Mit lehet csinálni ilyen szülőkkel? Nem normális a reakciójuk, ugye? 17/L

Sziasztok!

17 éves leszbikus lány vagyok, egy éve van barátnőm. Nagyjából egy hónapja elmondtam a szüleimnek, mi a helyzet, azóta másképp néznek rám, folyton templomba rángatnak, azt akarják, hogy menjek el gyónni (nagyon mélyen vallásosak), és folyton azt mondogatják (szerintem már inkább maguknak), hogy ne aggódjak, mert ha eleget imádkozom, elmúlik.

Még mindig nem múlt el (mily meglepő), ezért most kitalálták, hogy szakemberhez kell járnom, aki meggyógyít, és bár próbálják tiltani, hogy találkozzak a barátnőmmel, egy iskolába járunk, ezért ez nem sikerült.

Eleinte komikus volt, de egyre rosszabb lesz, mit tehetnék? Mit mondjak nekik, ha már gyakorlatilag mindent próbáltam? Hajthatatlanok.

(én már egy ideje nem is vagyok vallásos, ezt még nem mertem elmondani nekik)

Májusban leszek tizennyolc, de a költözésen kívül esetleg valami más megoldás? Voltak mások ilyen helyzetben?

Tudom, hogy ez tényleg elég nevetségesnek hangzik, de megelőzve minden ilyen kommentet, higgyétek el, sajnos nem kamu. Ma sokalltam be, mert egyszerűen nem értik meg, hogy ez nem egy betegség.