Keresztényként mit gondoltok a transszexualitásról?

kívánja meg, engedékeny azokkal szemben, akik Isten nevét hiába veszik a szájukra, kegyesen félretekint, amikor faragott képeket imádnak egyesek, sőt, nem igazán tekinti nagy ügynek azt sem, ha hamis tanúbizonyságot hall, amikor viszont a homoszexualitás kerül szóba, rögtön hangosan és dörgedelmesen, fröcsögve ítélkezni kezd, és még a keresztvizet is leszedné egy homoszexuálisról.

Ez, keresztény barátaim, a KÉPMUTATÁS BŰNE!

Könnyű olyan bűn fölött hangosan és véres szájjal ítélkeznem, amely bűn személy szerint engem még nem kísértett meg soha! (ahelyett, hogy megköszönném, hogy Isten meghallgatva imánkat ebben nem hagyta, hogy kísértésbe essünk)

Nagyon könnyű szemérmesen sunnyogni olyan vétkek kapcsán, amelyek kísértése a mi lelkünket is kerülgeti, és hangosan ítéletet dörögni olyan bűnök kapcsán, amelyek úgyszólván nem fenyegetnek bennünket!

Aki bűn nélkül való, az ragadja meg közülünk először azt a bizonyos követ, és az fordítsa a homoszexualitás bűnében sínylődő embertársa, felebarátja ellen!

Ha megvizsgáltad a lelked, és soha, sem gondolattal, sem szóval sem cselekedettel nem paráználkodtál, soha nem kívántad meg, semmilyen körülmények között egy felebarátod házastársát, még gondolatban sem, ha soha, de soha nem voltak házasságtörő szándékaid vagy - Isten őrizzen - cselekedeteid, Na AKKOR, de CSAK AKKOR kezdj el a homoszexuálisok bűne fölött fröcsögve ítélkezni!

Őket ugyanúgy kísérti a homoszexuális vonzalmuk, mint téged vagy engem a házasságtörő, parázna, vagy egy felebarátom gyönyörű feleségére vonatkozó gyalázatos ösztöneink!

Ugyanúgy kell küzdjenek, kínnal, keservvel az őket kísértő bűn csábítása ellen, mint ahogy mi küzdünk a minket is naponta kísértő bűnök csábításaival. És Isten segítsége nélkül ugyanúgy elbukhatnak, mint ahogy bármelyikünk bármikor!

Azt javaslom mindenkinek (magamnak is), hogy előbb a saját bűneinkkel számoljunk el (azzal is, ha túl sokszor és túl hangosan ítélkeztünk felelőtlenül és önvizsgálat nélkül)!

Ha nem így cselekszünk, és a mások bűnén rugózunk előszeretettel, akkor bűneinket sikerült a képmutatás bűnével tetéznünk. Nyissuk ki jól a fülünket, mert hozzánk is szól Krisztus:

"Képmutató, vesd ki elõbb a gerendát a te szemedbõl, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szemébõl!"

A képmutatás az a bűn, ami a keresztény embert leginkább fenyegeti, Jézus pedig azt kéri, hogy legelőször is ettől óvakodjunk:

"Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás"

A képmutató ember önmagát leplezi le azzal, hogy saját bűnét takargatja, miközben a másén hangosan ítélkezik. Hiába minden próbálkozás, mert átlátszó az efféle terelés, a bűn napvilágra kerül:

"Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.

Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni."

Nemcsak a homoszexuálisoknak kell megküzdeniük tehát a vétkeik terhével, de a képmutatóknak is és a homofóboknak is, akik nem képesek a homoszexuális embert is SZERETNI (a bűn helyett a bűnöst is utálni kezdik).

"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengõ ércz vagy pengõ czimbalom.

És ha jövendõt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökrõl, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tûzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet hosszútûrõ, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;"