Keresztényként mit gondoltok a transszexualitásról?

3Móz 18:22 Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak: utálatosság az.

Róm 1:27 Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésüknek méltó jutalmát elvevén önmagukban.

Ezeknek a tévelygőknek mi lessz a jutalmuk?

Ha meg nem térünk Istenhez és a Jézus vére nem mossa le bününket

-büntetés kínhalál.

Jel 20:12 És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek [könyve]; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.

Isten kegyelme minden bűnösnek fel van kínálva.

Az,hogy ki él vele,és mikor,nem a mi dolgunk eldönteni.

Nem a mi dolgunk,hogy megítéljük a szülőt,mert dankóros,vagy homoszexuális gyermeke született,s még azt sem,hogy egy homokos miért nem vált normális szexualitásra.

Az Isten senki megítélését nem bízta ránk,csak a jó,és rossz dolgok megítélését saját életünkben.

#24 minden dolgot meg kell ítéljünk ez által van a döntés.

Elítélni nem szabad senkit

"furcsa ahogy a melyen vallásosak hogy fejezik ki szadista perverz hajlamaikat, de ha valakinek megnyugvas hogy vallasi álruhaba bujtassa, hat szíve rajta."

Az a furcsa hogy a bűnt és azt amit Isten utál és fertelmes dolog szerinte, menyire próbálják az emberek a fordítottját elérni és belemagyarázni az erkölcsbe és a keresztény elvekbe.

A transzsexualitás bűn, de minden bűn megbocsátható, megvallás, megbánás,és elhagyás által, kivéve a Szentlélek káromlás.

A megnem bocsájtott bűn zsoldja halál.

Én azt gondolom, mint hívő ember (és most a személyes véleményemet mondom), hogy:

1. Ne keverjük a transzszexualitást a homoszexualitással, a kettőt pedig a fogyatékossággal! Ezek nagyon különböző dolgok, mindenféleképpen, és mindenikre más eset vonatkozik!

2. A transzszexualitás genetikai eredete egyáltalán nem igazolt (sőt!), sokkal kevesebb érv szól mellette, mint a homoszexualitás genetikai eredete mellett.

3. A transzszexualitás szerintem lehet feltűnési viszketegség, póz, önimádat, hiúság, romlottság, élvhajhászás eredménye, de lehet valódi pszichés zavar, betegség. Előbbi szerintem bűn, utóbbi viszont nem bűn, hanem betegség! Isten a bűnöst nem utálja, csak a bűnt, de a bűn fölött ítéletet mond. Tehát még a bűnöst sem keresztényi dolog utálni, elítélni, pláne üldözni, bűne viszont megtartatik Isten előtt (de egyedül Övé az ítélet!).

A beteg embert viszont Isten nemcsak nem utálja, de meg sem ítéli. A testi betegséget és a lelki betegséget sem tekinti bűnnek (bár előfordul, hogy maga a betegség egy korábbi valós bűn büntetése lehet, de maga a betegség nem bűn)!

Isten a tudatosan vétkezőt máshogy ítéli meg, mint az öntudatlanul, betegségből, pszichés visszamaradottságból "vétkezőt", aki nem tehet a viselkedéséről. Őket nem bűnösnek, hanem betegnek kell tekintenünk, és a beteget zaklatni betegsége miatt bűn!

4. A pszichés zavarok, genetikai fogyatékosságok és mindenféle, az elmére kiható betegségek nem bűnök és nem a bűn jelei, hanem a LELKI SZEGÉNYSÉG kategóriájába sorolandók, akiket Jézus a Hegyi beszédben boldogoknak nevez, és ezáltal felment öntudatlan bűneik terhe alól.

5. A homoszexualitás genetikai eredete valószínűbb, de mindmáig vitatott dolog. Ha genetikai eredetűnek bizonyul, akkor a teremtés rendje szerint való, és el kell fogadnunk, mert azt mondja a Biblia, hogy a teremtés művének befejeztével Isten elégedett volt művével ("és látá Isten, hogy minden igen jó").

Ha Ő teremtette a homoszexualitást - ami nem teljesen igazolt dolog azért egyelőre! - akkor azt a fajta homoszexualitást, amit a teremtés hozott létre, el kell fogadnunk - DE el kell választanunk a "felvett" homoszexualitástól, mert ilyen is van, ez pedig szilárd tény (erről tanulmányok szólnak, hogy heteroszexuális ember lehet alkalmi homoszexuális vagy biszexuális, pl. börtönök lakóinál, katonáknál, tengerészeknél figyelték meg ezt a jelenséget, akik elhagyva a börtönt, hajót, kaszárnyát, visszatérve családjukhoz újra heteroszexuális életre térnek át).

Ezt az utóbbi fajta homoszexualitást a Biblia mindenképpen tiltja és ellenjavalja, több helyen is (mert ellentétben áll a teremtés szellemével és a sokasodás parancsával).

Nekünk, keresztényeknek nem tisztünk eldönteni, hogy melyik homoszexuális genetikailag az, melyik pszichés beteg és melyik van a tudatos bűn kategóriájában, és főleg nem tisztünk Isten helyett ítélkezni fölöttük.

Isten közülük is, közülünk is mindegyiket egyen-egyenként, külön-külön fogja megvizsgálni, amikor az ítélőszéke elé állunk, és könnyen meglehet, hogy lesz, akinek közülük megbocsát, ha egyébként hittel élt, bánva bűneit, és könnyen lehet, hogy sok "vaskalapos" kereszténynek meg nem bocsát meg, ha a "hite" csak póz volt, üres gesztusok sora, képmutatás, mások fölötti ítélkezés és - főleg - ha nem volt szeretet benne, mert akkor szólhat angyaloknak vagy embereknek nyelvén, és lehet akkora hite, amivel hegyeket mozgat, a Biblia szerint szeretet nélkül SEMMI az ember!

Mi nem ítélkezhetünk felettük, csak azt mondhatjuk el, amit a Biblia tanít: hogy ha egyetlen mód van rá, amennyire csak tehetik és ameddig tehetik, küzdjenek a homoszexualitásukkal, azaz senki se legyen "divatmeleg", ne "próbálja ki", ne legyen "kíváncsi", ahogy mondani szokás, és ne "buliból" legyen meleg, biszexuális, alkalmi módon, mert az egészen biztosan bűn a Biblia szerint!

Szodoma és Gomorra történetében a férfiak "ELFORDULTAK" a feleségeiktől, hogy egymással (is) kéjelegjenek, ezért elveszett a város. Tehát aki nős, azt kötelezi a vállalt hűsége is, és a természet törvénye is az asszonyt választani. Számomra ebből az következik, hogy HA ÉS AMENNYIBEN az ember képes rá, hogy nőt szeressen, és azzal házasságban éljen, akkor a nőt kell választania, és fordítva: nőnek a férfit.

Ha nem képes rá, mert egyszerűen a génjei, a pszichéje, minden zsigere a saját neméhez húzza, és képtelen ellenkező neműt szeretni és megkívánni, az egy másik eset az én szerény véleményem szerint: Isten ugyanis nem egyformán ítél a tudatosan vétkező, a lelki szegény és a beteg emberek fölött. E három külön-külön esetnek minősül a Biblia tanítása szerint! Én ebből kiindulva úgy vélem, Isten megbocsát annak a homoszexuálisnak, aki "beteg", azaz nem képes máshogy cselekedni, vagy "lelki szegény" (nincs tudatában a cselekedeteinek), és annak is - ha van ilyen - aki genetikailag olyan, amilyen, a teremtés által. A tudatosan vétkező, "kíváncsi", "kipróbálós", "divatmeleg", "biszexuális", "triszexuális", "pánszexuális" kísérletezgetést és magatartást viszont nem értékeli.

DE: a bűnös kérhet és kap bűnbocsánatot Krisztusban, így a homoszexuális embernek is az a legtanácsosabb, ha mindenekelőtt HISZ abban, aki bűneit, ha azok valóban bűnök is, hit és kegyelem által eltörölheti! Jézus majd megmutatja neki is a helyes utat, és ha homoszexualitása csak felvett szokás volt, emberi bűn, akkor a Szentlélek erejével el fogja hagyni azt és megigazul. Ha genetikai tervezés, teremtés vagy betegség eredménye, akkor pedig eltöröltetik a bűnei közül, szerény véleményem szerint.

De efölött dönteni, ítélni csak és egyedül Isten fog!

6. Csodás gyógyulások, bár történnek néha a hit erejéből (még az orvostudomány is elfogadja a placebó-hatás olykor meglepő erejét és beleépíti pl. a gyógyszertesztelések metodológiájába, szóval objektíve is hülyeség, hogy nincs gyógyulás hit által!), DE a gyógyulások csodája nem automatikus és nem azért van, hogy az ember ne haljon meg kvázi sohasem, mert mindenkinek szükségszerűen meg kell halnia egyszer valamiben, és betegnek is kell lennie életében nem egyszer, hanem sokszor.

A csodás gyógyulások Krisztus korában, és elvétve azért azóta is csak a hit, Krisztus és a Szentlélek erejének nyilvánvalóvá tételére vannak, és arra, hogy általuk az ember még erősebben és még jobban higgyen, előre lépve a hitben.

Az igaz hívőnek viszont már mindegy, mikor hal meg, ma-e vagy holnap, mert Isten várja őt, ő pedig Szentlélek által ELKÉSZÜLT a halálra és a feltámadásra!

A hit tehát NEM ARRA VALÓ, hogy gyógyszerként, pirulaként használják az emberek, mert a hit olyan gyógyszer, aminek hatása nem elsősorban ebben a világban, hanem a halál UTÁN válik igazán fontossá.

Ha meggyógyulok hit által, az csak azért van, mert még nem kellett meghalnom, Istennek még terve volt velem, azt akarta, hogy a gyógyulásom csodájából merített lelki erővel még munkáljak az Ő dicsőségére ebben a világban, és hirdessem végtelen hatalmát és kegyelmét, amivel még a holtat is feltámaszthatja, az élőt pedig örök életre vezetheti!

Amikor Jézus feltámasztotta Lázárt, nem azért támasztotta fel, hogy utána sose haljon meg. Lázár utána másodszor is meghalt, mint minden teremtmény. Feltámadása viszont Isten eszközévé tette Őt arra, hogy megvilágosítsa mások elméjét, látva lássák, milyen hatalmas az Úr.

De másokat, más nagyszerű hívő lelkeket éppen ellenkezőleg "használt" Isten (itt persze nem arra kell gondolni, hogy Isten eszközként használ, hiszen szabad akaratod van, hanem arra, hogy ha úgy döntesz, szolgálod Őt, akkor is más és más szolgálatot rendel egyes híveinek).

Ott van Jób esete, vagy István diakónusé. Mártírok százezrei szolgálták azzal Istent, hogy szenvedtek érte! Ők is boldogok a Hegyi beszéd szerint, mert ők azok, akik "háborúságot szenvednek az igazságért", akiket "háborgatnak és szidalmaznak és minden gonosz hazugságot mondanak" ellenük Krisztusért!

Övék a mennyek országa Krisztus ígérete szerint, az ő jutalmuk bőséges a mennyekben! Ők a földnek sói és a világ világossága!

Őket Isten nem kíméli meg sem a szenvedéstől, sem a haláltól, de mégis ugyanúgy Isten dicsőségét hirdetik, csak épp ellenkező módon, mint a csodás gyógyulások kegyelmében részesülők: azáltal, hogy nem ijednek meg, nem félnek, nem fordulnak el Istentől és még a halál sem jelent számukra akadályt vagy fenyegetést, olyan szilárdak és erősek a hitben!

A szenvedők és mártírok hite még a csodával meggyógyultak hiténél is erősebben és hangosabban hirdeti Isten dicsőségét, mert ők egész életükkel, halálukkal és szenvedésükkel kiáltják:

"Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad? (...) Hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!"

Egy szó mint száz: a hit célja nem az evilági gyógyulás. Ha ilyen időnként mégis történik, az csak Isten dicsőségének a még nyilvánvalóbbá tételére történik, egyedi kegyelmi ajándékként, nem pedig azért, mert szükségszerű velejárója a hitnek.

A hit nem a földi, testi halál elkerülésére szolgáló gyógyír, hanem az örök halál és kárhozat elkerülésére!

7. A tudomány valóban sok mindenre képes, akár egész szerveket is növesztenek már őssejtekből, élőlényeket klónoznak le, fantasztikus dolgokra képesek az emberek.

Áldassék érte Isten, aki úgy döntött, hogy minket kiemel a többi földi élőlény közül, aki a saját képére és hasonlatosságára teremtett, aki elrendelte, hogy hajtsuk birodalmunk alá a földet, aki ilyen elmét adott nekünk, hogy szinte magunk is csodákra legyünk képesek általa, és aki hajlandó az Ő kegyelmének eszközeivé tenni bennünket, embereket.

Csak ne feledjük el, hogy ahogy mi is "alkotunk" (ma már akár élőlényeket, organizmusokat is létrehozva, vagy legalábbis másolva, klónozva, őssejtből növesztve), úgy MINKET IS LÉTREHOZOTT VALAKI! És olyan elmét is adott hozzá, amellyel képesek lehetünk ezt legalább részben felfogni és megköszönni neki, pedig dönthetett volna úgy is, hogy egy galandféreg szellemi potenciáljával ruház fel minket. Ha máshogy rendeli, akkor talán most együtt nyávognék a szomszéd macskájával, anélkül, hogy bármit felfogjak a világból az egerészés roppant fontosságán kívül!

A Dolly birka, akit mi emberek hoztunk létre (az első klónozott állat) egyszerű birka volt. Nem fogta fel, hogy ő az embernek köszönheti a létezését, öntudatlan lény volt szegény, eszébe sem juthatott megköszönni "teremtőjének" a létezését.

De minket a mi teremtőnk gondolkodó lénynek teremtett, képessé tett arra, hogy ne csak teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel, de teljes elménkkel is szeressük Őt (és egymást is), és hogy hálát tudjunk adni neki azért, mert létrehozott.

Ne legyünk Dolly birkák, ne bégessük végig öntudatlanul az életünket, anélkül, hogy ráeszmélnénk, hogy hálával tartozunk érte a teremtőnknek! Köszönjük meg neki az életet és az örök élet lehetőségét!

8. A hitet nem kell és nem is lehet erőltetni! A hit is kegyelem által van, nem más hívők adják át neked, mint valami fertőzőbetegséget, hanem Istentől kapod, ha kéred, ha hajlandó vagy igéjét befogadni és ajtót nyitni neki, aki az ajtód előtt áll és zörget.

Sok hívő sajnos rosszul értelmezi a "Tegyetek tanítványokká minden népeket megkeresztelvén őket..." felszólítást.

Sokan nem értik, hogy ezt nem lehet erőszakkal tenni, még pszichés erőszakkal sem. Nem lehet fenyegetéssel téríteni, mert Istennek nem besz.ari gyávákra van szüksége, akik nem is hisznek igazán, csak telecsinálták a nadrágjukat a pokol vagy a halál fenyegetésétől!

Istennek BOLDOGOKRA van szüksége, szerető hívekre, az ÖRÖMHÍRT követőkre, nem lelkileg terrorizált kényszerhívőkre.

Nem a pokoltól rettegőkre van szüksége, hanem azokra, akik szembe röhögik a poklot, és az említett mártírokkal együtt kérdezik diadalmasan: "Pokol! Hol a te diadalmad?"

Bocsásd meg azoknak a hívőknek a buzgalmát, akik fenyegetéssel akarnak kereszténnyé tenni (pont úgy, ahogy nem is lehet kereszténnyé válni), akik erőltetik a megtérést, vagy a pokollal riogatnak, abban a reményben, hogy félelemből fordulsz majd Krisztushoz!

Ők is jót akarnak, a hitük szerinti jóra szeretnének vezetni, csak túlbuzogják a dolgot, és buzgalmukban a lényeg mellett mennek el, mint a bibliai Márta ("Márta, Márta, szorgos vagy..."), aki körbezsongta Jézust, csak épp a lényegre nem figyelt, Máriával ellentétben.

Ne halld meg a fenyegetéseket, ha zavarnak vagy frusztrálnak téged, mert nem azokon van a hangsúly. A hangsúly az ÖRÖMHÍREN van, azt próbáld meg meghallani, kihallani a keresztények szavából, mert valójában ez a hitünk lényege. Az örömhír, hogy van kiút mindenből, amit leírtál, beleértve a boldogtalanságot és súlyos apátiát is!

Az örömhírt nem lehet rossz hírként csomagolva "eladni" ("sorry, el fogsz kárhozni, hacsak nem..."), mert ez fából vaskarika. Az örömhír örömhír, nem pedig fenyegetés. Egy pozitív üzenetet negatív üzenetekkel átadni butaság és kontraproduktív (annak ellenére, hogy biztosan jót akar az is, aki ezt teszi). Szóval ne figyelj erre, vagyis még pontosabban: ne erre figyelj!

9. A Down szindrómát külön is említetted. Ehhez kapcsolódóan: vannak emberek, akiknek Isten kifürkészhetetlen akaratából, ember voltuk ellenére, az elméjük alkalmatlan arra, hogy azzal is szeressék Istent (így nem tudnak eleget tenni annak a felszólításnak, hogy: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes elméddel!").

Ők nem hibásak azért, hogy képtelenek megcselekedni a fent említett parancsolatot (az első és nagy parancsolatot Jézus szerint). Nincs bűnük benne, hogy elméjük egyszerűen képtelen rá. Nem tudnak "megtérni", mert fel sem fogják, mi az és mire való. Ők is a lelki szegények kategóriájába tartoznak (ebbe nem csak azokat kell ugyanis beleérteni, akik tudatosan döntenek úgy, hogy lelkükben lemondanak az önmagukra való hagyatkozásról Isten javára, hanem azok is, akik önmagukra eleve sohasem hagyatkozhattak, genetikai, testi vagy pszichés okokból).

Jézus velük kezdi (!) a Hegyi beszédet, és szó szerint ugyanazt a jutalmat ígéri nekik, mint a háborúságot szenvedőknek (ami elég logikus, hiszen az ő szenvedésük is háborúság)!

Az öntudatlan lelki szegények bűnei tehát eltöröltetnek, a mennyek országába befogadtatnak, elmeállapotukból fakadó hibáikért nem kárhoztathatóak, mert állapotuk, bármilyen sanyarú is, a teremtés részeként jött létre, Isten rejtélyes akaratából! Az elméjükben korlátozottakat tehát nemcsak a civil jog menti fel bűneik terhe alól, hanem a keresztény erkölcs is (sőt, előbbi fakad az utóbbiból, nem pedig fordítva)!

ÉS VÉGÜL, az alapkérdésre visszatérve:

Heteroszexuális embernek, akit a homoszexualitás sohasem csábított vagy vonzott, sőt, esetleg épp ellenkezőleg: zsigerileg undorítja, a homoszexuálisok fölött ítélkezni szilárd keresztény meggyőződésem szerint BŰN.

Vannak "keresztények", akik egy "kis" házasságtörés fölött hajlandóak "elsiklani", egy pici kis LOPÁST elnéznek, megbocsátóan legyintenek, ha valaki a felebarátja házastársát (vagy ökrét, szamarát, szolgáját, szolgálóleányát stb).