A vallásotok, a szentirataitok szerint mi lesz, vagy milyen lesz az emberiség jövője?

Egy szentírás sem próféciás könyv.

Legfeljebb homályos utalások lehetnek a végítéletről, a végső megváltásról, a jók megjutalmazásáról és a rosszak megbűntetéséről.

De arról, hogy mi lesz 2012-ben, vagy épp 3186-ban, egy szent könyv sem ír semmit.

"Máté Evangyélioma 24. rész

1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.

2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.

3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?

4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,

5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.

6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.

7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.

8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.

9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.

10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.

11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.

12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.

13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.

15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):

16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;

17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;

18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.

19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.

20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:

21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.

22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.

23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.

24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.

25. Ímé eleve megmondottam néktek.

26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.

27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.

28. Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.

29. Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.

30. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.

31. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.

32. A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:

33. Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.

34. Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.

35. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

36. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.

37. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

38. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.

39. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

40. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

41. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.

43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.

44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.

45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?

46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.

47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.

48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;

49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:

50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,

51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Máté Evangyélioma 25. rész

1. Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.

2. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.

3. A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;

4. Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.

5. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

6. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!

7. Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.

8. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.

9. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.

10. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.

11. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.

12. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.

13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.

14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.

15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.

16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.

17. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.

18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

19. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.

20. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

21. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

22. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.

23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

24. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;

25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.

26. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;

27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

28. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.

29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.

30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

31. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.

32. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

33. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

34. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

35. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

36. Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

41. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

43. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

44. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre."

Hát kábé ennyi.:)

Én hívő katolikus vagyok, de azért azt még én is belátom, hogy ezek nagyon általános dolgok. Ezeknek nagyon kicsi a valószínűsége, hogy nem következnek be.

Egyedül talán a templom lerombolása kivétel, de az evangéliumokat a zsidó templom lerombolása után írták le, úgyhogy simán betoldhatták.

Kedves Kérdésfelvető!

Hasonló kérdést már Nabukodonozor király is felvetett az ie. VI. században. A Bibliában ezt olvassuk: "Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felől, hogy mik lesznek ezután, és aki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, ami lesz." Ez az álom volt a Biblia első un. vázlatpróféciája. A vázlatprófécia lényege, hogy bemutatja az emberi történelmet, annak egészen a végéig. A Bibliában 10 ilyen un. vázlatpróféciát találhatunk, ebből négy található Dániel próféta könyvében, egy - a már előbbi hozzászólásban idézett - Jézus Krisztus nagy apokaliptikus beszéde az Olajfák hegyén, egy Pál apostol leírása a hitehagyásról és következményeiről a II. Thesszaloniki levélben, és négy található Jelenések könyvében. Ezek a próféciák értelemszerűen szimbólumokat használnak, de első olvasásra is néhány egyértelmű következtetés levonható belőlük.

Azért is szomorú, hogy az előbbi hozzászólók, akik keresztényeknek vallják magukat nem ismerik ezeket, hiszen szinte az egész történelemben, minden korban kutatták ezeket híres tudósok, sajnálatos, hogy ezek feledésbe merültek. Példaképpen említem a jól ismert Newtont, és Pascalt, akik amellett, hogy kiváló természettudósok voltak, buzgón tanulmányozták a próféciákat is, és híres próféciamagyarázókká lettek.

Nos mik ezek az egyértelmű következtetések, amiket azonnal levonhatunk? Az első vázlatprófécia egy szobrot mutat be ami 5 részből áll, az aranytól egészen a vas és cserép elegyéig. Ez arra utal, hogy a történelem Isten szemszögéből nézve hanyatlás, az egymás után következő birodalmak - erkölcsi értelemben legalábbis - egyre gyengébbek. A másik ami feltűnő, hogy a szobor "agyaglábakon áll" vagyis a vég idején nagyon ingatag lesz az emberi civilizáció, a földi élet stabilitása. A végén pedig egy kő "kéz érintése nélkül" leszakadt, és leütötte a szobrot, majd egy szél elvitte, úgy hogy "helye sem találtatott többé", vagyis a történelem végét az Isten zárja le, nem az ember pusztítja el önmagát. Találó még, hogy az emberi történelem egyrészt "kiváló fényességű" volt, vagyis sok kiváló emberi teljesítményt is felmutatott, másrészt viszont "rettenetes ábrázatú" volt, vagyis a kegyetlenség, vérengzés, és gonoszság tobzódása, és folyamatos növekedése - ez érvényesül a vég idejéig. A 2. vázlatprófécia a népek háborúiból kiemelkedő világhatalmak egymást követő sorát mutatja be, szintén 5 jelképpel, ezúttal vadállatokat láthatunk, amelyek az egyes birodalmakat szemléltetik. Lehetne még sorolni a próféciák különböző jelképeit, de a lényeg úgy gondolom ebből is látszik.

Remélem tudtam segíteni!

Üdvözlettel: Péter

(Bibliaház Gödöllő)

[link]

érdekességképpen