A jehovások miért nem állnak fel a Himnusz alatt?

Kérdező, mivel a kézfogásnak NEM írásellenes, valamint nincs vallási jelentősége, nem volt és ma sincs, így értelme nincs a felvetésednek.

A karácsonyról pedig nem csak a te véleményed számít, hanem Istené is. Tény az, hogy a népi misztériumokban már korábban is varázserőt tulajdonítottak a fenyőfának. Azt mondhatjuk tehát, hogy a karácsonyfa ősi mítoszokra épül, gyakorlatilag szinte minden eleme pogány misztika.

'Felháborítalak' és 'megbotránkoztatlak'? És miért nem írod, hogy konkrétan mivel? Megsértettelek személyedben? Már megint csak vádaskodsz, de nem árulod el, hogy miért! Ez lenne a baj, hogy a fejedhez vágom ezt a tényt, amit művelsz? Mert ettől durvábbat itt veled és mással sem tettem.

"vitatkozó, megítélő, bosszantó" - milyen jó, semmitmondó jelzők. "Vitatkozok", mert válaszolok arra, amire úgy érzem tudok? "Megítélő" miben voltam, és miért helytelen ott, ahol esetleg tettem? Te sohasem ítélsz meg semmit és senkit? (Most nem az isteni ítélkezésről beszélek) "Bosszantó" vagyok? Számomra pedig az a bosszantó, mikor a kérdező nem kíváncsi a bibliai válaszokra, hanem ehelyett sokkal inkább ilyen személyeskedő támadást indít a másik ellen.

""Vallásos szertartás ma is az állami ünnepeken való tisztelgés és fogadalomtétel, vagy a bármely állami jelkép előtt való hódolat."

-->Nem. Vallásos szertartás az, ahol vallásos elemek fordulnak elő (imádkozás, leborulás, istenek stb)"

Azokat idéztem, akik ezt gyakorolják, még ők sem csak ilyen szűk látókörűen értelmezik a "vallás" fogalmát, mint te. Miért cáfolod meg őket. Elismertétek, hogy pl. a himnusz egy "imádság", a leborulás csak egy formula, teljesen mindegy a testhelyzet, ez csak kor és kultúra kérdése, tehát a tisztelgés és a fogadalomtétel is "szent" dolgokként szerepelnek a hazafiak szívében! A HAZA pedig, mint bálvány, gyakran kerül ELSŐ helyre azok szívében, akik a nemzetet éltetik vagy dicsőítik. Tehát szó szerint Isten helyébe vagy elé lép a haza fogalma. És ez így van, ha tótágast állsz, akkor is. Én is ennek voltam a részese, tudom.

Még hogy az ilyen erős és elkötetezett hazafias érzések nem vallásos érzések ...., miért csapod be magadat?!

És amikor a magukat keresztényeknek vallók szívében a haza van Isten helyett, vagy előtt, akkor tesznek olyan dolgokat, melyeket ma is cselekszenek pl. Ukrajnában gyakran HITTESTVÉREK egymással, a nemzeti, politikai megosztottságukban.

És bizony nem vet rád jó fényt, ahogy a megtévesztés szemétdombját kapirgálod, ugyanis SEHOL SEM használunk a saját Királyság termeinkben nemzeti zászlókat. Jó, persze, lehetséges, hogy neked arról nem sok fogalmad van, hogy a Tanúk ezt miért is vallják, és hogy mennyire egyértelmű ez nekik, de erre van a lehetőség, hogy a HIVATALOS oldalunkon kutakodj. Valamint ha elolvasod és helyesen ÉRTELMEZD azt is, amit leírtam, akkor is sok minden kiderülne. A bibliai versek segítenek neked.

-------

""Mit is tettek gyakran? A vérüket adták. Miért? Mert abban hittek, amiben te. De Jézus vajon melyik ország zászlaja alatt harcolna a másik ellen szerinted? "

-->Először is rendkívül tiszteletlen vagy, mivel neked fogalmad sincs arról, hogy én miben hiszek."

Ha védelmezed ezt az ügyet, nem hiszel benne???? Csak mert nem egészen értem, hogy már megint miben is vagyok "tiszteletlen".

--------

Isten nem lett testé, Jézus lett emberré! Csak a pontosság kedvéért.

---------

"Másrészt, ha már a harcokról beszélünk, nézd csak meg, hogy Izrael történetében mennyi harc folyt a hazáért."

Ma melyik állam teokrácia, mint amilyen az ókori Izrael volt?? Egyik sem! Tehát ma a keresztényeknek egy fizikai földi országban kell gondolkozniuk? Nem, Isten Királysága ÉGI kormányzat, nem földi.

"Jézus azt mondta a Bibliáról - ami akkor az Ószövetség volt - hogy igazság (Ján 17,17). Tehát nem ítélte el ezt."

Te most ezt komolyan gondolod? Jézus teljesen más kereteket állított a tanítványainak Isten imádatára, mint amilyen a keresztény kor előtti Izrael volt. A keresztényeknek a "szívébe írta" Isten a Törvényt, mert nem a leszármazás, a nemzeti hovatartozás döntött a megmentésben onnantól, mint a zsidóknál! A keresztények megválaszthatják, hogy megismerik-e és elfogadják-e Isten igazságait, bárhol is éljenek, bármely nemzet tagjaiként.

Éppen ebből kifolyólag a keresztényeknek nem volt szabad semmilyen földi vallási, nemzeti és etnikai háborúkban részt venni, semlegeseknek kellett lenniük ilyen ügyekben, mint legfőbb példaképük, Jézus volt.

A továbbiakban pedig nagyrészt arról beszélsz, hogy szerinted erény, ha egy keresztény megalkuvó és képmutató. Úgy tünteted fel az ilyen hazafias jelképek előtti aktust, mint ami egyfajta társadalmi "elvárásnak" való megfelelés és ha nem is értünk vele egyet, tegyünk úgy, nehogy "megsértsünk", vagy "megbotránkoztassunk" vele másokat. De tényleg erényes viselkedésnek minősíti az ilyen szellemet a Biblia? "Az igenünk legyen IGEN, a nemünk pedig NEM." Én ehhez tartom magam.

23%-os!

"Azokat idéztem, akik ezt gyakorolják, még ők sem csak ilyen szűk látókörűen értelmezik a "vallás" fogalmát, mint te. Miért cáfolod meg őket"

Maga a világtörténelem a cáfolat, ugyanis a világtörténelem nem ismeri azt a vallásfogalmat, amit te akarsz elhitetni az emberekkel. A világtörténelemben a politika és a vallás két külön fogalom volt. Voltak valláspolitikai hatalmak, például Babilon, ahol a vallás és a politika ötvöződött, de például a korai görög felvilágosodás idején a hellének épp az, hogy vallásellenesek voltak, mégis nyilvánvaló, hogy az állami ügyekkel foglalkoztak. Ha a te szemedben vallásosak voltak ennek ellenére, akkor erre nem tudok mit mondani.

A Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára szerint a vallás:

"A társadalmi tudatnak természetfölötti erők és lények létezésébe vetett hiten alapuló formája."

Forrás: [link]

"Elismertétek, hogy pl. a himnusz egy "imádság", a leborulás csak egy formula, teljesen mindegy a testhelyzet, ez csak kor és kultúra kérdése, tehát a tisztelgés és a fogadalomtétel is "szent" dolgokként szerepelnek a hazafiak szívében!"

-->Vegyünk egy rokon példát: Az ateizmus jelentése az ókorban lényegében nem az Isten létezésébe vetett hitet, hanem egy vallási hagyomány elutasítását jelentette. Mivel a keresztények nem fogadták el a görög-római isteneket, ezért a rómaiak ateizmussal vádolták a keresztényket. Ha ezt az értelmezést, ma szó szerint vesszük, akkor én is ateista vagyok? Hiszen én sem fogadom el más vallás istenit. Persze hogy nem, mivel ennek a szónak a jelentése igencsak megváltozott. Ma már azt nevezzük ateistának, akik alutasítják a transzcendenst. Hasonló a helyzet a himnusszal is. A himnusz NEM imádság volt, hanem egy imaszerű ének. Később azonban megkopott ez a jelentéstartalma, és nemcsak vallásos tartalmat fejezett ki, hanem bölcseleti mondanivalót is. Lásd a Wikipédia ezzel kapcsolatos cikkét! Egyébként pedig a himnusztól függetlenül, miért is baj, ha valaki imádkozik a hazáért? A magyar nép sokat szenvedett kezdve az 1421-1242-es tatárjárástól fogva Trianonig, amikor a világtörténelem egyik legigazságtalanabb - ha nem a legigazságtalanabb - ítélete született, amikor elcsatolták a területeink nagyobb részét. Arról nem is beszélve, hogy más nemzetekhez képest igencsak szerényen élünk. Miért is esik neked rosszul, ha valaki imádkozik a hazáért? Én igenis, szeretem a hazámat, és külföldi tartózkodásom alatt nem csak a hitemet, hanem megvallottam a magyarságomat is. Az, hogy neked nem számít az anyaföld, amely otthont és állampolgárságot adott neked, az a te dolgod, elég szomorú. Én veled ellentétben azonban nem vagyok államellenes sem, hanem kérem a föld vezetőire az Isten áldását, hogy a Szentlélek munkálkodjon a szívükben, hogy olyan döntéseket tudjanak hozni, hogy jól éljünk. Mert meg van írva:

"Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel." (1Tim 2,1-2)

Mint látod tehát, Pál apostol mentalitása teljesen más volt az államhatalomhoz, mint a JT-k gondolkodása. Pál nemcsak arról beszélt a római levélben, hogy az államhatalmat Isten rendelte, az Ő szolgája, és aki ellene támad, az Isten ellen támad, hanem már Timóteust is arra kéri, hogy imádkozon az állami vezetőkért. Pál teológiájában nyoma sincs annak a fanatikus államellenes mentalitásnak, amit ti hirdettek.

"A HAZA pedig, mint bálvány, gyakran kerül ELSŐ helyre azok szívében, akik a nemzetet éltetik vagy dicsőítik."

-->A hazaszeretet egy hívő ember szívében soha az életbe nem válik bálvánnyá, Mivel tudja, hol a határ. Nem is értem, hogy honnan ez az irracionális gondolat. Egyébként pedig a hazaszeretet a Bibliában is megnyilvánul lásd csak az Eszter könyvét, ami a Purimnak a történetét írja le, ahol a Perzsa uralom alatt lévő zsidók megmeneküléséről emlékeznek meg. Eszter nagyon jól tudta, hogyha hívatlanul megy be a királyhoz, akkor akár meg is halhat, de mit sem törődött ezzel, intézkednie kellett, mert a népe élete volt a tét. Egyébként pedig a had mondjam el neked, hogy a Purimot sem Isten rendelte el, hanem a zsidók döntötték el, hogy meg fogják ünnepelni (Eszt 9,27), mint nemzeti ünnepet. A Szentlélek sugalmazására azonban az Eszter könyve mégis bekerült a kánonba ami azt mutatja, hogy a hazaszeretet nem bűn Isten előtt, sem pedig egy nemzeti ünnep megünneplése. Az már csak hab a tortánt, hogy a Makkabeusok könyve, ami a Hanukának a történetét írja le, is része volt az első keresztények Szentírásának. A korai Egyház ugyanis nem a palesztinai, hanem az alexandriai kánont használta, ami viszont tartalmazza a Makkabeusok könyveit is. Ha pedig bálványimádásról van szó, akkor biztos, hogy a JT szervezet nem bálványimádó? Lásd csak alábbi Őrtorony cikkeket:

"A bálványimádás egyik modern változatában sem vehetünk részt - legyen az imádati gesztus egy kép vagy szimbólum iránt, vagy hogy a megmentést egy személynek, vagy szervezetnek tulajdonítjuk (Őrtorony, 1990. november 1., 26.oldal)

Ezzel szemben:

"Jöjj Jehova szervezetéhez megmentésért" (Őrtorony, 1981. november 15, 21. oldal)

Akkor ez alapján, ki is a bálványimádó?

"És amikor a magukat keresztényeknek vallók szívében a haza van Isten helyett, vagy előtt, akkor tesznek olyan dolgokat, melyeket ma is cselekszenek pl. Ukrajnában gyakran HITTESTVÉREK egymással, a nemzeti, politikai megosztottságukban."

-->Fanatikusok mindenhol vannak, nem ezalapján kell megítélni a hazaszeretetet. Nálatok is van egy pár balhé, ami azért igencsak megbotránkoztató, sok cikk van erről. Általában ilyenkor azzal védekeztek, hogy azért, mert vannak köztetek ilyenek, még nem kell megbélyegezni az egész szervezetet. Hát te is tegyél így.

"de erre van a lehetőség, hogy a HIVATALOS oldalunkon kutakodj."

-->A hivatlos oldalatokat is láttam már, de az egy elfogult oldal, mert oda csak azokat a dolgokat pakoljátok fel, amik rátok nézve nem vetnek rossz fényt. De az olyan dolgokat, mint ami már kényes téma, arról egy nem szóltok. Azért mert nektek azt tanították, hogy a kívülről áramló kritika egyáltalán nem igaz, az nem biztos, hogy úgy van. Pont ez a baj a Tanúkkal, hogy a kritikai fogékonyság teljesen hiányzik a legtöbből. Ami pedig a linkelt oldalt illeti: FÉNYKÉPES BIZONYÍTÉK VAN arról, hogy a chilei királyság teremben ki volt rakva a nemzeti zászló az ablakban! Ismétlem: FÉNYKÉPES. Ha megnézted volna az oldalt, akkor magad is láthattad volna, hogy ott van az ablakban a chilei zászló, mivel a fényképet feltöltötték az oldalra is. Tehát ezt nem lehet tagadni!

"Ha védelmezed ezt az ügyet, nem hiszel benne???? Csak mert nem egészen értem, hogy már megint miben is vagyok "tiszteletlen". "

-->Abban vagy tisztetlen, hogy az alapvető etikai szabályokat figyelmenkívül hagyod. Úgy látszik nem érted, hogyha ennyire államellenes vagy, akkor nem azért kéne felállni a himnusznál, mert szereted az országot, hanem azért, hogy azokat az emberet megtiszteld, akik ott állnak körülötted. Ezt jelenti az együttérzést.

"Isten nem lett testé, Jézus lett emberré! Csak a pontosság kedvéért."

--> Az 1-2. század fordulóján az volt a kereszténység általános hite, hogy Kriszusban Isten testté lett. Erre bizonyítékunk is van abból a korszakból. De még a 3. században is. Csak jóval később, a 4. században, az eretnek Arius püspök volt az, aki kitalálta ezt a tévtanítást. Természetesen az Egyház elítélte Arius tanításait, és sosem tette magáévá. Ha valamikor olvasnál ókeresztény dokumentumokat, akkor bizonyára ledöbbennél, hogy az 1-2-3. században ilyen tanítás egyszerűen nem létezett. Nincs dokumentálva, hogy az Ős és Óegyház Bibliaértelmezésben a Fiú egy teremtmény lenne. Az azonban van, hogy a krisztológiájukban maga Isten vált testté.

"Ma melyik állam teokrácia, mint amilyen az ókori Izrael volt?? Egyik sem! Tehát ma a keresztényeknek egy fizikai földi országban kell gondolkozniuk? Nem, Isten Királysága ÉGI kormányzat, nem földi. "

Az igaz, hogy Isten országa eljövendő, de addig is a keresztényeknek a fizika földi országokkal kapcsolatos dolgokat sem szabad figyelmenkívül hagyniuk, mert úgy kell alakulnia a dolgoknak, hogy nyugodalmas, csendes életet tudjunk élni. Olvasd el mégegyszer az (1Tim 2,1-2)-őt ezzel kapcsolatban.

"Te most ezt komolyan gondolod?"

-->Komolyan.

"Jézus teljesen más kereteket állított a tanítványainak Isten imádatára, mint amilyen a keresztény kor előtti Izrael volt."

-->A más keret azonban nem jelenti azt, hogy elvetünk mindent, ami régi. A te logikáddal akkor az Ószövetséget sem kellett volna a keresztény kánonhoz csatolni, hiszen "teljesen más kereteket állított a tanítványainak Isten imádatára" -->akkor mi közünk a régihez? Semmi... Mellesleg Pál apostol sem osztotta a JT tanítást. Pél apostollal kapcsolatban a (Rm 10,1)-ben tisztán olvassuk, hogy könyörög Izráelért - noha akkor már Izráel nem volt Isten választott népe. Látod, Pál apostol is mennyire szerette a hazáját, nem szégyelt érte imádkozni. Tanulhatnátok tőle!

"A keresztényeknek a "szívébe írta" Isten a Törvényt, mert nem a leszármazás, a nemzeti hovatartozás döntött a megmentésben onnantól, mint a zsidóknál!"

-->Nem igaz. Egyrészt a törvénynek a szívbe való írása, mint egy reformáció, már Izráelnek is elhangzott, csak kicsit más szavakkal. Ott arról volt szó, hogy Isten elveszi a kőszívet, és ad nekik hússzívet (Ez 36,26-27) Nem igaz az sem, hogy a zsidóknál a leszármazás döntött arról, hogy ki menekül meg. Ha így lett volna, akkor Ezékiel korában minden zsidónak meg kellett volna menekülni. Ehelyett Isten más feltételt szabott (Ez 9,4-6)

"A keresztények megválaszthatják, hogy megismerik-e és elfogadják-e Isten igazságait, bárhol is éljenek, bármely nemzet tagjaiként"

-->Így van, de ez Józsué idejében sem volt másképp (Józs 24,15), szóval megint nem jó a példa.

"Éppen ebből kifolyólag a keresztényeknek nem volt szabad semmilyen földi vallási, nemzeti és etnikai háborúkban részt venni, semlegeseknek kellett lenniük ilyen ügyekben, mint legfőbb példaképük, Jézus volt. "

-->Háborúban nem, de az államhatalom iránti engedelmesség akkor is megvolt egészen addig, amíg az nem korlátozza a vallásszabadságot. Az apostolok nem beszélnek az államhatalomról olyan negatívan, mint a JT-k. Az (Acs 5,29)-ben nem önmagában azért tagadták meg a vezetők parancsát, mert elítélték az államhatalmat, hanem azért, mert korlátozták az vallásszabadságot (Acs 5,28). Nektek azonban nem korlátozza senki sem a vallásszabadságotokat.

"A továbbiakban pedig nagyrészt arról beszélsz, hogy szerinted erény, ha egy keresztény megalkuvó és képmutató."

-->Pontosítok egy kicsit: Neked, mint Jehova Tanúja szemében bizonyára megalkuvás a hazaszeretet, és megtisztelni az embertársainkat, de nekem, mint protestáns kereszténynek ez meg megalkuvás, hanem teljesen normális dolog. Nyilván nálam is van egy határ. Ha már olyasmire akarnának kényszeríteni, amire Nebukadneccar akarta kényszeríteni az embereket, ahol egyértelmű vallásos tiszteletet kért egy tárgy iránt, ott már én sem lépnék tovább.

"Úgy tünteted fel az ilyen hazafias jelképek előtti aktust, mint ami egyfajta társadalmi "elvárásnak" való megfelelés és ha nem is értünk vele egyet, tegyünk úgy, nehogy "megsértsünk", vagy "megbotránkoztassunk" vele másokat"

-->Az a baj, hogy még mindig nem érted, hogy NEM a hazafias jelképek imádata a téma. Kérte valaki, hogy borulj le valamelyik nemzeti jelkép előtt? Egyébként pedig valóban, nem szabad megbotránkoztatni az embereket még akkor sem, ha nem helyes, amit tesznek. Pál apostol hogy is kezdte a prédikációját Athénban? "Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket." (Acs 17,22). Nyilvánvaló, hogy a görögök bálványimádók voltak, de tudod Pálban volt annyi finomság, jóindulat, hogy nem mereven és minden érzelem nélkül elkezdett lázadni, és pogányozni, ahogy ti teszitek, hanem istenfélőknek nevezte őket. Ha úgy tett volna, ahogy ti teszitek a himnusszal, és egyéb dolgokkal, biztos senki se akarta volna végighallgatni. De egy másik példa az 1Kor 14. fejezete, ahol a hamis nyelveken szólásról beszél. Pál annyira tapintatosan közelít a témához, hogy már-már azt hinné az ember, hogy támogatja, ahogy például a karizmatikusok azt hiszik. Ha azonban jobban odafigyelünk a szövegre, akkor egyértelművé válik, hogy Pál nem támogatja, csak nagyon tapintatosan mondja el, hogy az nem helyes. Mert, ugye úgy is kezdhette volna a fejezetet, ahogy ti fűz-fát mondtok másokra, csak akkor nem ért volna el sikert.

"De tényleg erényes viselkedésnek minősíti az ilyen szellemet a Biblia? "Az igenünk legyen IGEN, a nemünk pedig NEM." Én ehhez tartom magam."

-->Nos, mint látod, másképp értelmezzük a Bibliát. Egyrészt tanításbeli, de másrészt stílusbeli különbségek is vannak. Az mindenesetre biztos, hogy nem vagytok túl alkalmazkodók, hanem azt várjátok, hogy az emberek alkalmazkodjanak hozzátok, minden esetben.

T. 64-es válaszoló!

Vannak ugye hívők, agnosztikusok, vagy ateisták, de ez utóbbiak sem jelentik nyilvánvalóan azt, hogy ők elvek vagy etikai alapok nélküli emberek, mint ahogy azok sem feltétlenül rendelkeznek ezekkel, akik valamilyen hithez tartozónak vallják magukat. Ámde ha valaki úgy fogja fel a vallást, mint „bizonyos elvekhez való ragaszkodást; szigorú hűséget vagy lojalitást; lelkiismeretességet; kegyes jóindulatot vagy ragaszkodást”, akkor valamilyen módon a legtöbb ember vallásos, még az ateisták és az agnosztikusok is (The Shorter Oxford English Dictionary).

"A vallás olyan egyetemes és átfogó fogalom, amelyre nehezen adható egyetlen, átfogó meghatározás: „élményszerű találkozás a szenttel és a szenttől meghatározott ember válasz-cselekménye.” (Gustav Mensching, 1959) vagy másképpen: „szellemi lényekbe vetett hit” (Edward Burnett Tylor, 1871).[1] A két fogalomleírás eltérése a megközelítésből ered, az első a vallás megnyilvánulásait foglalja össze, a második lényegét próbálja megragadni. Az első funkcionális, a második szubsztanciális szemléleten alapuló meghatározás." Wikipédia

Tehát én a funkcionális szemléleten alapuló meghatározását használom, mert tény, hogy nem csupán láthatatlan (gyakran kitalált) szellemi lényekben lehet hinni vallásos alapon, hanem nagyon is látható és megtévesztő emberekben, tárgyakban és a hozzájuk köthető eszmékben is, mely gyakran teszi a benne hívőket szélsőségessé és fanatikussá!

Tehát a vallás a politikai élettel a történelemben szorosan összetartozott, nem véletlen, hogy sok helyen a világban csak az elmúlt 100-200 évben vált határozottá az egyház és az állam szétválása. Én nem arról beszélek, hogy szigorúan definiálva szét lehet-e választani az egyház és az állam fogalmát, hiszen ez nyilvánvaló, hanem arról, hogy Isten szolgája NEM ADHATJA az imádatát embereknek, vagy az azok által létrehozott átmeneti politikai szervezeteknek, mely a magukat kereszténynek vallók között pedig túlnyomórészt mégis napirenden van!

Az ilyen emberek életével és imádatával gyakorlatilag az állam rendelkezik, melynek teljes és feltétlen hűséget fogadtak és ez bibliai értelemben bálványimádás! Ugyanis az életünkkel és imádatunkkal csakis Istennek tartozunk, senki másnak, avagy csak olyan célokért áldozhatjuk az életünket, melyek összhangban vannak az Ő akaratával. Ezzel sem csak Jehova Tanúi értenek egyet. Az olyan embereket, akik emberi erőfeszítésbe vetik a bizalmukat, azután már teljesen természetes módon fel tudja használni a mindenkori kormányuk arra, hogy akár egymást is (hittestvérek) elpusztítsák nemzeti vagy faji alapon. És ez NEM KERESZTÉNYI. Ma is ez történik a világ több pontján, köztük a szomszédban is.

Sajnos sok mindenben nincs pontos ismereted rólunk, amikor a kemény kritikákat írod ellenünk. Most már meg sem említetted a zászlókat a Királyság Termekben, melyet buzgón be is linkeltél. Lehet, hogy sokan szeretnék közületek, de nem lesznek zászlók a KT-ben. :-) Ezt a félrevezetést és körmönfontságot vélem felfedezni szinte minden érveden - akkor is, ha nem szándékosak, hanem pl. megtévesztésből fakadnak.

"A himnusz NEM imádság volt, hanem egy imaszerű ének."

Ennek a szójátéknak a téma szempontjából semmi jelentősége nincs, csak elhomályosítja a választ.

"Egyébként pedig a himnusztól függetlenül, miért is baj, ha valaki imádkozik a hazáért?"

A Keresztény Görög Iratokban sok ima elhangzik, még sincs egy sem, melyet a hazáért mondtak volna. Miért nem? Mert a keresztények NEM e világ részét képezik (ahogy Jézus meghatározta), nem földi, önös emberi politikai célokért küzdenek, nem marakodnak és háborúznak egymással megosztott társadalmi, katonai és politikai erők hatására, s mert tudják a bibliából, hogy e világ Istene Sátán, mely jól látszik a működésén és az állapotán.

"A magyar nép sokat szenvedett kezdve az 1421-1242-es tatárjárástól fogva Trianonig, amikor a világtörténelem egyik legigazságtalanabb - ha nem a legigazságtalanabb - ítélete született"

Mint ahogy MINDEN nép sokat szenvedett és SZENVED ma is e Sátán uralta földön nemzeti hovatartozástól függetlenül. És látod, lehet hogy észre sem veszed, de a bibliai keresztényi egység helyett, te is egy megosztó szellemet tanúsítasz, hiszen nemzeti alapon EGYOLDALÚAN emeled ki a magyarok szenvedését és területvesztését, melyek pedig más nemzetek szempontjából szintén fájdalmasak voltak. Az uralkodók sátáni őrült "játéka" miatt az emberek százmilliói szenvedtek nemzeti hovatartozástól függetlenül!

Mi Jehova Tanúiként ilyen alapon nem bontjuk szét a világot nemzetekre, hogy elsősorban csak a saját kis nemzetünk fájdalmán keseregjünk, mert tudjuk, hogy a szomszédos országokban élő hittestvéreink (más milliókkal együtt), szintén megszenvedte és megszenvedi(!) az emberi uralkodók rossz döntéseit.

"Miért is esik neked rosszul, ha valaki imádkozik a hazáért?"

De ezt SOHASEM mondtuk! Nekem édes mindegy, hogy te mit teszel "Isten nevében". Jehova Tanúi elmondják, leírják a bibliai véleményüket ezekről a dolgokról, de nem fognak sértődni, vagy lázadni az ellen, mert nem osztod azt! Mindenkinek a saját élete és felelőssége Isten előtt, amit tesz, vagy nem tesz. Látod, ezen látszik kristály tisztán, hogy az előítéleteid sokkal nagyobbak, mint a pontos ismereted rólunk.

"Én igenis, szeretem a hazámat"

Én is és minden Jehova Tanúja szereti és tiszteli a hazáját, de nem tesszük imádat tárgyává, nem tesszük Isten elé vagy helyére. Nagyon csúnya vád a részedről, és megint csak a félrevezetettségednek tudható be, hogy "államellenességgel" vádolsz minket! Ebben mi az államellenesség?! Jehova Tanúi NEM OKOZNAK KÁRT senkinek, de gyakran iszonyatosan nagy károkat okoznak az országnak és egymásnak azok, akik éneklik a himnuszt és tisztelegnek a zászló előtt.

"kérem a föld vezetőire az Isten áldását, hogy a Szentlélek munkálkodjon a szívükben, hogy olyan döntéseket tudjanak hozni, hogy jól éljünk. Mert meg van írva:

(1Timóteusz 2:1-2) "Mindenekelőtt tehát arra buzdítok, hogy könyörgések, imák, közbenjárások, hálaadások hangozzanak el mindenfajta emberért, 2 királyokra és mindazokra nézve, akik magas állásban vannak, hogy továbbra is nyugodt és csendes életet élhessünk teljes, Isten iránti odaadással és komolysággal."

És ez az a vers többek között, melyet a témában írásellenesen értelmezel. Pál további szavai arra utalnak, hogy ezek az imák végső sorban Isten népe érdekében hangzanak el, vagyis azért, hogy „nyugodt és csendes életet élhessünk teljes isteni önátadással és komolysággal” (1Timótheus 2:1, 2). Tény, hogy a Babilonban száműzetésben élő zsidók is azt a felszólítást kapták, hogy imádkozzanak a város békéjéért, mert ’annak békéje lesz az ő békéjük’ (Jeremiás 29:7). Ezért mint Jehova Tanúi, helyesen tesszük, ha világi tisztségviselőkért is imádkozunk, hogy mi, és szellemi testvéreink is nyugodt, csendes életet élhessünk, és végezhessük Királyság-hirdetői feladatunkat.

Pálnak az az intelme, hogy rendeljük alá magunkat a felsőbb hatalmaknak, összhangban van Jézus parancsával is, tudniilik, hogy fizessük vissza „a császár dolgait a császárnak”, ahol a „császár” a világi hatalmakat képviseli (Máté 22:21). De megegyezik Pál Titushoz intézett későbbi szavaival is: „Folytonosan emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat és engedelmeskedjenek a hatóságoknak és a kormányzatoknak mint uralkodóknak, s legyenek készek minden jó munkára” (Titus 3:1). Amikor tehát a kormányzatok elrendelik, hogy vegyünk részt közmunkákban, a keresztények helyénvalónak tartják ezt mindaddig, amíg az ilyen munka nem jelent megalkuvó alternatívát valamilyen Írás-ellenes szolgálat tekintetében, vagy más módon nem szegi meg a bibliai alapelveket, mint például az Ésaiás 2:4. versében található alapelvet.

Péter is megerősítette, hogy alá kell rendelni magunkat a világi hatalmaknak, amikor azt mondta: „Az Úr kedvéért rendeljétek alá magatokat minden emberi teremtésnek: akár a királynak mint feljebbvalónak, akár helytartóknak, akiket elküld, hogy megbüntessék a gonosztevőket, de megdicsérjék azokat, akik jót tesznek” (1Péter 2:13, 14). Ezzel összhangban, a keresztényeknek meg kell szívlelniük Pál apostol Timótheushoz intézett szavait is az idézett vers szerint.

De hát milyen mértékben felsőbbek ezek a hatalmak? Csupán más emberekhez viszonyítva és csak a saját tevékenységi körükön belül. Felelősek azért, hogy kormányozzanak és védelmezzék az emberi közösségeket, és ebből a célból a közügyek viteléhez szabályrendeleteket adjanak ki.

Jehova Istennek még a világi hatalmakét is meghaladó legfőbb hatalma abból is látható, hogy ezeket a hatalmakat „Isten helyezte viszonylagos állásukba”. Ez a kijelentés azonban felvet egy kérdést. Néhány évvel azután, hogy Pál ezeket a szavakat leírta, Néró római császár gonosz üldözést indított el a keresztények ellen. Vajon Isten személyesen helyezte Nérót ebbe az állásába? Korántsem! Nem úgy történik ez, hogy minden egyes uralkodót egyénenként Isten választ ki és helyez állásba ’Isten kegyelméből’. Inkább Sátán az, aki némelykor kegyetlen embereket irányít uralkodói állásokba, Jehova pedig ideiglenesen megengedi ezt azokkal a próbákkal együtt, amelyeket ezek az uralkodók hoznak feddhetetlen szolgáira. (Vö. Jób 2:2–10.)

Mindazonáltal Jehova igenis személyesen avatkozott be bizonyos uralkodók vagy kormányzatok esetében, hogy ezzel a saját magasabb rendű szándékát szolgálja. Például, Ábrahám idejében megengedte a kánaánitáknak, hogy ott maradjanak Kánaán földjén. Később azonban Jehova gyökerestől kiirtotta őket és Ábrahám magvának adta az országot. Az izraeliták pusztai vándorlása idején Jehova nem hagyta, hogy megdöntsék Edom, Moáb és a Seir-hegy uralmát. De igenis megparancsolta nekik, hogy semmisítsék meg Sihon és Og királyságát (1Mózes 15:18–21; 24:37; 2Mózes 34:11; 5Mózes 2:4, 5, 9, 19, 24; 3:1, 2).

A legtöbb esetben azonban Jehova abban az értelemben helyezi az uralkodókat viszonylagos állásukba, hogy megengedi az embereknek az egymáshoz viszonyított hatalmi pozíciójuk elfoglalását, amely azonban mindig alacsonyabb, mint az övé. Amikor tehát Jézus Poncius Pilátus előtt állt, ezt mondta az uralkodónak: „Egyáltalán nem volna semmi hatalmad ellenem, ha felülről nem adták volna neked” (János 19:11). Ez nem jelenti azt, mintha Pilátust személyesen Isten helyezte volna állásába, hanem azt jelenti, hogy csak Isten engedelmével lehetett élet-halál ura Jézus felett.

Mit mondhatunk azonban arról a bibliai kijelentésről, amely szerint Sátán e világ istene vagy uralkodója? (János 12:31; 2Korinthus 4:4). És mit mondhatunk természetesen Sátán dicsekvéséről, amikor megmutatta Jézusnak a világ összes királyságát és ezt mondta: „Mindezt a hatalmat . . . nekem adták át és annak adom, akinek akarom” (Lukács 4:6). Jézus nem cáfolta meg Sátán dicsekvését. És Sátán szavai összhangban vannak azzal is, amit Pál későb az efézusiaknak írt: „A mi küzdelmünk nem hús és vér ellen irányul, hanem kormányzatok ellen, hatalmak ellen, e sötétség világuralkodói ellen, az égi helyeken levő gonosz szellemi erők ellen” (Efézus 6:12). Azonkívül, a Jelenések könyve úgy írja le Sátánt mint nagy sárkányt, amely a világ politikai rendszere állati jelképének adja „erejét és trónját és adott neki nagy hatalmat” (Jelenések 13:2).

Figyeljük meg azonban, hogy Sátán Jézusnak tett kijelentése: „Mindezt a hatalmat . . . nekem adták át”, azt mutatja: ő is csak engedéllyel gyakorolja a hatalmat. Miért adta meg Isten ezt az engedélyt? Sátán világuralkodói pályafutása Édenben kezdődött, amikor nyilvánosan hazugsággal vádolta Istent és azt állította, hogy jogtalanul gyakorolja legfőbb hatalmát (1Mózes 3:1–6). Ádám és Éva Sátánt követte és engedetlenné lett Jehova Isten iránt. Ekkor Jehova teljes joggal megsemmisíthette volna Sátánt és annak két új követőjét (1Mózes 2:16, 17). De Sátán szavai valóban személyes kihívást jelentettek Jehovának. Ezért Isten, az ő bölcsességében, megengedte Sátánnak, hogy egy ideig még éljen, s hogy Ádámnak és Évának gyermekei lehessenek, mielőtt meghalnának. Ily módon Isten időt és lehetőséget adott Sátán kihívása hamisságának a bebizonyítására (1Mózes 3:15–19).

Éden óta az események azt mutatták, hogy Sátán vádjai arcátlan hazugságok. Ádám leszármazottai nem találták meg a boldogságukat sem Sátán uralma, sem az emberi uralom alatt (Prédikátor 8:9). Másrészről, Isten saját népével kapcsolatos bánásmódja bebizonyította az isteni uralom felsőbbrendűségét (Ésaiás 33:22). De mivel Ádám leszármazottai többségükben nem fogadják el Jehova szuverenitását, tudatosan vagy tudtukon kívül Sátánt szolgálják istenükként (Zsoltárok 14:1; 1János 5:19).

"Mint látod tehát, Pál apostol mentalitása teljesen más volt az államhatalomhoz, mint a JT-k gondolkodása."

Tehát összegzésképpen elmondhatjuk, hogy ezt bizony rosszul látod és értelmezed. Ugyanis Pál nem arra buzdított itt sem, hogy az (állandóan változó irányzatokat képviselő és egymással marakodó, háborúzó) emberi politikai hatalmak létéért, tartós fennmaradásáért, törekvéseiért és céljaiért kell imádkoznunk, hanem azért, hogy a keresztényeket is érintő dolgokban helyes döntéseket hozzanak - mindezt annak érdekében, hogy "továbbra is nyugodt és csendes életet élhessünk".

"Pál teológiájában nyoma sincs annak a fanatikus államellenes mentalitásnak, amit ti hirdettek."

És milyen visszatetsző már ez nálad, hiszen Jehova Tanúi éppen ezen biblikusan SEMLEGES indokból köztudomásúan soha, semmilyen államellenes felforgató cselekményben NEM vesznek részt, ellentétben azokkal, akikről te beszélsz és sokszor magukat kereszténynek vallják.

"-->A hazaszeretet egy hívő ember szívében soha az életbe nem válik bálvánnyá, Mivel tudja, hol a határ."

A "hazaszeretet" önmagában, keresztényi értelemben nem, de én nem is erről beszéltem, megint nem arról beszélsz, amiről én. De tény, hogy a magukat kereszténynek vallók túlnyomó többsége már régóta nem tudja, hogy hol a határ.

"Egyébként pedig a hazaszeretet a Bibliában is megnyilvánul lásd csak az Eszter könyvét ..."

Ahogy mondtam, nem a hazaszeretettel van a baj, ha keresztényi módon értelmezzük, de az, amit ma a keresztény korszak előtti Izraelről példaként felhozol, nem egyenlő a krisztusi szellemmel!

"A Szentlélek sugalmazására azonban az Eszter könyve mégis bekerült a kánonba ami azt mutatja, hogy a hazaszeretet nem bűn Isten előtt, sem pedig egy nemzeti ünnep megünneplése."

A szent szellem által leírt Héber Iratok más keretet adott Isten szolgáinak az imádatban, ezt már megbeszéltük. Azt is megbeszéltük, hogy a nemzeti ünnepek és a nemzeti jelképek előtti tisztelgés mit jelent valójában, nem pusztán "hazaszeretet", mint azt szeretnéd ledegradálni. Eszter idejében sem csupán egyszerű "hazaszeretetről" volt szó, mivel Izrael választott nemzete volt Jehovának, szövetséget kötött velük, tehát náluk a NEMZETI EGYSÉG is egy védelmezni való isteni érték volt. De ez csak "ÁRNYÉKA" volt mindannak, amit a keresztény kor az imádóknak adott. Náluk már semmilyen nemzeti hovatartozás nem határozza meg az igaz imádatot, mint a zsidók esetében. Tehát ma minden nemzetbeli keresztény számára UGYANAZOK a krisztusi törvények alapelvek és értékek kellene, hogy érvényesek legyenek, nem lehetne semmilyen hitbeli, társadalmi vagy politikai megosztottság közöttük!

23%

Te komolyan súlyosan szaksegítségre szorulsz. És ezt nagyon komolyan mondom. Fanatikus vagy, konkrét kórképed van, ezt 4 félév pszcihológia után mondom.

Ráadásul ide bloggolsz, és térítesz mint egy tipikus jehovás, levakarhatatlan vagy komolyan mondom.

Meg akarsz ideologizálni egy sima bunkóságot most már oldalakon keresztül. Komolyan mondom, hogy keress fel egy szakembert!