Hogyan tudna beilleszkedni a heteró keresztény hívők világàba egy megtért, de még identitászavara terhét jócskán hordozó volt leszbikus?

Tisztában vagyok vele, hogy ez nem gyakori kérdés, és beszéd téma. Egy egész élet épült fel erre, nem egyszerű a váltás, és a beilleszkedés. Főleg, ha elmúltál ötven, és emiatt gyereked sem született... Rossz a kiinduló helyzet, de bízom annyira már Istenben, hogy Ő képes a rosszat is jóra fordítani. A hitemmel nincs is gond, csak az emberi kapcsolatok... Nem merem elmondani az életem, mert mindenhol normális heteró keresztények vesznek körül, és hogyan érthetne meg ilyen dolgot az, akinek sosem voltak ilyen problémái? Egy ilyen élet már az alapok levetésénél felrecsúszik, és kialakulnak a mély, makacs beidegződések, viselkedésformák ... Nem úgy van, hogy felveszel egy szoknyát, és már minden rendben is van. Mivel kisgyermekkorban kezdődött, ezért gyakorlatilag az egész életem erre épült fel, és mivel megtértem, és megutáltam ezt a dolgot,konkrétan az egész eletem úgy, ahogy van, a szemétbe való...Minden, ami történt, ezzel függ össze.. A dōntéseim, a családommal való kapcsolatom, a kapcsokataim, a családtalanságom... Egy heterónak azért maradnak még fogódzói megtérés után, és bátran elmesélheti nyilvánosan is a történetét.. De aki így élt, azzal mi van? Az jól elvette a büntetését, és még tetézi ezt, hogy igazából nincs is kivel megbeszélnie... De mindezek ellenére nem mennék vissza semmi áron abba az életbe... És azt is tudom, hogy Isten engem is szeret, és Jézus értem is meghalt...