Jehova tanúi hogyan egyeztetek össze Jézus parancsát;"Ne járjatok házról házra. " Lk 10,7, azzal a ténnyel, hogy ők gyanütlan embereket zaklatnak a magánszférájukban?

Róma 1:14-15" Görögöknek is, barbároknak is, bölcseknek is, ostobáknak is adósa vagyok:úgyhogy részemről megvan a buzgó készség, hogy hirdessem a jó hírt nektek is, ...

- adósai vagyunk azoknak az embereknek, akiket Jézus vérén megvásároltak, és kötelesek vagyunk segíteni nekik szellemileg.

Márk 13:10-" Ezenkívül a jó hírt előbb minden nemzetben prédikálni kell."

Cselekedetek 5:34-" Ám felkelt valaki a szanhedrinben, egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép által becsült törvénytanító, és parancsot adott, hogy egy kis időre vigyék ki az embereket.35 Majd így szólt amazokhoz: „Izrael férfiai, ügyeljetek magatokra, mit szándékoztok tenni ezekkel az emberekkel. 36 Ezek előtt a napok előtt például felkelt Teudás, azt mondva magáról, hogy ő valaki, és számos férfi — körülbelül négyszáz — csatlakozott a pártjához. De végeztek vele; akik pedig engedelmeskedtek neki, mind szétszéledtek, és semmivé lettek. 37 Őutána az összeírás napjaiban felkelt a galileai Júdás, és embereket vont maga után. Mindazonáltal elveszett ez az ember is, és mindazok, akik engedelmeskedtek neki, szétszóródtak mindenfelé. 38 Így hát a mostani körülmények között azt mondom nektek, hogy ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem hagyjátok őket békén (mert ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a munka, meg fog bukni, 39 de ha Istentől van, nem lesztek képesek megbuktatni őket); különben még esetleg olyanoknak találtattok, akik a valóságban Isten ellen harcolnak.” 40 Azok pedig hallgattak rá, és hívatták az apostolokat, megverették őket, aztán megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében, és elengedték őket."

– a történelem ismétli magát?

Ezt olvassátok el, kérlek:

Misszió házról-házra: Vajon az igazi kereszténység bizonyítéka?

Biztosan találkozott már minden Olvasó Jehova Tanúival,akik utcákon,tereken,vagy házról-házra járva megszólítják az embereket,beszélgetnek Isten Királyságáról. Jehova Tanúi arról vannak meggyőződve,hogy az "igaz vallás" (a hiteles kereszténység) elmaradhatatlan ismertetőjele ez a missziós tevékenység: "Melyik vallás hirdeti ténylegesen az emberiség egyetlen reménységeként Isten Királyságát,ahelyett,hogy emberi kormányzatoktól várná a felhalmozódott problémák megoldását? Vajon előkészített-e vallásunk arra,hogy részt vegyünk ebben a tevékenységben,és megtegyük ezt házról házra,ahogy Jézus és az apostolok is megtették?(Máté 10:7,11-13;Csel 5:42;20:20)." (Érveljünk az Írásokból,401-402. oldal) Meg kell vizsgálni: Valóban minden kereszténynek menni kellett/menni kell "házról-házra" prédikálni? A missziós módszerről: Emlékezni kell arra,hogy J.F.Rutherford elnöksége alatt indult be az a missziós tevékenység,amelyben minden Jehova tanújának el kell menni "prédikálni". Előtte nem volt ilyen-sem a Bibliakutatók (Jehova Tanúi hitelődei) történelmében,sem a kereszténység történelmében,-a mindenki által kötelező házról-házra végzett missziós szolgálat. Ha elfogadjuk Jézus Krisztus állítását,hogy az ő Egyházát kősziklára építette,és azon az "alvilág kapui sem vesznek rajta erőt" (Máté 16:18-Szent István Társulat fordítás),tehát nem szűnik meg (pláne nem 1800 évre!),akkor azt is be kell látni: a missziós munka nem feltétlenül azonos a "házról-házra" végzett szolgálattal. Ha a "házról-házra" végzett missziós munka nélkül nincs hiteles kereszténység,akkor J.F. Rutherford előtt sem voltak élő hitű keresztények. Tehát vagy Jézus Krisztus mondott igazat, vagy az Őrtorony Társulat. Mivel érvel az Őrtorony Társulat a fentebb idézett "Érveljünk az Írásokból" című könyvben? Nézzük meg azokat a Bibliaverseket,-és azoknak szöveg-környezetét! Máté 10:7-13:"Menjetek,és hirdessétek:>>elközelített a mennyek királysága!<< Gyógyítsátok meg a betegeket! Támasszátok fel a halottakat! Tisztítsátok meg a leprásokat! Űzzétek ki a gonosz szellemeket! Ingyen kaptátok,ingyen adjátok! Övetekben ne vigyetek se aranyat,se ezüstöt,se rézpénzt! Ne vigyetek az útra tarisznyát,se másik ruhát,se másik sarut,se botot! A munkás ugyanis megérdemli,hogy gondoskodjanak róla. Ha bementek egy faluba,vagy városba,keressetek ott egy arra méltó embert,és maradjatok nála addig,amíg tovább nem mentek! Mikor beléptek a házába,mondjátok:>>béke legyen veletek!<< Ha az ott lakók megérdemlik,a békesség,amit kívántok nyugodjon meg rajtuk. Ha azonban nem érdemlik meg,térjen vissza rátok." ("Felhasználva az Újszövetség-Egyszerű fordítás Copyright 2003 World Bible Translation Center Inc. engedélyével") Vajon Jehova Tanúira illenek ezek a Bibliaversek,amik által önmagukat az egyetlen-hiteles-valódi-Evangéliumhirdető közösségnek állítják be? (gyógyítás,ördögűzés,és a Jézus által mondott többi utasítás?) Nem! Ha pedig nem teszik úgy,ahogy Jézus mondta-akkor miért ítéli el az Őrtorony Szervezet az összes keresztény egyházat? Miért -még csak nem is feltételezik:ez az Ige nem az összes hívő kereszténynek szól,hanem ahogy a Máté 10:1-ben olvasható:"Magához hívta tizenkét tanítványát,(mármint Jézus-Zs.),és hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött,hogy kiűzzék azokat,és hogy gyógyítsanak mindenféle betegséget meg mindenféle fogyatékosságot" ("Új Világ fordítás") Az egész Máté 10.fejezetben a 12 apostolnak beszél Jézus Krisztus. Ha mégis,minden kereszténynek szól Jézus utasítása,akkor minden kereszténynek kell(ene) halottakat is feltámasztani,betegeket is gyógyítani,démonokat is űzni-kiváltképp Jehova Tanúinak,-ha következetesek lennének. Nézzük meg az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvet (röviden :ApCsel),ebből két Igét is idéznek: Apcsel.5:42:" És a templomban és házról házra szakadatlanul folytatták a tanítást,és a jó hír hirdetését a Krisztusról,vagyis Jézusról" ( "Új Világ fordítás") Kik tanítottak (a templomban,és házról-házra)? Az apostolok! Apcsel. 5:40: "Azok pedig (a Szanhedrin tagjai-Zs.) hallgattak rá (Gamálielre-Zs.),és hívatták az apostolokat,megverették őket,aztán megparancsolta nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében,és elengedték őket. Ők tehát elmentek a szanhedrin elől,örvendezve,amiért méltónak bizonyultak arra,hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért. És a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást,és a jó hír hirdetését a Krisztusról,vagyis Jézusról" ("Új Világ fordítás-kiemelések tőlem-Zs.) Tehát megint az apostolokról van szó-nem pedig az összes keresztényről,-ahogy Jehova Tanúi magyarázzák. ApCsel. 20:20:" eközben nem tartottam vissza magam attól,hogy elmondjak nektek mindent abból,ami hasznos,és attól sem,hogy nyilvánosan és házról-házra tanítsalak benneteket." ("Új Világ fordítás") Ki írta ezt-kiről: Pál apostol-önmagáról! Mi lehetett ez a "házról-házra" tanítás? Az első Századi keresztények nem rendelkeztek templomokkal-imaházakkal. "Királyságtermek " meg pláne nem voltak. A házakban tartották az Istentiszteleteket (Pl.:Filemon 1:2,Kolossé 4:12,stb...) Az utóbbi évtizedekben kezdte -újra-felfedezni ezt az Istentiszteleti formát sok katolikus,és protestáns gyülekezet-és évekkel ezelőtt szüntették meg Jehova Tanúinál -micsoda visszafejlődés!-nyilván félve a túl nagy szabadságtól. Érdemes még megnézni az ApCsel 2:46-ot is,ahol ezt olvassuk:"Napról-napra állhatatosan,egy szívvel,egy lélekkel voltak a templomban,és amikor házanként megtörték a kenyeret,örömmel,és tiszta szívvel részesültek az ételben" (Új Protestáns fordítás) Vajon házról-házra járva menet közben étkeztek....?! (Házanként hirdették az Evangéliumot az Apostolok-> házanként megtörték a kenyeret a keresztények) Ezekben a házakban hitem,és ismeretem szerint gyülekezetek voltak. Lukács evangéliuma 10:7:"Maradjatok ugyanabban a házban,és azt egyétek,igyátok amit adnak,mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra." (Új Protestáns fordítás) Határozottan feltételezem:a háznál -ahol vendégek voltak-étkeztek,és aludtak,és napközben pedig ahol sok ember volt,és meg lehetett szólítani őket ott hirdették Krisztust-akár embereket megszólítva,akár tömegnek szónokolva. 1.Timótheushoz írt levél 5:13: "Azonkívül rászoknak arra,( az özvegyasszonyok- Zs.) hogy tétlenül házról-házra járjanak,s nemcsak tétlenkednek,hanem pletykálkodnak,haszontalanságot művelnek, s olyasmit beszélnek,amire semmi szükség nincs" (Szent István Társulat fordítás) Mire biztatja őket Pál apostol? Járjanak házról-házra-de missziózzanak? Nem! "Azt akarom ezért,hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez,adjanak gyermekeknek életet,viseljék gondját családjuknak, s ne szolgáltassanak alkalmat az ellenfélnek a becsmérlésre." Ha a keresztény élet legfontosabb területe a házról-házra,és az utcai missziós szolgálat,nem furcsa,hogy a Szentírás nem ad általános , mindenkinek szóló tanácsokat? Az apostoli levelekben sincs arról szó,hogy Pl.: a korinthusbeli hívők hogyan "munkálják be" városukat,kettesével menjenek-e,férfi férfival induljon prédikálni,vagy lehet-e "vegyes-páros",hogyan töltsék ki a "munkajelentést",stb. .... pedig bőven foglalkoznak az apostoli levelek a gyülekezeti élet gyakorlati dolgaival-anélkül,hogy bármelyik apostol minden keresztényt kiküldene missziózni házról-házra,és utcai szolgálatra. Ha pedig az "igaz vallás" ismertetőjele a házról-házra/utcai misszió-munka,akkor vagy a Bibliában van a hiba,vagy az Őrtorony Társulat nem tanít jól. Ismert tény,hogy a Római Birodalomban sok rabszolga lett keresztény. Ha az "igaz imádat" része a házról-házra végzett missziós szolgálat, akkor a rabszolgák miért lettek keresztények? Kimenőt kaptak volna gazdáiktól? Ha a rabszolgák ugyanazt csinálták volna,mint Jehova Tanúi,akkor mikor "értek rá" foglalkozni a munkájukkal? Elgondolkodnak -e Jehova Tanúi-mernek rádöbbenni? Nem az a baj,szerintem hogy vannak,aki házról-házra mennek evangélizálni (persze:akkor az Evangéliumot hirdessék-"tisztán,natúrban"),hanem azt tartom tévedésnek,amikor egy felekezet alkalmaz egy missziós módszert,majd kitalálja: akik nem így dolgoznak,azok automatikusan nem is keresztények. Miközben az általuk preferált módszer nem is volt általános-de a Vezérkar érdekei a dominánsak,nem a Biblia! Visszaemlékezem,egy bátor Vén mondta nekem,amikor még bent voltam a Szervezetben: "Jónéhány testvérnek meg kellene tiltani,hogy prédikáljanak-de nem lehet...-pedig több kárt okoznak,mint hasznot!" Ami nagyon fontos még: A keresztények Jézus Krisztust hirdették, az Evangéliumot. Ő a főszereplő! Nem valami "Paradicsomi Föld" ígéretét tanították,amit azok kapnak meg,akik egy speciális teológiai ismeretet megtanulnak, azt terjesztik házról-házra/utcai misszióban,és reménykednek: talán Isten elfogadja őket. Az egy más "evangélium" (Galata 1:6-8) Mi a tiszta Istentisztelet-Isten előtt-a Biblia szerint? "Az Istennél és az Atyánál tiszta,és szeplőtlen istentiszteletnek ez számít: Látogasd meg nyomorúságukban az árvákat,és az özvegyeket,őrizd meg magadat,hogy a világ be ne mocskoljon" (Jakab 1:27-Csia fordítás)

(Máté 10:33)-->" de aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is meg fogom tagadni égi Atyám előtt."

(Máté 16:27)-->"Mert az Emberfiának el kell jönnie Atyjának dicsőségében az angyalaival, és akkor megfizet mindenkinek a magaviselete szerint."

(Lukács 9:26)-->" Mert aki szégyell engem és a szavaimat, azt szégyellni fogja az Emberfia, amikor megérkezik a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében."

(Lukács 12:9)-->" De aki megtagad engem az emberek előtt, azt meg fogják tagadni az Isten angyalai előtt."

(Róma 1:16)-->" Mert nem szégyellem a jó hírt; valójában Isten ereje az a megmentésre mindenkinek, akinek van hite, zsidónak először, és görögnek is;.."

(2Timóteusz 1:8)-->" Ne szégyelld hát a mi Urunkról való tanúságot, és engem se, aki rab vagyok őérte, hanem vedd ki részedet a rossz elszenvedéséből a jó hírért Isten ereje szerint."

E szavakat olvasva megkérdezhetjük magunktól: Én szégyellem a hitemet vagy bátor vagyok? A munkahelyemen (vagy az iskolában) tudatom a körülöttem lévőkkel, hogy Jehova Tanúja vagyok? Vagy próbálom palástolni ezt a tényt? Szégyellem, hogy más vagyok, mint a többi ember? Vagy büszke vagyok arra, hogy a Jehovához fűződő kapcsolatomnak köszönhetően kitűnök a környezetemből? Ha valakiben rossz érzések vannak a jó hír prédikálása kapcsán, vagy amiatt, hogy népszerűtlen a hite, emlékezzen arra, hogy milyen tanácsot adott Jehova Józsuénak: „Légy bátor és erős.” Sohase feledjük, hogy nem a munkatársaink vagy az iskolatársaink véleménye számít, hanem Jehova és Jézus Krisztus véleménye (Galácia 1:10).

Mit tenne Jézus, ha az állítólagos tanítványai szántszándékkal nem ’maradnának meg a szavában’, és nem felelnének meg a többi követelményének sem?

Jézus természetesen nem tagad meg senkit, aki annak ellenére követ el valami hibát, hogy őszintén szeretne hűséges maradni. Péter apostol például háromszor megtagadta Jézust, de megbánta tettét, és megbocsátást nyert (Máté 26:69–75). Azokat a személyeket és intézményeket azonban, akik vagy amelyek báránybőrbe bújt farkasoknak bizonyulnak, azaz Krisztus követőinek tüntetik fel magukat, de tudatosan és állandóan elvetik a tanításait, nos ezeket Jézus igenis megtagadja. Ezt mondta az ilyen hamis tanítókról: „Gyümölcseikről fogjátok felismerni őket” (Máté 7:15–20).

Így figyelmeztetett: „aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is meg fogom tagadni égi Atyám előtt” (Máté 10:33).

W. E. Vine görögtudós szerint Krisztus megtagadása itt azt jelenti, hogy valaki „megtagadja az Atyát és a Fiút, azáltal hogy hitehagyottá válik, és bomlasztó tanításokat terjeszt”.

(Máté 10:27) -->"Amit a sötétben mondok el nektek, mondjátok a világosságban; és amit suttogó hangon hallotok, prédikáljátok a háztetőkről."

Azok, akik Krisztus Jézusban mint „a világ világosságában” gyakoroltak hitet, és követőivé váltak, maguk is „a világosság fiaivá” lettek (János 3:21; 8:12; 12:35, 36, 46). „A világosságban”, vagyis nyilvánosan megismertették másokkal azokat a követelményeket, amelyek arra irányulnak, hogy elnyerjék Isten tetszését és az életet (Máté 10:27). Hasonlóképpen Keresztelő János is világosságként szolgált, amikor „prédikálta a keresztséget, mint ami a bűnök megbocsátásához vezető megbánás jelképe”, és előremutatott a Messiás jövetelére (Lukács 3:3, 15–17; János 5:35). Krisztus követői is engedik fényleni a világosságukat a jó cselekedeteik, a szavaik és a saját példájuk által (Máté 5:14, 16; vesd össze: Róma 2:17–24).

(Efézus 5:9)-" mert a világosság gyümölcse mindenfajta jóságból, igazságosságból és igazságból áll."

A keresztények, felszerelve magukat „a világosság fegyvereivel”, az Istentől származó szellemi fegyverzettel, háborút vívnak „a kormányzatok ellen, a hatalmak ellen, e sötétség világuralkodói ellen, az égi helyeken levő gonosz szellemi erők ellen”, s ezáltal képesek szilárdan megállni Isten elismert szolgáiként (Róma 13:12–14; Efézus 6:11–18).

A római katolikusok is prédikálják az Isten országának evangéliumát, meg a reformátusok is. Minden vasárnap, minden templomban. Házról házra ugyan nem járnak, de Jézus próféciája nem is erről szólt. Kend szemlátomást nem tudja, hogy a r.k. felekezet szerint az Isten országa az egyház munkálkodása által valósul meg a földön (ezt a katekizmusukba is beleírták, és a misében is hirdetik). A reformátusok gyülekezeti énekeikben erről a királyságról énekelnek. A HGY-sek is vallják ennek megvalósulását a Szent Szellem és a karizmák gyakorlása által. Kend nyilván valami speciálisan őrtornyos hangsúlyt hiányol ezekből - de vajon milyet, és milyen alapon?

Nem voltak az első századia keresztények sem mindannyian apostolok, sem mindannyian evangélisták. Élték a maguk csendes és jámbor életét, készen számot adni a bennük élő reménységről, míg az apostolok, evangélisták stb. járták a világot és térítettek. Kend tévesen feltéltelezi, hogy mindenki házról-házra járt az ősegyházban. Éppen mivel kendtek nem az első századi mintát követik, hanem betörnek a házakba, és a bizonytalanul sodródó, magányos vagy egyenesen beteg emberekre vadásznak, tömeges kendteknél e lemorzsolódás. Kend olyan édeskés, hurráoptimista sikerpropagandát harsog, amit legutóbb a Rákosi-korszak híradóiban használtak. Eközben kendteklnél is óriási a lemorzsolódás, a növekedésüket pedig időről időre vészes fogyások szakítják meg (amikor tudniillik becsődöl valamelyik világvége-jóslatuk).

Nagyon divatos az a kifejezés, hogy magánszférában zaklatnak a Tanúk. Templomba nem mindenki megy, így nem is mindenki hall arról, amit ott mondanak. Pedig éppen azoknak lenne szükségük a jó hírre, akik még nem találkoztak vele. Őket ki fogja elérni?

Vajon az a hetven ember, akiket Jézus elküldött prédikálni, mind apostol volt? Nem. Tehát az utódaik sem papok, hanem hétköznapi emberek, mert a hetven ember nincs is megnevezve a Bibliában. Ők azok,többek közt, akik figyeltek Jézus tanítására, és eleget tanultak már ahhoz, hogy tanítsanak, Jézus megítélése szerint. Nem iskolában szerezték a tudásukat, hanem Jézustól. Tehát ma is az, aki a Bibliából szerzi az igazi tudást, és figyel Jézusra, alkalmas arra, hogy prédikáljon.

Eleget is kell tenni ennek, ha belső indíttatást érez erre, mert különben a szent szellem ellen fordul. (Sokszor nagyon nehéz.) Ez nem csak azt jelenti, hogy éldegéli az életét valaki, és ha véletlenül úgy adódik, hát elmondja, hogy ő hisz Istenben. Nem ez a készenlét. Aki prédikálni megy, az magáért is teszi, és a másik emberért is, hogy minél többen halljanak a jó hírről, mert ez életbevágóan fontos. Jézus azt mondta, hogy "menjetek" , nem azt, hogy "fogadjátok" (a templomban a híveket).

Ha se nem hideg, se nem forró valaki, hanem csak langyos, azt kiköpik.

Nem a modern "magánszférában zaklatás" kategóriája, hanem az egyszerű emberi tapintat és a hitre nézve való becsületesség okán tettem szóvá a kendtek prédikálási eljárását. Valakire az üzenettel az ajtóban rátörni azért tisztességtelen eljárás, mert az illető jóindulatára apellál, és nem hagy neki semleges területet, ahová visszavonulhatna. Hiszen ki akar tapintatlan bugrisnak látszani? Így máris adva van egy erős késztetés arra, hogy ne hajítsa ki a JT-t az utcára. Ezt kendtek közül sokan úgy magyarázzák, hogy az illető megnyílt a kendtek üzenetére. Holott a csudákat: csak nem viszi rá a lélek, hogy ajtót mutasson kendteknek, ha már olyan bárdolatlanok kendtek, hogy az ajtóban nyomják rá az emberekre a felekezeti ideológiájukat. Velem többször előfordult már, hogy látogatóim nem akartak bejönni leülni (nő volt mindkettő), de váltig nyomatták a propagandájukat az ajtóban. Egy alkalommal sajnos nem tudhatták, hogy éjszakás műszak van mögöttem, vagyis álmomból vertek föl - ezért ekkor kénytelen voltam kitessékelni őket, holott általában birkatürelemmel hallgatom őket.

"templomba nem mindenki megy, így nem is mindenki hall arról, amit ott mondanak. Pedig éppen azoknak lenne szükségük a jó hírre, akik még nem találkoztak vele. Őket ki fogja elérni?" - Kendnek, úgy látszik, fogalma sincs arról, hogy sem a r.k., sem a ref. missziók nem korlátozódnak a templomokra. Vannak iszákosmentő, kábítószerről leszoktató, szegénygondozó, munkás életre nevelő stb. missziók is. Az igaz, hogy ezek nem törnek rá az emberekre az otthonukban, amikor azok ki tudja, miben foglalatosak éppen, és nem igyekeznek őket az irodalmukat terjesztő ügynökökké kiképezni.

"Vajon az a hetven ember, akiket Jézus elküldött prédikálni, mind apostol volt? Nem. Tehát az utódaik sem papok, hanem hétköznapi emberek, mert a hetven ember nincs is megnevezve a Bibliában." - Hibás logika. Amaz emberek mind a hetvenen hatalmat kaptak a démonok kiűzésére, a betegek gyógyítására stb. Hát hol van kendteknek ilyen felhatalmazásuk és ilyen megbízatásuk? Bizony nem mindenki lesz emberhalász: sokaknak csak az a feladatuk, hogy a helyi egyházközségbe beépülve, egymást hitben szolgálva, az Istent dicsérve csendes életet éljenek, és saját munkájuknak utána lássanak, hogy ezzel jó bizonyságot tegyenek az evangélium mellett.

"Tehát ma is az, aki a Bibliából szerzi az igazi tudást, és figyel Jézusra, alkalmas arra, hogy prédikáljon és prédikálnia az ilyennek kell is, méghozzá házról házra járva." - Nagy kár a kendtek ideológiájára nézve, hogy erről a követelményről az apostoli egyház életéből sem általános példát, sem általános parancsot nem látunk.

"Ez nem csak azt jelenti, hogy éldegéli az életét valaki, és ha véletlenül úgy adódik, hát elmondja, hogy ő hisz Istenben." - Ez csak karikatúrája annak a missziónak, amit én helyesnek tartok, ezért fölösleges is felelnem rá.

"Jézus azt mondta, hogy "menjetek" , nem azt, hogy "fogadjátok" (a templomban a híveket)." - De az apostolok ezt a parancsot nem általánosították az egész egyházra, hanem csak magukra, illetve az igehirdetőkre, evangélistákra, hasonlókra. De nem mindenki evangélista, apostol stb.

Pál azzal is hangsúlyozta, hogy mennyire fontos kimutatnunk a szeretetet, hogy ezt az isteni tulajdonságot „kiválóbb útnak” nevezte (1Korinthus 12:31, Vi). Milyen értelemben „kiválóbb”? Nos, Pál épp ez előtt sorolta fel a szellem adományait, amelyek az első századi keresztények között szokványosak voltak. Némelyek prófétálni tudtak, mások hatalmat kaptak arra, hogy betegeket gyógyítsanak, sokan pedig nyelveken tudtak szólni. Ezek valóban bámulatba ejtő adományok! Pál azonban ezt mondta a korinthusiaknak: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok” (1Korinthus 13:1, 2). Igen, még az egyébként értékes cselekedetek is „holt cselekedetté” válhatnak, ha nem az Isten és felebarátaink iránt érzett szeretet késztet a megtevésükre (Zsidók 6:1).Jézus elmondott még egy okot, hogy miért kell a szeretet isteni tulajdonságát ápolnunk magunkban. Ezt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:35). A „ha” szó mindegyik keresztényre rábízza, hogy megtanulja-e kimutatni a szeretetet vagy sem. Elvégre, ha külföldön vagyunk, az még önmagában nem fog arra kényszeríteni minket, hogy megtanuljuk az ország nyelvét. Ehhez hasonlóan, ha csak egyszerűen ott vagyunk az összejöveteleken vagy ha együtt vagyunk keresztény hittársainkkal, azzal még nem jár együtt automatikusan, hogy megtanuljuk kimutatni a szeretetet. Ennek a „nyelvnek” a megtanulása állandó erőfeszítést kíván meg.Ahogyan egy új nyelvet tanulva egyre könnyebbé válik kifejezni magadat azon a nyelven, ugyanígy idővel valószínűleg azt fogod észrevenni, hogy könnyebb kimutatnod a szeretetet. Pál arról biztosít minket, hogy „a szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korinthus 13:8, NW ). A szellem csodálatos adományaitól eltérően a szeretet sosem fog megszűnni. Ezért tanuljuk hát továbbra is kimutatni ezt az isteni tulajdonságot! Hiszen, ahogy Pál nevezi, ez „kiválóbb út”.

AZ Isten iránti szeretet ápolása nem tudás kérdése. Ahogyan Isten szolgái azt világszerte tanúsíthatják, az Isten iránti valódi szeretet akkor növekszik, amikor az ember egyre inkább megismeri az ő személyiségét, és ez a szeretet még odaadóbbá válik, amint valaki jobban és jobban átlátja, hogy Isten mit szeret, mit gyűlöl, mit részesít előnyben, és mik az elvárásai.Istenről való ismeretszerzés nem mindig ébreszt szeretetet valakiben iránta. Jézus ezt mondta bizonyos zsidóknak, akik akkoriban éltek, és nem mutattak értékelést: „Az Írásokat kutatjátok, mert azt gondoljátok, hogy általuk örök életetek lesz . . . de azt jól tudom, hogy az Isten szeretete nincs meg bennetek” (János 5:39, 42).

Jézus tökéletesen bemutatta, hogy mit jelent szeretni Istent. A szeretet arra indította, hogy elhagyja égi otthonát, és emberként a földön éljen, valamint hogy tetteivel és tanításaival dicsőítse Atyját. Szeretettől indíttatva „engedelmes [volt] egészen a halálig” (Filippi 2:8). Engedelmessége, mellyel a szeretetét fejezte ki, lehetővé tette, hogy a hűséges emberek igazságos állapotba kerüljenek Isten előtt. Pál ezt írta: „ahogy az egy ember [Ádám] engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, ugyanúgy az egynek [Krisztus Jézusnak az] engedelmessége által is sokan igazságossá fognak válni” (Róma 5:19).Jézushoz hasonlóan mi is úgy mutathatjuk ki a szeretetünket, hogy engedelmeskedünk Istennek. „A szeretet pedig azt jelenti, hogy továbbra is az ő parancsolatai szerint járunk” — írja Jézus szeretett apostola, János (2János 6). Akik igazán szeretik Jehovát, azok vágynak a vezetésére. Felismerik, hogy képtelenek sikeresen irányítani a lépteiket, ezért bíznak Isten bölcsességében, és alávetik magukat az ő szeretetteljes vezetésének (Jeremiás 10:23). Olyanok, mint az ókori Berea nemes gondolkodású lakói, akik „készséggel fogadták” Isten üzenetét, és szívből vágytak rá, hogy az akaratát cselekedjék (Cselekedetek 17:11). Gondosan vizsgálták az Írásokat, hogy jobban megértsék Isten akaratát, ami hozzájárult, hogy további engedelmes tettekkel fejezzék ki a szeretetüket.

Ahogy Jézus mondta, az Isten iránti szeretetünk magában foglalja az egész szívünket, elménket, lelkünket és erőnket (Márk 12:30). Ez a szeretet szívből jön — vagyis érinti az érzéseinket, vágyainkat és legbensőbb gondolatainkat —, és vágyva vágyunk rá, hogy elnyerjük Jehova tetszését. Ezenkívül az elménkkel is szeretünk. Odaadásunk nem vak; megismertük Jehovát, a tulajdonságait, az irányadó mértékeit és a szándékát. A lelkünkkel, azaz egész lényünkkel és életünkkel szolgáljuk és dicsérjük őt. És ugyanerre fordítjuk az erőnket is.Mit fogsz tenni? Róma 6:10=Kinek élsz és kiről szeretsz a legjobban beszélni mert beszélünk arról a személyről akit a legjobban szeretünk?! Erősíted az Isten iránti szeretetedet, és hagyod, hogy ő irányítsa az útjaidat? Rajtad áll. Mózes felismerte, milyen hasznos, ha valaki szeretetet fejleszt ki Jehova iránt, és meg is őrzi azt. Hajdanán ezt mondta az izraelitáknak: „Válaszd az életet, hogy életben maradj te és az utódaid is, azáltal hogy szereted Jehovát, a te Istenedet, hallgatsz a szavára és ragaszkodsz őhozzá; mert ő a te életed és napjaid hosszúsága” (5Mózes 30:19, 20).