Mit jelent neked Isten kegyelme?

Például úgy, hogy hiszek. Hogy képes vagyok erre, mert Isten képessé tett rá.

Hogy csak a legfontosabbat említsem.

Két szó egymás mellett. Ennyi.

Imádni való, hogy a hívők az életük eseményeinek a forrását mindig két csoportba sorolják. Ha jó, akkor a Spagettiször... izé Istentől való, ha rossz, akkor a Sátántól. Nem azért élsz, mert egy szakállas öregember azt akarja, hanem mert sok évvel ezelőtt egy férfi és egy nő megkívánták egymást, dugtak egyet, aztán puff (jobb esetben) 9 hónapra rá megszülettél. Nem azért üt el az autó, mert a Sátán ki akar tolni veled, hanem mert egy ostoba ember azt gondolta, hogy tud evés közben vezetni.

Ha esetleg megírok egy ZHt neccesre, akkor nem Isten kegyelméből, hanem a tanár jóindulatából kapom meg az elégségest, akinek anno küldtem egy nCore meghívót és így honorálta meg.

Borzasztóan sötét elmére vall, aki az életének a történéseit Jó és Rossz forrásokból eredezteti, tekintve, hogy ezek a fogalmak ember alkotta dolgok, plusz mindkettő relatív. Ha én leütök egy terroristát, akkor az nekem jó, mert nem robbantam fel az épülettel együtt, de neki rossz, mert nem tudta teljesíteni a megbízását, amire hetekig készült. Aki olyannyira lebutítja az életet, hogy "van Isten meg Sátán, oszt tőlük gyün a rossz meg a jaú", az kb egy nádtetős disznóól értelmi szintjén áll, amihez képest a benne lakó állatok teológus professzorok. A helyzet az, hogy ilyenből meglehetősen sok van, szóval előre is bocs, ha tyúkszemekre léptem, én csupán leírtam a véleményem.

Én ott és abban is tapasztalom Isten kegyelmét nap mint nap, hogy rengeteg olyan ember van, aki végtelen önteltségében és nagyképűségében (és/vagy butaságában) csak arról és csak úgy tudja elképzelni hogy értelme lehet a minket körülvevő világban. amivel kapcsolatban a saját -adott esetben szegényes- tapasztalatai, saját előítéletei és önnön korlátoltságai ezt megengedig. S ezért aztán káromolja az Istent.

Mégis ezen emberek sokasága is sok esetben jómódban és egészségben tengeti az életét.

Én abban látom isten végtelen kegyelmét, hogy #4-es válaszolót, annak ellenére, hogy leírta az igazat, még nem sújtotta agyon lángpallossal, nem változtatta sóbálvánnyá, de még csak egy fia vízözönt sem zúdított rá. Legalábbis remélem...

Jelentkezz, #4-es, megvagy még?

Kedves #4,

Hogy a te szavaiddal éljek, imádnivaló ahogy a nem hívő emberek nagyon sokszor szeretik relativizálni a jó és a rossz fogalmát, ahogyan ezt a példádban te is teszed a terroristáddal kapcsolatban. Én csak arra volnék kíváncsi, hogy hogy mennyire is tud meggyőződésszerű lenni benned e a fajta értékrelativizmus, ahol is azt mondod hogy a jó vagy rossz csak nézőpont kérdése, amikor ez a terrorista történetesen pl a te szeretteidet mészárolja le.

Tudod én nem vagyok egészen biztos benne hogy ez a meggyőződésed egészen a lelkedből és túlságosan mélyről fakadna, amikor pl az édesanyádat éppen emésztené a rák, vagy a lányodat megerőszakolnák és belehajítanák egy árokba, ahol az oszladozó tetemét -annak, aki mindennél fontosabb volt számodra- egy véletlenül arra járó kutyasétáltató találná meg.