Homoszexualitás és megtérés, ha valakit érint hogyan?

A homoszexualitás párkapcsolato belemagyarázása a Bibliába pont olyan, mint amikor a rasszisták a Bibliára (!) hivatkozva érveltek a rabszolgaság mellett, meg a fekete-fehér házasság ellen.

Ha jól akarod értelmezni az "idevágó" igerészeket, olvasd el ezt:

[link]

Vannak nemzésre alkalmasak és alkalmatlanok ,akik magukat tették azzá.A szerelem nem a szexuális vonzódásból jön létre.Hanem a szeretet legmélyebb érzéseiből.A szeretet hiánya váltja ki az együttélés hiányát.Isten megadta ezt a képességet az embernek hogy tudjon szeretni...

"Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésüknek méltó jutalmát elvevén önmagukban.” Róma levél

1: 28-32. - És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképpen oda adta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek.

én viszont megtértem és homoszexuálisból heteroszexuális lettem!

Ennek módja (nagyon vázlatosan):

- hitre jutni Jézusban, mint Isten fiában

- bemerítkezni. Hinni, hogy meghaltunk a bűnnek, Krisztusban új teremtések vagyunk.

- bűnt bűnnek mondani, így a homoszexualitást is. Azaz az igével megegyező gondolkodásmódra jutni.

- Kérni Krisztus szabadítását.

- Ezen felül, az én esetemben volt böjtölés, és a lekész is megkent olajjal, miután ezt bűnnek vallottam és megtagadtam ezt a bűnt, mint a sátánnal való közösséget.

Ezután, napra pontosan (!) heteroszexuális irányultság alakult ki az életemben.

Sátán ezt nem nézte tétlenül, megpróbált visszatérni, lerontani Krisztus szabadítását, de néhány, idősuakos és jelentéktelen elbukástól eltekinte eu hosszú évek óta nem sikerült neki! Isten igéjével táplálkozom és ő megtart a szabadságban, heteroszexuális házasságban élő egészséges, normálisan működő, nemzőképes férfiként!

"Sátán ezt nem nézte tétlenül, megpróbált visszatérni"

Vagyis előtörtek a vágyaid ,amiket sikeresen visszanyomtál a lelked mélyére. Ezek érzések nem ,pedig ördög vezényelte baromságok. De mindenesetre boldog üres életet kívánok. Majd küldj privit ,amikor azon kapod magad ,hogy miért érzed magad boldogtalannak annak ellenére ,hogy feleséged és gyerekeid vannak.

Nem érzem magam boldogtalannak. Annak ellenére éreztem magam boldogtalannak azelőtt, hogy vígan kiéltem bűnös vágyaimat, ami után legtöbbször undort, csömört, bűntudatot, vagy szégyent éreztem. Meg irdatlan nagy függőséget.

Ezzel szemben vagyok most szabad Krisztusban, és élek egészséges, normális férfiként. És ettől boldog vagyok, látva a kontrasztot azelőtti szennyes életem és a mostani egészséges, férfias életvitelem között.

Nagy gondolkodási hiba a Sátántól eredő kísértést saját valós vágyainknak tulajdonítani. Az, hogy betámadt, de vissza tudtam verni Krisztus erejével, éppen az akaratszabadságomat mutatja.

Te vajon vissza tudnád verni ezt a vágyat Krisztus nélkül és képes lennél együtt élni a női nemmel? Csak mert én képes vagyok rá, és ezt Krisztusnak tulajdonítom.

Ha van egyetemes tanulság a megtéréssel és a szabadulással kapcsolatban, az az, hogy a Sátán soha nem adja fel, soha nem mond le az emberről, amíg a földi életét éli. Ahonnan őt egyszer már kidobták, oda mindig vissza akar menni. Ezért mindegy, milyen bűnből és megkötözöttségből jön egy ember, ha megszabadult, akkor a további életében tartózkodnia kell azoktól a dolgoktól, körülményektől is, amelyek egykor az adott bűnhöz kötötték, mert azokon keresztül a Sátán ismét meg tudja kísérteni és kötözni, és sokkal gyorsabban tudja újra kiépíteni az uralmát, mint első alkalommal.

Egy volt alkoholista bölcsen teszi, ha teljes mértékben absztinenssé válik, és a Red Bullnál erősebb italt nem fogyaszt és azt is csupán ritkán. Egy volt alkoholistának például tabu a kocsma még pénzváltás ürügyén is. Ha el akarja mondani a volt ivócimboráinak a bizonyságát, hogy hogyan szabadította meg az Úr az alkoholizmusból, azt nem egy korsó sör társaságában kell tennie, akkor sem, ha nem ő fogyasztja. Ha valaki megszabadul a prostitúcióból, neki nem kell felkeresnie a volt stricijét, illetve a régi galerijét, mert még az is lehetséges, hogy erőszakot követnek el rajta és belövik heroinnal. A Sátán ugyanis egyáltalán nem válogat az eszközökben, és bármit megtesz azokon az embereken keresztül, akik az uralma alatt vannak. Ha valaki megszabadul a pornográfiából, annak minden ilyen tárgyú képet, filmet, irományt meg kell semmisítenie, ami a birtokában van, de előfordul, hogy egyes tárgyaktól, ruháktól is meg kell szabadulnia, amelyek kötődhetnek ehhez a dologhoz, illetve az internetezést nagyon körültekintően kell végeznie a továbbiakban. Ezekhez hasonlóan, egy homoszexualitásból megszabadult embernek is el kell távolodnia a homoszexuális ismerőseitől, akiken keresztül a Sátán folyamatosan kísértené, illetve kerülnie kell azokat a helyeket, ahol korábban a homoszexuális vágyait kiélte. Nyilván különbözőek az emberek, és nem mindenki alacsonyodik le idáig, de ha valaki azelőtt a nyilvános wc-ket látogatta, és ott igyekezett ismeretségeket kötni, ha melegbárokba járt, akkor ezek a területek az ő számára fokozottan veszélyesek. Kerülnie kell azokat a helyeket, ahol tudja, hogy homoszexuális emberek vannak egymás között, mert egészen biztos, hogy meg fogják kísérteni.

Ahogy mondtam, aki a gonosz uralmából kiszabadult, az bár szabad, de bizonyos körülmények között sérülékeny és veszélyeztetett marad az adott dologgal szemben, és felelős a szabadsága megtartásáért. Ha azonban elbukik a nyomás alatt, ismét odajárulhat Jézus Krisztushoz, Aki megint leveszi róla a kötelékeket, ha kell újra és újra, de így nem lehet végigélni az életet, el kell jutni a végleges győzelembe. A szabadság kérdése olyan, mint az abszolút hallás. Egyesek állítják, hogy az abszolút hallás születési adottság: vagy van valakinek, vagy nincs. Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy bár vannak különbségek az egyes emberek zenei adottságai között, de bizonyos gyakorlatokkal felnőtt korban is elsajátítható az abszolút hallás, a gyakorlás abbahagyásával pedig ismét elveszíthető, illetve újra elsajátítható. Amíg az ember kész arra, hogy megbánja a bűnt és kidobja az életéből, addig Jézus Krisztus mindig hajlandó megszabadítani. A szabadság pedig azt jelenti, hogy ha fel is üti egy gonosz gondolat a fejét bennünk, nincs mögötte kényszerítő erő. De minél rövidebb idő telt el a szabadulás óta, annál valószínűbb, hogy bizonyos helyzetekben gonosz tartalmú képek, szavak ugranak be a tudatunkba. A szabad ember azonban ezeket könnyedén tudja kezelni, az idő előrehaladtával pedig egyre ritkábbak lesznek ezek a régi emlékképek, képzetek, illetve szellemi sugallatok. Tulajdonképpen nem az a különbség a szabadság és a megkötözöttség között, hogy a megszabadult embernek nincsenek bűnös gondolatai a megkötözöttnek pedig vannak, hanem az az alapvető különbség, hogy a megszabadult ember dönthet úgy, hogy a bűnös gondolatot visszautasítja, a megkötözött ember azonban rabszolgája ezeknek a gondolatoknak, kísértéseknek. Ha illusztrálni akarnám, akkor azt mondanám, hogy a megkötözött ember a börtön mélyén ül, bilincsekkel a tagjain. A szabadulás azt jelenti, hogy a Szabadító, azaz Jézus eltávolítja a bilincseket, kitárja a börtönajtót és kivezeti az embert a börtönből. Ez a folyamat azonban már időt igényel. El kell haladni a fogolytársak mellett, át kell menni a börtönőrök között és ki kell érni a szabadba. Amikor már kint vagyunk a szabadban, akkor mondhatjuk el, hogy teljesen megszabadultunk. Ez azonban a Mennyben van, addig csak részleges szabadság van. Bilincsek, kötelékek nélküli élet, de állandóan beszólogatnak, hol a börtönőrök, hol a volt fogolytársak.

Abszolút egyetértek Asperrimussal. Hogy meddig leszek rá képes? Fogalmam sincs. Hosszú ideje vagyok képes rá. De mindig tudom, hogy csak a kegyelem tart meg. Ha néha megkísért a Sátán, tudom azt felelni: "Távozz tőlem Sátán, mert meg van írva, hogy ne hálj úgy férfival, ahogy asszonnyal szokás. Ha tehát ilyen gondolataim vannak, azok tőled vannak, Sátán, és az is meg van írva, hogy csak az Urat, a te Istenedet szolgáld, én pedig nem foglak téged szolgálni. Jézus nevében tehát, távozz!"

Szerintem ez is a szabadság egy foka. Jézus nélkül tehetetlen lennék a kísértés lehengerlő erejével szemben. Válogatottnál válogatottabb ajánlatokat tesz, legközelebbi barátom képével sem átall megkísérteni. De! Sikerül nemet mondanom neki.

Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy egész nap "távozztőlemsátánozok". Hosszú, nyugalmas időszakok vannak életemben. De van néha olyan, hogy jön a kísértés. És legtöbbször az után amikor visszajövök ide, hogy NEKTEK is elmondjam, hogy szabadok lehetnétek Krisztusban.

Úgy vélem, ilyenkor támadást indítok a Sátán birodalma ellen, hiszen élő bizonyságtétel vagyok ellene, leleplezem a gonoszságát, egyáltalán, a létezését, és a megszégyenültségét, mivel krisztus legyőzte őt, én pedig, részesülve Krisztus győzelmében, az ő erejével szintén legyőzöm őt. Ezzel megszégyenítem a Sátánt és dicsőséítem Krisztust.

Valahol érthető, hogy ez zavarja a Sátán uralmát, egy-egy csapást jelent gonosz erődítményén minden egyes bizonyságtétel. Cáfolásra kerülnek a genetikai elméletek, a tévhit, hogy nincs kiút, stb. Reményt kapnak az emberek, hogy Krisztusban ők is szabadságot nyerhetnek.

Mivel más eszköze nincs, úgy tud bosszút állni ezért, hogy kísértésekkel akar bombázni egy-egy ilyen bizonyságtétel után. Valahol érthető ez.

De, hála Jézusnak, nem jön be neki :-)