Keresztények, szerintetek az állatoknak (pl. kutya) vannak érzelmeik?

"nem ugyanolyanok, mint az emberek!"

Már ne haragudj: hol írtam, hogy ugyanolyanok?

AZ ÉRZELMEIK ugyanolyanok. Azok teljesen ugyanolyanok, mivel az érzelmi agyunk gyakorlatilag megegyezik.

Persze ezt a fejlettebb állatoknál és az embernél árnyalják különböző dolgok... de AZ ÉRZELMEK azok egészen pontosan ugyanolyanok.

A szerelem viszont nem csak érzelem. Az, amit mi szerelemnek hívunk (és nem a megkívánás) az tipikusan emberi dolog, és ráadásul a középkor közepéig nem is nagyon létezett.

Valóban nem kell túlbecsülni, de nem is kell alábecsülni.

Ez a kutyaszerelem tényleg kicsit túlzás, de sok dologban bírnak hasonló érzésekkel a kutyák, mint az ember.

Nem, kérdéses, hogy mennyire tudnak szeretni, de főleg a gazdit. Náluk a gazdi felé irányuló szeretet sokkal erősebb, mint a kutyatársuk felé. Az én kutyáim is szeretik egymást, de az én szeretetemen képesek összeveszni (pl. melyiket simogatom meg előbb), ergo féltékenyek és irigyek. Ez megint csak egy érzelem, amit ki is tudnak fejezni. Az ételre is irigyek, mindig egyformán kapnak, de az egyik gyakran odamegy megnézni a másik tányérját, hogy amaz mit kapott :-)

Extra intenzitással tudnak örülni, ha elutazunk több napra, és újra látnak. Mi ez, ha nem szeretet? Számomra ez nem kérdéses.

Szerintem az érzelmi részük hasonlítható az emberéhez, más kérdés, hogy nincs öntudatuk, egójuk.

A kutya nem tudja, hogy ő egy kutya, nem tudja magáról, hogy szép vagy csúnya, nem ismeri fel magát a tükörben.

A kutyák nem értenek egyéb dolgot, mint amit maguk körül látnak. Ismerik a kutyaeledeles dobozt, ismerik a nylon zacskó zörgését, ismerik az autót, és a gazdi autójának a hangját már akkor felismerik és örülnek, ha az ember még nem hallja. De nem tudják, hogy a konzervet hol vadásszák, illetve a nylon zacskóban érkező csontokat, fogalmuk sincs, hogy az a nagy vasdarab mitől gurul és egyáltalán minek az, mikor futni is lehet, de mégsem félen tőle. Ez van és kész.

Mi emberek sem értünk som mindent még a világból, nem értjük még teljesen az univerzumot, nem vagyunk képesek felfogni a végtelent és az örökkévalóságot, mégis hisszük ,hogy van, csak ebben a földhöz ragadott világban képtelenek vagyunk elvonatkoztatni. Szóval valamihez képest mi is tudatlanok vagyunk. A kutyák is csak tudatlanok, de éreznek.

Sok butaságot hisznek emberek a kutyákról, számomra a legfelháborítóbb az volt, amikor egy ismerősöm azt mondta, hogy a kutyák nem fáznak, mert nincs hőérzetük.

Akkor mégis miért növesztenek téli bundát? Miért menekülnek be a kutyáim a melegre, ha bejön a hideg? Miért szeretnek ők is odaállni a kályhához? Nyáron miért a hűset keresik? Ja persze, mert azbeszt bundájuk van.

Hogy a kérdező miért épp a keresztényeket kérdezi erről ,ezt egyébként nem értem pontosan, talán meg mert szoktak ilyent mondani, hogy a kutyáknak nincs lelkük. Talán ezt keveri össze az érzelmekkel.

Szervusz

Érdekes a kérdés és a sokféle vélemény is. Nekem úgy tűnik nem tudjuk igazán megfogalmazni azt a kapcsolatot, ami az ember és az állat között létrejön. Oéykor valóban szoros lehet. Például volt egy libám, amelyet kicsi korától neveltem, végül annyira szeretett engem, hogy azt alig tudom szavakba összefoglalni. Például ha az ölembe vettem, végigkóstolgatta "puszilgatta" az egész arcomat, hajamat, a fülemet, sohasem durván, érdekes hangokat adva ki, végül általában nagyokat sóhajtva a csőrét bedugta a hónom alá, majd úgy tett, mintha aludna. Olykor rám nézett,(persze egyik szemével) mintha azt mondta volna, na te csak gugoljál nyugodtan, ameddig én alszom. Soha nem hittem volna, hogy egy állat ilyen jól érezheti magát az ember társaságában.

Hát írhatnám azt is, mit tapasztaltam a papagájaimmal, akik most is itt beszélgetnek mellettem....

Nem tudom érzelemnek lehet-e ezt nevezni. De hihetetlenül megnyugtató, és jól eső érzést ad az NEKEM, mikor látom, hogy az állataim jól érzik magukat. Hogy közben ők mit éreznek? Nem tudom....

Festi magát, aki nálam nagyobb kutyabolond. Mindazonáltal nem szabad párhuzamot vonni ember és állat érzelmei között.

Vegyünk egy olyan egyszerű példát, mint a hála. Vagy mint a bűntudat. Ha a kutyád rossz fát tesz a tűzre, 8 mp-ed van a büntetésre, mert különben már nem tud párhuzamot vonni a rosszalkodás, és a reakció között. Ugyanezen okból kifolyólag a hála érzését sem ismerheti. Ha enni adsz neki, 8 mp múlva már fogalma sincs róla, hogy a teli pocak jó érzését kinek-minek köszönheti.

A szerelem meg egyenes nonszensz lenne. Mi a fenének lenne szerelmes? Az evolúció nem hülye, hogy felesleges nyavalyákkal terhelje az állatokat. Így is találnak párt, így is felnevelik az ut

Így is találnak párt, így is felnevelik az utódokat, akkor meg minek? Ne feledjük, hogy az emberi szerelem azért jött létre, hogy a pár együtt maradjon, amíg a magatehetetlen gyermek felnövekszik. A kutyáknál erre nincs szükség. Legyártják a kölyköket, aztán megy ki-ki a saját dolgára.

Ismerős a mondás: Mindig az erősebb kutya bszik? A párválasztás nem érzelmi alapon műxik náluk, hanem rátermettség alapján,

"Szerintem az érzelmi részük hasonlítható az emberéhez, más kérdés, hogy nincs öntudatuk, egójuk.

A kutya nem tudja, hogy ő egy kutya, nem tudja magáról, hogy szép vagy csúnya, nem ismeri fel magát a tükörben.

A kutyák nem értenek egyéb dolgot, mint amit maguk körül látnak. Ismerik a kutyaeledeles dobozt, ismerik a nylon zacskó zörgését, ismerik az autót, és a gazdi autójának a hangját már akkor felismerik és örülnek, ha az ember még nem hallja. De nem tudják, hogy a konzervet hol vadásszák, illetve a nylon zacskóban érkező csontokat, fogalmuk sincs, hogy az a nagy vasdarab mitől gurul és egyáltalán minek az, mikor futni is lehet, de mégsem félen tőle. Ez van és kész."

Miért?! Volt valaki már kutya, vagy egyéb állat? A "szakértők" esetleg...? Ugyan honnét tudnánk pontosan, hogy mit ért, tud, érez, gondol egy állat?

Gen 3,1

A kígyó pedig ravaszabb volt a mező minden állatánál, melyet az Úr Isten alkotott, és azt mondta az asszonynak: Csakugyan azt mondta Isten: Ne egyetek a kertnek egy fájáról se?

Gen 3,2 Erre az asszony azt mondta a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.

Éva nem lepődött meg azon, hogy a kígyó beszél. Az apokrifok szerint is a bűneset által, és után történt, hogy az állatokkal már nem tudtunk beszélni. Addig, Édenben ez nem volt gond.

Továbbá! Azt mondja Isten: 1 Móz. 9,5

De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.

Ha az állatok, csak 2-4 lábú "húskonzervek" lennének, értelem, és tudat nélkül, csak ösztönlények ( ahogyan azt a "szakértők" állítják), akkor hogyan kérné számon Isten rajtuk azt, ha embert ölnek...?

Na meg azt is gondoljuk csak meg, hogy Isten, mielőtt Évát teremtette, azt mondta: 1 Móz. 2,18 ...szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.

1 Móz. 2,19 És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.

Igaz, hogy nem vált be, de először Isten az állatokat teremtette társul Ádámnak! Vagyis, különbözött tőlük ugyan, de annyira nem, hogy csak mint az ember tudat nélküli játékszerei legyenek.

Préd 3,19 Mert ami az emberfiakat éri, az éri a barmot is, és egy sorsuk van nekik. Mint meghal az egyik, úgy meghal a másik, és egy lelke van mindegyiknek; és fölénye az embernek a barom felett nincs.

Préd 3,21 Ki tudja, az emberfiak lelke felszáll-e felfelé; és a barom lelke lefelé száll-e a földbe?