Mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy Jézus nem akarta, hogy bárki is úrvcsorázzon?

Több helyen egyértelműen mondja az Írás, miről van szó.

Amikor áldozik a hívő, vagy Úrvacsorát vesz, akkor Isten előtt áll, vele vacsorál.

Jak 1,17 "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak."

A pap/lelkész mediátor, szolgálatot végez, nem ő adja, ez kegyelmi ajándék.

Istennel, Istennél van- természetesen tudja, hogy a Mindenható Atyúristen tisztában van gyarló mivoltával és azzal is, mennyire szándékozik jó lenni, (békesség a jóakaratú embernek). Színészkedésnek helye nincs, vagy aki színészkedik: pontosan tudja, hiába. Ez a találkozás a hívő részéről teljesen a lelkiismeretére van bízva. Ez adja az egésznek a szentségét és méltóságát. Mert egész nap viszi a tragikus életet, gürcöl, fárad, ápolja, vagy épp temeti szeretteit, szenved, az emberek fölényeskednek vele, "birkázzák", megvetik, tárgynak tekintik, lenézik (lepontozzák), vagy bántják - de itt ez mind nem számít.

Ő áll ott, Isten gyermeke - és végre az igazi emberi lényegére hull a fény. Nme számít cím, hírnév, vagyon, rang, ami az emberwk közt olyan "fontos", Isten nem személyválogató - másképp néz: Ki vagy Te?

Irgalma végtelen.

De aki elzárja magát előle, azt hogy ölelné magához? Isten csak vár, az ajtó előtt, az ajtót a hívőnek kell kinyitni. És hogy lehet, az a Megváltás. Ezért inkarnálódott a Logosz. Ez Jézus,a Krisztus tanítása.

"Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem."

(Jel.3,20)

Erről a titkos kapcsolatról nincs fogalma csak az embernek és Istennek. A misztikusok próbálnak beszélni róla (M Eckhart, Tauler, Suso), de mindenki pontosan tudja, ennek a lényege nem kommunikálható. A lényege a számok fogalmával: a kettő = Egy. (a görögben még Isten szinonímája az Egy (hen)

Per modum recipitu, quidquid recipitur. A befogadó módján fogadtatik be, ami befogadtatik.

Minden helyzet más-más. A befogadón múlik ennek a lényege.

Ez nem látható. Ez lényegileg akkor keletkezik, eredetében, keletkezésében VAN: en arché.

A lelkiismeret - mely az egyházatyák szerint az isteni bennünk - az a fontos itt. A szó maga is átgondolásra érdemes: lelki-ismeret, lélek ismeret. Ez "benn" van, nem a fizikai mivoltunkban, a metafizikai központunkban - nem lehetünk egymás lelkiismeretei, mert egy ismeret - mely magának a megismerés folyamatában KELETKEZIK.

Látom sok minden történt azalatt az idő alatt, amíg máshol voltam.

Nem kívánom pszichológialig elemezni a lelki állapotát egyik válaszolónak sem, de engedjétek meg, hogy 3 (de mégis egy) dolgot befejezésül megjegyezzek...

Az első és utolsó dolog, hogy: Szomorúan látom/tapasztalom azt, hogy érzelmileg vonzódtok az élelmiszerekhez.

Persze ezt nem úgy értem, hogy függők vagytok, mint az alkholisták. Ez alapján nem mondom, hogy a fogyasztótársadalom áldozati vagytok.

(bár úgy sem fogjátok megérteni, mert a színészkedést sem akartátok érteni).

Sajnos az állításomat mindjárt meg fogjátok cáfolni. Az egyik oldal avval, hogy a kajában lévő okkult energián keresztül lép kapcsolatba Istennel és tulajdonképpen azt imádja, magát Istent valamilyen formában.

Egy másik csapat érve pedig az lészen, hogy: Isten parancsa ez, így le kell nyelni, ha szereted Istent (nem számít, hogy miért: csak mert).

Örülnék, ha belátnátok, hogy Isten nem egy hangulat. Nem a hangulatban kell keresni és nem a dogmákban.

A befejező üzenetem neked is Ancsi:

Lukács 14:

12

Monda pedig annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.

13

Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:

14

És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.

15

Hallván pedig ezeket egy azok közül, akik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában.

Mert az a kenyér, amit Jézus hozott, nem élelmiszer:

János 6

27

Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.

28

Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?

29

Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, akit ő küldött.

30

Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?

31

A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.

32

Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.

33

Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

34

Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!

35

Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

36

De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.

37

Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem.

38

Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

39

Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.

40

Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt azt utolsó napon.

Jó étvágyat kívánok és jó éjszakát!

https://www.youtube.com/watch?v=lgu33z6YxF4

Folytatás a válaszok miatt:

48

Én vagyok az életnek kenyere.

49

A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.

50

Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.

51

Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.

52

Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?

53

Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

54

Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

55

Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.

56

Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.

57

Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.

58

Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké.

Hogy akartok egyek lenni Jézussal?

Azt hiszed bárkit érdekel, hogy nevetsz?

Én örülök, hogy jól érzed magad. De akkor egyél csendben és másokat ne kárhoztassál.

63 A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.

János 17 pedig:

21

Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.

22

És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk:

23

Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.

24

Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.

25

Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;

26

És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, amellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.

Én kárhoztatok bárkit? :D Aztán mivel is? :D

Egyenlőre te, meg a kérdező kárhoztatjátok azokat, akik az úrvacsorát konkrétan is meglépik, még az Ige ellenére is.