Keresztényeknek akkor most tilos sült vért enniük?

Egy egyházi zsinat tiltotta meg a vérevést, mert a zsidókból lett keresztények számára botrányos volt. Ha jobban ismernéd a Bibliát, akkor nem írnád azt, hogy A Biblia egyértelműen elítéli a vérevést.

Az apostolok között sem volt egyetértés, és a zsinaton állapodtak meg ebben a dologban. Továbbá a Jelenések könyvében Jézus felrója a híveknek a bálványáldozati hús fogyasztását, de a vérevést nem. Eszerint ez Jézus számára nem probléma. Akkor most min vitázunk?

Egyébként egy másik zsinat 1415-ben eltörölte a tilalmat. Igen, az, ami három pápát tett le, és Husz Jánost elítélte.

A jeruzsálemi zsinaton (ApCsel 15,1-35) Péter, Pál és Jakab apostol valamint a többi elöljáró úgy határozott, hogy a nem zsidó, vagyis pogány származású keresztényeknek nem kell megtartaniuk az ószövetségi törvényt csak pusztán három dolgot:

"Ami pedig a pogányságból megtért hívőket illeti, mi levélben közöltük velük határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól." (ApCsel 21,25)

Több felekezet ezért úgy véli, hogy a vérevés továbbra is tilos. A katolikus egyház és még jó néhány felekezet szerint azonban nem erről van itt szó. Nem azért nem szabad ez a három dolog, mert Isten szerint is tényleg tilos, hanem mert a zsidók szemében ez a három dolog botrányos. Vagyis nem önmagukban tilosak, hanem mert tekintettel kell lennünk mások érzékenységére. Nézzük sorjában.

"A bálványoknak feláldozott húsra vonatkozólag tudjuk, hogy mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk. A tudás azonban felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít. Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret. Aki azonban szereti az Istent, azt az Isten is a magáénak tudja. Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van. Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. De nincs mindenkiben tudás. Némelyek ugyanis a bálványokhoz vannak szokva, s még most is úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződik. Az étel ugyanis nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk. Arra azonban ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok. Ha tehát valaki a bálványtemplom asztalánál látja azt, akiben megvan a tudás, mivel lelkiismerete téves, nemde felbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? Így tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt. Ezért ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam." (1Kor 8,1-13)

A paráznaság természetesen mindig tilos, ennek megállapítására nem kell zsinatot összehívni. Azonban itt nem sima paráznaságról van szó, hanem olyan együttélésről, ami a zsidók szemében nem törvényes házasság, hanem paráznaságnak minősül. Vagyis a zsinat arra kéri a pogány származásúakat, hogy úgy házasodjanak, ami a zsidók szemében is törvényes házasság, vagyis a megfelelő formalitásokkal: írásban foglalt szerződéssel, tanúk jelenlétében stb.

A vérevést a Biblia szerint Isten Noénak tiltotta meg. (Ter 9,4) Vagyis a zsidó gondolkodás szerint ez a parancs nem csak a zsidókra vonatkozik, hanem minden emberre, hiszen Noé nem csak a zsidók, hanem valamennyi ember ősapja volt. A fojtott állat pedig igazából egy zsidó kifejezés, ami nem kivéreztetéssel megölt állatot jelent, vagyis az is a vérevés miatt tilos.

Jakab apostol a jeruzsálemi zsinaton így indokolja a három kivételt:

"Mert Mózesnek ősi nemzedékek óta hirdetői vannak a városokban, akik minden szombaton felolvassák a zsinagógákban." (ApCsel 15,21)

Vagyis, mert jelen vannak a zsidók a városainkban, mert velünk együtt élnek, akik nemzedékek óta úgy vannak oktatva, hogy ezek tilosak. Tehát ha a környezetedben nincs olyan katolikus, akit a véres hurka mélyen megbotránkoztat, akkor fogyaszthatod egészséggel.

Kedves Asperrimus!

Én nem üzengettem,hanem leírtam ugyanazt a meglátásom,mint amit te később.Hol van itt a probléma?

OK.Andizsuzsi!

Akkor nyugodtan egyél kolerában elpusztult állatokat,hisz az nem tisztátalan.

@ Ha valaki sok disznóvért fogyaszt, annak a természete a disznóéval keveredik, ha kakasvért, akkor azzal, ha bikáét, akkor azzal.

Szerény véleményem szerint ez csak belemagyarázás, ilyen nincs a Bibliában.

@ Nem véletlen, hogy bizonyos népcsoportok az ellenségeik vérét itták, mert valóban erőt ad.

Valóban azt gondolták, hogy a vér hordozza az életerőt, abban van az élőlényt éltető lélek, s ha megisszák, akkor ezáltal a saját életerejüket növelhetik. Tehát a vért a legértékesebb különösen is erősítő tápláléknak gondolták.

Az Ószövetségben a zsidóknak ezt a nagyon értékesnek gondolt vért Istennek kellett áldozniuk s nem szabadott megenniük. Ezzel fejezték ki Istentől való függőségüket, aki minden élet forrása. Nem megenni, hanem Isten tiszteletére kiönteni a vért ezt az imát jelenti: Isten te tarts életben engem.

Amikor Jézus a vérivás tilalma ellenére a saját vérét itatja (persze a bor színe alatt), ezzel egy az egyben egyenlővé teszi magát Istennel. Hiszen ez azt fejezi ki, hogy az ő vére ad életet, az ő életereje költözik belénk.

A magam részéről nem gondolom, hogy a vér, mint anyag cseppet is más volna, mint a hemoglobin vizes oldata. A lélek nem anyag, nincs anyagi módon benne a vérben. Ha megeszed a vért, mint puszta anyagot az csak egy anyag s nem költözik beléd semmiféle életerő, ahogy a vérfogyasztó állatokba sem.

A vér mint kultikus-vallásos táplálék, mint szellemi erőt adó táplálék, csakis a vallásos hittel együtt, mint egy szellemi dolog szimbóluma hat szellemi módon. Tehát akik hittel itták a bikavért a bikaerő megszerzésére, ott elképzelhető, hogy működésbe lépet egy szellemi erő. Krisztus vérét én így iszom, a véres hurkát meg a sült vért pedig mint közönséges ételt eszem. Nem vágyok disznó lenni, s tapasztalataim szerint nem is válok azzá, pedig már ettem belőle jócskán.

#14

"Ha valaki sok disznóvért fogyaszt, annak a természete a disznóéval keveredik, ha kakasvért, akkor azzal, ha bikáét, akkor azzal."

Ha pedig egész életében bikavért fogyaszt, akkor meg szarva és patája fog nőni, ha meg kakasvért, akkor meg kakastojásokat fog tojni, nem? :D

Félelmetes, hogy néha mekkora orbitális ökörségeket vagy képes leírni... Eddig is gyanítottam hogy valami mentális defekted lehet, de ezzel a véleményeddel aztán tényleg feltetted a pontot az i-re.

28-as. Tehát csirkevért szabad? Amúgy furi amit írsz, mert adott egy törvény amiben tilos vért enni, és te ezzel a hozzászólásoddal azt állítod,hogy a kórokozók miatt tilos azt fogyasztani. És adott egy főpapunk, Isten fia, aki ezt mondta:

Mt 15,11

Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.

Ha valakinek meggyőződése, hogy a vér evés bűn, akkor teljesen logikus és magától értetődő, hogy a vérátömlesztés is bűn. Gondolj bele: egy-egy az egybe beléd adják azt a nagyon szent dolgot.

Ha tudományosan és orvosilag bebizonyosodik, hogy a vér egészségtelen táplálék, akkor természetesen nem tanácsos megenni. De nem azért mert Isten elvből tiltja, hanem mert káros az egészségre. Ahogy az étkezés előtti kézmosás is nagyon hasznos higiéniai szempontból, de vallásilag teljesen felesleges.