Van, akinek Isten egész egyszerűen nehéz életet szán?
Fiatal feleségként rákban meghalást, üvöltözést otthon, súlyos betegségeket...?
Csak nehéz sors van a környezetemben, pedig sokan hívők, imádkoznak. Persze az imán kívül mindent megtesznek.
Elmondhatnám az egész történetet, de a lényeg az, hogy elvesztettem a hitem abban, hogy Isten tényleg, igazán segít és csodákat tesz.
Kicsit úgy érzem magam, mint Madách.
Amit persze örömmel támogat a Diabolosz is, azért őt se mentsük fel, a problémát ugyanis ő gerjesztette, akkor is, ha az emberek szája nélkül ezt nem tudná megtenni.
Sátán az, aki mindenkinek nehéz életet szán. Aki annyira vert helyzetben van, hogy a jót már nem is képes érzékelni, az egész biztos, hogy az ő árnyékában tengeti az életét. Ebből a helyzetből kizárólag a Feltámadott Jézus képes kiszabadítani az embert. Ha ezt nem tette meg, akkor az emberi oldalon van a hiba. Megoldás a keresés, a Jézus Krisztus felé való nyitottság, az Ő nevének a segítségül hívása, és a Neki való engedelmesség szándéka. A nyitottság pedig azt jelenti, hogy az ember kérdez Istentől, és nem adja a szájába a választ, hanem kész meghallani azt is, amit esetleg nem hall szívesen. Előfordul, hogy Isten olyat mond az embernek, amit vonakodik meghallani, mert ellenkezik az előzetes koncepcióival: hagyományok, hitetlenség, sztereotípiák. Nem is hiszek abban, hogy valaki, akihez szólt már Isten valamilyen formában, mindig olyat hallott, ami kellemes volt a számára. Minden ember korrekcióra szorul, a korrekció pedig nem annyira kellemes, mintha azt hallaná, hogy "Jól van, csak így tovább!". Ám Isten soha nem küldi a gonoszt az emberre, mivel az önként és dalolva megy, sőt keresi az alkalmat a pusztításra. Ha azonban az ember nem hallgat Isten korrekcióira, akkor nem tud az a természetfeletti védelem kiépülni az életében, ami távol tarthatná tőle a gonoszt. Sajnos a gonosz nehezen adja fel azt a területet, amit már egyszer uralt. Ezért mindig a szükséget felismerő egyén életében kezdődik el a gonosz térvesztése, és ez csak akkor tud a környezetben élő emberekre is átterjedni, ha már ő megszabadult. De még ebben a helyzetben is beszámíttatik a többi családtag, rokon, barát, ismerős személyes akarata, és további döntései.
Az előzőt a negyvenkilencedikhez fűztem hozzá, bocs, hogy nem volt egyértelmű.
Ezt viszont az ötvenedikhez fűzöm: Isten minden egyes embernek jó életet szánt, annak is, aki fiatalon meghal, vagy egész életében szenved valamilyen betegségtől, annak is, akinek negyvenes az IQ-ja, akár eredendően az, akár menet közben válik azzá. Nem létezik olyan személy, akik számára Isten terve,hogy így éljék végig az életüket. Ha létezne ilyen, akkor Jézus nem mindenkit gyógyított volna meg, hanem csak azokat, akiknél megállapította volna, hogy az ő személyes életükben Isten akarata a gyógyulás. Ehelyett azt láthatjuk, hogy Jézus csak azokat nem tudta meggyógyítani, akik hitetlenséggel viszonyultak hozzá, vagy csak szimplán visszautasították. Még azt is meggyógyította a hite miatt, akinek kifejezte, hogy nem akarja meggyógyítani, mert nem volt benne a szövetségben. Mivel Jézus Isten akarata cselekvés közben, ebből tudható, hogy Isten azt akarja, hogy mindenki meggyógyuljon, amit ki is mond a Biblia az 1Timóteus 2,4-ben. Igaz, hogy a magyar fordítás üdvösséget használ, de a 'szódzó', amit az eredeti nyelv használ magába foglalja a gyógyulást is, a Biblia is így értelmezi, például a Máté 9,21-22-ben, a 14,36-ban, a Márk 5,23-ban, a 6,25-ben, a 6,56-ban, a János 11,47-ben, az ApCsel 4,9-ben, a 14,9-ben a szódzót gyógyulásnak fordítják, és a szövegkörnyezetből kiderül az is, hogy valóban gyógyulásról van szó.
Sokan vannak abban a tévedésben, hogy a világon minden Isten akarata szerint zajlik. Ha ez így lenne, nem lenne imatéma Isten akaratának a megvalósulása: "Legyen meg a Te akaratod, miképpen a Mennyben, azonképpen itt a Földön is!" Maga a tény, hogy imádkozni kell ahhoz, hogy Isten akarata megvalósulhasson a Földön, azt mutatja, hogy alapjáraton nem Isten akarata valósul meg, amint ez látható is. A vallás hazudta azt, hogy minden Isten akarata, mert nem ismerte a Bibliát, ezért nem Ismerte Istent sem, és nem tudott válaszolni a feltett kérdésekre.
Akkor leírom a kivételesen szép életemet, mert egyik válaszoló jól megbántott, holott már nem is akartam ide írni és néhányan nagyon kedvesek is voltak.
Most kb. 5-6 ember fog felismerni, de mindegy.
Csak a nevelő Nagymamámat pelenkáztam tavaly, senki nem volt mellettem, a "barátok" csak beszólni tudtak, a hivatalos ápolók kétnaponta fél órát voltak csak itt.
Egyedül Apám van nekem, idősödik, láncdohányos, komoly ízületi fájdalmai vannak, komolyan köhög, erős refluxa van. Annyi halál vett körül (Nagypapám tinikoromban, majd Nagyim, persze egyéb rokonok-ismerősök), hogy már csak arra tudok gondolni, hogy a totál egészségtelen életmódot élő és betegségekkel teli Apum meddig húzza.
Utána bizony egyedül leszek szenteste! Egyedül, értitek? Karácsony utolsó napján majd egyórácskát eltölthetek a "család" egy olyan részével, akivel rossz a kapcsolat (nem miattam, én pont javítani próbálom).
Ja, Nagymamámat állítólag hetente vitte rohammentő fiatalasszony korában, ennyire nincs fogalmam a súlyos betegségről. Amikor nevelt is volt kórházban párszor és szedte a gyógyszereket, kisebb rosszullétei voltak.
Nekem az állandó beilleszkedési problémáim a nyűgök. Igazán mindenhol futottak még kategória vagyok, van, aki szóba áll velem, amikor pl. nincs más ott, de inkább bárki mással megy ebédelni, bárki mással megy ki boltba.... A "barátaim"nak eszükbe jutok párhavonta. Szülinapjukra már nem hívnak meg.
Nem tudok, mik a mentális betegségeim, nem diagnosztizálták, jártam pszicchológushoz kétszer, most lelkigondozóhoz.
Azt tudom, hogy ha adott egy ötfős társaság, ahova pl. hetente el kell járni, nekem vérizzadás a beilleszkedés. Mintha örök tini lennék ilyen szempontból, vagy nem is tudom.
Egész nyáron sehol nem voltam (ja bocs, egy nap Balaton és egy nap Velencei-tó májusban). Hétvégente itthon voltam.
Az egész eddigi életem arról szólt, hogy megpróbáljam elfogadni magam, felismerni, mi tényleg rossz bennem, mi miatt nem illeszkedek be - azt megpróbálni változtatni, a többit meghagyni. A tinikorom egy horror volt nekem és Nagymamámnak.
Ja, ami a betegségeimet illeti: egy csomó fogam már porcelánból van, estem át kisebb műtéten is. Refluxom van. Rossz a hallásom, a szaglásom és a látásom, bár ez utóbbira legalább a szemüveg teljesen segít. Ami lehet, hogy súlyosabb, az az, hogy rendszeresen sportolok, így vagyok gyengébb a semmit se mozgó túlsúlyosaknál. Tegyünk meg két emeletet a lépcsőn, és elájulsz attól, amit tapasztalsz. Szerintem valami izomgond.
Ezek utána jön csak az, hogy munka (monoton, unalmas borzalom), iskola, hivatalos ügyintézések majdnem tökegyedül, lakótárs intézése, fogászat állandó jelleggel.
Úgyhogy a fejlődő országok NEM szegénynegyedeihez képest nem olyan szép élet ez.
Ha pedig ez az élet, meg akarok halni. Most.
Meg is fogom tenni, ha az élet ez: halál, súlyos betegségek és magány.
Egyébként egy szegénynegyedben szeretetben, családban(!) és barátok között (!) lehet még jobb is lehet az élet.
És most ne kezdjük elölről, jó?
Már írtam, hogy elbeszélünk veletek egymás felett.
Volt, aki megértő volt itt és érezni lehetett a segítő szándékát, de a válaszától csak rosszabbul lettem - azért, mert elbeszélünk egymás felett.
Pont azok miatt az idézetek, megfogalmazások, szófordulatok miatt, ami miatt elfordultam az egyházaktól.
Sziasztok!
Nézd, kérdező: kaptál itt jobb és rosszabb válaszokat is.
Igazából nem látom, hogy egyik is hasznodra lett volna - viszont ez már CSAK rajtad múlik!
Ha pl. ilyen problémád van, akkor miért nem mész orvoshoz?
Ez lenne az egyetlen módszer, amivel TE MAGAD tudsz segíteni ezen a problémán. Elsőre még a TB-t is meg lehetne próbálni, az is segíthet.
De, ha az életed a tét, még akár magánorvoshoz is mehetsz.
Nekem pont attól jobb, ha kibeszélhetem, kiírhatom magamból. Többször kellene.
Kérlek semmit ne küldj, ha nem annyi, hogy együttérzel velem.
Aki maga alatt van, annak csak sajnálat, megértés kell. Semmi más
Egyetértek. A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg.
Rzeretet kellene neked de azt nehéz sokszor szavakkal átadni.
Kedves kérdező!
Valószínűleg bántónak fogod érezni, amit írok, de van úgy, hogy sebet kell vágni a testen, hogy ki lehessen venni a daganatot. És egy orvosra biztos nem haragudnál, ha megoperál. Ha elveszteted a hitedet, akkor vissza kellene szerezni, mert az sokkal értékesebb bármilyen földi kincsnél. Ha akarsz egy bátorító történetet valakiről, aki a hosszú éveken keresztül megőrizte a hitét a nyomorú helyzetében addig, amíg jóra nem fordította Isten a sorsát, akkor olvasd el József történetét.
Jézus a világ világossága, és aki őt követi, az nem jár sötétségben. Erre érdemes figyelned, mert a depresszió, panaszkodás és az önsajnálat a sötétség irányába terel, és annak nem lesz jó vége. Ráadásul depressziósan nehéz barátokat szerezni. Az a baj, hogy te a viselkedésedet megalapozottnak gondolod, pedig dönthetnél úgy is, hogy felülemelkedsz a körülményeiden, és elhiszed, hogy Isten ezekből valami nagyon jót fog kihozni a végén. Valójában a körülményeidet nem tudod megváltoztatni, viszont azt igen, hogy hogyan reagálsz rájuk, hogy bizakodó maradsz. Mivel fogalmunk sincs, hogy mit hoz a jövő, lehet, hogy jóra fordul a sorsod, de lehet, hogy még rosszabbra, ezért fogadd meg Isten parancsolatát:
A Róm 12:12 "A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak."
A hitemet nem veszítettem el.
Tudattal tudom, hogy ebben a nehéz helyzetben kell jókedvűnek, pozitívnak lennem, ha van kinek, segítenem, nem mindig a halottjaimra és a betgségekre gondolni..
És talán reménykedni abban, hogy lesz családom...
De a szív néha elfárad.
Most nagyon el van fáradva.
Ősszel a munkahelyen még tudtam hülyülni, elvonatkoztatni, nem a rosszra gondolni, mosolyogni. Aztán a sok harc miatt... per pillanat ez nem is megy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!