Hogyan tudna beilleszkedni a heteró keresztény hívők világàba egy megtért, de még identitászavara terhét jócskán hordozó volt leszbikus?
Az egész életre kihatással van hogy mikor, hova, kik közé születik valaki, milyen nemű, milyen irányultságú, milyen a bőrszíne, az anyagi helyzete, a tanulási, fejlődési lehetőségei, és ahogy helytelen következtetés az hogy a szegénység lopásra kényszerít, a tanulatlanság erőszakra, vagy a bőrszín különleges bánásmódra jogosítana fel bárkit, esetleg 300 évvel ezelőtt gyilkolni kevésbé lenne elítélendőbb mint most, vagy egy másik országban a nemi erőszak a kultúra része lenne, szóval ahogy mindez nem más mint ostoba hazugsága és önbecsapása az embereknek, ugyanúgy nem ösztönözhet a bűnre az, hogy ki milyen nemű emberek iránt érez vonzalmat.
Azért hazudtál mert nem akartad elmondani az igazat, mert féltél a következményektől, mert ez volt az egyszerűbb, a kényelmesebb, az előnyösebb számodra. Nem azért mert nőként a nőkhöz vonzódtál.
A család, a gyerek sem ezen múlik elsősorban. Ha nem is mindig a megfelelő úton, de ha egy homoszexualis gyereket szeretne nevelni, akkor el tudja ezt érni. Nem azt mondom, hogy helyes emiatt látszatházasságba belemenni, örökbefogadni vagy csak megkérni egy jelöltet, hogy segítsen teherbe esni, de mint mondtad egyébkent sem a helyes utat jártad és te ezen belül választottad a gyermektelenséget, nem a leszbikusságodból következik.
Mondhatod, hogy úgy döntöttél, hogy nem leszel többé leszbikus, elhiszem hogy te hiszel ebben, de ez inkább ahhoz hasonló mint mikor egy drogfüggő egy hónapos leszokás után tisztának gondolja magát. De aki közelebb áll az igazsághoz, az ki tudja mondani magáról, hogy ő bizony egy drogfüggő, aki 5 éve tiszta. Bocs a példáért, mert szerintem a leszbikusság nem bűn, de mivel szerinted az, így az lenne számodra is a célravezetőbb ha szembenéznél a helyzettel, hogy ez nem választás kérdése, még a vallásod szerint sem. Te egy leszbikus vagy, aki inkább nem folytat szexuális viszonyt senkivel, minthogy bűnt kövessen el a vallása szerint. Ez így tiszta ügy lenne. De azt mondani nem vagy többé leszbikus... olyan mintha egy férfi végleg impotenssé válna majd megállapítaná, hogy ő innentől kezdve nem tekinthető heteroszexuálisnak. Nyilván 50 fölött egyre ritkábban kísértenek meg azok a vágyak, ettől még nem leszel kevésbé bűntelen. Bűn a gyávaság, nem csak a te bűnöd, manapság az egyik legmenőbb. De bűn.
4-es
Elfelektettem reflektálni a
"rossz szokás" kifejezésre, pedig fontos.
Nem akarom mentegetni magam, mert én vagyok a felelős, hisz én éltem így. De akkor még azt hittem, a boldogság az, ha hajtjuk a vágyainkat.. Viszont muszáj hozzátennem ehhez az egészhez, hogy sajnos 3 éves koromban maga az anyám segített abban, hogy ilyen legyek. Mégpedig úgy, hogy kisfiú ruhákat vett nekem, és rövid öcsi frizurát vágatott nekem, és öcsikének nevezett. Ez tetszett neki, megvannak még a fényképek is. Én meg a szeretetéért küzdve egyre jobban úgy kezdtem el viselkedni is. Ez akkor aranyos dolognak tűnhetett neki, de gondolom, hogy ő sem gondolta végig, mi lehet ebből... S ami lett, az már persze nem tetszett neki. Ennyit a rossz szokásról... 😃
Mirőlszól
Hát... A bűn az bűn, viszont nagyon összetett dolog, és nagyon nagy okozati összefüggés is van a tettek között, amikben megnyilvánul. Lehet, valaki "csak" betör egy üzletbe és ellop valamit, mert éhes és többet nem is tenné, mert nem bűnöző lelkületű amúgy, de mondjuk rajtakapják, és fél hogy kiderül, meg börtönben végzi, ezért megöli a lefülelő személyt... s máris megélhetési bűnöző helyett gyilkosról beszélünk.
Abban talán igazad van, a gyerektelenségen lehetett volna változtatni abban az életformában is, de a lelkiismeretem már akkor is működött, és azt éreztem, hogy bár az enyém se volt kutya, de azért ilyen életet inkább egy gyereknek ne...
No mindegy.
A kor valóban szerepet játszhat, de akik ennyi idősek, azokra sem mindre jellemző, hogy ha szexuálisan már nem is annyira túlfűtöttek, de társat ne akarnának maguknak a hátralevő életükre. Én is akarhatnék, folytathatnám, de úgy döntöttem, nem akarom. Ilyet biztosan nem. Mert természet ellenes, és mert már tudom, hogy anno amiért akartam ilyen társat, az mint önző cél volt. Anyapótlékot kerestem bennük. Mivel a sajátom egyszer sem simogatott meg. Miután megtértem, rájōttem, hogy ha anyát már nem is kaphatok, aki anyaként egy gyereket úgy tud szeretni, gyengéden, simogatva, amint azt egy nő tud csak igazán, de szexualitás nélkül is lehet baràtkozni egymással, ebben semmi rossz nincs. A szexualitást le kell választani erről, mert semmi köze hozzá. Ezt persze nem egyszerű megtenni, de még kell tenni. Mert a világ azt sugallja nekünk, hogy ez az überelhetetlen boldogság, pedig ez csak ámítás. Ez csak egy kis szelete a boldogságnak, egy adalék, de nem cél.
A szexualitást, mint a legmélyebb, legintimebb kifejezés módot, szeretetnyelvet két ember között Isten nem az azonos neműeknek számára alkotta meg, ebből is látszik hogy természetellenes. Nincs is meg minden hozzá, ami kell... 😃
És innentől miért is vagyok leszbikus? Azért mert az voltam?
Én elismerem hogy sokszor a kényelmes utat választottam, és gyáva is voltam, ezt tudom is magamról, és Isten is tudja rólam. De a kérdés az, ha most ezt megnevezem, mi változik? A jézusi megváltás az összes bűnért, amit az emberiség valaha is elkövetett, lezajlott, s ezek eltöröltettek, akik élnek ezzel a lehetōséggel.
"Mert ilyenek voltatok némelyek, de megmosattatok, megtisztíttattatok" ahogy Pál apostol írja. Én előre nézek, de a múltat nem feledem, hogy tudjam, honnan jöttem ki, nehogy elszálljak.
De:
Jézus messzire vetette a vétkeinket, le a tenger fenekére, és kitette a halászni tilos táblát. Ilyen ígéretek mellett, ekkora tét mellett hülye lennék halászni! 😊
Tehát én nem egy leszbikus vagyok, aki tiszta, hanem egy Jézus vére által megváltott ember, akit Isten ezen a véren, mint helyettesítő áldozaton keresztül elfogadott, és innentől már nem egy tiszta leszbikusnak, hanem tisztának lát. Ez a bűnbocsánat. Az Isten nem azért adta halálba az egyszülött Fiát, a bűnöknek bocsánatára, hogy utána mutogasson rád, te bizony ez vagy, csak most nem csinálod. Ezt a vádló teszi. (sátán, hazugság atyja) ő vádol folyamatosan Isten előtt minket, hogy te ilyen vagy, olyan vagy. Ezt tetted, azt tetted. El kell hajtani. Isten nem vádol. Ő irgalmas, és jó. Egyszerűen egyszer és mindenkorra megbocsájtott. A Fián át. És még akár békülni a világgal. Ennyi. Aki elfogadja ezt az áldozatot, az innentől szent.
Ez az ōrōm hír. Ez az Evangélium. És ezt a legnehezebb az embereknek elfogadni.
#24
Ha megengedsz egy kérdést, és úgy tényleg őszintén válaszolnál rá...
Jelenleg te a férfiakhoz vonzódsz szexuálisan?
A kereszténységben nincs olyan hogy "megélhetési bűnöző" nincs "bűnöző lelkületű személy" szándék van és akarat, te pedig folyamatosan okokat keresel a helytelen tetteidre, mintha csak részben lett volna tied a döntés, pedig a szabad akarat lényege az lenne, hogy a körülményeid ellenére is megkapod a lehetőséget arra, hogy jól dönts. Nem majd egyszer ha megtérsz, hanem mindig.
Miért milyen élete lett volna melletted egy gyereknek ami kizárólag azért lett volna rossz mert egyedül neveled fel, vagy egy másik nővel együtt? Ha te akkor helytelen életet éltél, akkor heteroként is azt tetted volna.
Azért vagy leszbikus mert még szexualitás nélkül is egy nő mellett keresnéd a boldogságot, mert bár apai szeretetben is hiányt szenvedtél, mégsem az idősebb férfiak mellett vigasztalódnál, mert még testi kapcsolat nélkül sem merül fel benned hogy egy férfi legyen a társad. Nem attól leszbikus valaki mert nőként lefekszik egy másik nővel, és te nem attól nem leszel az, hogy elhatároztad mostantól nem folytatsz nővel testi kapcsolatot.
Az a baj, hogy amit elismersz az nem múlt idő. Ez nem vád arra nézve amiket tettél. Te most sem vagy őszinte magaddal, és elvársz valamit a változásért cserébe, aminek köze nincs a kereszténységhez.
A hit nem érdekviszony. Ne reménykedj az ígéretekben.
Szervusz
"És azért sem értek egyet veled, mert pontosan az egyetlen dolog, amit értékesnek tartok magamban, az a megtérésem, azaz a bûntől való elfordulásom." -ez hatalmas dolog az életedben, ha meg tudtad tenni! Ebben sokat segíthetett neked az Istenbe vetett hit, és az a tudat, hogy áldással jár az, ha azt tesszük amit Isten kér tőlünk - hosszú távon.
De valamiért úgy tűnik nekem, mintha kettős igát cipelnél. Miért? Igaz, Isten a bűnöket megbocsássa, de a bűnöd következményeit neked kell cipelned akár egész életeden át. Mire gondolok? pl. arra, hogy nincsen családod, gyermeked, és mindaz, az öröm(és gond) ami ezzel járna. Már nem tudod az idő kerekét visszaforgatni, ezért SOHA ne sajnáld azokat a dolgokat, amelyeket elvesztettél, hiszen olvashatod a Bibliában, "mindennek rendelt ideje van...., ideje elfogadni ha valami elveszett"
Bármit veszítettél el, Krisztus az ő királyságában minenért kárpótol, nem csak tégedet, mindenkit, csak mindvégig ki kell tartani...
"De ez az újjászületés nagyon nehéz nekem ilyen háttérrel." - van segítséged, csak tanuld meg elfogadni.
Nem számit milyen voltál, annak örülj, és légy hálás(látom az is vagy), amivel jelenleg rendelkezel, és az előtted álló reménységet ne add fel a multad miatt. Isten többoldalú segítségről gondoskodik. Ott van a Szava, amely minden nap megvígasztalhat, pl. az Ézsaiás 1:18, vagy a Héberek(ZSidók) 10:24,25; Ézsaiás 32:2, vagy Jakab 5:14,15...
"Azt se tudom, hogy fogják hozzá, mert ugye az évek elmúltak, és vannak helyrehozhatatlan dolgok. Ez az, ami nehéz." - ami lényeges, azt már megtetted. Mihez akarsz hozzáfogni? Az új életedet szokni és meg kell tanulni kezelni, de nem megy rá a további életed, hidd el.
Nem kell hazudnod már, csak nem beszélsz azokról a dolgokról, amelyek senkire sem tartoznak. Az őszinteség nem azt jelenti, hogy kiteregetem a multamat. Hidd el, lessz idő, amikor nem fog tégedet zavarni, ha beszélni akarsz róla.... még túl friss lehet a régi seb. De ha isten az Ézsaiás 1:18 szerint megbocsátott neked, akkor te miért ostorozod magadat? Még ezt is tanulnod kell.
"Akkor mi értelme a keresztény életnek??? Ha még a terheimet sem oszthatom meg, mert félnem kell, hogy megbotránkoztató leszek esetleg? Hogy alakuljon ki bizalom bárkivel is, ha nem vagyunk őszinték egymáshoz?" - már írtam róla feljebb. A bizalomhoz, barátsághoz idő kell(csak itt nem kell, hiszen senki sem ismeri a másikat, ezért "merted" ide írni a kétségeidet) alakíts ki kapcsolatokat a közösségedben, de nagyon óvatosan, mert sajnos tötéletlenek vagyunk.....biztosan idővel találsz olyan embert/ambereket, akivel megoszthatod terheidet. Ezt tapasztalatból írom.
Remélem sikerül neked ...:-)
KZitus
Köszönöm.
25
Nem vonzódom senkihez se szexuálisan, mivel nem vagyok jelenleg senkibe se szerelmes. S mivel nem vagyok senkibe se szerelmes, ezért nem foglalkoztat a kérdés sem, hogy vonzódom-e szexuálisan valakihez. Nàlam ez a dolog abszolút szerelemfüggő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!