Jézus Krisztus önmagától vállalta azt, hogy meghal az emberiség megmentéséért, vagy az Atya (Atyja) "bízta rá"?

Hallgasd meg ezt a dalt, benne van a válasz. :)

Pintér Béla és a Csemeték: Szeret – nem szeret http://www.youtube.com/watch?v=5chQkB2riMQ

Üdv. :)

A rómaiaknak nem volt sok oka megölni, a zsidóknak annál inkább. Mármint a zsidók közül azoknak, akik nem ismerték fel benne a Messiást.

Jézus vállalta.

Kedves kérdező!

Jézus Krisztus saját maga vállalta azt, hogy meghozza az emberiségért ezt a hatalmas áldozatot, és az Isteni életét adja. Ő kimondta az utolsó szót, holott teljesen bűntelen volt, nem kellett volna meghalnia.

"És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te." (Mt 26,39)

Így vagy úgy, de ne felejtsük el, hogy nem volt és nincs más megoldás.

Több, mint 12 sereg angyal várta Krisztus jelét, hogy megmentse, mikor elfogták. Mt 26:53. Egyetlen szava elég lett volna, és soha meg nem születünk, mert ott és akkor gyakorlatilag ennek a világnak vége lett volna.

Köszönjük Jézus Krisztus Urunk!

Kedves kérdező!

Mivel a Megválltás munkájában mind a három Isteni Személy az Atya, a Fiú És a Szent Lélek is részt vesz, ezért elengedhetetlen, az, hogy az Atyát ne említsék meg.

Az Atya rábízta a fiúra ezt a feladatot, de ne feledjük el, hogy a törvény szerint "a bűn zsolja halál" (Róma 6,23) és azt sem, hogy "ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság" (2Kor 3,17)

Egyrészt tehát Jézusnak nem kellett volna meghalnia, mivel soha életében nem követett el egy bűnt sem, másrészt pedig láthatjuk hogy Istennél nincs erőszak, nem kényszerítette erre Jézust.

A Gecsemáné kertben, amikor Jézus gyötrődött, végülis Ő mondta ki az utolsó szót, hogy elvállalja ezt a nagy feladatot.

az (1Jn 4,8) kimondja azt, hogy "az Isten Szeretet" tehát minden, amit Isten csinál szeretetből teszi. Így Jézus, mint a testté lett Isten is szeretetből hozta meg az áldozatát.

Szia!

A kettő egyáltalán nem ellentétes egymással. A Szentírás azt mondja: "békesség tanácsa volt kettőjük között". Volt egy probléma: az ember elkövette a bűnt, és ezért meg kellett halnia. Ha nincs egy olyan halhatatlan személy, aki hajlandó Megváltani az embert, akkor elvesztünk volna. Jézus vállalta ezt az áldozatot, de az Atya nélkül nem tudta volna megvalósítani. Ahogyan az ember teremtését is együtt végezték el, úgy a Megváltás is közös munka volt.

Üdv. Péter

"S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

Jn 1.15"

Fülöp találkozott Natánaellel és elmondta neki: "Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát."

Jn 1.46

"Jöhet valami jó Názáretből?" - kérdezte Natánael. "Gyere és győződjél meg róla!" - felelte Fülöp.

Jn 1.47

Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: "Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság."

Jn 1.48

Natánael megkérdezte tőle: "Honnét ismersz?" Jézus így válaszolt: "Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál."

Jn 1.49

Natánael erre felkiáltott: "Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!"

Jn 1.50

Jézus ezt felelte neki: "Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni." Majd hozzátette:

Jn 1.51

"Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött."

Jn 2

Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

Jn 17.22

Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk:

Jn 17.23

én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.

Jn 17.24

Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél.

Jn 17.25

Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél.

Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem.

Jn 17.5

Jn 17.26

Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek."