A jehovások miért nem állnak fel a Himnusz alatt?

"Valahogy csak nem akar elpusztulni :DDDDD

De nyugodtan hidd, hogy okosabb vagy, csak mert egy mesekönyvet lobogtatsz XD"

Szerintem a tudósok sokkal okosabbak nálam, de azok jelentős része is ezt mondja, ha hívő, ha nem.

"Ti miért fogtok kezet? Ez egy nem keresztényi, pogány szokás, kifejezve fegyvertelenségetek."

Ennek ma már semmiféle pogány vallásos tartalma nincs, ha volt is, ezért!

#51

Végülis lehet aszteroida/üstökös becsapódás, gamma kitörés, nukleáris háború, és a nap is ki fog hunyni egyszer, de előtte vörös óriás korában esélyes, hogy elnyeli a földet is. A forgatókönyvek nagy részénél az élet pusztul ki majdnem kompletten, ember nem marad.

Szóval igen, a földnek és a világnak vége lesz egyszer.

Csak semmi köze ahhoz amiben te hiszel :D De jól hangzik...

"Akkor mondom másképp: "Add meg a császárnak ami a császáré és istennek ami az istené"

Remélem világos, hogy nem csak az adózásról van ilyenkor szó (bár arra a kérdésre adta válaszul)"

Kedves válaszoló, másodszorra beletaláltál a Biblia több, mint ezer oldalába, csak éppen még ez sem hozható fel ellenpéldának a krisztusi semlegességünkkel szemben.

Természetesen Jehova szolgái elsősorban arra törekszenek, hogy megadják Istennek, ami az Istené (Zsoltárok 116:12–14). Eközben azonban nem feledkeznek el arról, amit Jézus mondott, hogy bizonyos dolgokat meg kell adniuk a császárnak. A Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretük megkívánja, hogy imateljesen vizsgálják meg, milyen mértékben adhatják meg a császárnak, amit követel (Róma 13:7). A modern időkben sok jogász felismerte, hogy a kormány hatalmának határai vannak, s hogy az embereket és a kormányokat mindenhol természeti törvények kötelezik.

Pál apostol erre a természeti törvényre utalt, amikor ezt írta a világban lévő emberekről: "mivel ami tudható az Istenről, az nyilvánvaló közöttük, mert az Isten nyilvánvalóvá tette nekik. 20 Mert az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége, úgyhogy nincs mentség számukra" (Róma 1:19, 20)

Ha hallgatnak a természeti törvényre, akkor az még ezeknek a hitetleneknek a lelkiismeretére is hat. Pál ezért a továbbiakban ezt mondta: „mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök: mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök” (Róma 2:14, 15)

A XVIII. században a jól ismert angol jogász, William Blackstone ezt írta: „ A természetnek e törvénye [természeti törvény], mivel egykorú [egyidejű] az emberiséggel, és maga Isten szabja meg, kötelezettségben természetesen felette áll minden másnak. Ez kötelez a földön mindenütt, minden országban, minden időben: és egyetlen emberi törvény sem érvényes, ha ezzel ellenkezik.” Blackstone ezután beszélt a „kinyilatkoztatott törvényről”, amely a Bibliában található, és megjegyezte: „Erre a két alapra, a természeti törvényre és a kinyilatkoztatás törvényére épül minden emberi törvény; vagyis egy emberi törvénynél sem szabad elszenvedni [hagyni], hogy ezeknek ellentmondjon.” Ez összhangban van azzal, amit Jézus mondott Istenről és a császárról a Márk 12:17 feljegyzése szerint. Nyilván vannak olyan területek, ahol Isten korlátozza, mit kívánhat meg a császár egy kereszténytől. A Szanhedrin éppen ilyen területre merészkedett, amikor megparancsolta az apostoloknak, hogy ne prédikáljanak többé Jézusról. Ezért az apostolok helyesen így válaszoltak: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Cselekedetek 5:28, 29).

Vajon csak az adófizetésre korlátozódik az, „a mi a Császáré”? Nem. Pál más dolgokat is felsorolt, ilyen például a félelem és a tisztelet. A német tudós, Heinrich Meyer az egyik könyvében ezt írta: „Ezalatt [ami a császáré] . . . nem csak a polgári adót értették, hanem mindannak megadását, amire a császár a fennálló törvényes uralma alapján jogosult” (Kritisch exegetisches Handbuch über das Evangelium des Matthäus). E. W. Barnes történész az egyik művében megjegyezte, hogy a keresztények megfizették az adókat, amennyiben azzal tartoztak, és „ugyanúgy elfogadtak mindenféle állami kötelezettséget, feltéve, ha nem kívánták meg tőlük, hogy olyasmit adjanak meg a császárnak, ami az Istené” (The Rise of Christianity).

De mi lehet az, ami CSAK Istennek jár? A "császár" némely országban megkívánja, a kötelező katonai szolgálatot. XX. században ezt az elrendezést a legtöbb nemzet bevezette a háborúk idején, de néhány ország a békés időkben is. Franciaországban ezt a kötelezettséget éveken keresztül véradónak hívták, ami azt jelenti, hogy minden fiatalembernek késznek kellett lennie arra, hogy letegye életét az államért. Vajon ez olyan dolog, amit a Jehovának önátadott szolgák a lelkiismeretük szerint megadhatnak? Hogyan tekintették az első századi keresztények ezt a kérdést?

Bár az első keresztények arra törekedtek, hogy jó állampolgárok legyenek, de hitük visszatartotta őket attól, hogy más életét kioltsák, vagy hogy a saját életüket az államnak áldozzák. Egy enciklopédia kijelenti: „ A korai egyházatyák, köztük Tertullianus és Origenész is, határozottan állították, hogy a keresztényeket meggátolta valami abban, hogy emberéletet oltsanak ki, egy alapelv, mely visszatartotta őket attól, hogy részt vállaljanak a római hadseregben” (The Encyclopedia of Religion). C. J. Cadoux professzor a könyvében ezt írja: „Legalább Marcus Aurelius uralkodásáig [i. sz. 161—180-ig] egyetlen keresztény sem lett katona a keresztelkedése után” (The Early Church and the World).

Vajon miért nem tekintik ezt napjainkban ugyanígy a kereszténység egyházainak a tagjai? A negyedik században bekövetkező gyökeres változás miatt. Egy katolikus mű ezt így magyarázza: „Sok kereszténynek . . . a pogány császárok idején vallásos kételyei voltak a katonai szolgálatot illetően, és határozottan visszautasították a fegyverfelvételt, vagy leszereltek. A Zsinat [az arles-i, melyet i. sz. 314-ben tartottak], figyelembe véve a Konstantin által bevezetett változásokat, tudatta, hogy a keresztények kötelesek a háborúban szolgálni . . . mivel az egyház most békének (in pace) örvend olyan uralkodó alatt, aki jóindulatú a keresztényekhez” (A History of the Christian Councils). Annak következményeként, hogy elhagyták Jézus tanításait, attól kezdve mind ez idáig a kereszténység papsága arra buzdította nyájait, hogy szolgáljanak a nemzetek hadseregeiben, bár néhányan a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadták.

Vajon ma a keresztények kötelesek követni ebben a többséget? Nem. Ha egy önátadott, megkeresztelt keresztény olyan országban él, amelyben felmentik a lelkészeket, az egyházi szolgákat a katonai szolgálat alól, akkor ő élhet ezzel a lehetőséggel, mivel ő valóban ilyen szolga (2Timótheus 4:5). Több ország is, köztük az Egyesült Államok és Ausztrália, megadta ezt a felmentést, még háborús időben is. Béke idején pedig sok országban, ahol van kötelező katonai szolgálat, Jehova Tanúit mint egyházi szolgákat felmentik ez alól. Így nyilvános szolgálatukkal tovább segíthetik az embereket.

Mi legyen azonban akkor, ha egy keresztény olyan országban él, ahol nem adnak felmentést a egyházi szolgáknak? Ilyen esetben személyes döntést kell hoznia a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismerete szerint (Galátzia 6:5). Bár figyelembe veszi a császár hatalmát, de gondosan megvizsgálja, mivel tartozik Jehovának (Zsoltárok 36:10; 116:12–14; Cselekedetek 17:28). A keresztények nem feledkeznek meg róla, hogy az igaz keresztény ismertetőjegye, hogy szereti mindegyik hívőtársát, még azokat is, akik más országban élnek, vagy akik más törzshöz tartoznak (János 13:34, 35; 1Péter 2:17). Ezenkívül az Írás szerinti alapelvekről sem feledkezik meg, mint amilyeneket például az Ésaiás 2:2–4-ben, Máté 26:52-ben, Róma 12:18-ban, 14:19-ben, 2Korinthus 10:4-ben és a Zsidók 12:14-ben találhatunk.

23%-os!

"Vallásos szertartás ma is az állami ünnepeken való tisztelgés és fogadalomtétel, vagy a bármely állami jelkép előtt való hódolat."

-->Nem. Vallásos szertartás az, ahol vallásos elemek fordulnak elő (imádkozás, leborulás, istenek stb). Az, hogy te egyesíted a vallást és a politikát, az már csak a te ismerethiányodról tesz bizonyságot. Ha a politikában alapból benne lenne a vallás, akkor a középkorban sem lett volna szükség a trón és az oltár szövetségére. Aki részt vesz egy nemzeti ünnepen, az őseinkre emlékezik vissza, azokért a dolgokért, amiket tettek. Azt meg végképp nem tudom, hogy honnan veszed, hogy ezeken az ünnepeken a jelképek előtti hódolatok jönnek elő. Kérte valaki tőled, hogy borulj le a magyar zászló előtt, ahogy Nebukadneccar tette az aranyszoborral kapcsolatban? (ha megtette egyáltalán, mert nincs róla bizonyíték, hogy ez megtörtént volna.). Nem kért senki ilyet. Egyébként meg, hogy bizony vannak Tanúk, akik helyesen látnak e dologban, azt bizonyítják a chilei Tanúk is, ahol bizony a királyság teremben ott van a nemzeti zászló (fényképpel):

[link]

"Mit is tettek gyakran? A vérüket adták. Miért? Mert abban hittek, amiben te. De Jézus vajon melyik ország zászlaja alatt harcolna a másik ellen szerinted? "

-->Először is rendkívül tiszteletlen vagy, mivel neked fogalmad sincs arról, hogy én miben hiszek. Én hiszek Isten eljövendő országában, viszont abban is hiszek, hogy jelenleg történelemben élünk, tehát történelemben gondolkodó emberek vagyunk, ezért lépett be Isten is a történelembe, amikor testté lett. Másrészt, ha már a harcokról beszélünk, nézd csak meg, hogy Izrael történetében mennyi harc folyt a hazáért. Már csak gondolok itt a kánaánita népek kiirtására, amit a HONFOGLALÁS érdekében tettek, Isten parancsára. Jézus azt mondta a Bibliáról - ami akkor az Ószövetség volt - hogy igazság (Ján 17,17). Tehát nem ítélte el ezt. Jézus tanítása mindössze arra összpontosult, hogy az embernek belülről kell megváltoznia, mert itt a földön nincs állandó örök hatalom, egyszer mindennek vége lesz. Éppen ezért Jézus a politikai hatalomnak való engedelmességet is elrendelte (Mát 22,21). Egyetlen egy dolog volt, amiben nem kellett engedelmeskedni a hatalomnak, ez pedig a vallási istentisztelet, amikor a császár azt kérte, hogy szórjanak tömjént az oltárára. Az tényleg túllépett egy határt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a római sas, mint nemzeti jelkép ellen lázadtak volna, - nincs róla feljegyzés - ahogy ti lázadtok a himnusz ellen.

"Pedig ma nagyon sok olyan ember él a földön, akik szívesen RAGASZKODNÁNAK a hazájukhoz, de menekülniük kell!"

-->Csakhogy a HAZA biztosít lehetőséget arra, hogy egyáltalán menekülni tudjanak. Ugyanis, ha egy európai embernek nem lenne európai állampolgársága, az azt jelentené, hogy semelyik uniós tagállam se fogadná be, tehát nagy gázban lenne. Tehát mégiscsak ott tartunk, hogy a HAZA biztosít otthon, vagy az anyaföldön, vagy külföldön. Egyébként meg kik azok a menekültek? Jómagam több európai országban is tartózkodtam már hallottam ezt, azt, így tudom, hogy az egész csak arra megy ki, hogy külföldön több pénzt lehet keresni, azért mennek oda. A menekülési státusztok, meg nagyrészt kamuk, csak azért találják ki őket, mert ingyen akarják - mind üldözött - kapni a segélyt, hogy az adott állam eltartsa őket. Aki azonban valamilyen okból kifolyólag valóban üldözött, az az állampolgárságának köszönheti, hogy valamilyen ország befogadja. Akkor hogy is van ez?

"Attól hogy NEM HISZNEK egyetlen emberi politikusnak sem, mint valami "megmentőben", vagy modern kori "messiásban", attól még megengeded, hogy éljenek? "

-->Ennek az egésznek semmi értelme nincs, mert egyrészt nem kapcsolódik a témához. Attól függetlenül, hogy valaki politizál-e vagy sem, még szeretheti a hazáját. Másrészt pedig az államhatalmat maga Isten rendelte:

"...és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek." (Rm 13,1-2).

A következőkben kimondja Pál az államhatalomról, hogy "Isten szolgája ő a te javadra." (4. vers). Tehát ahelyett, hogy valaki lázad a politikai hatalom ellen, inkább imádkozzon a politikusokért, hogy a Szentlélek befolyása tudjon érvényesülni az ő életükben is. Ez a keresztényi magatartás.

"Jehova Tanúi elkötelezettek, de nem földi, ember alkotta és csak átmeneti államformákban, hanem az örökké megmaradó Isten Királyságának az alattvalóiként."

-->Csakhogy az előbbi versben Pál kimondta, hogy bizony engedelmeskedni kell a földi hatalomnak is. Ami pedig Isten Királyságát illeti, egész biztosak benne a Tanúk, hogy közülük mind odafognak kerülni, ha azon az úton haladnak tovább bizonyos Tanúk, amin? Ne szűkítsük így le a kört. Hívő katolikusok és protestánsok is lesznek ott, akik az elmúlt évszázadokban legjobb tudásuknak megfelelően szolgálták Istent.

"A mondatod első fele butaság, a második fele pedig olyan vád, melyet sehol sem olvastál tőlünk! Miért forgatod ki a Tanúk bibliai véleményét a kérdésben? A hatás kedvéért?"

-->A Tanúknak nem bibliai véleményük van, mivel ők önmagukban nem tanulmányozzák a Bibliát. Jehova Tanúinak van egy szervezet, aki megmagyarázza, hogy hogy kell értelmezni a Bibliát, tehát már alapból manipuláció alá esnek. Az lenne a bibliai vélemény, ha TE MAGAD jutottál volna el egy álláspontra.

"Minden Tanú tiszteletben tartja az embertársát, de nem folyik bele semmilyen hazafias ceremóniába, ahogy ezt már mondtam."

-->Amint pedig én is mondtam, ha egy csepp hazaszeretet sincs benned, akkor nem azért kell felállni, mert szereted Magyarországot, hanem azért, hogy megtiszteld, és ne botránkoztasd meg az embereket. Mert még egy külföldiben is van annyi intelligencia, hogy nem teszi, bennetek azonban nincs. Tudod, ez kb olyan, hogy egy fanatikus Tanúból kinézem, hogy egy idős, 80 éves katolikus néninek a képébe mondja, hogy a Mária-kultusz pogányság, mit sem törődve az érzelmeivel. Aki azonban normálisabb, az nem is hozza szóba ezt a témát max akkor, ha már egy ideje ismeri, és elnyeri a bizalmát, és látja, hogy nyitott a Bibliát megismerni. Ők azonban mit sem törődnek az emberek érzelmeivel. Ilyen szempontból bizonyos Tanúk valóban kísérteties hasonlóságot mutatnak a szigorú, merev, a törvényt látszólag tisztelő farizeusokkal. Ők ugyanis nem tisztelték az embereket.

"Aki külföldiként részt vesz egy ilyen ceremónián, az általában a saját hazájában ugyanúgy megünnepli a saját hazafias ünnepeit"

-->Tegyük hozzá, hogy a te JT logikád szerint. Próbáld megérteni, hogy nem mindenki azért teszi meg ezt az alapvető etikai mozdulatot, mert nagy hazafi, hanem azért, mert nem akarja megbotránkoztatni az embereket, és megtisztelni annak országnak a polgárait. Én sem voltam idén egy nemzeti ünnepen sem, de ha külföldön fogok tartózkodni, és ott nemzeti ünnep lesz, és lemegy annak országnak a himnusza, biztos nem fogok bunkó módon ülve maradni, hogy aztán mondják, hogy mekkora tiszteletlenek ezek a magyarok. Megtisztelem a külföldi embereket azzal, hogy nem csinálom a fesztivált. Titeket azonban úgy látszik, egy cseppet sem érdekel az ország, az az ország, amely otthont ad nektek, meg az sem, hogy mit mondanak rólunk külföldön.

"Nem bűn, de nem fogunk felállni a himnusz alatt, a himnusz kedvéért, melynek a szövegével nem értünk egyet!"

-->Ismét egy kifogás. Szerinted a magyar emberek közül, mindenki egyetért a himnuszunk szövegével, például az ateista emberek? Hát persze hogy nem, hiszen ők nem is hisznek Istenben :-) Akkor ők se álljanak fel? Felállnak, mert normálisan tudnak viselkedni. Na, ebből is látszik, hogy bizonyos esetben egy ateista emberek is élelmesebbek, mint némely vallásos emberek.

"Tévedés! Jézus egészen biztosan nem folyt bele abba az ünnepbe. Szó sincs itt arról, hogy nagy ívben el kell kerülni az ilyesmit, sokszor nem is lehet a Tanúknak sem. Nem ez a lényeg még mindig. "

-->Ha Jézus valóban elítélte volna a templomszentelési ünnepet, akkor semmi dolga nem lett volna abban a városban, ahol éppen mindenki ünnepel, elkerülte volna. Úgy, ahogy ti sem mentek ki az 56-os forradalom emlékünnepére, ahol mindenki ünnepel, mivel semmi dolgotok nincs ott.

"És milyen célból? Nem kellene fantáziálni és belemagyarázni olyasmit, amit nem tartalmaz az Írás. Ha én bemegyek egy közintézménybe, ahol éppen olyan ünnepséget tartanak, amiben nem óhajtok részt venni, akkor NEM VESZEK RÉSZT. De nem valószínű, hogy éppen akkor zajlott az ünnep."

-->Közintézményen nem szoktak nacionalista és vallási ünnepet tartani, mert akkor azok be vannak zárva, szóval ez a példád nem jött be. Mégis mi dolga lett volna akkor ott Jézusnak a templomban? Ő nem volt sem pap, sem főpap, tehát még az sem lehet kifogás, hogy a szent kenyerek asztalát kellett volna ellenőrizni. A templomszentelés ünnepén a templom újraszentelését ünnepelték, akkor szerinted Jézus minek ment be a templomba? Megnézni a Jóm Kippurt? xD

Itt egyszerűen arról van szó, hogy van ez az emberben alapvető tisztelet, intelligencia, empátia, stb.... De úgy tűnik a JT-s birkák megideologizálják miért is olyan tahók.

Egy nőt is fel lehet lökni az ajtóban ahelyett, hogy előre engedném, mindezt megideologizálva, hogy a feminizmus óta mi ez már, hogy előre kell engedni.

De nem teszek ilyet, mert iszonyat tahóság. Függetlenül attól, hogy most mi a véleményem a feminizmusról.

Védeni akarják a védhetetlen. Egyszerű bunkóság és kész, kár ezen ennyit lovagolni.

"De nem valószínű, hogy éppen akkor zajlott az ünnep."

"Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala."(Ján 10,22-23)