Ha Isten MINDEN ember megmentője (1Tim 4:10) akkor miért vallja minden keresztény vallás az örök kárhozatot?

Annyi válasz jött, hogy nem vállalkozom tételes reflektálásra.

Akik olyasmit fogalmaztak meg, hogy ez a megmentés/üdvözítés csak opció, azoktól kérdezném, hogy mit kezdenek a Igerész folytatásának azon részével, hogy "legfőképp a hívőké"? Csak nekem egyértelmű ebből, hogy nem csupán a hívők megmentője? A Hívőknek kiváltságuk van, de nem kizárólagosságuk. (később rátérek erre a kiváltságra is)

Miért idegen a többségeteknek ez a Jó Hír? Miért ragaszkodtok oly sokan az "örök kárhozat" fogalmához?

Miközben:

- az "örök" fogalmáról (olám/aion)- ahogy Péter is írta - már lelepleződött, hogy nem takar végnélküliséget, hisz az "aion" többes számban is előfordul az Igében, tudjuk, hogy az "aion"-ok teremtve lettek, és Krisztus Urunk beszél az "aion" végéről.

- "kárhozat" (kriszisz) meg semmi egyéb csak igazítást eredményező peres eljárás, mely kimenetele egy "aion"-i tűz vagy "aion"-i Élet

Ha úgy lenne ahogy mondjátok, hogy a megmentés csak a hívőké és a többieknek "meszeltek", akkor ki megy ítéletre és miképpen lesz kétfelé csoportosítás, hiszen tudjuk, hogy "aki hisz az nem megy ítéletre, hanem általment immár a halálból az életre"

Álláspontom szerint a Péter által idézet "aion" a kulcsa a kérdésnek, mégpedig oly módon, hogy az Isteni igazítások nem érnek véget a jelen világunk alatt, hanem további "aion"-ok során tovább rendezésekre kerül sor. Egyik könnyen érthető igazolása ennek a Szentszellem blaszfémia (káromlás) mely nem bocsájtatik meg sem ebben az "aion"-ban sem a következőben (hoppá, az örökkévalóságból több is követi egymást ? :-))

A 25-ös által idézett Ján 3:16 kapcsán felhívnám a figyelmet arra, hogy az "el ne vesszen" fogalom mögött az "apollümi" az eredeti görög fogalom, mely azért érdekes, mert Krisztus megkeresse és megmentse ami "apollümi"

Előző kommentemhez társítva ezt az érdekességet felsejlik, hogy ami "elveszett" az megkereshető és megmenthető. Aki Hisz az nem vész el és "aion"-i élete lesz, de aki elvész az nem semmisül meg és ha fenyítésben részesül is, az semmiképp nem lesz vég nélküli. Ugyanis az Ige szerint van Vég, mégpedig az utolsó ellenség hatásképtelenné tétele után, amikor Krisztus átadja az Uradalmát/Királyságát az Atyának.

Az "örök kárhozat" hívei hogyan képzelik? Amikor a Halál mint utolsó ellenség is eltöröltetik, akkor milyen közegben és miképp folytatódhat egy végnélküli kínoztatás?

Megfogalmazódott bennem egy radikális kérdés:

Milyen Istenben hiszel, ha elveted az 1Tim 4:10 -ben rejlő Jó Hírt és ragaszkodsz az örök kárhozat eszméjéhez?

1. Egy pancser Istenben, Aki szeretett volna minden jót, de hiba csúszott a számításaiba és az Általa oly nagyon szeretett emberek zömét a hibájának főszereplője saját hatalmába keríti és végnélküli pusztulásba/kínoztatásban sodorja.

2. Egy szadista Istenben, Aki precízen tervezett és kivitelezett, de teremtményeinek zömét tudatosan a végnélküli pusztulásra/kínoztatásra szánta.

Én úgy Hiszem, hogy Isten mindent eltervezett és "véghezviszi minden akaratát"(Ézs 46:10). Márpedig tudjuk, hogy az Ő akarata az "hogy minden ember üdvözüljön és eljusson a való igazság felismerésére" (1Tim 2:4)

Azt is Tudjuk, hogy "Ő (maga) az engesztelő áldozat a vétkeinkért, és nem csak a mienkért egyedül, hanem az egész világéért is" (1Ján 2:2) és Urunk az "Aki elegendő váltságdíjként Önmagát adta mindenekért"(1Tim 2:6)

Hogy ezek beteljesülése hány "aion"-on keresztül valósul meg és ezen a földön, vagy ama új földön, ez részlet kérdés, ahogy az is, hogy mi lesz a nem Hívőkkel, akik ítéletre mennek.

A "külső sötétség" vagy más fenyítő intézkedések bizonyár elengedhetetlenek, mert "Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát." (Ézs: 26 10)

és "Mondom neked, hogy nem jössz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig." (Luk 12:59) ... vagyis van kijövetel.

Tudom, hogy vannak akik úgy gondolják, hogy szükség van az "örök kárhozat" elrettentésére, nehogy könnyelművé legyenek, de úgy gondolom, hogy a véges fenyítés lehetősége se csábító, viszont a Hithűek mentelmi kiváltsága annál inkább.