Ateisták ha nem hisznek a halál utáni életben, hogyan tudják elviselni a napról napra közeledő elmúlást? Reménykednek-e valamiben?

Hagyjuk már ezt.

Ateisták vagyunk, nem kib#szott fakockák.

Nem unjátok még? Mi közötök hozzá?

Törődjetek a saját halálotok utáni felhőncsücsüléssel, minket meg hagyjatok nyugodtan élni úgy, ahogy nekünk tetszik, jó?

Nem tudom miért kéne félnem az elmúlástól, a haláltól. Egyrészről mindennek vége van egyszer, másrészről engem jobban nyugtalanítana a gondolat, hogy a halálom után sem lehetek "nyugodt", hogy valahol tovább kellene élnem valamilyen életet. Szerintem bőven elég (jó esetben) a 70-80 év, amit megpróbálok a lehető legpozitívabban eltölteni, úgy, hogyha az életem végén visszatekinthetnék az addigi életemre, az boldogsággal, elégedettséggel, büszkeséggel és pozitív gondolatokkal töltsön el. Nem azon jár az eszem, hogy egyre közelebb kerülök a halálhoz, hanem, hogy hogyan lehetnék jobb ember, hogy hogyan élhetek jobban.

Továbbá nem reménykedek semmiben, hogy mi lesz a halál után. Nem is igazán izgat. Ha van valami akkor van (nem feltétlen bármilyen vallási vonatkoztatás), ha nincs nincs. Jelenleg ezt az életemet élem, ezt kell a lehető legpozitívabban élni.

Az elmúlás lehet olyan közel, mint amilyen messze van és fordítva is.

Egyik műsorban hallottam, hogy méltósággal nem lehet meghalni, csak élni. Milyen igaz.

Miben reménykednek?

Abban, hogy békén hagyják őket a bárányok.

Nyilván sokunk szeretne még tovább élni valamilyen formában. (de még többünk buta szabályok betartása és vér nélkül).

Gyerekként és fiatalon nem foglalkoztatott az elmúlás, igazából még most sem igazán, közeledve az 50-hez. De már érzem, hogy majd az öregedés apránként elveszi az életkedvemet és idővel nem kapaszkodom majd olyan erősen a létezésnek ebbe a furcsa formájába. Sajnos érhetnek bennünket olyan kínok is, hogy egyenesen vágyjunk a halálra. Vagy az agyunk eltompulása tesz közömbössé élet és halál iránt.

Az én "hitem" szerint a halál után nem lesz semmi. Nem tudom miért kellene félni a semmitől. A pokoltól inkább lehet, ha valaki abban hisz.

A világ bár értelmetlen, de érdekes és szórakoztató. Megnézem, megtapasztalom amit lehet, igyekszem jól érezni magam és nem azon őrlődöm, hogy egyszer véget ér. Nehéz időszakokban abban reménykedem, hogy utána jobb dolgok jönnek. Ha hosszúra nyúlik és nagyon rossz, akkor az életösztön tart meg, ha kell, ha nem.

Az életösztön az evolúció által van bennünk, akikben nem volt, azok kipusztultak, akikben volt fennmaradtak és tovább örökítették a gének által.....ez olyan tréfa féleség akart lenni....:)

Na ennyi elég már, lehet benne pár hiba, nem olvasom vissza, mert akkor törölném.

Nem kell törölni, teljesen jót írtál:)

Amúgy meg a jelennről nem kell lemondani a jövőért, mert ha jelen nincs, jövő sem. Ha jelen nincs, múlt sincs.

Persze ez cáfolható. Nyilván kell tervezni a jövőt és a múlt sem csak rajtunk múlik.

De én biztos nem dobnék el semmit, az életből mert más szerint valaki ideges lesz vagy a jelen világunk haszontalan.