Hogyan tudna beilleszkedni a heteró keresztény hívők világàba egy megtért, de még identitászavara terhét jócskán hordozó volt leszbikus?

A hívő keresztényekben egy közös tulajdonság van, hogy megvallják Isten létezését, mondjuk úgy "felvállalják a kapcsolatot" a nyilvánosság előtt. Ezen túl mind ugyanúgy különböző ember, mint az összes többi, mint akik nem hisznek és nem járnak közösségekbe. Mindenfélék. És nem nevezheted "normális hetero keresztényeknek" őket mert ilyen kategória nincs.

Ha te bűnnek és bűntetésnek éled meg a szexuális irányultságodat, az a te dolgod, de erre visszavezetni a rossz döntéseidet, szerintem helytelen. Talán önző voltál, vagy önfejű, tiszteletlen vagy hálátlan, de nincs olyan rossz tulajdonság, hogy leszbikusság. Ahogy olyan sincs, hogy valakit a hetero mivolta vezet a kiegyensúlyozott családi élet felé.

A bűn az bűn, valami amit kellemetlen nyíltan felvállalni és szerintem nem is szokták ezt tenni a keresztények egymással szemben csak úgy mikor beszélgetnek. Mit mondanál el? A nőket szereted. Szerinted ez übereli az ismerőseid összes bűnét? Hát ezt erősen kétlem. Ezen kívül szerintem az ismerőseid sem részletezik a tetteiket. Alap dolog a kereszténységben, hogy a bűnt utálják nem az embert. Neked valahol itt kezdődnek a problémáid, mikor azt mondod az egész eddigi életed szemétrevaló. Ameddig magadat nem tudod szeretni nem is térhetsz meg.

Kezdjük azzal, hogy nincs olyan, hogy "heteró keresztény hívők világa", tehát ebbe nem is kell beilleszkedned. Isten minden megtértet ugyan úgy szeret, függetlenül kortól, nemtől, nemi identitástól. Te egy nehéz terhet cipelsz, de ettől nem leszel kevésbé normális, ezért butaság, mint írod; "mindenhol normális heteró keresztények vesznek körül".

Ott látom a problémát, hogy te embereknek, emberi elvárásoknak akarsz megfelelni és ez nem jó. Sokkal jobb lenne, ha Krisztus lenne a középpontban, aki a bűnös asszonynak azt mondta, hogy menj és többé ne vétkezz. Úgy érzem, hogy az életed kezd önmarcangolásba is átfordulni, de ez sem helyes. Ha Isten megbocsátja bűneidet, akkor azok nincsenek többé.

Ami a családodat illeti, törekedned kéne a velük való megbékülésre is. Főleg ha még élnek szüleid, vannak testvéreid.

remélem akik azt magyarázzák hogy isten ugyanúgy szereti bu zi kat is, nem gondolják magukat igazán hívőnek, mert egyértelmű hogy az eredeti bibliát nem olvasták. abban ugyanis benne van, hogy a homárság BŰN, akármennyire is szeretné ezt eltussolni a mai kereszténység, meg átiratokat gyártani a könyvükből, hogy ne támadja őket a mai libsi társadalom. nézzétek csak utána nyugodtan. én még csak agymosott se vagyok, de még én is tudom 🤦🏻‍♀️

amúgy meg gratulálok hogy képes voltál megváltozni! sose hallottam még ilyenről, szóval örülök. és ha elhagytad a rossz szokásod, akkor nincs min aggódnod. ha tényleg megbántad és már nem csinálod, akkor az istened megbocsát.

"You shall not lie with a male as with a woman; it is an abomination." Chapter 18 verse 22[1]

"If a man lies with a male as with a woman, both of them have committed an abomination; they shall surely be put to death; their blood is upon them." Chapter 20 verse 13[2]

csak kikerestem nektek. angolul, de remélem azért annyira senki se buta itt hogy értse.

#4-5

"csak kikerestem nektek. angolul, de remélem azért annyira senki se buta itt hogy értse"

Nem, csak te tudsz angolul, senki más rajtad kívül, mi mind hülyék vagyunk, csak te vagy helikopter...

De ha ismernéd a Szentírást, ismernéd Istent, akkor tudnád, hogy a homoszexuális cselekedet számít bűnnek, nem pedig az állapot, hogy valaki olyan hajlamú. Utóbbin nem lehet változtatni, de önmegtartóztatást tud gyakorolni, ahogy a kérdésből láthatóan teszi is.

Igen, Jézus szeret, és mivel elfogadtad Jézust ezért szeretné átadni az Ö boldogságát! Ezt csak annak tudja

átadni, aki elhiszi, hogy a befogadása által a szívében él.

Olyan közösségbe érdemes menned, ahol már nem bántanak a múltad miatt, hanem örülnek neked, hogy megtértél, és bíznak benned. Ahol ez nincs meg, bántanak, akkor azokat ott kell hagyni, mivel igazából nem keresztények, még akkor sem, ha annak mondják magukat!

"Világosság után csak az vágyódik, aki Engem Jézust akar megélni!, aki olyan személyes kapcsolat után vágyódik Velem Jézussal, mint te!

Mindenkivel szeretnék párbeszédet kezdeni. Nem vagyok személyválogató. Mindenkinek Én vagyok a VILÁGOSSÁG. Aki nem Velem jár, az sötétben jár, bármilyen okos, bármilyen szép, és bármilyen erős, és bármilyen vallási intézmény tagja. Sőt! Éppen az, amit ti okosságnak, szépségnek, erőnek neveztek, éppen ezek, inkább akadályai, mint elősegítői a Velem való bensőséges kapcsolatnak. Ennek nem kellene így lenni. De visszatérek a vezérgondolathoz.

Ha a keresztséget szentségnek, vagyis Velem való találkozásnak valljátok egy speciális cél érdekében, akkor ennek megfelelően kellene kezelnetek. De ez képtelenség. Képtelenség, mert az a bizonyos speciális CÉL, melynek érdekében ki kellene szolgáltatnotok a keresztséget, mint szentséget, az éppen egy olyan élő közösségbe való betagozódást kellene, hogy jelentsen, melyre éppen azért nincsenek meg a feltételek, mert:

Részben Egyházam emberi irányítói ezt nemcsak nem akarják, hanem kifejezetten félnek ettől. – Minden uralkodói réteg fél attól, hogyha alattvalóik gondolkodni kezdenek az uralkodók kontrollja nélkül. Egy élő közösségnek pedig lényegéhez tartozik, hogy ott mindenki külön-külön saját eszét használja a többiek lelki-szellemi épülésére. A gondolkodókat pedig nehéz engedelmességre szorítani. Ezért ódzkodnak az uralkodni vágyók az ilyen élő közösségektől.

Részben az emberek nagy többsége sem igényli az olyan élő közösségeket, melyekben a jelenlévők erkölcsileg leméretnek. Sajnos a lelki-szellemi tunyaság hallatlanul leleményes abban, hogy kibújjék lehetőleg minden felelősség alól.

Így aztán sem a NÉP, sem a nép VEZETŐI nem tartják szívügyüknek, hogy a keresztség, mint Velem való élő találkozás, olyan élő közösségbe oltsa be a megkereszteltet, ahol a tagok értelmükkel és szívükkel egyaránt Belőlem táplálkoznak, illetve LELKEMBŐL.

Nemcsak katolikus Egyházamban van ez így, de itt a legkirívóbb. Amit a keresztelendő nevében a szülők, keresztszülők megígérnek, már akkor sem tudják, mikor a keresztség után a templomból kijönnek. Ha nem hiszed ezt el, próbáld ki, kérdezd meg őket.

Az a szűk kapu és keskeny út, melyet az ÉLETRE jutás útjának mondottam, nem szertartás következménye, és főleg nem maga a szertartás. Aki viszont megtalálja ezt az utat és vállalja, az természetesen egy szertartással is lepecsételi ezt a döntését. Ez szükséges a földi élet emberi berendezkedése miatt.

Úgy tűnik nektek, hogy a tartalom nélküli forma még mindig jobb, mintha se tartalom, se forma nem lenne. Még akkor is igénylitek a formát, ha elutasítjátok a hozzá tartozó lényeget, tartalmat. Biztos, hogy ez nem válik lelketek javára.

Te magad, és minden pap e téren valóban két rossz között kénytelen választani. Ha bárkit megkeresztelsz, megnyugtatod a téves lelkiismeretűeket, s megnehezíted megtérésüket. Ha nem kereszteled meg azt, akit felfogásod szerint nem szabad megkeresztelni, akkor megbotránkoztatod a kicsinyeket.

Bizony ebből nyomorúságos helyzetből kiszabadulni nem képes mindenki."

Jézus; A HANG - könyv 70