önállaón gondolkodni. Tudom, hogy tetszik neked, meg kényelmes, meg rabszolga osztály a király bla bla bla, de akkor is. Képzeld, nekem 1879-től egészen eddig megvan az ÖSSZES Őrtorony kiadvány, olyanok is, amiket te nem is láttál. Nekem te nem tudsz újat mutatni, azzal hogy bemásolod a kedvenc CD-det.

Egyébként meg látod, én pont erről beszéltem. A 'lélek' szó leszűkítése két értelemre.

Mindig is tudtuk, hogy a lélek szó a Szentírásban gyakran, de nem mindig az emberi életet [Vö. Mt 16,25--26; Jn 15,13.] vagy az egész emberi személyt [Vö. ApCsel 2,41.] IS jelenti. De jelenti az ember bensőjét is [Vö. Mt 26,38; Jn 12,27.], azt, ami benne a legdrágább [Vö. Mt 10,28; 2Mak 6,30.], azt, ami által a leginkább Isten képmása: a "lélek" az emberben a szellemi principiumot jelenti.

Vagyis a Szentírás nem használja a szavakat tudományos következetességgel. Ugyanaz a szó többfélét jelenthet, máskor egyazon dolgot több szó is kifejezhet. Pl. a héber „nefes” gyakran nem „léleknek”, hanem „élőlénynek” fordítandó (ezért, amikor a „nefes” haláláról esik szó, ez nem a lélek halhatatlanságának tagadása, mint Jehova tanúi gondolják). Van eset, amikor a görög „pszükhét” is kénytelenek vagyunk életnek fordítani és nem léleknek.

Az az ószövetségi szóhasználat, amely nefes-nek nevezi az embert magát is (és amelyet az általad lobogtatott versben is megmutatkozni látsz), egyáltalán nem zárja ki, hogy az ember több lenne, mint puszta anyag és hús. A nefes szó az Ószövetségben gyakorta a teljes embert jelenti, tehát ha az ember (akár testileg) meghal, akkor e szóhasználat szerint a lélek meghal. Ez általában büntetésként szerepel. Az Ószövetségben nem volt még olyan világos az ember halál utáni sorsa, mint az Újszövetségben, így nem meglepőek az ilyen megfogalmazások. Erről sok mindent lehetne írni, de ha hajlandó vagy, elolvashatod H. W. Wolfftól az Ószöv. antropológiája c. könyvet (Harmat kiadó, 2001), amely nyelvi alapon bizonyítja, hogy amit az Ószöv.-ben léleknek neveznek, az erősen testi jegyeket mutat magán. Amikor ezt következetesen a "psziché" szóval kezdték fordítani, egy testi(bb) fogalmat borítottak le egy szellemi(bb) görög fogalommal.

„Az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét (nesamah). Így lett az ember élôlénnyé (nefes)” (Ter 2,7).

A leírás már egyébként burkoltan jelzi, hogy van az emberben valami, amit külön adott Isten, külön lehelt bele.

A nefes héber szó, amely lélegzetet és lélegezni tudó élôlényt egyaránt jelent, de nem a testtel szembeállítható lelket.

A baszar szó elsôdleges jelentése hús, másodlagos jelentése test, harmadsorban az egész embert jelenti, a testbôl és lélekbôl álló élô embert (pl. Verbum caro factum est; incarnatio). Az emberre kétféle értelemben alkalmazzák: néha láthatóságát, tapinthatóságát vagy sebezhetôségét akarja jelezni, ritkábban pedig azt az embert, aki megfeledkezik az Istennel való kapcsolatáról. Az utóbbi értelemben szembe van állítva az Istennel kapcsolatot tartó ruach-val, de csakis ilyen kegyelmi vonalon, nem pedig metafizikai ellentét formájában. A régi könyvek még tehát nem két olyan valaminek tekintik a testet és lelket, amelyek összetételébôl egy harmadik lesz, úgy hogy azok szét is választhatók egymástól. Nem a test hal meg, hanem az ember (Ter 3,17-19). Nem a nefes vagy a ruach lesz az alvilág (seól) lakója, hanem az ember, aki ott árnyékszerű formában él tovább, bár teste elrothad.

Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ez az ószövetségi nézet, amely bizony szűkebb, mint az újszövetségi. Érdemes tehát tudatosítani egy kereszténynek is, nehogy mindenhol egyháza dogmáját akarja fellelni. - Jehova Tanúi elkövetik azt a hibát, hogy a Biblia előrehaladó kinyilatkoztatási menetrendjét sutba dobva az Ószövetséggel ütik agyon az Újat (annak több kinyilatkoztatott részletét, mely néhol felülírta a korábbi szűkös tudásra alapozott kijelentéseket). Erre nem az a megoldás, hogy az Újat akarjuk az Óban minduntalan meglátni, s ahol az kevesebbet mond, ott görcsösen belemagyarázzuk. JT-i ellen bőven elég ilyenkor pl. a Prédikátor vagy némelyik zsoltáros létpesszimizmusát bizonyítékul hozni, hiszen ők a földön vártak minden jutalmat, és ezért féltek a haláltól, könyörögtek életük meghosszabbodásáért és így tovább.

Az Őrtorony túlzottan leszűkítik a „lélek" és a „szellem" fogalmát; a „lélek" csak „egész ember", és a „szellem" csak „életerő". Mindamellett az Őrtorony bibliai lexikona is elég nyílt ahhoz, hogy bevallják: „Széles jelentéstartalmuk van ezeknek a kifejezéseknek, különböző árnyalatokkal" (i. m. 1. 340. o.), akkor is, ha magyarázatukhoz nem vonnak le következtetéseket ebből a felismerésből. Éppen azért, mert a „rúach" és „n'sámá" (héber), továbbá a görög pneuma („szellem"), valamint a „nefes" (héber) és a „pszühé" (görög) kifejezéseknek oly „széles jelentéstartalmuk van", magyarázatuk és elhelyezésük a teológia tudományában is nehéz. így itt csak nagy vonalakban vázolhatjuk őket -, arra a kérdésre tekintettel, hogy van-e további lét a halál után (kontinuitás), vagy az ember a „teljes halálba" süllyed (diszkontinuitás).

Az ember maga élő lélek, vagy van lelke? A Biblia mindkettőt mondja.

Isten az ember testét földből alkotta, és életet adott annak az Istenhez hasonló halhatatlan lélek által. Az, hogy Jehova Tanúi az embernek ezt az „egységességét" hangsúlyozzák, érvelésüknek valós eleme. Igen, az ember a maga egészében „élő lélek", amelyet Isten a földből formált, és életének leheletével (ha nem is olyan dinamisztikusan, majdhogynem materialisztikusan értve, mint az Őrtorony Társulat, ld. feljebb) töltött be. Mivel azonban a „nefes" és a „pszühé" fogalmát az Ó- és az Újszövetség tovább szélesíti, és egy sor jelentésárnyalatot mutat fel, másképp is alkalmazható, így például a következő kijelentésekben: „a lelke (pszühé) benne van (en autó)" (Csel 20,10; vö. 1Kir 17,21k), „lelkük van (ta ehonta pszühasz)" (Jel 8,9 stb.). Jehova Tanúinak ismételten azok a helyek okoznak gondot, ahol test és lélek megkülönböztetéséről, sőt szétválasztásáról van szó, például Mt 10,28-ban: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket (pszühé) meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja veszíteni a gyehennában." Az „Újszövetségi Teológiai Fogalmi szótár (TBLNT) a héber „nefes" és a görög „pszühé" következő jelentésárnyalatait sorolja fel a Szentírásban, a megfelelő helyekkel alátámasztva: „az élet helye, vagy az élet", „az egész természeti lét és az ember élete", „élő lélek", „a belső emberi élet... én, személy, személyiség a lélek különböző erőivel... a személy a tudat minden képességével", „az elevenség és az akarat és kedély oldala az emberben", „az eszhatológikus élet", „az az adottság, amelyen belül élet és halál, romlás és üdvösség eldől" (THBLNT D/1977 1.116k). Ha közös nevezőre akarjuk hozni a definícióknak ezt a zavaró (korántsem teljes) változatosságát, akkor talán így fogalmazhatunk: A „lélek" olyan fogalom, amely mind az emberi személy egészére, mind pedig lényegi tulajdonságaira és körülményeire vonatkozhat. Az Ó- és az Újszövetség úgy ábrázolja az embert mint „lelket", de úgy is, mint „szellem-lélek-test" egységét, amely a testi halállal ideiglenesen megszűnik, és a testi feltámadáskor helyreáll. A köztes időben (köztes állapot a földi halál és az utolsó napi feltámadás között) az ember személyként tovább létezik, mégha földi, anyagi test nélkül is. A személy folyamatossága a földi halál és a feltámadás között az emberi én - vagy a „lélek" - továbbélésének is nevezhető, anélkül, hogy ezzel „a lélek halhatatlansága" pogány platonista elképzeléseinek hódolnánk. A „lélek" ebben az értelemben az embernek az anyagi halálon túl is tartó személyisége.

Lényegében néhány gondolattal nyakon lehet csípni az ezzel kapcsolatos Őrtorony teológiát, hiszen két dologra épül.

1.) Arra, hogy az ószövetségi héberben a nefes egy alapvetően testibb fogalom volt, és az emberre magára alkalmazták, nem az embernek valamiféle belső, szellemi aspektusára. Azonban: Ezt soha senki se tagadta. Még a KEK-ben is benne van (előző levelemben beidéztem), hogy a Szentírásban a léleknek megfelelő szavakat gyakran alkalmazzák az emberre magára vagy életére is. Tehát azt mondhatjuk, hogy a hagyományos értelemben vett lélek fogalmán túl, ez jelenti az embert magát is, és az életét is. Vagyis az Őrtorony értelmezés túlságosan leszűkíti a lélek fogalmát: vagy csak ember, vagy csak élete. És ezen két lehetőség valamelyikét próbálja meg belegyömöszölni, ha valahol meglátja a „lélek” szót. Ez lehetetlen például olyan versek esetén, mint például a Mt 10:28, Jel 6:9 stb. stb. Pedig a bibliai lexikonok elismerik, hogy széles jelentéstartalmuk van ezeknek a kifejezéseknek, és tartalmuk kinyilatkoztatás folyamán módosult, fejlődött.

Mondok egy példát: Az Őrtorony gyakran idézi a következő verset (szinte már az egyik kedvencük), azt bizonyítandó, hogy nincs halhatatlan lélek:

„Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; amely lélek vétkezik, annak kell meghalni!” (Ezékiel 18:4)

Na mármost, megkérdezem a JT-t, hogy miről szól ez a vers, mit ért itt az író „amely lélek” alatt, vagyis mi, vagy ki, az ami itt meghal. Természetes a válasz, hiszen előbb megbeszéltük, hogy az Őrtorony-teológiában a „lélek” szónak csak kétféle értelme létezhetik, az egyik az ember maga a másik pedig az élete. Itt az életéről nem lehet szó, hiszen az élet az nem meghal, hanem véget ér. Vagyis itt a pacáknak magának a haláláról van szó. Hoppá! Tehát akkor itt semmiféle lelkek haláláról nincsen szó, hanem az embernek magának a haláláról, nem pedig az ő szellemi lelkének megsemmisüléséről. Tehát az Őrtorony egy olyan verset alkalmaz ezen tételének bizonyítására, amely még szerinte sem arról szól!

Hiszen ő nem azt mondja, hogy az embernek van olyan értelemben vett lelke, mint szerintünk, és az megsemmisül, hanem azt, hogy ilyen szellemi lelke egyáltalán nincs is, az ember pedig csak anyagból áll, és így ha a test meghal, akkor lényegében nem is maradhat semmi az emberből, lévén, hogy nincs neki ilyenje. Tehát az Ezékiel 18:4 még az Őrtorony szerint sem szól az ember lelkének megsemmisüléséről, hanem az ember testének (amelyet itt léleknek, nefes-nek nevez a Szentírás) magának a meghalásáról van szó.

De ebben nincs is semmi meglepő, hiszen erről a szóhasználatról mindig is tudott a katolikus teológia. Idézek egy teológia könyvet, amely még azelőtt íródott, hogy az Őrtorony megalakult volna: „Az ilyen kitételek: lelkem az igaznak halálával haljon meg, hebraizmusok, hiszen a nefes sokszor a magára térő és személyes névmást is helyettesítheti a héberben, így kell érteni az ilyen kifejezéseket: „meghal az én lelem” = „én meghalok”.”

Vagyis teljesen egyértelmű, hogy az "amely lélek" egyszerű hebraizmus, jelentése: "aki". Így Ez 18:4 értelmesen fordítva tehát: "Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!"

Ebből pedig az következik, hogy amikor a Bibliában arról van szó, hogy a „lélek" meghal (például 4Móz 23,10; 1Kir 19,14), az mindig az egész embert (szélesebb értelem), de sohasem a lelket, mint az ember teremtésbeli elemét (szűkebb értelem) jelenti. Ez különösen az olyan helyekre vonatkozik, mint Ez 18,4, amelyet szívesen vesz elő az Őrtorony Társulat. Ha ott azt mondja a próféta, hogy „annak a léleknek kell meghalnia, amelyik vetkezik", ezen nyilvánvalóan az ember szellemi-testi egységében értendő, mert egy elszigetelt lélek sem vetkezni, sem meghalni nem tudna. A halandóság olyan tulajdonság, amely az Újszövetségben csak a földi testre vonatkozóan használatos (Róm 6,12; 8,11; 1Kor 15,53k; 2Kor 4,11; 5,4). Hiszen a földi test a látható és múlandó szférájába tartozik (2Kor 4,18). Az új test azonban, amelyben a személyes folyamatosságában tovább létező ember az utolsó napi feltámadáskor részesül, halhatatlan (1Kor 15,35-54; 2Kor 5,1-10; Fil 3,21).

2.) A másik „bizonyítéka” az Őrtorony Társulatnak néhány kiragadott ószövetségi igehely, mint a Prédikátor 9:5 és a Zsoltárok 146:4 lobogtatása. Erre meg már feleltem jó párszor külön. Egyébként ez az ószövetségi nézetet jellemzi, és ez bizony szűkebb, mint az újszövetségi. Ugyanerről beszél könyvében Salmond. Ezt érdemes tudatosítani egy kereszténynek is, nehogy mindenhol egyháza dogmáját akarja fellelni. - Jehova Tanúi elkövetik azt a hibát, hogy a Biblia előrehaladó kinyilatkoztatási menetrendjét sutba dobva az Ószövetséggel ütik agyon az Újat (annak több kinyilatkoztatott részletét, mely néhol felülírta a korábbi szűkös tudásra alapozott kijelentéseket). Erre nem az a megoldás, hogy az Újat akarjuk az Óban minduntalan meglátni, s ahol az kevesebbet mond, ott görcsösen belemagyarázzuk. JT-i ellen bőven elég ilyenkor pl. a Prédikátor vagy némelyik zsoltáros létpesszimizmusát bizonyítékul hozni, hiszen ők a földön vártak minden jutalmat, és ezért féltek a haláltól, könyörögtek életük meghosszabbodásáért és így tovább.

Vagyis azt kénytelen vagy elismerni, hogy a Héber Iratokban határozottan egységes a 'lélek' jelentéstartalma.

Nézzük, hogy érthetővé lehet-e tenni ezzel a két jelentéssel a Görög Iratok 'lélek' fogalmát, vagyis van-e lényegi eltérés a Biblia két fő része között.

Először is, mindkettőt Isten ihlette és a Bibliai kánon részei. Semmiképpen nem lehet fogalmi ellentmondás, ilyesféle értelmezési zűrzavar benne, főleg nem ilyen fontos tanításban! Vagyis igazán elvárható lenne Isten Szavától, hogy a homályos és ellentmondásokkal terhelt mítoszokkal, emberi filozófiákkal ellentétben, ebben a fontos kérdésben (is) tiszta képet közvetítsen, ami ráadásul KÖNNYEN ÉRTHETŐ, mert ugyanis - bármennyire is próbálod magasan képzett teológusi tekintéllyel agyonbonyolítani és elhomályosítani - az EGYSZERŰ EMBER számára íródott!

Ezzel ellentétben, amit te itt írsz, nem az egyszerű embereknek szól, nem Mari néninek és Józsi bácsinak, hanem ellentmondásos és homályos mítoszokban és emberi filozófiákban, egymással örökösen vitatkozó, "túlművelt" és ezekben elvesző teológusoknak.

"De jelenti az ember bensőjét is [Vö. Mt 26,38; Jn 12,27.]..."

Segítségképpen egy összesítés a kérdéses versekről kategorizálva, ami azt bizonyítja, hogy egyszerűen lehet csoportosítani őket:

„Lélek” — élőlény, ember vagy állat; élet (mint egy értelmes személy élete); más alkalmazási módok

(héberül:[ נפש ne′fes]; görögül: ψυχή [pszü·khé′])

A Héber Iratokban a héber ne′fes szó 754-szer fordul elő, először az 1Mó 1:20-ban.

A Keresztény Görög Iratokban a görög pszü·khé′ szó 102-szer fordul elő önmagában, legelőször a Mt 2:20-ban. Idetartozik még az Ef 6:6 és a Kol 3:23 is, ahol ez a szó az „egész lélekkel” kifejezésben található.

Az állatok lelkek

1Mó 1:20, 21, 24, 30; 2:19; 9:10, 12, 15, 16; 3Mó 11:10, 46 (kétszer); 24:18; 4Mó 31:28; Jób 41:21; Ez 47:9

Az élő személy vagy egyén lélek

1Mó 2:7; 12:5; 14:21; 36:6; 46:15, 18, 22, 25, 26 (kétszer), 27 (kétszer); 2Mó 1:5 (kétszer); 12:4, 16; 16:16; 3Mó 2:1; 4:2, 27; 5:1, 2, 4, 15, 17; 6:2; 7:18, 20, 21, 25, 27; 17:10, 12, 15; 18:29; 20:6 (kétszer); 22:6, 11; 23:29, 30; 27:2; 4Mó 5:6; 15:27, 28, 30; 19:18, 22; 31:35 (kétszer), 40 (kétszer), 46; 35:30; 5Mó 10:22; 24:6, 7; 1Sá 22:22; 2Sá 14:14; 2Ki 12:4; 1Kr 5:21; Zs 19:7; Pl 11:25, 30; 16:24; 19:2, 15; 25:25; 27:7 (kétszer), 9; Jr 43:6; 52:29; Si 3:25; Ez 27:13; Cs 2:41, 43; 7:14; 27:37; Ró 13:1; 1Ko 15:45; 1Pt 3:20; 2Pt 2:14

A lélek mint teremtmény halandó, elpusztítható

1Mó 12:13; 17:14; 19:19, 20; 37:21; 2Mó 12:15, 19; 31:14; 3Mó 7:20, 21, 27; 19:8; 22:3; 23:30; 24:17; 4Mó 9:13; 15:30, 31; 19:13, 20; 23:10; 31:19; 35:11, 15, 30; 5Mó 19:6, 11; 22:26; 27:25; Jzs 2:13, 14; 10:28, 30, 32, 35, 37 (kétszer), 39; 11:11; 20:3, 9; Bí 5:18; 16:16, 30; 1Ki 19:4; 20:31; Jób 7:15; 11:20; 18:4; 33:22; 36:14; Zs 7:2; 22:29; 66:9; 69:1; 78:50; 94:17; 106:15; 124:4; Pl 28:17; Ézs 55:3; Jr 2:34; 4:10; 18:20; 38:17; 40:14; Ez 13:19; 17:17; 18:4; 22:25, 27; 33:6; Mt 2:20; 10:28 (kétszer); 26:38; Mk 3:4; 14:34; Lk 6:9; 17:33; Jn 12:25; Cs 3:23; Ró 11:3; Héb 10:39; Jk 5:20; Je 8:9; 12:11; 16:3

Élet (mint egy értelmes személy élete)

1Mó 35:18; 2Mó 4:19; 21:23; 30:12; Jzs 9:24; Bí 9:17; 12:3; 18:25; 2Ki 7:7; 2Kr 1:11; Jób 2:4; 6:11; Pl 1:18; 7:23; 22:23; 25:13; Mt 6:25; 10:39; 16:25; Lk 12:20; Jn 10:15; 13:38; 15:13; Cs 20:10; Ró 16:4; Fi 2:30; 1Te 2:8; Jk 1:21; 1Pt 1:22; 2:11, 25; 1Jn 3:16

A lélek, mely kiszabadul a seolból, vagyis a hádeszből („pokolból”)

Zs 16:10; 30:3; 49:15; 86:13; 89:48; Pl 23:14; Cs 2:27

Halott lélek, vagyis holttest

3Mó 19:28; 21:1, 11; 22:4; 4Mó 5:2; 6:6, 11; 9:6, 7, 10; 19:11, 13; Ag 2:13

A lélek különbözik a szellemtől

Fi 1:27; 1Te 5:23; Héb 4:12

Istennek lelke van

1Sá 2:35; Zs 11:5; 24:4; Pl 6:16; Ézs 1:14; 42:1; Jr 5:9; 6:8; 12:7; 14:19; 15:1; 32:41; 51:14; Si 3:20; Ez 23:18; Ám 6:8; Mt 12:18; Héb 10:38

Ugye észrevetted, hogy a (Máté 26:38) "Akkor így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos a lelkem, igen, mindhalálig. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok velem!”" - a 'A lélek mint teremtmény halandó, elpusztítható' csoportban van? Amit te ehhez hozzáfűzöl erős belehallás, amit a vers NEM TARTALMAZ. Ez pedig igaz az összes Görög Iratokban szereplő versre is.

"Vagyis a Szentírás nem használja a szavakat tudományos következetességgel. Ugyanaz a szó többfélét jelenthet, máskor egyazon dolgot több szó is kifejezhet. Pl. a héber „nefes” gyakran nem „léleknek”, hanem „élőlénynek” fordítandó..."

A magyarázatod második felét már én is leírtam előtte, de ez nem másítja meg az alapjelentését a szónak. Az első fele viszont pontatlan, mivel az Isten ihlette Biblia hitele és következetessége kérdőjeleződne meg, ha az lenne, amit írsz, de valójában a filozófiák által előre befolyásolt teológusok és fordítók voltak a következetlenek, akik össze-vissza keverték a szavakat és azok jelentését módosították.

"Az az ószövetségi szóhasználat, amely nefes-nek nevezi az embert magát is (és amelyet az általad lobogtatott versben is megmutatkozni látsz), egyáltalán nem zárja ki, hogy az ember több lenne, mint puszta anyag és hús."

Nem zárja ki, mivel több is! Ez is szalmabáb érvelés. Miért is hagyod ki a szellem által közvetített életerőt?

"Az Ószövetségben nem volt még olyan világos az ember halál utáni sorsa, mint az Újszövetségben, így nem meglepőek az ilyen megfogalmazások."

Jó ebben hinni, igaz? Csakhogy a "halhatatlan lélek nem pusztán "kevésbé világos" a Héber Iratokban (de a Görög Iratokban is!), hanem éppen az ellentéte! Ennyit azért nem "világosodott" a kép.

"amit az Ószöv.-ben léleknek neveznek, az erősen testi jegyeket mutat magán. Amikor ezt következetesen a "psziché" szóval kezdték fordítani, egy testi(bb) fogalmat borítottak le egy szellemi(bb) görög fogalommal."

Később! Nem a Keresztény Görög Iratok megírása idejében!

"„Az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét (nesamah). Így lett az ember élôlénnyé (nefes)” (Ter 2,7).

A leírás már egyébként burkoltan jelzi, hogy van az emberben valami, amit külön adott Isten, külön lehelt bele."

Igen, de ez nem burkolt, hanem a 'lélektől' alapból eltérő jelentésű 'szellem' egyik jelentésalakja szerepel itt, mint 'életnek lehelete'.

Ezzel vált az ember 'élő lélekké'.

"A nefes héber szó, amely lélegzetet és lélegezni tudó élôlényt egyaránt jelent, de nem a testtel szembeállítható lelket."

Talán inkább a gyakran 'szellemnek' fordított kifejezés hívatik 'lélegzetnek'. És ide tartozik az a megállapításod, miszerint:

"Az Őrtorony túlzottan leszűkítik a „lélek" és a „szellem" fogalmát; a „lélek" csak „egész ember", és a „szellem" csak „életerő". Mindamellett az Őrtorony bibliai lexikona is elég nyílt ahhoz, hogy bevallják: „Széles jelentéstartalmuk van ezeknek a kifejezéseknek, különböző árnyalatokkal""

Nem 'mindamellett', mivel a Tanúk pontosan meghatározzák a 'szellem' fogalmát a Biblia értelmezése szerint.

A héber rú′ach és a görög pneu′ma szónak, melyet gyakran a „szellem” szóval fordítanak, több jelentése van. Mindkettő vonatkozhat arra, ami az emberek számára láthatatlan, és arra, ami mozgásban levő erőre utaló bizonyítékkal szolgál. A héber és görög szó utalhat:

1. a szélre

2. a földi teremtmények tevékeny életerejére

3. az ember jelképes szívéből fakadó indítóerőre, ami arra ösztönzi hogy bizonyos módon beszéljen és cselekedjen

4. láthatatlan forrásból származó ihletett kijelentésekre 5. szellemszemélyekre

6. Isten tevékeny erejére, a szent szellemre.

No ez tényleg az 'Érveljünk az Írásokból' van, eddig még nem igazán idéztem belőle.

"Jehova Tanúi elkövetik azt a hibát, hogy a Biblia előrehaladó kinyilatkoztatási menetrendjét sutba dobva az Ószövetséggel ütik agyon az Újat (annak több kinyilatkoztatott részletét, mely néhol felülírta a korábbi szűkös tudásra alapozott kijelentéseket)."

Mint mondtam, nem magyaráznak bele semmi olyant a Bibliába, ami nincs benne, vagy egyenesen ellentmond neki. A tudás nem 'szűkös', pont elegendő mind nekünk, mind azoknak elegendő volt, akiknek íródott!

Érdekes mentalitást tulajdonítasz Istennek, meg kell hagyni.

"Mivel azonban a „nefes" és a „pszühé" fogalmát az Ó- és az Újszövetség tovább szélesíti, és egy sor jelentésárnyalatot mutat fel, másképp is alkalmazható, így például a következő kijelentésekben: „a lelke (pszühé) benne van (en autó)" (Csel 20,10; vö. 1Kir 17,21k), „lelkük van (ta ehonta pszühasz)" (Jel 8,9 stb.). Jehova Tanúinak ismételten azok a helyek okoznak gondot, ahol test és lélek megkülönböztetéséről, sőt szétválasztásáról van szó, például Mt 10,28-ban"

(Cselekedetek 20:10) Pál azonban lement, ráborult, átölelte, és így szólt: „Ne lármázzatok, hiszen benne van a lelke.”

Ugye azt is észrevetted, hogy ez a vers pedig jól beleillik ebbe a csoportba: 'Élet (mint egy értelmes személy élete)'

Ugyanerről szólnak még ezek is: (1Kir 17:21-22) "Akkor egész testével ráborult a gyermekre háromszor, Jehovához kiáltott, és ezt mondta: „Ó, Jehova Istenem! Kérlek, add, hogy térjen vissza e gyermekbe a lelke!” 22 Jehova végül meghallgatta Illés szavát, így visszatért a gyermekbe a lelke, és életre kelt."

(1Mózes 35:18) "Ezért amikor már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott), Ben-Óninak nevezte el; az apja azonban Benjáminnak hívta."

(Jer. 15:9) "Elalélt az asszony, aki hét gyermeket szült, lelke levegő után kapkodott. Leáldozott napja, bár még nappal van; szégyent vallott, megszégyenült.« »A kardnak adom maradékukat ellenségeik színe előtt« — ez Jehova kijelentése.”"

A jelenések 8:9-ben a 'lelkük van' mit jelent? Még egyszer leírom a szemléltetést, értelmezd, mert úgy látom nem tetted meg, pedig teljesen érthető: azt mondjuk, hogy valaki él, vagyis élő személy. Úgy beszélhetünk róla, hogy neki ÉLETE VAN. Ugyanígy az élő személy maga a lélek. Amíg azonban él, azt mondhatjuk, hogy „LELKE” VAN.

Ez semmiképpen sem másítja meg a jelentését a szónak, inkább a kifejezésmód változik, semmi több.

Jehova Tanúinak a 'test és lélek szétválasztása' nem okoz gondot, mert a Máté 10:28 is tökéletesen érthető, ha nem hallasz bele semmi mást, mint ami le van írva! A 'test' mellett a 'lélek' fogalma itt is 'élet' jelentésben szerepel. És semmiféle logikai tévedést nem okoz ez az értelmezés, sőt a 'halhatatlan lélek' meséje zavarná meg a képet a teljes Biblia fényében.

"A személy folyamatossága a földi halál és a feltámadás között az emberi én - vagy a „lélek" - továbbélésének is nevezhető, anélkül, hogy ezzel „a lélek halhatatlansága" pogány platonista elképzeléseinek hódolnánk."

Ezt nem kellett volna! Pontosan a platonista világképet erőszakoljátok rá a Bibliára. De ezek a pogány filozófusok legalább világosan felvállalták, kifejtették a meséjüket, még ha bizonyítani nem is tudták. Ezzel szemben a Biblia semmi ilyesmit nem tartalmaz, de az ellenkezőjét igen!

Ez a görcsös igyekezet, hogy a Biblia világos és ellentétes kijelentéseit is megerőszakoljátok a pogány filozófia később átvett, Bibliaellenes mítoszai miatt, tudod mire emlékeztet engem?

Erre a versre: (Ézsaiás 5:20) "Jaj azoknak, akik rossznak mondják a jót, és jónak a rosszat, akik fölcserélik a sötétséget a világossággal, és a világosságot a sötétséggel, akik fölcserélik a keserűt az édessel, és az édest a keserűvel!"

Ennek summájaként megint leírom, bármennyire is erőtlen érv számodra - annak ellenére persze, hogy hangsúlyos Krisztusi, Bibliai érv - hogy Jehova Tanú pont ezen 'teológiája' miatt tudja megteremni azokat a szellemi gyümölcsöket, melyekkel az Írás is elválasztja Isten igaz szolgáit azoktól, akik nem azok!

Vagy szerinted csak véletlenül és csak huszadrangúilag kerültek lejegyzésre Jézus azon szavai, hogy miről ismerhetők majd fel a tanítványai?

Ha ez olyan 'mindenhol felismerhető és magától értetődő volna', ahogy azt próbáltad elkenni a másik hozzászólásodban, akkor mi értelme lenne ezen szavaknak?!