Mit lehet csinálni ilyen szülőkkel? Nem normális a reakciójuk, ugye? 17/L
Sziasztok!
17 éves leszbikus lány vagyok, egy éve van barátnőm. Nagyjából egy hónapja elmondtam a szüleimnek, mi a helyzet, azóta másképp néznek rám, folyton templomba rángatnak, azt akarják, hogy menjek el gyónni (nagyon mélyen vallásosak), és folyton azt mondogatják (szerintem már inkább maguknak), hogy ne aggódjak, mert ha eleget imádkozom, elmúlik.
Még mindig nem múlt el (mily meglepő), ezért most kitalálták, hogy szakemberhez kell járnom, aki meggyógyít, és bár próbálják tiltani, hogy találkozzak a barátnőmmel, egy iskolába járunk, ezért ez nem sikerült.
Eleinte komikus volt, de egyre rosszabb lesz, mit tehetnék? Mit mondjak nekik, ha már gyakorlatilag mindent próbáltam? Hajthatatlanok.
(én már egy ideje nem is vagyok vallásos, ezt még nem mertem elmondani nekik)
Májusban leszek tizennyolc, de a költözésen kívül esetleg valami más megoldás? Voltak mások ilyen helyzetben?
Tudom, hogy ez tényleg elég nevetségesnek hangzik, de megelőzve minden ilyen kommentet, higgyétek el, sajnos nem kamu. Ma sokalltam be, mert egyszerűen nem értik meg, hogy ez nem egy betegség.
Én a helyedben felkeresnék egy pszichológust, mert valóban sokat segíthet (nyilván nem csinál belőled heterót, de elsajátíthatsz megküzdési módokat ahhoz, hogy kezelni tudd a társadalom reakcióját, ne alakuljon ki benned a nemi orientációd miatt feszültség). A szüleidnek meg mondhatod, hogy reparatív terápiáról van szó, hátha még ki is fizetik az egészet!
Ha ilyesmihez nincs kedved, mehetsz egy kört azzal, hogy elmagyarázod nekik, a történelem során nem volt még egyetlen homoszexuális személy sem, akin sikeresen végre lehetett volna hajtani ilyen "javítást". Az a csávó, aki annak a mozgalomnak a feje volt évekkel ezelőtt, akik nagyon meleg-ellenesek voltak és a reparatív terápiát nyomatták, hogy az milyen jó, végül nyíltan kért elnézést a világ összes melegétől, mivel egész életében nem látott senkit, akinek használt volna ilyen szempontból a terápia.
Esetleg mondhatod nekik, hogy nyugodtan keressenek fel szakembert az ilyen ötleteikkel, mivel a pszichológusok úgyis elmagyarázzák majd nekik, hogy ez nem úgy működik, ahogy ők azt gondolják.
Egyébként sajnállak, nehéz ilyen szülőkkel.
Nem tudom, nálatok milyen a tiszi, de vannak köztük haladó gondolkodású, művelt, világi figurák. Érdemes lenne elbeszélgetni vele, elvégre őt is köti a titoktartás, hogy nem tudna-e segíteni ebben.
Elvégre vallás ide vagy oda, ahogy azt is tudjuk, hogy a pestist nem a paráznaság okozta a középkorban, hanem egy baktérium, ma már tudjuk azt is, hogy a homoszexualitás veleszületett, nem lehet meggyógyítani.
Aztán ha dűlőre juttok, akkor beszélhetne ő a szüleiddel, hogy nem kell ez az ördögűzés, nyugodjanak bele Isten akaratába.
Amennyiben valami gyöpös agyú őskövület, aki itt maradt a középkorból, akkor meg megmondod a szüleidnek, hogy meggyóntad a papnak a hajlamaid meg a bűneid, mire kerek perec kitiltott a templomból.
A pszichiáter sem fog vállalni. Legfeljebb abban segít, hogy legyőzd a komplexusaid, és segít nyíltan felvállalni önmagad. Biztos örülni fognak neki a szüleid. :)
Van egy film: Imák Bobbyért
Meg kellene nézniük a szüleidnek.
Ez egy melegfiúról szól,akinek az anyja vallásos és szintén megakarja gyógyítani a fiút.
Nagyon szomorú film és valóságos eseményeket dolgoz fel.
Ha ez nem segít nekik,hogy átértékeljék a helyzetet akkor nincs szívük
Nézd egy kicsit az ő szemszögükből.
Beszűkült, bigott gondolkozásmódjuk van, ami egyszerűen szánnivaló.
Szerintem szimplán ne beszélj róla, kerüld a témát, mintha nem is létezne.
Szerintem megpróbálhatsz az általuk felajánlott szakik közt olyat találni, aki tényleg NEKED segít abban, hogyan kezeld a szüleid agymenéseit.:)
A szüleimnek én bemutatnám a barátnőmet és összehoznám az ő szüleivel is őket. Az ő szülei mit szólnak Hozzád?
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!
A barátnőm szülei teljesen elfogadták őt is és a helyzetet is, mielőtt meg lett volna tiltva, hogy náluk aludjak, rengeteget voltam ott, nagyon aranyosak, és szerintem ők is kedvelnek engem. :)
Most azon gondolkodunk (még a barátnőm szülei is), hogy beszervezünk egy harmadik személyt, aki fedez minket, és azt hazudja, nála aludtam, míg közben a barátnőmnél, de tartok tőle egy kicsit, hogy a szüleim azt se engednék ezek után.
Én is ebben reménykedem, hogy bármilyen pszichológust vagy pszichiátert találnak, megértő lesz, és pont az ellenkezőjét tudom majd vele megbeszélni. Hacsak nem valami vallásos terápiás közösségbe küldenek, mert akkor előbb szökök gyalog az Antarktiszra.
#9/9, a te fajtád a kedvencem :) Magyarázd el nekem, miért nem vagyok normális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!