Jehova tanúi, adjatok már egy épkézláb választ arra, hogy miért tilos nálatok születésnapot ünnepelni?

Szervusz.

Jézus soha nem ment el születésnapokra.Már csak azért sem, mert a Judaizmusban nem gyakoroltak ilyet

a Bibliában mindössze két születésnapi ünnepséget említ meg Isten, egyet a Zsidók idejéből, egyet pedig Jézus idejéből.

S mind a két alkalommal más nemzethez tartozók tartották, és halállal végződött is.

Jézus menyegzőn, más néven esküvőre ment el, vagy egy egyszerű étkezésre ment vendégségbe, egyik sem volt születés nap. A Zsidóknál nem volt elfogadott a születésnap, mint ünnep, soha, és Jézus első tanítványai sem ünnepeltek ilyet.

(1Mózes 40:20) 20 A harmadik napon születésnapja volt a fáraónak, és lakomát rendezett minden szolgájának,. . .

(Máté 14:6) . . .Mikor pedig Heródes születésnapját ünnepelték, Heródiás leánya táncolt ott, . . .

Születésnap

Meghatározás: Születés nap

Az a nap, amelyen valaki születik, vagy e nap évfordulója. Néhány helyen ez az évforduló, különösen a gyermekek esetében, ajándékozással egybekötött ünnepség megrendezésére szolgál. Nem bibliai szokás.

Mi volt a korai keresztények és a bibliai időkben élt zsidók véleménye a születésnapi ünnepségekről?

„Ebben a korban általában távol állt a keresztények gondolatvilágától a születésnapi ünnepség fogalma” (The History of the Christian Religion and Church, During the Three First Centuries. [New York, 1848] Augustus Neander [Henry John Rose fordítása] 190. o.).

„ A későbbi héberek bálványimádásnak tartották a születésnap megünneplését, s a nézetüket bőségesen igazolni látták az e naphoz kapcsolódó általános szokások által” (The Imperial Bible-Dictionary. [London, 1874] Patrick Fairbairn szerkesztésében, I. köt., 225. o.).

Honnan származnak a születésnapi ünnepségekkel kapcsolatos népszerű szokások?

„Korunk születésnappal kapcsolatos különböző szokásainak hosszú történetük van. Eredetük a vallás és a mágia birodalmában keresendő. A jókívánságok, az ajándékozás és az ünnepség, amelyeknek égő gyertyák is a tartozékai, az ókori időkben arra szolgáltak, hogy megóvják a születésnapi ünnepeltet a démonoktól, és biztonságát garantálják az eljövendő évre . . . A kereszténység egészen a negyedik századig elutasította a születésnap megünneplését mint pogány szokást” (Schwäbische Zeitung [a Zeit und Welt című magazin melléklete] 1981. április 3/4, 4. o.).

„ A görögök azt hitték, hogy mindenkinek megvan a saját őrzőszelleme vagy démona, aki jelen volt a születésekor, és őrködik felette az élete folyamán. Ennek a szellemnek misztikus kapcsolata volt azzal az istenséggel, amelynek születésnapján az illető megszületett. A rómaiaknak is hasonló elképzelésük volt . . . Ezt az elgondolást megőrizte az emberi képzeletvilág, és ez tükröződik vissza az őrzőangyalba, a jó tündérbe és a védőszentekbe vetett hitben . . . A süteményre helyezett égő gyertyákat a görögök kezdték használni . . . A kerek, hold formájú mézessüteményre vékony égő gyertyákat állítottak, s így helyezték [Artemisz] templomi oltáraira . . . A népi hiedelem szerint a születésnapi gyertyáknak a kívánságok beteljesedésével kapcsolatban van mágikus szerepük . . . Amióta az ember első ízben oltárt állított az isteneinek, azóta az égő gyertyáknak és az áldozati tüzeknek különleges, misztikus jelentőségük van. A születésnapi gyertyák ily módon amolyan tiszteletkinyilvánítás és hódolat a születésnapját ünneplő gyermek számára, és jó szerencsét hoznak . . . Ennek az ünnepnek lényeges része, hogy felköszöntik az embert, és sok boldogságot kívánnak neki . . . Eredetileg a szokás a mágiában gyökerezett . . . A születésnapi köszöntőknek hatalmuk van, jót vagy rosszat eredményeznek, mivel ezen a napon az embernek szorosabb kapcsolata van a szellemvilággal” (The Lore of Birthdays. [New York, 1952] Ralph és Adelin Linton, 8, 18—20. o.).

Remélem sikerült bizonyítékokkal szolgálni, amit természetesen, nem kötelező elfogadni.

Tisztelettel.

Jézusnak pedig nem a születésnapjára vitték az ajándékot, hanem arra az eseményre, hogy a megváltás körülményei elkezdődtek.

Amúgy is mire oda értek Jézushoz, már eltelt jó pár nap, hiszen nem volt gyors vonat, és elsőként amúgy is Heródeshez mentek érdeklődni, mert Ők is várták a a Messiás megjelenésének idejét, nem pedig a születés napját,

Magába a tízparancsolatba le van írva ,hogy:

זָכוֹר אֶת־יוֹם הַ‏‏שַּׁבָּת לְקַדְּ‏‏שׁוֹ

Azaz: Emlékezz meg a szombat (jiddisül-írással: שׁבּת ,kiejtés: sábesz /Héberül: sábát (írása: שבת) ,teljesebb nevén héberül: jóm hásábát (írása: יום השבת) ,azaz a "szombat napja". Vagy még van a nem hagyományos "jóm sví'í" (írása: יום שביעי) ,azaz a "hetedik nap".Illetve ,még a héber askenázi dialektusába ejtik "sábbosz"-nak ,a jemenibe pedig "sábbáf"-nak (az "f" a "t" és az "f" között van). Ladino nyelven pedig "xabat" vagy "שבת" (kiejtés: hábát ,"h" ,mint a németbe a "ch"). A bukhari nyelvben (némelyek szerint csak dialektus) pedig "sábot" /שבת ,vagy шабот). napjáról ,hogy megszenteld (*ברוכה/bróchót mondj ,azaz áld)azt.

De ez csak a zsidóságra vonatkozik ,de aki szeretné tartani ,az nyugodtan tarthatja.

Üdv!

Kedves Barátom,

Bizony utána lehet nézni minden egyes szokásnak, és összelehet hasonlítani a Bibliával.

Csak példaként:

József mikor Egyiptomba került és a Fáraó első embere lett, borotváltan élte az életét annak ellenére, hogy az Izraelitáknál szakállt viseltek.

Vannak olyan szokások a kultúrákban, amiben nincs kivetni való, mert nem fűződnek hozzá babonás gondolatok. Mint például a József esete,

Azt pedig mindenkinek egységesen kell gondolkodni a Biblia dolgairól Isten elrendezése,

ha a Biblia tartalmára gondolsz, olyan soha nem létezett, hogy Isten népén belül bizonyos dolgokról egyénre szabva lehet gondolkodni, mert akkor nem lett volna egység sem a tanításban sem az értelemben,

ebben az esetben megosztottság lépne fel,

Isten pedig egyfélét tanít mindenkinek, nem személyre szabottan.

Kivéve a lelkiismereti kérdések, amikre nincs Bibliai szabály, vagy előírás.(Galácia 6:5) 5 Mert ki-ki a saját felelőssége terhét fogja hordozni.

Bibliai alapelveket egységesen kell betartani, és végezni.

Az első században sem lehetett egyénre szabottan gondolkodni Bibliai kérdésekről, Jeruzsálemben levő vének hoztak egy döntést, a szent szellem által, és azt mindenkinek aki Jézus követője, vagy is keresztény, be kell tartani, akárhova tartozik nemzetileg, vagy helyileg.

ez az egység tökéletes köteléke.

(Cselekedetek 15:6) 6 Egybegyűltek hát az apostolok és a vének, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.

(Cselekedetek 15:22–29) 22 Akkor az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt jónak találták, hogy maguk közül választott férfiakat küldjenek Antiókiába Pállal és Barnabással, mégpedig Júdást, akit Barsabásnak hívtak, és Silást, akik vezető férfiak voltak a testvérek között; 23 és ezt írták saját kezűleg: „Az apostolok és a vének, a testvéreitek, a nemzetekből való antiókiai, szíriai és ciliciai testvéreknek: Üdvözlet! 24 Mivel hallottuk, hogy némelyek közülünk nyugtalanságot okoztak nektek beszédeikkel, megpróbálva feldúlni a lelketeket — pedig mi nem adtunk nekik semmilyen utasítást —, 25 teljes egyetértésre jutottunk, és jónak találtuk, hogy férfiakat válasszunk ki, és elküldjük őket hozzátok szeretteinkkel, Barnabással és Pállal; 26 ezek olyan emberek, akik odaadták lelküket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevéért. 27 Elküldjük tehát Júdást és Silást, hogy ők is beszámoljanak ugyanezekről a dolgokról szóban. 28 Mert a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül: 29 tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha gondosan megőrzitek magatokat ezektől, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!”

Jól látható, hogy a döntést leírták, és szét küldték a gyülekezeteknek betartás, vagy megtartás végett,

Ilyen nem volt hogy a keresztények mennek egyénenként a fejük után.

Na ezért van ez a sok vallás, és megosztottság, mert figyelmen kívül hagyják Isten előirásait, azok is akik állítólag Őt képviselik, a híveik meg szana-széjjel vannak,

Az nem igaz, hogy a zsidóság nem ünnepelte a születésnapokat.

A fiúknál a 'bár micvó' a 13. lányoknál a 'báth micvó' a 12. születésnaphoz kötődik. Ezeket kötelezően megünnepelték az összes zsidó közösségben.

A többi születésnap ünneplésével kapcsolatban változó volt az álláspont. Egyes rabbinikus iskolák tiltották (a fentiekhez hasonló érvek alapján) más iskolák viszont szorgalmazták a megünneplését. Így volt ez az ókorban is, és így van ma is.

Keresztényeknél viszont valóban nem volt szokás a születésnap ünneplése, csak a névnap.

A születésnapot a késő-középkorban kezdte ünnepelni az arisztokrácia, és évszázadok alatt terjedt el a nemesség, polgárság, majd a parasztság körében is. Magyarországon is csak a 20. században lett általános szokás a szülinapozás.