Miért olyan fontos a materialistáknak, hogy igaz legyen az evolúció, egyáltalán mi a tétje annak, hogy igaz-e vagy sem?

"valójában 1999 óráig tökéletes?"

Éppen ezért van benne a tökéletesség szempontja között, hogy magától SOHA nem megy tönkre.

Ha mégis - akkor nem is volt tökéletes.

@200: ugyan, nem vagyok én annyira penge, de a kérdező itt nagyon tipikus tüneteket produkál.

Amúgy eltűnt a 194-es hozzászólás (gondolom nem tetszett a moderátoroknak, hogy leőrültezték a kérdezőt benne), így most, aki ezután olvassa a topicot, nem fogja tudni, mire is reagáltunk.

Így van, magától soha nem lett volna tökéletlen. Külső hatás miatt lett az. Már erről is beszéltünk.

A rossznak is léteznie kell, mint a semminek a valamihez képest. Mint a vannak a nincshez. Vagy valaminek és annak a hiányának, a vákum a nyomás hiánya, a halál az élet hiánya. Ha lehetne okot találni a létezésére, akkor nem lenne az, ami.

Ja, a 41%-os névtelen válaszolónak pedig üzenném, Isten tökéletességéből nem következik, hogy amit teremt, az is az lesz. Gyakorlatilag mondhatni, a tökéletesség az Övé, ami nála alacsonyabb rendű, ami teremtett, az alapból nem lehet tökéletes, hiszen nem mérhető az Úrhoz.

Ráadásul ha csak tökéleteset teremthetne, nem érezhetné úgy hogy hibázott, nem érezhetne megbánást a teremtményei miatt, holott...

1Mózes 6:6 "Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében."

@205: akkor ezt értsük úgy, hogy mivel Isten a legtökéletesebb, ezért minden, amit teremt szükségképpen alacsonyabbrendű (és így tökéletlenebb) nála? Tehát, teszem azt, a mindenható Isten _nem is lenne képes_ egy magával egyenrangú entitást (vagy bármit) teremteni?

Ráadásul egy mindentudó lény megbánja, amit tett? Pedig lám, tényleg ez van a bibliában... akkor ezek szerint mindent tudóként _nem tudta_, hogy amit tesz, az mégsem lesz annyira frankó? Hisz csak így lehet, hogy megbánta....

Azért ez a magával egyenrangú dolog teremtése pont olyan logikai paradoxonhoz vezetne, minthogy képes-e felemelhetetlen követ teremteni, aztán azt felemelni. Nem is hinném, hogy a mindenhatóságot így kéne értelmezni. Véleményem szerint arról van szó, hogy minden ami létezik, ha csak közvetve is, de Tőle származik, és ahogy a Biblia is írja, ott van mindenütt és hatással lehet bármire, mindenre hatni tud ha úgy szeretné.

Amúgy a keresztény hit szerinti szabad akarat éppen erről szól, ami a második bekezdésed illeti. Mármint hogy amikor Isten az embert a saját képére teremtette, az nem azt jelenti hogy neki is két lába van, két keze, és emberi testben csücsül a felhőkön :D Hanem úgy formált minket hogy képesek legyünk tudatosan gondolkodni, hinni, és saját belátásunk szerint tudatosan, önállóan dönteni egy-egy kérdésben. Az, hogy megadta nekünk a választás lehetőségét abban, hogyan éljük az életünket, ez pont azt jelenti hogy a sorsunk nem előre determinált, és hogy Isten csak mint egy jó apa, próbál vezetni, de nem dönt helyettünk az életünk felől, és ennélfogva nem is tudja előre, mi lesz a végső döntésünk. Éppen ezért emlegetik ezt a legnagyobb ajándékként.

Csak remél Ő is, és persze hogy bánkódik, ha egy gyermeke elfordul tőle!

Gabriel.Tailor - akkor viszont ő NEM egy mindenható isten.

A "mindenható" ugyanis nem csak azt jelenti, hogy mindenre hat (akkor pl. a gravitáció is mindenható lenne) - hanem azt, hogy mindenre TETSZÉSE SZERINT hat!

Ezen kívül ő mindentudó és végtelenül előrelátó is, a keresztények szerint.

Lehet rosszul fejeztem ki magam, de pont erre gondoltam hogy mindenre tetszése szerint hathat. "Ha úgy szeretné"

"Ezen kívül ő mindentudó és végtelenül előrelátó is, a keresztények szerint."

Erre viszont nem igazán tudok mást válaszolni, lehet hogy van aki másképp gondolja, de én illetve akikkel eddig szóba került ez a téma, pont így értelmeztük a szabad akarat kérdéskörét, miszerint Isten nem dönt helyettünk és Ő sem tudja előre hogy mi hogyan döntünk.

"Ezen kívül ő mindentudó és végtelenül előrelátó is"

Hát, ha én ilyen Isten lennék, akkor biztos hogy direkt olyan világot teremtenék, aminek a jövőjébe nem-, vagy alkalmasint korlátozottan látnék bele.

Mellesleg egy végtelen ideje létező lény, ha mindent lát maga mögött és maga előtt is az időben, akkor az irtózatosan unalmas élet lehet. Nem igen lehetne eldönteni, hogy mikor van éppen jelenidő - ill. ilyen nem is lenne, vagy csak az lenne. Semmiben sem különbözne ez az állapot attól, mintha egy sohasem változó szobában kellene állandó mozdulatlanságba dermedve örökké létezni...

Brrr... rosszabb a halálnál....

Szval, ha ilyen Isten lennék, akkor direkt tökéletlenre csinálnám magam, majd csodával eltüntetném a jövőbeli emlékeimet magamból és csak és csakis akkor néznék előre az időben, ha nagyon fontossá válik. Pl. ha erre kér imáiban egy darázsderekú, hullázó keblű...ööö... szóval, ha az imák az emberiség érdekében...

... na hagyjuk...:(