Ha Isten MINDEN ember megmentője (1Tim 4:10) akkor miért vallja minden keresztény vallás az örök kárhozatot?

"Ezek szerint,ha jól bújkálok Isten elől,megmenekülhetek a "tisztítótűz"elől?"

Én szerintem nem úgy kell érteni a megszabadulást, hogy elbújni előle, nem tartom valószínűnek, hogy Jézus így értette volna, és hogy ilyen tanácsot adna. Sokkal inkább, hogy békülj ki vele, rendezd vele a tartozásod. És van is olyan fordítás, ami ezt az értelmezést támogatja:

Lukács 12:58

"Amikor ellenfeleddel a bíró elé mész, igyekezz vele még az úton kibékülni! Máskülönben a bíró elé visz, aki átad a börtönőrnek és az börtönbe zár téged!"

És ez a másik vers is ugyanabban a témában:

Mt 18,34-35

"Ezzel az Úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának."

Szintén azt mutatja, hogy Jézus a megbocsátásra int, és nem bújkálásra.

"Azt állítod(helyesen),hogy Krisztus szenvedéssel fizetett,pedig ő bűntelen volt....Akkor miért fizetett?...Ha a mi bűneinkért fizetett,nekünk miért kell mégegyszer fizetni érte,netán Isten keveselli Szent Fia fizetségét?"

A protestánsok rendszerint ezen akadnak fent, ha a tisztítótűz kerül szóba, pedig könnyen belátható, hogy jelenleg is éppen fizetjük a bűn következményeit, noha Krisztus már régen letette értünk a váltságot. A bűn elszakít Istentől, de Krisztus váltságának köszönhetően az ember újból Isten kegyelmébe helyezheti magát, megigazulhat, megszentelődhet, és üdvözülhet. Ezt csak a kegyelem által, Krisztus érdemeire, az Ő megváltó tettére tekintettel érheti el. Isten előtti bűnös voltunk tehát teljesen megszűnik, nem vagyunk bűnösök, hanem tiszták, de a kárt, amit a bűn okozott Jézus Krisztus nem állítja helyre, legalábbis nem azonnal. De jobban járunk, ha a saját bűneinkel okozott kárt mi magunk hozzuk helyre, amíg megtehetjük.

Vegyük csak a lopás példáját. Egy tolvaj bűnbocsánatot nyerhet, megigazulhat és üdvözülhet megtérése után. Ám mi van az ellopott dolgokkal? Mi van azokkal az emberekkel, akiktől ő lopott? Visszaadja- e ezt Jézus? Az ellopott dolgok ott vannak a volt tolvaj tulajdonában, és ugyanezen dolgok hiányoznak a megkárosított embereknél. Ez belátható, hogy nem Isten szerint való. A volt tolvajnak, hogy helyreállítsa ezt a zavart, vissza kell adnia az ellopott dolgokat. Ekkor és csak ekkor lehet tökéletes, ekkor és csak ekkor szűnik meg minden kapcsolata a tolvajsággal. Ha a volt tolvaj nem adja vissza az ellopott dolgokat, vagy már nem tudja visszaadni, akkor is valami módon az árát ki kell fizetnie. Ezt az árat az igazságos Isten szabja meg. Erre irányulhat a vezeklés, azaz a jóvátétel, vagy az ideigtartó büntetés.

Vagy vegyük a halál példáját. A protestánsok javarésze is vallja, hogy a halál, a fájdalom, vagy az emberi szenvedés az eredendő bűn következménye. Ám amikor az ember megigazul Krisztus megváltása által, ez a következmény ugyanúgy fennmarad! Hiába törölte el Jézus megváltása összes bűnünket (értelemszerűen az eredendő bűnt is) fizikailag ugyanúgy meghal az igaz keresztény, ugyanúgy szenvedhet, ugyanúgy fájhat neki minden. A halál az eredendő bűn ideigtartó büntetése, és ezt mindnyájunknak el kell szenvednie.

Mt 5,48

"Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!"

Jel 21,27

"Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe."

Tökéletessé, egészen tisztává márpedig csakis a tisztítóhelyen válhat sok ember, hiszen a bocsánatos bűnök nap mint nap beszennyezhetik még a leghűségesebb keresztényeket is. Ha a halál váratlan, és nem tud valaki felkészülni rá, akkor szükséges, hogy legyen számára valamiféle tisztulási lehetőség, hiszen Isten senki pusztulását nem akarja.

Kérdezőnek:

Úgy látom, ugyanabba a fatális hibába estél, mint amibe annó én is, mikor még az őrtornyos nézeteket osztottam. Azt akarod mondani, hogy Krisztus uralma nem örök? Hogy megszűnik a királysága, hogy kiveszik az alatvalóit alóla? Nos, egyértelmű, hogy az Ő uralmának soha sem lesz vége, tessék az "aion" szó nélkül is:

"Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." (Lukács 1,32-33)

Az 1Kor 15,24-28 kapcsán pedig még szp-től halottam régen egy nagyon jó példát: rakj minden játékot a dobozba, a dobozt pedig a polcra, hogy minden a helyén legyen. Akkor most hol vannak a játékok a dobozban vagy a polcon? Természetesen a dobozon keresztül a polcon. Most vonatkoztasd a példát Jézusra: A Fiú minden hatalmat és uralmat megkapott, hogy aztán átadva a hatalmat és az uralmat az Atyának, mindenki az Atya hatalma és uralma alatt legyen. Akkor most már nincsenek a Fiú hatalma és uralma alatt? Persze hogy ott vannak, sehol nem írja, hogy elvétetik a Fiú hatalma, csak azt, hogy az Atya alá kerül.

"Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van." (Ef 1,9-10)

Isten Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent a mennyben és a földön, s minden néven nevezhető hatalomnak fölé emelte, de nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is (Ef 1,10; 1,21-23). S ez soha nem fog változni. Persze az Atya mindig is a feje volt Krisztusnak, és mindig is az lesz. De ez egyáltalán nem jelenti, hogy Krisztus az Atya fősége és királysága alatt nem lehet király. Ugye ahogy kisebb-nagyobb mennyei trónusok és királyságok is léteznek a Fiú uralma alatt, mert az örök dicsőségben a Fiú a győzteseket maga mellé ülteti Isten trónjára (Jel 3,21). S ők is uralkodni fognak örökkön örökké (Jel 22,5). Szóval belátható, hogy egetverő hülyeség, hogy éppen a Fiú uralkodását nem nevezhetjük majd annak...

Egy kis adalék még a témához:

Nem tudom, mennyit adsz a szavukra, de az ókeresztény íróktól elég kemény és világos leírások vannak az örök kárhozat milyenségéről.

Tertullianus: Védőbeszéd, 18,3; 45,7; 48,12-15 (Kr. u. 197)

"Ítélni fogja ő e világot elmúlásával: imádóit az örök élet jutalmára, az istenteleneket pedig tűzre, amely hasonlóképpen tartós és örök. Mi pedig, akik a mindeneket szemlélő Istenhez igazodunk s akik gondosan szemmel tartjuk az ő örök büntetését, méltóképpen törekszünk az igazi ártatlanság felé. Mi ugyanis a tudásunk teljessége szerint, a rejtőzés nehéz voltának mérlegelésével, a nem csupán hosszantartó, hanem örök gyötrelem nagyságát fontolgatva attól félünk, akitől félnie kell annak magának is, ki az őt félőkön bíráskodik, azaz az Istentől félünk és nem a prokonzultól. Mihelyt elérkezik tehát a vég…megújulást nyer akkor az egész emberi nemzetség, hogy díját vegye annak, amit ez idő folyamán jóban és rosszban érdemelt, sőt folytatódjék ez a fizetség az örökkévalóság végtelen során. Ezért nem lesz többé sem halál, sem újra meg újra föltámadás, hanem ugyanazok leszünk, akik most vagyunk és nem mások később. Az Isten imádói bizony mindig az Istennél lesznek, az örökkévalóság sajátos valóságába öltözötten, az istentelenek pedig, és akik nem őrizték meg teljesen hűségüket az Istenhez, ugyancsak nem apadó tűznek büntetésében s e tűz természetétől bírják ők is a maradandóságot, az Isten osztó rendelkezése okán… Egészen más íme az a tűz, amely az emberi szükség szolgálatában áll és teljesen más amaz, mely Isten ítéletének végrehajtására gyullad… Ez ugyanis nem emészti meg, amit éget, hanem míg pusztít, egyben megújít is… Bizonyíték ez is az örökös tűzre. Az örök ítélet képe ez, amely táplálja a bűnhődést: égnek a hegyek és állanak tovább. Mi történik lám a gonosztevőkkel és az Isten ellenségeivel!"

Szent Cyprianus: Demetrianushoz, 24. (Kr. u. 252)

"Mily nagy lesz ott a hit dicsősége, a hitszegés büntetése, amikor eljön az ítélet napja, hogyan fognak örvendezni a hívők, szomorkodni a hitetlenek, mert nem akartak előtte hinni itt, és már nem térhetnek vissza, hogy higgyenek! A szüntelenül lángoló gehenna égeti az elítélteket, a heves lángok kínja heves, és nem látható, hogy a kínok valaha enyhülnének, vagy véget érnének. A lelkek a testekkel együtt maradnak a véget nem érő kínban és szenvedésben… A büntetés szenvedése ott olyan lesz, hogy nem termi már a megbánás gyümölcsét, hiábavalók lesznek a könnyek, eredménytelen lesz a könyörgés. Későn hittek az örök büntetésben azok, akik az örök életben nem akartak hinni."

NEM,NEM,NEM!István 35!

Az ember képtelen,egy örökéleten keresztül is megfizetni bűnei tartozását,de Krisztus kegyelme mindenre elégséges.

A vezeklésnek,tisztítótűznek így semmi értelme.Csalás!

Péter :-)

"Az örök élet nem véges, de feltételekhez kötött, tekintettel arra, hogy mi teremtmények vagyunk és Isten a Teremtő, akié egyedül a halhatatlanság." - alá tudnád támasztani ezt a megállapításodat a Bibliából?

@ A Vatikáni Kódexben egyébként hogy szerepel ez a vers (Jel 20,5)? Úgy tudom, az a Sínaitól is régibb. Van esetleg olyan hely a neten, ahol meg lehetne nézni?

Sajnálatos módon a Vatikáni Kódex végéről több lap is hiányzik, így a Jelenések könyve is elveszett belőle.

Én nem vagyok szövegkritikai szakértő, én csak annyit tudok, hogy mit ír a szövegkritikai kiadás. Márpedig abban így szerepel, legalábbis az én 1994-es kiadású stuttgarti görög Újszövetségemben. Ennek lábjegyzete egyáltalán nem írja, hogy a bizottság tagjai vitásnak találnák a szóban forgó mondatot. Mindössze annyi áll, hogy a kihagyás az 1983-as Nestle-Aland kiadásban volt megvitatva.

@ abban vagyunk kénytelenek megegyezni, hogy Te ezt egy olyan mulasztásnak tartod amit 7 korrektor se vett észre

Nyilván nem egyedi esetről van szó, de mondom nem vagyok szakértő. Mindenesetre én legalábbis úgy tudom, hogy a korrektorok nem egy időben éltek, nem az volt a feladatuk, hogy elejétől végig tüzetesen átvizsgálják a szöveget, hanem egyszerűen izgatta őket egy-egy bibliai szakasz, aminek több szövegben is utánanéztek, s kijavították, amit éppen kijavítandónak véltek. Tehát igazából egyáltalán nem másolás ellenőrök voltak, hanem szövegkritikusok.