Jehova tanúi hogyan egyeztetek össze Jézus parancsát;"Ne járjatok házról házra. " Lk 10,7, azzal a ténnyel, hogy ők gyanütlan embereket zaklatnak a magánszférájukban?

Jézus és az apostolok prédikálási gyakorlatát vizsgálva nem találunk utalást arra, hogy az evangélium hirdetésének módja a házról házra járás lenne. Az Újszövetségben számos példa van arra, hogy Jézus és követői nyilvános helyeken prédikáltak, például templomokban, piactereken és nyilvános összejöveteleken, ahol sok emberhez szólhattak egyszerre.

Jézus gyakran prédikált a templomban (Lukács 21:37-38), a hegyek oldalában (Máté 5-7) és a tengernél (Márk 4:1). Ezek mind nyilvános helyek voltak, ahol sok ember hallhatta őt. Az Apostolok Cselekedeteiben Pál apostol szintén gyakran prédikált zsinagógákban és más nyilvános helyeken (ApCsel 17:17), és nem csak házról házra járt. Máté 10-ben Jézus valóban kiküldte tanítványait, hogy keressék fel Izrael népének „elveszett juhait”, de ez az utasítás nem volt általános érvényű, hanem egy konkrét időszakra és célcsoportra vonatkozott. A tanítványok feladata ekkor az volt, hogy az izraeliták közül keressék meg azokat, akik befogadják az üzenetet. Jézus később, halála és feltámadása után, kiterjesztette a küldetést minden nemzetre, ahogyan azt Máté 28:19-20-ban olvashatjuk. Azonban ez sem határozza meg egyértelműen, hogy a tanítványoknak házról házra kellett volna járniuk.

A Biblia nem ír elő egyetlen konkrét módszert az evangélium hirdetésére. Az Újszövetség többféle prédikálási módot is bemutat. Pál apostol például gyakran tartott prédikációkat nyilvános helyeken és használt személyes kapcsolatokat is az evangélium terjesztésére (ApCsel 20:20-21). Ezért a házról házra járás nem tekinthető bibliai módszernek.

Sok esetben a házról házra járás nem hatékony, mivel az emberek gyakran nem otthon tartózkodnak, vagy nem érdeklődnek. Ezzel szemben a modern kommunikációs eszközök, mint az internet, lehetővé teszik, hogy az üzenet szélesebb közönséghez jusson el hatékonyabban és személyre szabottabb módon. Az evangélium hirdetésének más formái, például a közösségi média, nyilvános előadások vagy közösségi események szintén bibliai alapokon nyugszanak, és sok esetben hatékonyabbak lehetnek a modern társadalomban.

A házról házra járás ugyan egy módja lehet az evangélium hirdetésének, de nem az egyetlen, és nem is feltétlenül a leghatékonyabb. A Biblia többféle prédikálási módszert is bemutat, és a mai világban a modern technológiák használata hatékonyabb eszköz lehet az üzenet terjesztésére. Az evangélium hirdetése minden keresztény feladata, de ennek módja változatos lehet.

A házról házra való evangéliumhirdetésnek van bibliai alapja és van erre vonatkozó példák és utasítások.

1. Jézus tanítványainak küldése (Máté 10:11-14)

Jézus, amikor elküldi tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot, utasítja őket, hogy menjenek házról házra:„Amely városba vagy faluba bementek, tudakoljátok meg, ki abban a méltó, és ott maradjatok, míg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. És ha méltó rá a ház, szálljon rá békességetek; ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok. Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg szavaitokat, menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a port a lábatokról.”

Ez a rész jól mutatja, hogy Jézus arra bátorította tanítványait, hogy házról házra járva terjesszék az evangéliumot, és ahol befogadják őket, ott maradjanak és osszák meg az üzenetet.

2. A hetven tanítvány kiküldése (Lukács 10:1-12)

Jézus további utasításokat ad a tanítványoknak a házról házra történő evangéliumhirdetésről: „Ezek után pedig rendelt az Úr másokat is, hetvenet, és elküldte őket kettőnként maga előtt minden városba és helyre, ahova ő menni készült. És monda nékik: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Ímé, én elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordjatok erszényt, se táskát, se sarut, és útközben senkit ne köszöntsetek. Amely házba beléptek, mondjátok először: Békesség e háznak! És ha ott a békesség fia van, a ti békességetek azon marad; ha pedig nincs, ti rátok tér vissza. Ugyanazon házban maradjatok, azt egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra."

Ebben a szakaszban Jézus arra bátorítja a tanítványokat, hogy lépjenek be a házakba, és hirdessék a békességet és az Isten országának eljövetelét.

3. Az apostolok munkája (ApCsel 5:42)

Az Apostolok Cselekedeteiben az apostolok rendszeresen házról házra járva hirdették az evangéliumot:„És nem szűntek meg naponként a templomban és házanként tanítani és hirdetni Jézus Krisztust.”

Ez a vers egyértelműen mutatja, hogy az első keresztények gyakorolták a házról házra járó evangéliumhirdetést.

4. Pál apostol munkája (ApCsel 20:20)

Pál apostol hangsúlyozza, hogy nem hagyta ki egyetlen lehetőséget sem az evangélium hirdetésére, akár nyilvánosan, akár házanként: „Semmit sem hallgattam el, ami hasznos, hogy hirdessem nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként is.”

A házról házra történő evangéliumhirdetésnek tehát erős bibliai alapjai vannak. Jézus tanítványainak küldetése, az apostolok gyakorlata és Pál apostol személyes példája mind azt mutatják, hogy a keresztényeknek fontos volt közvetlenül, személyesen is megosztani az evangéliumot az emberekkel, gyakran házról házra járva.

A házról házra történő evangéliumhirdetéssel kapcsolatos érvek ellen számos ellenérvet lehet felhozni, különösen annak bizonyítása érdekében, hogy ez a módszer nem általános bibliai kötelezettség minden keresztény számára, és a Jehova Tanúi gyakorlatának alátámasztása hiányos.

1. Máté 10:11-14: Jézus tanítványainak küldetése:

Ebben a szakaszban Jézus valóban utasítja tanítványait, hogy keressenek „méltó” embereket a városokban, és maradjanak ott, ahol befogadják őket. Azonban az, hogy a tanítványoknak házról házra kellett menniük, nem általános evangéliumhirdetési módszerként van bemutatva, hanem specifikus utasításként a zsidók közötti misszióra. Jézus világosan mondja, hogy a tanítványok csak az „elveszett juhokhoz, Izrael házához” menjenek (Máté 10:6). Ez a parancs tehát nem általános érvényű az egész világ számára, hanem egy különleges misszióra vonatkozik, korlátozott körülmények között.

2. Lukács 10:1-12: A hetven tanítvány kiküldése:

Lukács evangéliumában Jézus kiküldi a hetven tanítványt, hogy hirdessék Isten országát. Azonban ebben a szakaszban kifejezetten megtiltja nekik, hogy „házról házra járjanak” (Lukács 10:7). Jézus itt nem arra utasítja őket, hogy házról házra járjanak az evangélium hirdetése céljából, hanem hogy maradjanak ott, ahol befogadják őket. Ez arra utal, hogy a fókusz nem a házról házra történő misszionáriusi tevékenységen volt, hanem azon, hogy az emberek befogadják a tanítványokat, és azok egy helyen maradjanak.

3. ApCsel 5:42: Az apostolok munkája:

A vers azt mondja, hogy az apostolok „nem szűntek meg naponként a templomban és házanként tanítani és hirdetni Jézus Krisztust”. Azonban ez a szakasz nem arra utal, hogy az apostolok házról házra jártak volna idegenek között. Inkább arra utal, hogy a templomban és a keresztény közösségekben folytatták a tanítást. Az „otthonok” itt valószínűleg a hívők otthonaira utal, ahol az első keresztények találkoztak és közösségben voltak egymással, nem pedig egy általános evangélizációs stratégiára.

4. ApCsel 20:20: Pál apostol munkája:

Pál apostol a szakaszban említi, hogy nyilvánosan és házanként hirdette az evangéliumot. Fontos azonban megjegyezni, hogy Pál apostol evangéliumhirdetése sokszor személyes kapcsolatokon keresztül történt, és gyakran olyan közösségekben, ahol már voltak hívők. Ez a „házanként” való tanítás nem azt jelenti, hogy Pál házról házra járt idegenek között, hanem inkább azt, hogy személyes találkozásokon keresztül osztotta meg az evangéliumot azokkal, akikkel már kapcsolatban állt.

Összefoglalás:

A házról házra járás, mint az evangélium hirdetésének egyetlen és kötelező módja, nincs szilárdan megalapozva a Bibliában. A fent idézett igehelyek kontextusában nem általános evangélizációs stratégiaként van bemutatva, hanem inkább specifikus, egyedi körülményekre vonatkoznak. A Jézus által adott utasítások nem univerzális parancsok, és a keresztény hit terjesztésének számos más formája is érvényes lehet, mint például a közösségi kapcsolatok, nyilvános prédikálás és a keresztény közösségek személyes találkozói.

(Lukács 10:4-7)-> “Ne üdvözöljenek senkit” nem azt jelentette hogy ne köszönjenek senkinek mit ahogy ne menjenek “házról házra” sem azt jelenti hogy nem mehettek be senkinek a házába. Ez az utasítás segítette a tanítványokat abban, hogy fókuszáltak maradjanak a küldetésükben, ne legyenek elterelve a figyelmük, és hatékonyan szolgálják azokat, akikhez küldettek. A tanácsnak az volt, a lényege hogy ne csak minél több helyre menjenek el, hanem alaposan és elkötelezetten végezzék szolgálatukat ott, ahol befogadták őket. Ha az elveszett “juhokat” meg kellett keresni akkor vajon amikor Jézus meghalt utána nem de még inkább meg kellett keresni az egész világon és nem volt elég csak Izrael hanem az egész világ mert Jézus Krisztus mindenkiért meghalt (Ézsaiás 49:6;ApCsel 1:8;13:47). Ezért kellett minél több helyre elmenni. Ezért van értelme a házról házra való felkeresésnek.

Vajon korlátozni kell azokat akik házról házra mennek evangelizálni? Nem kell mert a házról házra történő hirdetésinek van Bibliai alapja is hogy nem csak azokhoz mentek akik hitek hanem olyanokhoz is akik nem. Miért mondom?Azért mert, akkor miért figyelmezteti Jézus a tanítványait hogy “Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.”(Luk 10:3) ha csak azokhoz kellett menniük akiket érdekelt a jó hír?

“Kövessétek a példámat, mintahogy én is követem Krisztusét.”(1Kor 11:1) Mondta Szent Pál apostol. Ő mit tett? “..nem vonakodtam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra tanítsalak benneteket.” (ApCsel 20:20) A szövegkörnyezetből kiderül, hogy Pál azért látogatott ezeknek az embereknek az otthonába, hogy arra tanítsa őket, hogy „meg kell bánniuk a bűneiket, és Istenhez kell térniük, valamint hinniük kell Jézusban, a mi Urunkban” (ApCsel 20:21). Tehát nem pusztán baráti látogatásokat tett a hittársainál, hogy buzdítsa őket, miután hívők lettek, hiszen ők már megbánták a bűneiket, és hittek Jézusban. Úgy hogy aki házról házra hirdeti a jó hírt, hát tegye ne vessünk gátat Krisztus evangéliumának. ….”hanem elviselünk mindent, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának.” (1 Kor 9:12 Katolikus fordítás)

“Mert a törvényt Isten Mózes által adta, de Jézus Krisztus által mutatta meg, hogy mi a ki nem érdemelt kedvesség és az igazság. Istent egy ember sem látta soha. Az egyszülött isten, aki az Atya oldalán van, az szolgált felőle magyarázattal.”(János 1:17,17)

“A megmentőnk, Isten ezt tartja jónak és elfogadhatónak. Ő azt akarja, hogy mindenfajta ember megmeneküljön, és pontosan megismerje az igazságot. Mert egy Isten van, és egy közvetítő van Isten és az emberek között, Krisztus Jézus, egy ember, aki megfelelő váltságul adta magát mindenkiért, és erről fognak tanúskodni, amikor eljön az ideje.”

(1Tim 2:3-6)

Istennek minden egyes ember számít és értékesnek tart, ezért kell minden ember haljon az igazságról.

“Majd Jézus ezt mondta azoknak a zsidóknak, akik hittek neki: „Ha mindig megfogadjátok a szavaimat, valóban a tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”(János 8:31,32)

”Ezért e mai napon felszólítalak benneteket annak tanúsítására, hogy mindenkinek a vérétől tiszta vagyok, mert nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent Isten szándékáról.”(ApCsel 20:27,28)

”Görögöknek is, idegeneknek is, bölcseknek is, ostobáknak is adósa vagyok, úgyhogy kész vagyok hirdetni a jó hírt nektek is, akik ott, Rómában vagytok. Mert nem szégyellem a jó hírt. Valójában Isten ereje az, hogy megmentsen mindenkit, akinek van hite, zsidót először, és görögöt is.”(Róma 1:14-16)

“Az ember csak azután hisz, hogy hallotta a szót. A szót pedig akkor hallja, ha valaki beszél neki Krisztusról.”(Róma 10:17)

“Ha a Krisztusba vetett reményünk csak ezt az életet érinti, mi vagyunk a legszánalomraméltóbb emberek. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, elsőként azok közül, akik meghaltak. Mivel egy ember miatt lett a halál, egy ember által van a feltámadás is. Mert ahogy Ádám miatt mindenki meghal, úgy Krisztusnak köszönhetően mindenki életre fog kelni. De mindenki a megfelelő sorrendben: először Krisztus, ezt követően, a jelenléte idején, azok, akik Krisztushoz tartoznak. Azután a végén átadja a királyságot Istenének és Atyjának, miután megsemmisített minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell királyként uralkodnia, míg Isten a lába alá nem vet minden ellenséget. Az utolsó ellenség, a halál is megsemmisül. Mert Isten „mindent a lába alá vetett”. De amikor azt mondja, hogy minden alá lett vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki mindent alávetett neki. Miután pedig Isten mindent alávetett neki, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenkinek.”(1Kor 15:19-28)

..”amikor az Úr Jézus megjelenik az égből a hatalmas angyalaival lángoló tűzben, és bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és azokon, akik nem engedelmeskednek a Jézusról, a mi Urunkról szóló jó hírnek. Mivel örök pusztulásra ítélik őket,...”(2Tessz 1:7-9)

A Jézusról szóló jó hír mindazt magában foglalja, amit Jézus tanított,és ami fel van jegyezve Isten Szavában. Engedelmeskedni a jóhírnek azt jelenti, hogy alkalmazzukaz életünkben ezt a tanítást. Hozzátartozik, hogy elsőbbséget biztosítunk Isten szolgálatának, az ő igazságos alapelvei szerint élünk, és hirdetjük a királyságát (Máté 6:9,10,33;24:14).

“Vagy megveted Isten nagy kedvességét és türelmét, mivel nem tudod, hogy kedvesen megbánásra próbál vezetni téged? ..Mert ha nincs megbánás a szívedben, haragot halmozol fel magadnak a harag napjára, arra a napra, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvalóvá válik. Ő pedig mindenkinek a tettei szerint fog fizetni: Örök élettel azoknak, akik dicsőséget, tisztességet és romolhatatlanságot keresnek azáltal, hogy kitartóan a jót teszik. Akik azonban folyton veszekednek, és akik nem az igazságnak, hanem az igazságtalanságnak engedelmeskednek, azokra düh és harag vár. .. Mert Isten nem részrehajló. ..Ez azon a napon lesz, amikor Isten megítéli az emberek titkos dolgait Krisztus Jézus által, a jó hír szerint, amelyet hirdetek.”(Róma 2:4-16)

“Igaz, Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje felett, de most azt hirdeti minden embernek mindenhol, hogy bánja meg a bűneit. Kitűzött ugyanis egy napot, amelyen igazságosan ítélkezik majd a lakott föld felett egy férfi által, akit kinevezett, és minden embernek biztosítékot adott azáltal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül.”(ApCsel 17:30,31)

“Ünnepélyesen meghagyom neked Isten és Krisztus Jézus előtt, aki meg fogja ítélni az élőket és a halottakat, amikor nyilvánvalóvá válik a hatalma, és eljön a királyságában, hogy hirdesd a szót, mégpedig késedelem nélkül, a kedvező időszakban is, és a nehéz időkben is. Feddj, ints, buzdíts, nagy türelemmel és a tanítás művészetével. Mert lesz időszak, amikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem a kényük-kedvük szerint körülveszik magukat tanítókkal, hogy csiklandoztassák a fülüket. Az igazságot nem hajlandók meghallgatni, a valótlan történetekre ellenben odafigyelnek. Te azonban maradj meggondolt mindenben, tarts ki a nehézségek ellenére, végezd az evangéliumhirdető munkáját, teljesen lásd el a szolgálatodat.”(2Tim 4:1-5)

85.

"Az evangélium hirdetésének egyetlen és kötelező mondja"?

Te szalmabáb érvelést folytatsz, hiszen 2010 óta, mióta ezt a kérdést feltették, soha senki nem írta a Tanúk közül, hogy ez az "egyetlen és kötelező" módja az Írások alapján! Tehát azt támadod, ami el sem hangzott.

Egyáltalán nem az egyetlen és kötelező módszernek tekintik a Tanúk a BIBLIAI HÁZRÓL-HÁZRA tanúskodást! Mindenki úgy teszi ezt, ahogyan tudja, a körülmények, a lehetőségek határozzák meg. Nyilván való, hogy a bibliai időkben, az első sz-ban a gyakori és igen durva üldözések idején, sokszor nem lehetett palesztinában házról -házra hirdetni Isten Királyságát. De ma a világ sok országában lehet.

1. Bibliai alap – Jézus és tanítványai küldetése:

Lukács 10:4-7 valóban említi, hogy Jézus tanítványokat küldött, de fontos megjegyezni, hogy az utasítások specifikusak voltak és egy adott missziós célra irányultak. Az idézett szakaszban Jézus kifejezetten utasítja a tanítványait, hogy ne menjenek házról házra („Ne járjatok házról házra!” – Lukács 10:7). Ez az utasítás éppen azt jelzi, hogy nem a véletlenszerű, széleskörű házról házra történő hirdetés volt a cél, hanem a tartós jelenlét és elmélyült tanítás ott, ahol befogadják őket. Jézus itt arra összpontosít, hogy a tanítványok legyenek állhatatosak egy-egy helyen, ne váltogassák a házakat, és ne menjenek el mindenhová.

2. Pál apostol munkája:

Pál apostol evangéliumhirdetése széleskörű volt, de az Apostolok Cselekedeteiben (20:20) említett „házanként” való tanítás kontextusában nem a házról házra történő misszionáriusi tevékenységre vonatkozik, hanem a meglévő közösségek megerősítésére. Pál gyakran tanított nyilvános helyeken és magánházakban is, de ezek az emberek általában már valamilyen kapcsolatban álltak a kereszténységgel. Nem bizonyíték arra, hogy Pál idegenekhez kopogtatott volna be, hogy házról házra hirdesse az evangéliumot. Az „alapos tanítás” a meglévő hívők megerősítésére irányult, nem egy általános, mindenki felé irányuló módszerre.

3. A tanúskodás módszerei:

Azzal érvelni, hogy a Jehova Tanúi módszere az egyetlen helyes, ellentmond annak, amit maga a Biblia tanít az evangélium hirdetéséről. A kereszténység története során az evangélium terjedésének számos módszere volt: nyilvános prédikáció, személyes bizonyságtétel, írott anyagok terjesztése, sőt, modern korunkban médiaeszközök használata is része a keresztény missziós tevékenységnek. A Biblia nem szabályozza, hogy egyetlen módszert kellene alkalmazni.

4. A házról házra járás nem egyetlen módszer:

Azt állítod, hogy senki sem állította, hogy a házról házra járás az egyetlen módszer. Ez azonban ellentmond annak, amit a Jehova Tanúi gyakran hangsúlyoznak, miszerint ez az ő egyik fő módszerük az evangélium hirdetésére. Ezzel szemben a kereszténység sokszínűbb és rugalmasabb módszereket alkalmaz, amelyek a körülményekhez és a kultúrához igazodnak.

Összefoglalva:

A házról házra járás mint evangélizációs módszer nem található meg kötelező formában a Bibliában, és semmiképpen nem tekinthető egyedüli helyes útnak. Jézus tanításai és az apostolok gyakorlata azt mutatják, hogy az evangélium hirdetése sokféle módon és sokféle környezetben történhet.

Jézus utasítása, hogy „ne járjatok házról házra” összhangban volt azzal a szándékával, hogy a tanítványok fókuszáltan, elkötelezetten szolgálják Izrael népének elveszett juhait, ahogyan azt a Máté 10:6-ban olvashatjuk: „hanem inkább újra meg újra Izrael népének az elveszett juhaihoz menjetek”. Jézus küldetése kezdetben Izrael népére koncentrált. Amikor elküldte a tanítványait, az volt a célja, hogy az evangéliumot elsősorban a zsidók között hirdessék, mivel ők voltak a szövetség népe, akiknek először kellett hallaniuk az üdvösség üzenetét. Ezért mondta Jézus, hogy „menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz”. Jézus azt akarta, hogy a tanítványok célzottan és elkötelezetten szolgálják azokat, akikhez küldte őket. Amikor azt mondta, hogy ne járjanak „házról házra,” arra ösztönözte őket, hogy ne zavarja meg őket semmi a küldetésükben. Ezzel a tanítványok jobban összpontosíthattak arra a feladatra, hogy Izrael házának elveszett juhait elérjék, és ne legyenek elvonva olyan dolgok által, mint a vendéglátás keresése vagy a jobb körülmények megtalálása. Az utasítás, hogy maradjanak egy házban, amíg egy adott városban vannak, azt is jelentette, hogy a tanítványok mélyebb kapcsolatot építhettek ki azzal a közösséggel, amely befogadta őket. Így alaposabban tudták átadni az üzenetet, ami összhangban van azzal, hogy az evangéliumot Izrael népének elveszett juhaihoz kellett eljuttatniuk. Az „elveszett juhok” megtalálása és szolgálata megkövetelte, hogy a tanítványok ne legyenek szétszórtak a tevékenységeikben. Jézus arra hívta őket, hogy maradjanak egy helyen, amíg a szolgálatukat ott be nem fejezik, ezzel biztosítva, hogy teljes mértékben betöltsék küldetésüket. Jézus parancsa, hogy a tanítványok maradjanak egy helyen, és ne járjanak házról házra, összhangban van a céljával, hogy Izrael elveszett juhaihoz küldje őket. Ez az utasítás segítette a tanítványokat abban, hogy fókuszáltak maradjanak a küldetésükben, ne legyenek elterelve a figyelmük, és hatékonyan szolgálják azokat, akikhez küldettek. Az üzenet az volt, hogy ne csak minél több helyre menjenek el, hanem alaposan és elkötelezetten végezzék szolgálatukat ott, ahol befogadták őket. De Jézus halála után minél több helyre el kellet menjenek hogy házról házra részlehajlás nélkül mindenkinek tudtak beszélni. Főleg Jeruzsálem pusztulása előt. Én nem hiszem hogy most Jézus tiltaná a házról házra való evangelizálást. Mikor mindenkiért meghalt. Vajon te tiltanád? Ha ige fogad meg amit szent Pál apostol irt ….”hanem elviselünk mindent, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának.” (1 Kor 9:12 Katolikus fordítás)

“Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom:…”(Márk 13:37”)

“Továbbá ezt mondta nekik: „Figyeljetek oda arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek, sőt, ráadást is kaptok.”(Márk 4:24)

“Ami pedig az eddig elmondottakat illeti: aki szűkmarkúan vet, aratni is szűken fog, és aki bőkezűen vet, aratni is bőven fog.”

(2Kor 9:6)

“Majd így szólt hozzájuk: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás urát, hogy küldjön ki munkásokat, hogy begyűjtsék a termést.”

(Lukács 10:2)

“Nem azt mondjátok, hogy még négy hónap van az aratásig? Én pedig azt mondom nektek: Nézzétek a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra. Az arató már megkapta a bérét, és örök életre gyűjt termést, hogy együtt örüljön a magvető és az arató. Mert igaz a mondás: más a magvető, és más az arató. Elküldtelek benneteket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradoztatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő fáradozásuknak veszitek a hasznát.”(János 4:35-38)

A magvető a szót veti.”(Márk 4:14)

“És aki egy pohár vizet ad nektek azért, mert Krisztus követői vagytok, higgyétek el, mindenképpen megkapja a jutalmát. De aki csak egynek is a botlását okozza e kisgyermekek közül, akik hisznek, annak jobb lenne, ha a nyakába kötnének egy nagy malomkövet, és belevetnék a tengerbe.”(Márk 9:41,42)

“Aki szívesen fogad titeket, engem is szívesen fogad, és aki engem szívesen fogad, azt is szívesen fogadja, aki elküldött engem. Aki szívesen lát egy prófétát azért, mert az próféta, próféta jutalmát kapja, és aki szívesen lát egy igazságos embert azért, mert az igazságos, igazságos ember jutalmát kapja. És aki csak egy pohár hideg vizet is inni ad egynek a tanítványok közül azért, mert az tanítvány, higgyétek el, hogy mindenképpen megkapja a jutalmát.”(Máté 10:40-42)

“Aki rátok figyel, rám is figyel. Aki pedig titeket semmibe vesz, engem is semmibe vesz. Ezenfelül, aki engem semmibe vesz, azt is semmibe veszi, aki engem elküldött.”(Lukács 10:16)

”Azt, aki semmibe vesz engem, és nem fogadja meg a szavaimat, van, ami megítélje. A szó, amelyet mondtam, az fogja megítélni őt az utolsó napon.”(János 13:48)

“Elhozták hát, és odaállították őket a szanhedrin elé. A főpap pedig kikérdezte őket, és ezt mondta: „Határozottan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok tovább annak az embernek a nevében, ti mégis betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal, és elhatároztátok, hogy minket tesztek felelőssé a haláláért.” Péter és a többi apostol így válaszoltak: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek. Ősapáink Istene “(nem más mint Jehova)” feltámasztotta Jézust, akit ti oszlopra feszítve megöltetek. Isten felmagasztalta, a jobbjára ültetve őt mint főközvetítőt és megmentőt, hogy Izrael megbánhassa a bűneit, és azok megbocsátást nyerjenek. Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak, és a szent szellem is, melyet Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki mint uralkodónak.”(ApCsel 5:27-32)

Az alábbi érvelést több pontban cáfolhatjuk meg, amely a házról házra való evangelizálás bibliai alapjával és az Új Világ fordítással kapcsolatos félreértésekre épít.

A kontextus félreértése Jézus tanításaival kapcsolatban: Amikor Jézus azt mondta, hogy ne járjanak "házról házra" (Lukács 10:7), nem arról volt szó, hogy bármilyen szisztematikus házról házra járást javasolt volna, mint ahogy azt ma a Jehova Tanúi gyakorolják. A kontextusban Jézus azt tanította a tanítványainak, hogy amikor egy helyen befogadják őket, ott maradjanak, és alaposan végezzék szolgálatukat, nem pedig hogy átugráljanak egyik házról a másikra a jobb vendéglátás érdekében. Ez teljesen más, mint a modern értelemben vett házról házra járás, amelyet Jehova Tanúi használnak, és amelyet nem találunk meg az evangéliumokban mint előírt módszert.

Az Új Világ fordítás hitelessége és az ApCsel 5:42 és 20:20-21 félreértelmezése: Az Új Világ fordítást számos kritika érte, mivel egyes helyeken szándékosan torzította a bibliai szöveget, hogy igazodjon a Jehova Tanúi teológiájához. Például az ApCsel 5:42 és az ApCsel 20:20-21 esetében a NWT úgy fordítja ezeket a szövegeket, mintha a házról házra való prédikálás központi elem lenne az apostolok szolgálatában. Az eredeti görög szövegben azonban a hangsúly nem a szisztematikus házról házra járáson van, hanem a közösségek személyes látogatásán és építésén, amit az apostolok a hívek és az érdeklődők otthonaiban végeztek. Az Új Világ fordítás hibásan erőlteti ezt a gyakorlatot a modern Jehova Tanúi evangelizációs stratégiájára, amelyet nem találunk meg az eredeti bibliai szövegben.

A missziós parancs globális jellege: Jézus halála után a missziós parancs valóban minden nemzetre kiterjedt, amint azt a Máté 28:19-20-ban is olvashatjuk: "Tegyetek tanítványokká minden népet". Ez azonban nem jelenti azt, hogy a házról házra járás az egyetlen vagy legjobb módszer. A kereszténység történelmében számos módszer létezett az evangélium hirdetésére, beleértve a nyilvános prédikálást, az egyházi tanítást, valamint a személyes tanítványozást. Jézus utasítása nem korlátozódott egyetlen módszerre, és különösen nem írta elő a házról házra járást, mint kötelező evangelizációs stratégiát.

Bibliai példák kontextusa: Az olyan szövegek, mint az ApCsel 5:42 és 20:20-21, a közösségépítésre és a tanításra utalnak, nem pedig szisztematikus házról házra evangelizálásra. Az apostolok célzottan és személyesen látogatták a közösségeket, hogy erősítsék hitüket és tanítsák őket, nem pedig idegenek otthonaiba jártak véletlenszerűen. Az Új Világ fordítás hibásan tolja ezt a narratívát, és a keresztény hagyományban nincs bibliai bizonyíték arra, hogy a házról házra járás lenne az evangéliumhirdetés egyedüli helyes módja.

Összefoglalva, a házról házra járás, ahogyan azt a Jehova Tanúi gyakorolják, nem található meg a Bibliában mint kötelező módszer. Továbbá, az Új Világ fordítás több helyen is tendenciózusan értelmezte át a szöveget, hogy alátámassza ezt a gyakorlatot, ami a szöveg hitelességével és pontosságával kapcsolatos aggályokat vet fel.