Szeretnék Jehova Tanúja lenni, hogy léphetnék be a felekezetbe?

Keresdd fel őket! A kiadványaik hátoldalán ott van az elérhetőségi címük!

Teljesen jogosan "tiltják meg" a vérátömlesztést. Mellesleg mostmár fejlett annyira az orvostudomány, hogy tudják pótolni úgynevezett vérkészítményekkel az igazi vért, ami ugyanolyan funkciót lát el, mint a saját véred, és egyáltalán nem ártalmas.

énnem vagyok Jehova tanúja, de nem bírnám elviselni ha más vére lenne bennem.. undorító.

"Mellesleg mostmár fejlett annyira az orvostudomány, hogy tudják pótolni úgynevezett vérkészítményekkel az igazi vért..."

Az orvostudomány fejlett, ami rólad távolról sem mondható el! Mit gondolsz, a "vérkészítmény" mi a faxból van tulajdonképpen? Azoknak a véréből, akik vért adnak, te nagyon hülye szőke!

Azért ezt a helyedben meggondolnám...

Olvasnivaló Jehova tanúiról:

[link]

[link]

[link]

Szekták: Jehova tanúi...(Õrtorony Társaság)

Charles T. Russel eredetileg adventista volt, majd önálló világvége-idõponttal (1914) jelentkezett. Mozgalmának szócsöve a Sion Örtornya c. folyóirat, központi szerve a Sion Örtomya Társaság lett Brooklynban. Jövendölése nem vált be, 1916-ban meghalt, de társasága azóta is tovább mûködik. Utóda J. F. Rutherford lett. A szekta tagjai 1931-ben vették fel a Jehova tanúi nevet (Iz 43,10-re hivatkozva, ti. hogy "Tanúim lesztek").Az elsõ vezetõk utódai: N. H. Knorr (1977-ig) és F. W. Franz. Jézus Krisztust nem tekintik Isten Fiának, hanem csupán embernek.Russel szerint Krisztus csupán "Isten elsõ teremtménye, s ugyanolyan, mint az angyalok földrejövetele elõtt Mihály arkangyal volt." (Élet 77.1.) Holott Krisztus az evangéliumokban mint Fiú szerepel, aki semmiképp sem szakítható el az Atyától: "Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki Õt küldte."(Jn.5,23) Vele és a Szentlélekkel együtt örök Isten. A Szentlelket személytelen isteni erõnek tekintik, pedig Jézus búcsúbeszédében úgy szól róla, mint Valakirõl, nem pedig mint valamirõl: "az Igazság Lelke, aki az Atyától származik" (Jn 15,26), s aki megtanít mindenre, vigasztal, megerõsít. A Fiú és a Szentlélek "leértékeléséveI" a kereszténység legfóbb tanítását, legnagyobb újdonságát, a Szentháromság-hitet vetik el. Elfogadják, hogy a Szentírás Isten szava, azonban "A Szentírás Új Világának Fordítása" címmel, Knorr rendeletére kiadott biblia-változatot tartják kezükben, amely már az õ dogmáik szerint átalakítutt szöveg. A János evangélium bevezctõjét pl. így torzítják:"Az Ige isteni volt". Pedig János ezt írja: Isten volt az Ige". Másutt viszont ragaszkodnak a szószerinti értelmezéshez (ez a fundamentalizmus). A teremtést pl. Kr.e. 49.000-re teszik. A fudamentalizmus másik jegye, hogy az Ószövctséget tekintik kiindulópontnak olyannyira, hogy az Újszövetséget csak "görög iratok"-ként emlegetik. Pedig hitünk szerint a kinyilatkoztatás teljességét az Újszövetség közvetíti.

Mennyiben keresztények? Az Egyházak Világtanácsa (a Katolikus Egyházon kívüli keresztény közösségek világszervezete) szerint azok a keresztények, akik a Szentháromság nevére veszik fel a keresztséget. Ezzel a Katolikus Egyház is egyetért. Bár van náluk keresztség, ez rendszerint csak "Jehova nevére" történik. De még ha emlegetik is alámerítkezésnél az Atya, Fiú, Szentlélek nevét, akkor is világos:tudatosan elvetik a Szentháromságot, tehát nem tekinthetõk keresztényeknek! Ezért álkeresztény szektáknak nevezhetjük õket.

Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Elutasítják a történelmi egyházakat, a katolikus egyházat pedig egyenesen a Jelenések könyvében szereplõ Babilonnal, a bûn városával azonosítják. Holott Szent János ott a pogány Rómáról beszélt, s a Jelenések könyve -mint az Újszövetség összes írása az Egyház könyve, tehát jogtalan eljárás a biblia alapján támadni az egyházat. Maga a Szentírás jegyzi fel az Egyház alapítását: az Úr Jézus azt mondja Péternek:"Te szikla vagy és én erre a sziklára építem egyházamat."(Mt. 16,19). Jézusnak ezt a tanítását ugyanolyan komolyan kell vennünk, mint a világvégérõl szóló jövendöléseit.

A Jelenések könyvére (7,4) hivatkozva azt tartják, hogy csak 144.000 lélek jut el a mennyei boldogságra, további "nagy sokaság" (Jel 7,9) valamiféle földi boldogságra jut, de ezek közé csakis a Jehova Tanúi kerülhetnek, mindenki más a "második halál" áldozata lesz, vagyis elpusztul. Ez a tanítás az üdvösség-üzenet teljes eltorzítása. 1 Tim 2,4 szerint "Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson". A "második halál" Szent Jánosnál a kárhozat. Hitünk szerint nincs "két osztályos" üdvösség (hogy egyesek teljesen célba érnek, mások csak részben). A feltámadás mindannyiunk végsõ sorsa, csak ez egyesek számára az élet feltámadása, mások számára az ítélet feltámadása lesz.(vö. Jn 5,29)

A Jehova Tanúi elsõsorban a végidõkrõl szóló tanításaikról ismerlek. A világvégét elõbb 1914-re, késõbb 1925-re, majd 1975-re, végül 1984-re tették, mostanában pedig (immár óvatosabban) 2000 "körüli" idõrõl beszéltek. Minden keresztény vallja, hogy Krisztus eljön majd ítélni élõket és holtakat, de az idõpontra vonatkozólag maga Jézus mondta: "Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sõt még a Fiú sem csak azAtya".(Mk 13.32) Ami a be nem vált jósolgatásokat illeti, a Jehova Tanúi elfeledkeznek a Szentírás ítéletérõl: "ha egy próféta az Úr nevében jövendöl, de az nem teljesedik be, azt nem az Úr mondotta hanem a próféta mondta elbizakodottságában". (2. Törv 18,22) Vagyis hamis prófétálásról van itt szó, pontosan úgy, ahogy Jézus megjövendölte: "Támadnak majd hamis próféták". (Mt 24,24) A földre, a Harmageddonba helyezik a végítéletet. Jel 16, 16-ban szerepel ez a szó, HarMgiddo, vagyis Megiddó hegye, de Szent Jánosnál csupán jelképe annak, hogy Krisztus legyõz minden Istenellenes erõt. A Jelenések könyve nem menetrend, pontos hely és idõmegjelölésekkel, hanem látomás a történelem egészérõl és a történelmen túli végcélról.

Ami Isten nevét illeti, a JHVH betûk kiejtése Jáhve volt. Ez a név azt jelenti: Én vagyok aki (veletek) vagyok, de nem egyetlen név még az Ószövetségben sem. Az Újszövetségben pedig sehol sem fordul elõ, ezért jogtalanul helyezik el annak szövegében. Jézus sem használja, a Jáhve nevet az Atya névbe sûríti. A Miatyánkban épp azt kérjük, szenteltessék meg az Atya neve! Számunkra már a Jézus név válik a legfontosabbá:"Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, földön és alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atya Isten dicsõségére, hogy Jézus Krisztus az Úr" Fil 2, 10. Igaz, hogy az egész biblia, a Szentírás Isten szava, de Krisztus-központú, tehát nem lehet végsõ mérce az, amit az Ószövetség közöl. Az üdvösségtörténetben fokozatosan tárul fel Isten tanítása. Ezt a fokozatosságot szem elõtt kell tartanunk. Másrészt a szentírók koruk gyermekei, ezt figyelembe kell venni az Írások értelmezésénél.

A Jehova Tanúi a következõ utasítást hordozzák magukkal: "Mint istenfélõ keresztyén, kérem ezúton, hogy testembe semmi esetre és semmi formában és semmikor vért ne adjanak."Mindez, úgymond, "Jehova Isten akaratából" történik. Igaz, a lélek a testben "egy a vérrel" (Lev 17,11), egy, de nem azonos. A lelket a vérrel azonosítani ugyanolyan tévedés, mintha valaki az elektromos áramot a vezetékkel azonosítja. A vérátömlesztés megtagadása nem fér össze a szeretet fõparancsával. Mint ahogyan keresztény közösségek elleni gyûlölködés sem. A mozgalom tagjainak száma a világon mintegy két és fél millió, Magyarországon húszezer.

Hogyan térítenek? Módszereiket tapasztalalbó1 is ismerjük. Legváratlanabb idõpontokban becsöngetnek lakóházainkba, utcán, parkokban leszólítják a járókelõket, rátukmálják a gyanútlanokra kiadványai kat. Ügyesen kiforgatják a Szentírást, ugyanakkor a ma zajló háborúkat, ma elõforduló nyomorúságokat mint az ajtónk elõtt álló világvége biztos jeleit értelmezik. Innen már csak egy lépés a fenyegetés: Ha nem térsz meg hozzánk, akkor nem lesz részed Isten királyságában, sõt elpusztulsz. Ez a fenyegetés nem fér össze az evangéliummal.

A Katolikus Egyház az Úr Jézus módszerét igyekszik követni, aki tiszteli az emberek szabadságát. Nyitott szívvel hirdetjük Krisztus tanítását jehovás testvéreink felé is, hiszen az üdvösség ajtaja mindenki elõtt nyitva áll. Elõttük is.

Szekta-e Jehova Tanúinak vallása?

1. rész

teológiai-gyülekezettani megközelítés

Szekta vagy Isten szolgái? - ez volt az a kérdés amit Jehova Tanúi tettek fel az 1994. február 15.-i Őrtorony borítóján. Az az írás néhány oldalon, könnyed gondolatokkal megmagyarázta minden olvasónak: Jehova Tanúi szervezete nem szekta, hanem Istennek a szolgái. Azok akik a szektakérdéssel foglalkoznak, tisztában vannak azzal, hogy többfajta szemlélet is van, mely alapján egy felekezetet szektának lehet megítélni.

Egyáltalán, miért fontos az, hogy egy felekezet szekta-e vagy sem? Teológiai szempontból az adott vallás tanításainak és vallásszemléletének minősítése a szektásság. Azok a "keresztény" felekezetek, melyek tanítása szembeáll a Biblia alapvető igazságaival, a benne található igazságokat elferdíti vagy maga javára fordítja, illetve vallásszemléletének célja a felső vezetők uralmának való engedelmesség szorgalmazása - egyértelműen a szektás minősítésbe sorolhatók. Ennek a teológiai álláspontnak aztán semmilyen további jelentősége nincsen, legfeljebb annyi, hogy az ilyen szektának meghatározott felekezetek tagjaiért a többi keresztény felekezet missziót fog folytatni. Természetesen ez az elvi állásfoglalás az adott felekezet szervezetére nézve hátrányos megkülönböztetéssel is együtt járhat, de ahogyan ennek a honlapnak az üzemeltető már régebben is kifejtették, nem ezt tartják a szektatagokért folytatott küldetés jó és keresztényi módszerének. Számunkra, volt Jehova Tanúi számára azért fontos a címben is jelzett kérdés, mert ez indokolja azt a tevékenységet, amit végzünk. Amennyiben Jehova Tanúi szervezete nem minősülne szektás szervezetnek, abban a pillanatban nem lenne okunk tovább folytatni küzdelmünket az Őrtoronyban rekedt emberekért. Írásunk első részében azt szeretnénk bemutatni, hogy teológiai-gyülekezettani szempontból nagyon is szektának nevezhetők Jehova Tanúi.

Mivel a keresztény hit alapja nem lehet más, mint Krisztus, ezért elsősorban a Krisztushoz való hozzáállás tükrében tesszük fel a kérdést: - Az Őrtorony-szervezet igazat tanít Krisztusról, vagy elferdíti a maga javára a Krisztusról szóló tanítást?

Nem elsősorban a szentháromság vagy Jézus Istensége az a szempont, ami alapján a legtöbb volt- és kételkedő Jehova Tanújának problémája a szervezettel. A kegyelem és a bűnök megbocsátásának az elferdítése, Krisztus fősége azok a tanítások, melyek jól rámutatnak, milyen szerepet szánnak Jehova Tanúi vezetői Krisztusnak.

Először is, a kegyelem szó Jehova Tanúinak a saját Bibliájukban nem is szerepel. Helyette a kedvesség szót alkalmazzák, ami nyilván nem egyenlő a kegyelemmel. Tanításuk szerint a megmentés nem a Krisztushoz tartozástól, hanem a szervezeti hovatartozástól is függ. Az Ismeret amely örök élethez vezet c. kiadvány tárgyalja azt, hogy milyen lépéseket kell tenni ahhoz, hogy az emberek eljussanak az örök élethez. A 173. oldaltól kezdve a következők vannak felsorolva:

- pontos ismeret befogadása (természetesen Őrtorony kiadványok nélkül oda nem lehet eljutni)

- Isten törvényeinek alkalmazása a személyes életvitelben (ez a megtérés)

- prédikálni Jehova Tanúi szervezetével

- látogatni Jehova Tanúinak az összejöveteleit

- megkeresztelkedni Jehova Tanújának

Jézus Krisztus sehol sincsen benne ebben az útban. Ő csak van, ő csak létezik. Az "Őrtorony-teológia" természetesen meghatároz neki bizonyos feladatokat és címeket, mint: Váltság, Király, Felkent, stb., de

- nem szólítják meg imában Jézust

- ha valaki a gyülekezetben Jézushoz imádkozik azért büntetés jár

- ha valaki azt tanítja a gyülekezet nyilvánossága előtt, hogy Krisztushoz lehet imádkozni, akkor ki is zárhatják a gyülekezetből azzal a céllal, hogy "térjen észhez"

Ebből ered, hogy az egyes személyek csak Istennek köszönik meg Jézus megváltását. Olyan ez, mintha a szomszéd gyermeke segítene felvinni nekünk valamit az emeletre, majd az apjával szembeni sértésnek tekintenénk azt, hogy a gyerekének a segítségért köszönetet mondjunk. Ha ezt tennénk, nem bántanánk meg az édesapját is? Ha pedig Jézusnak ennél sokkal többet köszönhetünk (még az Őrtorony-teológia szerint is), akkor miért ennyire bűnös dolog Jézust imában megszólítani? Annyira tilos, hogy még a megmentését is kockára teszi valaki - legalábbis az Őrtorony Társulat tanítása szerint. Ez a tiltás kicsit olyan, mintha Jézus egy kiközösítettként lenne jelen a gyülekezetben (mert ő megígérte, hogy jelen lesz, tehát ott van), akihez nem szabad szólni és akinek nem szabad köszönni.

A szervezet azzal érvel, hogy megadja Jézusnak a neki járó tiszteletet. Egy idézet az Őrtoronyból (2002. március 15) megmutatja milyen módon történik ez meg:

"... megnyugtató, hogy Jézus Krisztus a Vezető Testület, a szent szellem és az angyalok által vezeti mai tanítványait!"

Vagyis szerintük Jézus Krisztus egyetlen látható és kézzel fogható (vagyis elsősorban követendő) irányítási módot alkalmaz: ez pedig a Vezető Testület. A Vezető Testület irányítása személyesíti és valósítja meg Jézus Krisztus irányítását. Ennek a Testületnek a döntése volt az, hogy Krisztust ki kellett hagyni az imákból, hogy az örök élet semmilyen kézzel fogható kapcsolatban nincs Krisztussal és az is, hogy az örök élethez vezető úton egy sor a szervezethez kötődő lépés van felsorolva.

A Biblia központi szerepet szán Jézusnak, hiszen Ő az igazság, az út és az élet... Ezt az alapvető tanítást amint látható, Jehova Tanúi vezetése teljes egészében a maga hasznába állította. A jóhiszeműen Krisztushoz kötődő emberek hitét úgy használja fel, hogy ezek az emberek Krisztus helyett elsősorban egy szervezet vezetésének fognak engedelmeskedni. Nem is akármelyiknek: Jehova Tanúi szervezetének. Olyannyira szüksége van a vezetőknek erre a tanításra (hogy a megmentés nem Isten kegyelmének köszönhető, hanem a szervezethez való kötődésnek is), hogyha ezt elvetnék, akkor a vezetés alól eltűnne a tagság, hiszen a megmentésért jöttek oda. Tehát a keresztény hit alapjaira tekintve, Jehova Tanúi szervezetét szektának nevezhetjük.

A szektakérdés teológiai meghatározásán dolgozó emberek nem véletlenül az üdvösséghez és a Krisztushoz való viszonyt tartják szükségesnek elsőként megvizsgálni.

A szekták közös vonásokkal rendelkeznek az egyéb tanításaikban és az olvasóink minden bizonnyal el tudják dönteni, hogy ezek igazak-e Jehova Tanúi szervezetére vagy sem.

Tehát a közös vonások

1. Szembenállás az intézményes egyházakkal (Nagy-Babilon; Nagy Parázna)

- különben nincs ok a megalakulásra, ami mögött ezen hagyományos egyházak hitehagyása áll

2. A felekezet az egyedül igaz vallás

- minden más vagy hitehagyott; vagy mivel a felekezet önmaga a helyreállított igazság, ezért ha a felekezet megalapítása után jött létre akkor Istentől független próbálkozás, mert szerintük Isten csak általuk tevékenykedhet; ők Isten szervezete, modernkori Noé bárkája; ez vallásos gőgöt eredményez, mert ehhez a tudathoz valamilyen a kiváltságosokra jellemző cselekvés is társul (büszke farizeus és a bűnös vámszedő imája)

3. Beérkezettség tudata, mely nélkülözi a bűnbánatot

- a tagok már bent vannak és ha az egyházban maradnak akkor semmilyen probléma nem adódhat; természetesen nincs kollektív bűnbánat, hiszen az egyházukat Isten vagy Krisztus vezeti aki nem hibázhat; ha ilyen adódik az úgy van feltüntetve, mint emberi tökéletlenség, de másoknak ilyen kibúvót nem engedélyeznek

4. A megmentéshez nem elég a Krisztus, más is kell

- ez a szabályszerűség, vagy törvényesedés (legalizmus) jellemző vonása a szektáknak; természetesen olyan szabályokat alkotnak, amik csak a vallásos szervezetükkel kapcsolatban teljesíthetőek, így a megmentésre vágyó tagokat magukhoz kötik és állandó engedelmességre késztetik; a szekták pont ezért ezen szabályszerűségek megszegése, meg nem tartása esetén büntetik a tagokat; de ellenőrzést gyakorolnak a magánélet felett is, hogy ne csupán a szabályokért állhassanak bosszút, hanem a gyülekezet tisztasága mögé bújhassanak el; a megmentés határai egybeesnek a szervezet határaival, így az eltávolodás a szervezettől kizárás a megmentésből

5. Apokaliptikus magatartás

- a vallásszemlélet és az ajánlott életmódra a vég közelsége hat ki elsősorban; akkor szektás vonás ez amikor ez a hajtóerő és valaminek az elsődleges indoka; ide tartozik, hogy a szekta a szervezeten belüli kötődés erősítésére, az engedelmességre és/vagy a munkára helyezi a hangsúlyt (ha már egyszer a vég mindjárt itt van), ha kell akkor még képes időpontokat is meghatározni, melynek kudarca esetén a tagság nagy része marad, mert hiszi, hogy a vég tényleg közel van

6. Szembenállás a kultúrával és a művészettel

- a szekta legveszedelmesebb ellenfele az önállóan gondolkodni kezdő tag, aki képes kritikai módon értékelni és mérlegelni; ezért a kultúra nagyon veszélyes a szektára, mert belülről bomlassza a rendszerüket; a szekta nem bízik a tagjaiban, hogy a tag személyesen képes eldönteni mi való a kulturális sokszínűségből nekik, mi az ami tényleg önveszélyes - igaz nem is képes rá sok személy, mert a racionális ítélőképességét leépítették

7. Propagandisztikus módszerek

- a szekta nem hirdetheti, nem mondhatja ki az igazat önmagáról, a rossz értelemben vett propagandára szorul; mindent szépíteni kell, ami rossz el kell hallgatni, ami jó azt mutatni kell (hol van attól a jézusi tanácstól, hogy ami jót tesz az egyik kéz, arról már a másik se tudjon semmit); másfelől az ártalmas tevékenységük leplezését úgy valósítják meg, hogy a társadalom számára hasznos tevékenységüket reklámozzák

Ez a hét megállapítás általában jellemzi a legtöbb szektát. Egy adott felekezet nem emiatt a 7 közös jellemző miatt szekta (ezek olyan szektás vonások, amelyek teológiai szempontból szektának nem minősülő vallásokban is előadódhatnak), hanem amiatt, hogy a Biblia alapvető tanításait eltorzítják és azt a vezetők szolgálatába állítják. Ahogyan az bemutatásra került Krisztussal kapcsolatban, Jehova Tanúi felekezetére ez igaz és a 7 jellemző közül is a legtöbb teljes mértékben igaz a szervezetre nézve.

Végezetül egy nagyon éles ellentmondásra szeretnénk - mintegy emlékeztetőnek - felhívni olvasóink és látogatóink figyelmét:

"Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol" (Róma 10:9).

Őrtorony 1994. május 1.-i számának a 13. oldalán a 17. bekezdés.

"Ha máshol járnának a gondolataink a Királyság-énekeink éneklésekor, és nem fognánk fel teljesen a szöveg értelmét, vajon nem hasonlítanánk némileg a hűtlen izraelitákra, akik feddésben részesültek, mert miközben ajkukkal Istent dicsérték, szívük messze eltávolodott tőle? (Máté 15:8)."

Szekta-e Jehova Tanúinak vallása?

2. rész

lélektani és szociológiai megközelítés avagy a Jehova Tanúi által kimutatott szektás viselkedés vizsgálata

A szektakérdés a társadalomban elsősorban szociológiai problémaként jelentkezik. 1990 után Magyarországon a nem „hagyományos" vallásokhoz való csatlakozás több szociológiai kutatás tárgyát képezte, valamint törvényi korlátozás is született a destruktív szekták terjeszkedésének visszaszorítására (amit a következő kormány a rossz módszere miatt el is törölt). 1994-ben az ilyen felekezetek tagsága közé 221 ezer személy tartozott (Oktatáskutató Intézet felmérése szerint), vagyis az egész lakosság számát tekintve 2%. Érthető tehát az aggodalom, hogy vajon közeli barátunk, családtagunk nem-e szektába került? És minket, volt Jehova Tanúit is érdekel, hogy nem vallásos megközelítés szerint vajon szekta-e Jehova Tanúinak szervezete?

Szociológiai szempontból általában azokat a csoportokat tekintették a múltban szektának, amelyek a boldogulási vágyat a jelenlegi földi életből máshova helyezték át. Csakhogy az idő múlásával a szekták és a tanításaik modernizálódtak. Megjelentek a pénzes vallások-vallásutánzatok, melyek a tagokat befolyás szerzésére, vagy az anyagi jólétre és így a szektaszervezet és elöljáróinak eltartására késztették. Ahogy szükségessé vált tehát a szektakérdést új alapokra helyezni, úgy kristályosodott ki, hogy a szektás embereknek van egy jellemző viselkedésük a szektákban működő elmekontroll miatt. Mivel Jehova Tanúi (a tagok és a szervezet is) tagadják, hogy belül a kulisszák mögött magas szintű elmekontroll működik, ezért tartjuk szükségesnek ezeknek a közös viselkedési jellemzőknek az ismertetését és a Tanúkkal való szembesítését.

A szekták tanítása szerint a szervezetük Istentől ered, az oda tartozó személyek pedig Isten kiválasztott emberei. Ez a tanítás minden szekta alapja. Így teremtik meg a vezetőik, a szervezet számára a legitimációt, erre hivatkozva követelnek engedelmességet és teljes ellenőrzést a magánélet felett is. Ebből eredő szektás viselkedési mód, hogy kérdezni, kritizálni, kétségbe vonni nem lehet. Különös értelmes sincs ennek - szól a szektás érvelés - mivel ez Isten szervezete.

A szekták önmagukat és hitrendszerüket az igazságként azonosítják. Ezzel tagjaikat különleges státuszba helyezik, miszerint csak ők válaszoltak az egész világon egyedül Istennek a hívására. Ezt a társadalom fölé emelést természetesen szorgalmas munkával és odaadással hálálja meg a szekta tagja a személytelen szervezetnek. Ez természetesen egy önbecsapás és önszuggesszió. A szekta tagjában kialakul az elitizmus érzése (én más vagyok, jobb vagyok, mint a többi bűnös ember). A kívülállókat a beszervezés elején arra bíztatják, hogy kritikusan vizsgálja meg jelenlegi hitét és egyházát. A tagjelölt azt a látszatot kapja, hogy a szektában (amit a tagok nem annak neveznek) működik a vallási tolerancia, de nemcsak a tagok személyenként gyakorolják, hanem ezt a szervezetük szorgalmazza is. A beszervezés után ennek a kritikus gondolkodásnak és toleranciának nyoma vész. A szektaszervezet óvja a tagjait a független gondolkodástól. A kritikai gondolkodás a szervezet szóhasználatában keveredik a kritizáló szellemmel (magyarázatként: a kritikai gondolkodás mérlegeli az állításokat alátámasztó bizonyítékokat; a kritizáló pedig állandó jelleggel a hibát keresi). Azt mondják, hogy a bírálatokat maga az Ördög sugallja. A független gondolkodás, a kritikai gondolkodás egyenlő a büszkeséggel, ami az Ördög fő bűne volt. Ez létszükséglete a szektának, hogy a hatalmát ne kelljen féltenie a saját tagjaitól.

Ezért a mentális szakemberek, szociológiai kutatók figyelmeztetnek mindenkit: ha nem vizsgálhatod felül vallásod tanításait, történelmét, nem tehetsz fel kényelmetlen kérdéseket, akkor jó úton haladsz afelé, hogy áldozattá válj és kihasználjanak. A szektás csoportok ellenségként kezelik azokat akik kiállnak a tagjaik közül, főképpen akkor, ha azoknak elvi problémájuk volt vallásukkal. Így még a legapróbb csoportok vezetői is (a szektás szervezetben) teljes hatalmat kapnak a környezetükben. A szektás közösségből való kizárás a családi életbe is beleszól, mert a családon belül is és a hitvesi ágyban is hatalma van a szektának. Erre az eljárásra az érv a gyülekezet tisztántartása és a fegyelmezés szükségessége (a szekta nem bízik Istenben, hogy képes cselekedni, ő maga intézkedik az Istene helyett).Másik szektás viselkedési mód amit ezek a kutatók kimutattak, az, hogy a szervezet egybeolvad a megmentéssel. Nem minden esetben jelentik ezt ilyen konkrétan ki, de valahogy mégis le lehet vezetni a tanításokból, hogy a szervezet határai egybeesnek a megmentés határaival. A tagok állandó figyelmeztetésben és feddésben részesülnek a saját jólétükre hivatkozva, hogy igyekezzenek megmaradni a szervezetben. Ez azzal együtt jár, hogy állandóan utalni kell arra, hogy ki(k) a valóban legitim vezetők aki(k)nek szavára figyelni kell és aki(k)nek a tagok engedelmességgel tartoznak. Minden a hatalmat gyakorlót erősíti.

A legtöbb szekta azzal rejti el ártalmas mentális befolyását, hogy a tagjaik becsületes civil életével takarózik. Azonban a becsületes, tisztességes és példamutató civil élet nemcsak az adott szektás szervezet tagjaira jellemző. A társadalom egy jelentős része rendelkezik hasonlóan magas erkölcsi színvonallal. Sokszor elismerik a szektás kiadványok is, hogy mások is erkölcsösen élnek, nemcsak a tagjaik (pl.: Fiatalok kérdései könyv és az Ébredjetek folyóirat rendszeresen utal arra, hogy az amerikai tizenévesek fele nem él házasság előtt nemi életet). Ha azonban a szektás szervezethez tartozó személyek valóban nagyobb arányban élnek is erkölcsösen, becsületesebben, mint a társadalom átlaga, akkor sem menti ez fel a szervezetet a hibái alól. Egyes tagok élete nagyban jobb irányba fordul azzal, amikor káros szenvedélyeiket elhagyják, viselkedésük emberibb lesz, de ezek az emberek tulajdonképpen az egyik nem normális életvitelből egy másik abnormális életvitelbe esnek át. A környezetüknek kétségkívül elviselhetőbb, de magára a személyiségre majdnem ugyanannyira káros. A káros szenvedélyek, az asszociális viselkedések elhagyásának vannak olyan módszerei is, melyek nem foglalnak magukban manipulációt, és ezek sokkal tartósabb hatást tudnak elérni az érintett személyben. Az a szektás felfogás, hogy „az eltávolodottak visszakerülnek saját bűneikbe" pontosan azt igazolja, hogy a szekta kijózanító, életminőség-javító hatása nem volt elég mélyreható, változatlanul hagyta a lelki mechanizmusokat, nem volt képes igazi megoldást nyújtani.

Jehova Tanúit jól, esetleg belülről ismerő embereknek a fenti sorok elegendőek annak megállapítására, hogy a lélektani és szociológiai megközelítést alkalmazva szektának tekinthető-e Jehova Tanúi szervezete. A fenti sorokat nem Jehova Tanúiról írták, hanem általában a szektás viselkedés jellemzőiről.

Az a tény, hogy Jehova Tanúi évente 300 ezer fővel növekszenek azt bizonyítja, hogy a társadalomban szükség van megbízható felvilágosításra és védelemre a szektákról. Mivel a volt szektatagok testközelből ismerik a szektákat, ezért a jövőben a szektákért - így a Jehova Tanúiért - folytatott missziókból és más megmozdulásokból, akciókból, nem szabadna mellőzni őket.

Jehova tanúi, millenisták, 1931-ig Komoly Bibliakutatók Nemzetközi Szövetsége: adventista hagyományokon alapított szekta. - Charles Taze Russell (1852-1916) philadelphiai rövidáru-kereskedő hozta létre az 1870-es évek elején, abból kiindulva, hogy előtte senki sem értelmezte helyesen a Szentírást. 1874: létrehozta Biblia-tanulmányi körét (Bible Study Group). 1879: megalapította a Zion's Watch Tower and Herald of Christ's Presence ('Sion Őrtornya és Krisztus Jelenlétének Hírnöke') folyóiratot, a későbbi Watch Tower ('Őrtorony') ősét. - Russell meggyőződése szerint a világ végének időpontja kiszámítható (1872 óta ~ kb. 7x határozták meg Krisztus kirságának eljövetelét). Halála után újabb szekták váltak ki a társaságból. Utóda 1917: Joseph Franklin Rutherford (1869-1942), aki szigorította a vezetés stílusát. Tökéletesítette a házról-házra látogatás gyakorlatát, meghonosította az évenkénti kongresszusokat és az ún. „királyságtermeket” (tkp. gyülekezeti termek). 1931. VII. 26: a Columbusban (Ohio, USA) tartott kongresszuson vették föl a ~ nevet, melyet Iz 43,12-ből származtatnak. - Tanításuk. Egy Isten van (neve 1931 óta a Kiv 3,15 és Iz 42,8 alapján Jehova). Tagadják Krisztus istenségét, a Szentháromságot, a lélek halhatatlanságát. A Szentlelket személytelen erőnek tekintik. A szentségeket elvetik. Jézust Jehova legkiválóbb tanújának tartják, aki emberi létezése előtt Logosznak, Igének v. Mihály arkangyalnak nevezett szellemi teremtmény volt. Meghalt mint ember és feltámadt, mint egy halhatatlan lélek v. szellemi Fiú. Szenvedése és halála volt annak az ára, hogy visszanyerje az emberiség számára az örök földi életet. E földi paradicsomban csak a 144 ezer igaz „tanú” (Jel 7,4; 14,1) élvezheti a mennyei dicsőséget Krisztussal. A gonoszoknak teljes megsemmisítésben lesz részük. A vallás és a világi hatalom az ördög eszközei a jóakaratú embereknek az igazságtól való távoltartására. - Életformájuk. ~ alapvető kötelessége Jehova közeledő országának hirdetése ajtón becsöngetve, otthoni bibliacsoport keretében, az utcán Őrtorony újságot kínálva. Üdvösségük egyedüli útjának az igehirdetést tartják. Keresztségük (alámerítéssel, tömegdemonstráció keretében) nem szentség, csak külsőleges szimbólum. Tiltják az ünneplést, kivéve az Utolsó Vacsoráról való megemlékezést, melyet Niszan hó 14-én napnyugta után ülnek meg a kenyér és bor jelképeivel. ApCsel 15,29 és ósz-i helyek alapján minden formában tartózkodnak a vértől, a vérátömlesztést akkor is elutasítják, ha az az életet jelentené maguknak v. gyermekeiknek. Házassági és nemi erkölcsük szigorú, leszámítva a születésszabályozást, amit a párokra hagynak. Tiltják a dohányzást. Hitük és életszabályaik egyetlen forrása saját fordítású Bibliájuk („Új Világ Fordítás”), bőséges magyarázattal. A Biblián kívül csak a társaság által terjesztett kiadványokat használhatják. Minden alkalmat megragadnak a misszionálásra, más módon azonban nem érintkeznek a társasághoz nem tartozókkal. Pártokkal, szakszervezetekkel nem működnek együtt, nem fognak fegyvert és nem tesznek esküt. - Szervezeti felépítésük. Az „Ország hirdetőjének” heti 5 órát a gyülekezetben és havi 10 órát „tanúskodással”, a kb. 35 ezer „úttörőnek” havi 100 órát a társaság tevékenységével kell töltenie. További 8 ezer „különleges úttörő” és „misszionárius”, valamint 1500 főállású dolgozó működik a világ különböző pontjain lévő Bétel nevű közösségeikben. Hierarchizált és centralizált szervezetük csúcsán 1971 óta ún. „vezető testület” áll. Az 1909 óta New York Brooklyn negyedében székelő központ a fontosabb országokban hálózati irodákat irányít, melyek felügyelik a munkát és vezérlik a publikációk szétosztását: körzeti és kerületi megbízottak rendszeresen látogatják a helyi gyülekezeteket, s találkoznak a helyi megbízottakkal, úttörőkkel és hithirdetőkkel. A szimpatizánsok nem számítanak tagnak. Ahhoz, hogy valaki „igaz tanú” lehessen, így vagy úgy, de hatékonyan kell prédikálnia. - Elterjedésük. A 20. sz. első felében a leggyorsabban terjedő vallási mozg., létszámuk 1939-48: megötszöröződött, 1965: kb. 1 millió, 1996: kb. 5,3 millió. Jelenlétük É-Amerikában és Eu-ban a legerőteljesebb, Ázsiában elenyésző. ~t a Szabadegyházak Tanácsa nem vette fel tagjai sorába. A hitleri No-ban 1933-45: kb. 10 ezer tagjuk börtönbe, kb. 2 ezer koncentrációs táborokba került, akik közül 1200-an meghaltak. - Őrtorony c. folyóiratuk megj. kéthetente, 125 nyelven (köztük m-ul), 20 millió pld-ban. - Mo-on a 20. sz. első évtizedében jelentek meg, 1989 óta bejegyzett felekezet. Létszámuk 1990: kb. 5 ezer fő. Erdélyben Kolozsvárt, Marosvásárhelyt s a Nyárád menti falvakban voltak hívei, akik kiadták Russel 7 köt-es művét, bibliakritikai műveket és Kolozsvárt 1914-22: A Világító Őrtorony, 1923-35: Az Őrtorony c. havi (rendszertelenül megj.) folyóir-ot. A 24.536/1928. sz. törv-nyel szervezeteiket Ro-ban betiltották az „aratók”, nazarénusok, reformált adventisták, pentikostalisták, inochentisták gyülekezeteivel együtt.

Az adventistáktól a 19. sz. végén elszakadt protestáns irányzat, erôsen Szentháromság-ellenes jelleggel. Hitük szerint egy Isten van: Jehova. Jézus teremtmény, Szent Mihály angyal megtestesülése. A test feltámadásában nem hisznek. Várják Jehova 1000 éves földi uralmát. A világ vége tűzzel fog eljönni, s csak ôk fognak megmenekülni. Pacifisták (fegyvert nem fognak). A jó szervezés és apostoli elkötelezettségük az utóbbi évtizedekben sok hívôt szerzett nekik. Módszerük: elsôsorban jóindulatú keresztényeket szemelnek ki a megtérítés céljával. Kettesével látogatják a lakásokat... Többnyire a csalhatatlanság látszatával idézik a Bibliát, mást nehezen hagyva szóhoz jutni. A Szentírásban kevéssé járatos ember számára imponáló, ahogy dobálódznak a bibliai idézetekkel és helyek pontos megjelölésével. Valójában bibliai ismereteik általában felületesek, s csak saját céljaikra összegyűjtött helyeket idézgetik folytonosan. Azt állítják, hogy a többi egyházak papjai csak félrevezetik a hívôket, s az igazság csak náluk van. Ezért általában párbeszédet nem is folytatnak másokkal. Amiben példaadóak: az összetartás és egymás segítése a gyülekezeten belül, valamint a missziós elkötelezettség, amelyek másokat tanaiknak megnyerni igyekeznek: Elkötelezik magukat a hithirdetésre (,,akár alkalmas, akár alkalmatlan''). Folyóirataikat 70 nyelven, összesen ötmilliós példányszámmal jelentetik meg. (Hazánkban tagjainak száma: 18-20.000.)

Jehova tanúinak szektáját 1880-ban alapította Charles Russel az USA-ban, s elsôdleges céljuk kezdetben a Biblia komoly tanulmányozása volt. Az alapító az elmélyült Biblia-tanulmányozás hatására hamarosan fontos felismerésre jutott: kiszámította, hogy a világvége 1914-ben fog bekövetkezni.

Az érdekesség kedvéért áttekinthetjük Russel számításait: Jeruzsálem pusztulása, amelyet ô Kr. e. 607-re tett, számára a ,,nemzetek idejének'' (Lk 21,24) kezdetét jelenti. Dán 4,16-32 szerint ez ,,hét idôn'' keresztül fog tartani. Egy ,,idô'' a Jel 12,6-14 szerint 360 napot foglal magában, míg a Szám 14,34 azt bizonyítja, hogy egy nap egy évet jelent. Ebbôl kifolyólag a ,,nemzetek ideje'' 2520 év, s ha ezt hozzáadjuk a Kr. e. 607-es esztendôhöz, megkapjuk az említett 1914-es évet.

Russel számítása figyelmen kívül hagyja a bibliai számok szimbolikus értelmét, csakúgy, mint azt a történelmi tényt, hogy Jeruzsálemet Kr. e. 587-ben rombolta le Nebukadnezzár király... Amikor az 1914-es év nem hozta meg a várt eredményt, elkészült az új magyarázat: Ebben az évben lépett fel Krisztus a mennyei trónra és kezdte meg a végsô harcot a Sátán ellen, amely láthatatlanul folyik. 1914 óta gyülekeznek a seregek a Földön, és készülôdnek a végsô csatára, az Armageddonra, amelyben Krisztus gyôzedelmeskedik és megkezdi ezeréves uralmát. Ennek az uralomnak a kezdetét századunkban már két idôpontra is megjövendölték: elôször 1925-re, majd legutóbb 1975-re

A jehovisták várakozása szerint a világ végén 144 000 igaz -- természetesen kizárólag Jehova tanúi közül- elragadtatik majd a mennybe, míg a többiek -- szintén jehovisták -- a Földön maradnak, és paradicsomi állapotok között élhetnek majd. A jehovista paradicsom képét jól ismerhetjük az Ôrtorony című kiadványukból: Jól öltözött nyakkendôs úriember, aktatáskával a kezében, szeretô családja körében látható, miközben a háttérben az oroszlán cicaként dorombol és a medve bárgyú képpel bámul a világra. Ezek a naiv, gyerekes elképzelések mégis sokakat rabul ejtenek, hiszen ,,emberarcú'' paradicsomot ígérnek: nem kell szenvedni, meghalni, minden olyan lesz, mint a Földön, csak tökéletes formában. Igazi materialista paradicsom.