A tudomány mai álláspontja szerint egy atomnál is kisebb ún. szingularitásból fejlődött ki az egész univerzum. De mi az ami felrobbant? Miért robbant fel? Hogyan robbant fel? Az előtt mi volt?

Ha szerinted van isten, akkor ez egy vallásos kérdés.

Szerintünk meg valószínűleg nincs.

Abból, hogy TE nem tudod elképzelni a világot, még nem következik, hogy mindenképpen kell lennie egy istennek.

A tudományban vannak az ősrobbanás okairól elképzelések, de még nem bizonyíthatóak.

"Szerintem van Isten " - a kérdés csak az, hogy HONANN lett, ki teremtette?

Szóval egy isten feltételezése is csak egy lépéssel tulja arréb a problémát.

"hogyan jött létre az univerzum? Létre jött egyáltalán?"

Ha nem jött létre, hol és miben teszed fel kérdésed, miben élsz?

.

"Hogyan jöttek létre a multiverzumok?"

Még ennek az egynek, a mienknek létrejötte sem tisztázott, ezért nem megválaszolható ez a kérdés. Ráadásul még az sem bizonyított, hogy van másik is, nemhogy 'multiverzum'.

Ha vannak is más univerzumok, átjárás nincs, ott egészem más természeti törvények uralkodHATnak.

.

"Lehetséges az hogy sosem jött létre, mindig is létezett?"

Ha ez így lenne, hogyan/miért lennének 'halódó csillagok'?

Az már csak hab a tortán, ha Univerzumunk mindig is létezett, akkor Istenre nincs szükség.

Valaki már ki tudja, mióta csak ült a sötétben egymagában. Mikor végre megunta, gondolt egyet s megszólalt: Legyen világosság!

És lőn világosság. Persze nem mindenütt, egyes emberek fejében azóta sem.

Aztán kezdtek telni-múlni a napok. Az első naptól ugyebár sötétség és fény lett.

A második naptól szétvált a tűz és a víz.

A harmadik naptól forgatja a Napot és a Földet.

A negyedik naptól csillagokat látsz, ha felnézel az égre.

Az ötödik naptól az állatok sokasodni kezdtek.

A hatodik naptól a lépére formált egy embert.

A hetedik naptól üldögél és azt hiszi, hogy kész van.

A nyolcadik naptól kiabál és üvölti, hogy oh yeah!

Bendzsi!

Nézzük végig, mit mondtál:

"kell lennie egy felsőbbrendű dimenzióban elő entitásnak amelynek a létezésének oka önmagában van ugyanis ha szerte nézünk a világban azt tapasztaljuk hogy minden amit

észlelni tudunk az csak része egy valami sokkal nagyobb, nagyszabásúbb, dolognak."

Na, ez akkora katyvasz, hogy oldalakat lehetne írni róla.

Mindjárt az első: MIÉRT is kell, hogy a létezésének oka önmaga legyen?

Egyáltalán: hogyan képzeled azt el, hogy valami önmaga létezésének az oka?

Hogyan megy ez a valóságban?

A második: az rendben, hogy mindenütt rendszert látsz - de MIÉRT is következne ebből, hogy van valaki, aki az egészet összefogja?

És miért kell ennek pont egy istennek lennie? Más nem lehet?

Szóval: ez igencsak zavarosra és teljesen értelmetlenre sikeredett neked.

"Szerintem van Isten ugyanis másképp sehogy sem áll össze a puzzle."

Tudod, a dolog fordítva van: megfigyelünk dolgokat, és EBBŐL következtetünk.

Az úgy nem működik, hogy vannak vágyaink, és aztán ez lesz a valóság, mert ez NAGYON RITKÁN jön össze!

"Értelmes gondolkodó emberek válaszát, veleményét várom."

Gyenge vallásos kérdésre elég nehéz értelmes választ adni.

Szerintem, amit idáig kaptál, az nagyjából jó, csak persze a kérdésedre nem válaszol.

Azért, mert erre egyelőre NEM ismerjük a választ.

És mi nem költünk meséket ilyenkor. Meg amúgy értelme sem sok lenne, mert attól, hogy rámondod: isten - semmivel sem leszel okosabb, és semmivel nem tudsz többet, mint előtte.

"De mi az ami felrobbant? Miért robbant fel? Hogyan robbant fel? Az előtt mi volt?"

A robbanás szó nem szerencsés. Valójában egy tágulásról van szó, de még ez sem igazán pontos. A téridő matematikáját jelenleg olyan speciális geometriával írják le a tudósok, amit a legtöbbünk egyáltalán nem ismer még hírből sem ezen a fórumon. Laikusoknak erről csak szemléletes, de roppant felületes analógiákkal lehet mesélni, amik azonban nem fedik le a valóságot teljes mértékben. Messzemenő következtetéseket ezért ezekből ne vonj le.

Mit tudunk az Ősrobbanásról: azt, hogy a jelenleg ismert legjobb modellünk addig enged minket visszatekinteni az Univerzumunk történelmébe. Az a kérdés, hogy mi volt előtte, azért is butaság, mert arra mutatnak jelek, hogy a komplett modellt le kell cserélni ahhoz, hogy ennél messzebb lássunk. A mostani modellnek pedig itt van a vége. Azok az állítások, amiket erre a végpontra tesz, azok elég érdekesek lehetnek, de ennek az is lehet az oka, hogy a mostani modell ezen a ponton már egyre hiteltelenebb, míg a szingularitáson végképp meg nem bukik. Fontos: nem a modell diktálja a tényeket, hanem a tények diktálják a modellt. Ha a modell nonszensz eredményt ad, az nem az Univerzum hibája, hanem a modellé. Jobb modell kell, amit tényekből vezetünk le, amiket megfigyelésekből szerzünk. Megfigyelni pedig nem tudunk mindent. A modellünk pedig csak annyira lehet jó, amennyire a megfigyelhető tényekre rá lehet illeszteni. A mostani modell tök jól leírja az Univerzum mostani állapotát, de azért a sötét anyagnál, sötét anyagnál már látszódnak a repedései, és az is látszik, hogy a fekete lyukaknál is megbukik, ugyanígy az Ősrobbanás leírásánál is. Ezek vizsgálatánál egy ponton túl értelmetlen eredményeket ad, és ez nem azt jelenti, hogy az Univerzum értelmetlen, hanem azt, hogy nem teljes a modell. Így hát az olyan állítások, miszerint nem volt se tér, se anyag, se idő az Ősrobbanás előtt, óvatosan kell kezelni: ezek a jelenlegi modell állításai. Léteznek már most is más modellek, például a kvantumfizikai, csak rosszabb a PR-juk, ezért kevésbé közismertek. Ez utóbbi például nem feltételez semmilyen kezdetet, képes lenne kezelni a végtelen teret és időt (amellett persze, hogy ez megbukik olyan dolgokat, amin az általános relativitás elmélet pedig jól teljesít). Egy ilyen forgatókönyvet jobban el tudnál fogadni? Semmi robbanás, tágulás, meg szingularitás, hanem végtelen tér, idő, és véletlenszerű kvantum-fluktuációk.

"Az én elképzelésem szerint kell lennie egy felsőbbrendű dimenzióban elő entitásnak amelynek a létezésének oka önmagában van"

És ezt az elképzelést abból a megfigyelésedből vezeted le, hogy az ég világon semmi nem ilyen. Ez szimpla ellentmondás. Akkor is, ha dimenziókat raksz bele.

"Szóval szerintetek hogyan jött létre az univerzum? Létre jött egyáltalán? Lehetséges az hogy sosem jött létre, mindig is létezett?"

Ha az Univerzumnak van kezdete, akkor - a te logikád szerint - kell lennie egy külső, magába foglaló nagyobb dolognak. Erre is feltehetjük a kérdést, hogy volt-e kezdete, vagy nem. Ha igen, akkor kell egy még nagyobb, még ezt is magába foglaló nagyobb összefüggés, és ez megy a végtelenségig. Mert az nem járja, hogy egyszer megtiltod, egyszer meg megengeded. Szóval ez a logika végtelenségig megy, és nem engedi meg, hogy a "végén" (ami nincs, mert nem engedi meg az ötlet logikája), ott üljön Isten. A másik lehetőség, hogy abból indulsz ki, ami adott: tér, idő, anyag. Ha ez van most, akkor ez lehetett régen is, csak teljesen más formában, mint most. Annyira más formában, hogy még most nem is tudjuk, hogy olyan is tud lenni. Ez esetben az előbbi végtelen "rétegelés" külső meg belső világokra elkerülhető, és ez alapján egyetlen, egységes mindenség gondolatához lehet eljutni. Belátunk belőle, amennyit belátunk. Van benne Isten (egy van, vagy több), vagy nincs, és csinál amit akar. A lényegen nem változtat: a létezés nem lehet esetleges. Ez a hitem: ami van, az mindig is volt, és mindig is lesz. Ami nincs, az soha nem volt, és soha nem is lesz. A keletkezés és a megsemmisülés látszata csak megfelelő madártávlatban van jelen, a világ fundamentumaira végső soron nem jellemző. Más szavakkal: nem a létezők semmisülnek meg, csak a felületes emberi kategóriák alól "csúsznak ki" dolgok, vagy "csúsznak be" alá. Például, ha összetörsz egy poharat, akkor nem a pohár semmisül meg, hanem csak szilánkok csúsznak ki a "pohárság" képzete alól. Ugyanígy, ha poharat formálsz üvegből, nem a pohár keletkezik, csak valami, ami eddig is volt, és ezután is lesz, "becsúszik" a "pohárság" kategóriája alá.